írj rá, hogy hello. azért voltak ilyen csajai, mert mindig azt írta, hogy hello. nem, azt írta, hogy szia.:'D
Gyors helyzetjelentést tolok. (Ezt le kell írni, mert amúgy nem lenne egyértelmű.) Voltunk mamáméknál, partiztunk, megint felmásztunk a zikkuratra, találkoztam Sándorral (Sándor már egy komoly ember. Sándort tisztelni kell. Sándor mostantól Sándor.), állatkertbe akarunk menni (én csak a lajhár miatt), akkumulátort kéne rendelnem, és el kéne tapsolnom jó sok pénzt. A suliba nem akarok visszamenni, annyira nem hiányzik onnan senki, hogy az szinte már botrány. Jaigen, és a vonaton megint szerelmes lettem Mátéba.:( Ajjaj.
Egyébként ma biztos valami random, előre megtervezett (na, mire kellett itt figyelni?) összeesküvés történt ellenem, ugyanis a 103-ason köszöntem Balázsnak, Vágóhídon meg a ribancokkal találkoztam. (Azt hiszem, köszönés helyett egy enyhébb vicsorgást villantottam nekik...) Jaj, azt látni kellett volna, ahogy Bazsa futott előlem.:D Nem is én lennék, ha az osztályom háromnegyede nem rühellne.:D Oké, paranoiás meg borderline-os vagyok, felfogtam.
Amúgy nagyon el akarok én jönni ebből az elitgimnáziumból. Nem érzem jól magam, a barátaim is többször basznak fel, mint ahányszor velük nevetek (kilencven százalékban az én hibám, tudom), és valahogy az egész nem jó. Vagy folyamat félek valakitől vagy valamitől, vagy keresek valakit, vagy egyszerűen rohadtul nem érdekel semmi, ami történik. Ha kimegyek a folyosóra, imádkozom, hogy ne találkozzak senkivel, aki az excrushom/akinek én vagyok a crusha/a tesójával/aki tudja a nevem. (Jó, az excrushomat már kitárgyaltuk nem egyszer, nem kétszer, tényleg nagyon-nagyon-nagyon örülök nekik, de azzal az egy pillantásával a múlt héten rendesen elintézett. Nem, dehogyis, nem érdekel, két másodperc alatt túltettem magam rajta, csak azt hittem, hogy ezt már mindketten 'elfelejtettük'. I mean ő nem érezteti velem, én meg jó mélyen eltemethetem a tudatomban, mekkora egy balfasz láma is vagyok.) Komolyan én már attól kiakadok, és pánikrohamot kapok, ha valaki rám néz. És még a barátaim sem segítenek. Persze, biztos csinálnának valamit, ha mondanám, de nem fogom mondani. Nem akarom. A problémáimat én oldom meg. Szimplán csak idegesít. Mi idegesít? Minden. Tényleg. Szorongok, feszült vagyok, ezáltal rettenet ingerlékeny, magamban már mindenkit elküldtem a picsába háromszor oda-vissza. Belül tombolok. Elfojtok mindent, és már annyira hiányzik, hogy valakit jól lebasszak valamiért. Nem azért, mert egy shitface vagyok (ami egyébként igaz, azonban ez az eset kivétel), hanem, mert megkönnyebbülnék. Lehet, hogy jobban bírnám. Lehet, nem. És a legrosszabb az egészben, hogy tudom, Timiékkel minden más lenne. Jobb. Sokkal. Ezért ők meg folyamat hiányoznak.
Fúú, befejeztem egy időre, az biztos.:D Nem akartam megint megzuhanni, de most jól esett. Még két mondatban leírom, milyen a kapcsolatom a Heartlanddel nowadays.:D Annyira giccses, idétlen, láma és amatőr, hogy az már tényleg jó.:D Perpillanat mindenkivel ki vagyok békülve, senki sem zavar, ott legalább nyugi van. Mondjuk megint jól bespoilereztem magamnak, hogy Ty-nak az ötödik vagy hatodik évad környékén már rövid haja lesz.:'D
Full értelem és jókedv lett az egész poszt. Majd próbálok valami színvonalt is tolni. (Amúgy... hazudtam, hahahahahaha.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó