these are the things we lost in the fire, fire, fire egyébként van egy lopott forgós kaktuszunk a teremben.:'D
Húú, de kurvára elegem lett ebből az egész kibaszott iskolából. Két hónap alatt már másodjára érik el az ottani barátaim, hogy olyan szinten felbasszam magam a viselkedésünkön, hogy az hihetetlen. Le vagyok szarva, ami actually nem is zavar, mert tökéletesen megvagyok egyedül is (sőt, valamikor még én vonulok el), viszont az, hogy szinte 'verekednem' kell a figyelemért... Egész egyszerűen felháborít. Bazdmeg, állítólag jóban vagyunk - nálam alapvető, hogy ilyenkor bármit is szeretne a másik, meghallgatom, odamegyek hozzá, satöbbi. De az, hogy tök jól megvannak nélkülem... Hát, a picsába, esküszöm, elmegyek a Kossuthba. Unom, hogy ha itt nem vagyok elég hangos, elég kirívó, elég provokatív, elég menő, akkor senki nem figyel rám. Basszus, Timiékkel nincs ilyen. Mindenki egyenlő, nem kell visítoznom, hogy meghallgassanak. Undorítónak találom. Mindegy.
A másik, hogy én kivételesen szeretnék figyelni magyaron, mert esetleg érdekel, amiről szó van, és nem akarom a geci értelmetlen és rohadtul nem vicces, agybaszó szövegeléseket hallgatni, néha szeretném, ha közöm lenne az ablakhoz, mert én ülök a közvetlen közelében (ha melegetek van, menjetek az udvarra, bazdmeg), és amit ma számtechen levágtak... Semmi baj azzal, ha az ember jól érzi magát, én is retek hangosan röhögök, de a büdös picsába, ilyen hangzavarban még ha akarnék se tudnék koncentrálni. És ez már máskor is előfordult. Meg éneken azt a kibaszott kristályfizikás könyvet kellett nézegetni. Értem én, hogy mekkora poén, nevettem is rajta, de már olyan szinten felbaszta az agyam, hogy legszívesebben kirohantam volna a teremből. Nehogy már mindig én legyek az, akinek minden mindig mindegy, aki csak úgy van, akit mellesleg leszarnátok. Nyasgem.
Jó, befejeztem.:D Próbálom redukálni az ilyen posztok számát, viszont néha ilyenre is szükségem lesz, mert mégis csak az én blogom, jogom van az őrjöngéshez is.:D És igen, tudom, ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet, vagy hogyazistenbe van.:D Egyébként alapjárat semmi bajom a barátaimmal, iszonyat jófejek, azonban ez már nagyon régóta gyűlt. Leírtam, jobban vagyok, írok 'értelmes' dolgokról.:D Orin végre tanultunk egy olyan cucmót, aminek még most is a tudom a nevét és a lábait! :D Ionicus a minore. (Oké, bevallom, meg kellett kérdeznem a legjobb barátomat, mert elfelejtettem az elejét. De az a minoréra emlékeztem, cserkészbecsszó.) Jaigen, ez azért nagyszó, mert alapjárat az egész probléma a verselésemmel az, hogy nem tanulom meg a strófákat, sorokat, verslábakat, és keverem a szezont a fazonnal. Mondjuk meg sem akarom tanulni.:D Ezt azért egy nagyobb gondnak érzem. Ki az a hülye, aki megtanul ilyeneket? :D Mindegy, virulok, mert tudom, hogy na. Ráadásul megkaptuk az első 'kötelezőnket': Lord of the fliest kéne elolvasni. Örülök neki, mert már rég neki akartam állni, azonban mindig elodázodott valamiért, alapjárat nem is kötelező, meg úgy amúgy is. Jó lesz ez, na.:D A fizikát még mindig utálom bubóval együtt, jövő héten tézé, jéhúú. How to get failed in physics will be started next Tuesday. A tesi szar volt, kábé a fél osztály nem volt, kaptam plecsnit a diákomra (i mean, hogy elmúltam tizenhat, vagy mi), és ennyi volt az egész napi happening. Hétvégén elméletileg panelbanalvós parti. Ágyneműnk még mindig nem tudom, honnan lesz, de oké.:'D Szeretem a barátaimat.<3 :D
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó