Írnék, csak nincs miről, mert végre nyugalom van, nem vagyok ideges, nem basz fel senki... :D Szóval nincs semmilyen impulzus vagy késztetés, hogy írjak. Ami nem jó. Mint ahogy az sem, hogy dühösnek kell lennem ahhoz, hogy ide kerüljek. Mindegy, majd máskor filozofálok.:D
Amúgy ma voltunk Pesten, megmutattam a rókás sapkát, megkaptam, hogy fiúnak kellett volna születnem (nem tehetek róla, hogy a férfi osztályon egy csomó szívemcsücske pulcsit árulnak), illetve hogy kishitű vagyok (ami még mindig az önbizalomhiányos szinonimája, és nem mondanám magamra, hogy kishitű, mert nem), voltunk Borároson is, kávéztam, ettünk (én ettem a fiúk kajáját, ők itták a kávémat), a 673-as lopakodóba vágta magát, és hazajöttünk. Jaigen, a férfi pulcsikra visszatérve: láttam egy nagyon nagy szerelmet. Valahonnan ismerős volt, de nem ugrott be, honnan. Aztán rájöttem, hogy előttem ült orin - nem is egyszer.:D Najó, ez most csak nekem volt fontos.:D Egyébként igen, engem nagyon meg lehet nyerni az öltözködéssel. Fél siker, ha olyan pulcsit vagy pólót hordasz, amibe azonnal beleszeretek.:D (Jó, most biztos egy felületes picsának gondoltok, de akkor is.:D)
Van még ez a kekszfaktor. (Egyszer majd tervezek egy maratoni kiborulást az egész tehetségkutatás-mizériával kapcsolatban.:D) Egyetlen egy cucmó vett meg, de az rendesen, kilóra.:D Mégpedig a kis lovely dobos meg a spanja.:D Hát, aki nem imádja a dagadtmadarasokat, az nem ember. A dobosról meg ne is beszéljünk, a szívemcsücske.:D A többiek unalmasak, mainstreamek, van belőlük több, mint égen a csillag, dontgiveafuck, ők viszont annyira undergroundok, hogy már jók.:D
Ennyit a kekszfaktorról, mert mellesleg rühellem, mint a szart. De nyugalom, rajongók, az összes ilyen 'tehetségkutatástól' falnak megyek.:D Egyébként miért menő, ha a korosztályomban lévő ribancok magukra kenik a vörös rúzsokat? Attól tényleg ribancnak néznek ki, még tábla sem kell rájuk.:D Esküszöm, soha nem fogom megérteni. Huszonvalahány évesen oké, főleg, ha még a személyiségéhez is passzol az illetőnek, azonban mi tényleg úgy nézünk ki vele, mint a rossz kurvák.:D Nem, tényleg nem fogom megérteni.
Amúgy örülök, mert úgy tűnik, 'rendeződik' a kapcsolatom Kristóffal. (Mondom ezt úgy, hogy eme komoly és messzemenő következtetés egy profilképre nyomott lájkból vontam le.) Tudom, soha nem lesz olyan, mint régen (amiért még most is a fejemet verem a falba, miközben rettenet sajnálom az egészet), de talán mégis... Jó lenne, ha kicsit normalizálódna a 'barátságunk'.
Még az a boldogságom idepofátlankodik a végére, hogy hétfő óta tart a körömlakkom fedőlakk nélkül! :D Vágjátok, hogy egy darab lepattogás nincs rajta? Ráadásul essence.:D Nem tudom, mit csináltam, de szerintem összenőttek a körmömmel.:D Amit actually még nem is sajnálnék, mert oda meg vissza vagyok ezért a libafoszöldért.:D
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó