Van mellettem víz, de nem iszok, mert lusta vagyok érte nyúlni. Még a végén szomjan halok... Nem szeretnétek, ugye?
Ma vásároltam Sziszóval (búrtam két pólót meg egy fürdőruhát, szóval mehetünk strandra, Timi.:D), lejártam a lábamat, elvakartam a bögölycsípésemet (tuti az volt. a bal bokám duplája a jobbnak), hazamentem, akkor rákentem egy kiló fenistilt, akkor azért sírt a szám, mert kurvára csípte, akkor lemostam, és azóta fáj. Ez cirka négy óra körül történt. Kitartóak a fájdalomért felelős idegvégződéseim (tavaly nagyon jól megtanultuk bioszból, minek is hívjuk ezeket. szerintem én már akkor sem tudtam). Ja, meg sütöttem anyával, meg van két film, amit meg akarok nézni. Mondjuk van még egy csomó, de most a Now Is Good és a Keith van soron. Egyik sem fog meghatni. Tényleg nem. Mindegy. Írok másról.
Egyébként ennek a nagyon komoly és érdekfeszítő poszt valós célja, hogy bejelentsem: új nevem lesz. Tudom, fura meg minden, de már régóta nem vagyok én kibékülve ezzel a szamcsival. Szóval mostantól sketch-ként fogok blogolni. Legalábbis itt biztos.:D (Amúgy aki ismeri Sketch-et, annak örülök.:D És igen, engem is idegesített.:D)
Ennyi lett volna az összes nagy történés. Remélem, nem aludtál semmit sem.:D Vagy ha igen, nagyon rosszul.