Decisions hate me. nincs alcím, mert nincs.
Miért kell folyton döntenünk? I mean miért lesz belőlük egyre több, ahogy növünk, és miért lesznek egyre gyakoribbak meg nehezebbek? És miért kell néha más emberekkel kapcsolatban is döntenünk? Néha még a boldogságukkal kapcsolatban is... És igen, rohadt nyomorultul érzem magam, amikor azt mondja nekem valaki, hogy döntsek. Főleg, ha ő is érintett a dologban. És bármennyire is tudom, neki tök mindegy, mit mondok, mert akárhogyan jó, attól még utálom. Utálom ezt az egészet. Hogy folyton azt kapom, hogy döntsek. Döntsek, hogy egynelvű vagy kétnyelvű vizsga, mi legyen holnap, melyik hévvel menjünk, milyen színű legyen a körmöm, összejöjjek-e vele vagy sem, milyen zenét hallgassak, kiposztoljam-e, amit írtam, segítsek-e valakinek, kimondjam-e, amit gondolok... A kurva istenit, miért van ennyi baszott nehéz döntés?
Egyébként ahogy itt 'boncolgatom' magam, rájöttem, hogy amikor csak és kizárólag magammal kapcsolatban kell döntenem, akkor nem érdekel semmi - még az sem, ha rossz döntést hozok. Az az én bajom, nekem kell utána helyrehoznom. Nem érdekel, ha mondjuk az ablak alatti ágyat választottam, aztán este kiderül, hogy az ablak rosszul zár, így rám esik az összes eső. Nekem szar, nem másnak.
Summa summarum azt hiszem, az a legnagyobb problémám, hogy képtelen vagyok felelősséget vállalni. Főleg más emberekért. Fogalmam sincs, miért van ez. (Most sokan biztos rávágják, mert éretlen vagy. Oké, lehet, nem érdekel. Egyszer úgyis felnövök.) Feltételezem, azért, mert utálom, ha valaki miattam érzi magát szarul. Jó, tudom, lelkifurdalásnak hívják, de nálam durvább. Azonban ez most nem lényeg. Szóval ja, gyerek vagyok még, akinek túl sok ennyi döntés.
Ennyit akartam, most már tényleg csókolok mindenkit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó