I belong with you, you belong with me, you're my sweetheart... catch glove, leg pads, puck, forward and icing. ja, amúgy az első bekezdést nem muszáj elolvasni.
Nagyon rámentetek (csakhogy a szóhasználatom is menő legyen) erre az árvizes cucmóra... Nekem mindegy, srácok, menjetek. Én egy gyökér, kőszívű panelgyerek vagyok, akit még mindig nem hatott meg az a nagy összefogás. (Ha éppen fuldokolnék benne, annak biztos lenne valami hatása...) Ennek ellenére viszont elméletileg tudok nyúlgátat építeni. Meg stabil oldalba fektetni - de ez lényegtelen. Katasztrófavédelmire kellett megtanulnunk, és emlékszem, hogy már akkor is úgy raktam arrébb a harmadig pakolt zsákokat, hogy egyet húztam, egyet rúgtam. Hatásos módszer. Ergo mindig én voltam a tartó ember vagy a lapátoló (élesben már lapátoló sem voltam, mert elég nagy szórással dolgoztam: nagyjából a homok fele rajtam vagy a csapattársaimon kötött ki, így én fogtam a zsák száját (valamiért két éven keresztül azt éreztem, hogy a barátaim fura perverziója megtölteni a cipőmet homokkal...)). A zárójelekben szépen kifejtettem mindent, ezért már csak annyit mondanék, hogy igen, még így is tudom, hogyan kell nyúlgátat építgetni. Viszont tömlőt gurítani soha nem tudtam. Mindig lemaradtam róla.:( Mindegy. Egyébként imádtam katasztrófavédelmire járni. Ja, kőkemény kétéves pályafutásunk volt, és első évben egy pontot bicikliztünk a tizenötből.:'D A mai napig szakadok azon a biciklizésen. Mondjuk tavaly majdnem elgázoltam egy rendőrt... A fő, hogy megy ez nekünk. A kedvencem akkor is a szembekötős cucmó volt, amikor nem láttam semmit, és Virág irányított egy pályán. Tiszta jó volt, leszámítva a gázálarcot, amitől enyhén szólva bepánikoltam. Jatényleg, még nem említettem, hogy mennyire otthon vagyunk elsősegélyben. Mindkét évben többet nevettünk, mint kellett volna. (Hívd fel a mentőket! Halló, van egy sérültünk... De mi a számuk? Miért, mi a számuk? Imre, mi a számuk? :'D (azért ennyire nem voltunk szánalmasak, csak lányos zavarunkban nem ment ez nekünk)) Basszus, tavaly még interjú is készült velünk! :D Konkrétan orkán volt a tűzoltóságon, én röhögtem és próbáltam kiszedni a hajamat a számból, a többiek meg nem tudom, mit csináltak. A fő, hogy értelmes és vállalható interjú lett.
Na, befejeztem nosztalgiázást.:D Még annyit, hogy nem, nem vagyok én odavaló. Maximum ha kaját meg piát kéne osztani, de tuti nem azt kell, plusz gumicsizmám sincs... Nem, bakancsom sem. Tudom, egy csóró csöves vagyok a Vanseimmel, felfogtam. Másrészt mit kezdenének egy olyannal, aki csak háromnegyedre tud kötélre mászni? (By the way, igen, ez az, háromnegyed, bazdmeg!!) Szóval ja, nem való ez nekem. Inkább pénteken összeszerelem a jó kis hangfalaimat a laptopommal, és majd hajnalban boldogítom az imádatos szomszédainkat. Legalább jó zenét fognak hallgatni. Főleg, amikor ordítom, hogy anklebiters. Vagy jó kis vulgáris filmek maratont tartok... Úgyis mindig rá vagyok kényszerítve az egyik lakó borzalmasabbnál borzalmasabb gépzenéire, ezt pedig meg kell bosszulnom.
Holnap lehet, hogy megyek ügyelni. Szerintem nem, de mindegy.:'D Egyébként ma, jézusom... Cirka másfél éve még te szidtad nekem a tagot, erre most már meg milyen jó fej? :D Szerintem sem csak megdugni akar.... :D Egy végzős, akinek annyi agya és emberi érzése van... mint egy csigának. Nem, a csiga az aranyos (mármint csak a házas verzió). Legyen mondjuk krumplibogár. Tehát értelmes, mint egy krumplibogár. Jó, mentségedre szóljon, hogy már a nagyon nagy legjobb barátnőd is kibékült vele, innentől kezdve már tényleg lehet nyalni egymást.:D Csak vigyázz, nehogy úgy járj, mint tavaly.:D Ahogy így mondom... Basszus, ez a kurva történelem tényleg ismétli önmagát.:D Azzal a különbséggel, hogy nem egy évfolyamra jártok, és kicsit később kavartok, de ugyanez.:D Gratulálok, az úgy szép... :D Najó, befejeztem, nem megy ez ma nekem.:D
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó