De mégis ki az a Tibi atya? basszus, jobb vagy az életemből, mint én.:D
Ma a bit lokálpatrióta voltam. Mármint voltam a kicsik OB-jén, és már ott tartottam, hogy én is beállok a hajráhajrámiklósozók közé. Amúgy a mienk meg tök aranyosak voltak, meg ügyesek is.:D Már amennyire értek hozzá. Az már csak a hab volt a nemlétező tortánkon, hogy Fazekas Nándi is eljött. A meghalásom pedig a parkolóban következett be, amikor elsétáltam mellette. Gyorsan közöltem is anyával, hogy most már tényleg muszáj elmennünk egy Veszprém meccsre.
Na, bazdmeg, kiégtek az agysejtjeim. Halál komolyan. Jézusom, ez a két ribanc... :'D Mindegy, azért megint viccesek voltatok, köszi.:D Amúgy olyan bűntudatom van... Egy szar szemét szar alak vagyok. Viszont tegnap este (ami nektek már ma hajnal) néztem Going the Distance-t. Néhány jeleneten tényleg sírtam. Ez egy kurva nagy baromság, de iszonyat vicces volt.:D Mondjuk még mindig nem szeretem Drew Barrymore-t, azonban Justin Longot annál inkább.:D Most eszembe jutott, amikor javítottam anya gyerekeinek tollbamondásait (nem, nem gyerekmunka (csak néha), és mellesleg tök jókat szoktam nevetni. jaigen, és teljes mértékben legális is), és az egyikük azt írta annál helyett, hogy anál. Azt hiszem, akkor tényleg sírtam. Meg egyszer valaki a Csörsz és Rád nevű monda helyett azt írta, hogy Csanád. Najó, ennyit erről. Jaigen, és ugye, megnéztem a filmet, aztán amikor vittem ki a cucmókat a konyhába (csörömpöltem meg zörögtem egy sort), láttam, milyen világos van már. Vagyis nem nagyon világos, de már jön fel a nap. Én meg tök boldog lettem, mert ez az egyik dolog a nyárban, amit imádok: hajnalban fekszem, amikor már nincs vaksötét. Nem tudom, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag oda vagyok ezért.
A suliról meg annyit, hogy pénteken diáknap volt (kilencre megyünk, mentazöld karszalag, kosárláz, röpiláz, izomláz vagy fociláz, eső, fél egyig kötelező, fagyi, túl sok ember, leesett bicikliláncok és random póker), a nap felében sírt a szám, amúgy pedig kosarat néztünk, dumáltunk, focit néztünk, röpit néztünk, dumáltunk, túl sokat láttam az excrushomat (he is chasing me. damn.), néztünk egy kőkemény három számos koncertet, amire cirka háromnegyed órát vártunk, és a büfének csak azért volt forgalma, mert egy egész jóképű tizenegybés srác lógott ki az ablakból. Illetve amikor nem a szám sírt, azon agyaltam, összejöjjek-e azzal, akinek én vagyok a crusha. Mivel nem jutottam dűlőre, ezért inkább kitaláltam, hogy valamelyik fiútól (aki elég nagydarab hozzám persze) búrok egy pulcsit, mert fáztam, azonban ezek az álmaim szertefoszlottak, így beértem volna egy szervezős pólóval is. Nem azért, mert meleg, hanem mert kurva jól nézett ki. Legalábbis nekem tetszett, na.
Ja, egyébként holnap folytatódik ez a meccses cucmó (legjobb négyben vagyunk, yeah), szóval megyek szurkolni. Ti meg azért szurkoljatok, hogy holnap reggel fel tudjak kelni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó