Nemcsak elmentem, hanem... el is mentem.:'D Misi mondott nekünk egy nemcsak, hanem, ises mondatot
Még most sem érzem írásképesnek magam, de illene már végre újra megpróbálkozni valamivel. Kezdett zavarni, hogy amikor csekkolom a blogot, mindig ez a ronda poszt van a legtetején. Mi ez már?! :D
Nem akarok rinyálni, viszont valahogy mégis folyton ide lyukadunk ki. Actually különösebben nincs okom semmire sem panaszkodni, legfeljebb a saját überlámaságomra. Speciel a siralmas kémia dogámra, amit ha megdöglök se fogok megérteni, illetve a kettes fizikámra. Legalább a tesi tanárunk kezd 'megnormulni' (knock-knock).
Viszont voltam Sándorral és Bencével biliárdozni (drágább volt, meg jobban szeretem Pestet, meg furi is volt, de jó volt. jó, nekem minden furi, ahol nem egyedül vagyok.:D), lett egy full hibátlan francia tézém, amire egy szót nem tanultam, és egy hétig nem volt óránk, felfedeztem a fél Buckát egy délután alatt, kevésbé félek a nagy, ugatós kutyáktól, beiktattam a minden este egy Heartlandot a napirendembe, röpiben is 'fejlődést' mutatok, tűkön ülve várom a Shameless negyedik évadát, Catching Fire-premier és rászokóban vagyok a magyar alternatív zenére.
Egyébként meg - hogy a rossz se maradjon ki - múlt hétvégén jól fel voltam baszódva, rájöttem, hogy egy csomó dolgot szerintem még magamban sem tisztáztam (pedig már ideje lenne, mert lassan fél éve húzom), megsirattam a dagadtmadarasokat (jó, csak idézőjelesen), szidtam néhány tag anyját (sokat káromkodok, de más anyját azért sosem, csak ha ki-be baszottul kiakadok), és shame on me, de jelen pillanatban nem jut sokkal több eszembe.:D
Tegnap full büszke voltam magamra, ugyanis olyan folyékonyan mondtam fel anyának a törit, hogy az botrány.:D Mondtam is neki, hogy ez tuti valami elbaszott hazugság, én nem tudom ennyire a törit.:D (Ha nem emlékeznénk az előző 'esszémre': a második pun háborúhoz leírtam mind a hármat ömlesztve. Természetesen mindezt tudatalatt. Abban a hitben éltem, hogy mind ugyanakkor történt, és tökre örültem a fejemnek, hogy ennyit tudtam rizsázni. At all tuti megírom az egészet valami jó szál kettesre.:D) Aztán Csanád nem is olyan rossz arc. I mean magához képest rengeteget fejlődött tavaly óta. Már eljutottunk arra a szintre, hogy normálisan szóltunk egymáshoz! :D Jó, mindezt a siralmas kémia dogám (hoppá, ez egy epitheton ornans volt, kenem-vágom az eposzi kellékeket, mit akartok) érte el, de akkor is. Büszke vagyok magunkra. (Persze én annyira lesokkolódtam már akkor, amikor levágódott mellém, hogy meg sem bírtam szólalni, csak vigyorogtam, mint a tejbetök.:'D Mondjuk alapjárat sem csinálok semmi mást.) Illetve eddig a matek volt a 'kedvenc' reál tantárgyam, most viszont, hogy kombinatorika, választani sem tudok közülük. Azonban Székelyt egyre jobban bírom. Tudat alatt szerintem már tavaly is sejtettem, hogy jó arc, de most teljes mértékben biztos vagyok benne. Olyan jókat röhögök matekokon.:D Az ori is laza, epika van, Hét krajcár meg A kulcs, nyolcadikban olvasgattunk ilyeneket, ráadásul oda meg vissza vagyok Kosztolányiért, szóval gyere, ori. Kicsit még hiányolom a pulcsikat, de lassan kezdek hozzászokni. Jaigen, és tanci úrci tiszta jó arc! :D
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó