Munyó, Ronyó, Szinyó, Genyó.... első bekezdés nem kötelező
Kezdjük a buszozással. Tehát a buszozás. Nem volt olyan jó, de nem is volt kibírhatatlan. Az út Népligettől 'Egerszegig négy óra volt, én pedig természetesen egy idegesítő nőt kaptam szomszédnak, aki ráadásul befoglalta az ablak melletti helyet, ergo nem is tudtam rendesen kibámulni a fejemből. Ezt még megspékelte az nyávogó hangjával (nem, nem túlzok), amiből már fél perc után elegem lett, szóval négy órán keresztül megállás nélkül zenét hallgattam. Illetve három keresztül szerettem volna aludni, azonban nem tudtam, mert balra nem dőlhettem (azért mégsem akartam ráterpeszkedni a nőre) meg jobbra sem (még a végén kiestem volna egy kanyarban). Így három órán át szenvedtem. De legalább a zenéimben megint nem csalódtam. 'Egerszeg meg már sima ügy volt átszállásilag. Meg mindenhogy. Mindent együttvéve tényleg nem volt rossz, nem döglöttem meg a melegben, kulturált és tiszta volt, a sofőrök jó arcok, csak én a vonatozáshoz vagyok szokva, ennyi.
Na, és akkor most 'őrjöngök'. Minek ezek a cserék? Mármint oké, persze, értem én ennek a lényegét, de akkor is. Mi az anyámnak? Vagyis nem, bocs, nem a cserékkel van bajom, hanem amikor folyton egymás chatjébe írogatnak. Rendben, van ez a gp-s közösség, milyen szép meg jó, de mi lenne, ha barátokként, ismerősökként csinálnátok ezt? Esküszöm, jobban meg tudnám emészteni. Sőt, még örülnék is neki. Húú, dejó, vannak barátai. Helyette cserék... A másik, amiért úgy istenigazából nyakon vágnám az illetőt, amikor rinyál, hogy levegyen-e valakit vagy sem. Bazdmeg, öld meg magad. Ennyi, kész, nem tudok többet hozzáfűzni.
Egyébként ahhoz képest, hogy tanyának kéne lennie a netnek, tök jó. Komolyan.:D Remélem, most rendesen elkiabáltam magam...
|