im the hero of this story, dont need to be saved milyen kis lovely átcucmózást csináltam oda a második bekezdésbe. ilyet még angol levelekben sem tudok
Checkinelnék egyet, mert azért mégis. Hogy nevessünk, elmondom, hogy ma törin szépen leolvastam az ókori népvándorlós térképről, hogy szlovákok (akik egyébként szlávok, de nem baj, dontcare, egyre megy), nagyon vicces besértődéseket toltam (a legviccesebb az egészben az, ahogy szépen haladtam a nap folyamán a Fight Clubbal, úgy nyugodtam le, nem tehetek róla az önpusztításról és anarchiáról olvasás megnyugtat, de ez szerintem inkább annak tudható be, hogy szépen lassan végére értem a napnak.:D), a válogattotunkról még mindig nem vagyok hajlandó nyilatkozni (már csak azért sem, mert ejnye, Szabolcs, nem alakítottál semmi maradandót az utolsó két meccsen, bezzeg az olimpia leghosszabb hasoncsúszására még mindig emlékszem (dögöljök meg, azon még mindig szakadok, olyan kis aranyosan zubis.:D)), még mindig rá vagyok menve a 500 Days of Summer soundtrackjére, és a szépen a szerdai meccs alatt kifestett menta körmeim egy az egyben lepattogtak ma.:DDDD (ezért is akartam hazamenni: letúrni az egészet a picsába), jó dühös is lettem, miféle varázslat ez, már nem is volt kedvem The Wolf of Wall Streetet nézni menni.
Na, mivel a nyelvem ilyen kis pretty életképtelenség lesz, simán megér egy külön bekezdést. Kezdem azzal, hogy végre megpróbálom első nekifutásra nagy betűvel írni a mondatkezdő szót cirka három négy napja iszonyatosan fáj a nyelvem elejének bal oldala egy bizonyos ponton. Aznap este nem foglalkoztam vele, gondoltam megint a szervezetem baszakodik velem. Másnap arra kelek, hogy a kurva életbe, rohadtul fáj a nyelvem. Nem baj, nagy lazán elmentem félig-meddig beszédképtelenül suliba, túl nagy problémát nem jelentett, úgyis csak olvasni szoktam. És szerintem második este csekkoltam, hogy mi az isten bajom van nekem. Nézegetem a szép tükörképemet, aztán látom, hogy egy kibaszott nagy vágás van a fájdalom epicentrumában.:DDDD I mean a nyelvemhez képest óriási (kicsi vagyok, az ujjaim is minimum egy ujjperccel rövidebbek, mint a fiúké a normális embereké a környezetemben, a lábam is kicsi (főleg akkor szembetűnő, ha felveszem az Authenticem (márpedig kilencvenkilenc százalékban azt hordom)), a nyelvem véletlenül sem lehet mutáns méretű). Nem baj, anutám adott rá valami glicerines cucmót, biztos jó lesz rá alapon (mondjuk én ebben már akkor sem hittem, a számban nyál van, a nyálban pedig még a glicerin is leázik (what is glicerin at all? (actually tudom, csak nem jut eszembe, cserkészbecsszó))), neki is estem fogmosás után, jól le is zsibbasztotta első körben, de persze nekem vedelnem kell még olvasás közben, és ez után már semmi sem használt, megdögölhettem fájós nyelvvel.:D A mai napom challenge-e meg az volt, hogy a lehető legjobban kibekkeljem defendeljem a beszélős szituációkat. Ergo szinte végig olvastam, és nagyon szuggeráltam tanci úrcit, hogy ne engem feleltessen törin (mondjuk ne is engem, valaki kábé bukott belőle, miért az ötösöknek kéne?). Mondjuk már arra is gondoltam, hogy ha engem szólít, megmondom, hogy rohadtul fáj a nyelvem, képtelen vagyok értelmesen és emberien beszélni (mert egyébként szarrá kell artikulálnom magam, hogy meg tudjak maradni dumálás közben.:D), jó, persze, utána a maradék nap kabaréja lettem volna, és mindenki azt találgatta volna, ki is mászott bele ilyen szinten a számba. És ezzel a... nevezzük cucmónak, el is magyarázom, hogyan sebesült meg drágajó, beszédben nélkülözhetetlen testrészem. Well, a legviccesebb az egészben, hogy fogalmam sincs. Dunno. Je ne sais pas. Non lo so. Tényleg nem tudom, cserkészbecsszó. És a héten tényleg senki nem járt a számban. (Igen, be kell valljam, előtte én voltam a soros kurva.) (Elnézést, kicsit kiestem a ritmusból, mert el voltam foglalva Szabolccsal Mátéval picsába a válogatottal meg a fájós lábaimmal.) Szóval ja, nagyon durva. Tudom, már mindent a Fight Clubbal magyarázok, de mi van, ha nekem is van egy Tyler Durdenöm, és minden szombat este harci klubba járok? :D Jó, ez sehogy sem lenne helytálló, de azért mégis, na.:D
A lényeg, hogy for real nem tudok semmit a nyelvemről meg a vágásról vagy harapásról vagy miazistenez, és már igazán meggyógyulhatna, mert enni is úgy eszek, mint akinek már most protézise van egy béna műfogsorragasztóval, és buborékosat inni meg végképp nem buli, a lábaim meg menetrendszerűen sírnak, de én már beletörődtem, szarok a térdeim, nincs mit tenni. Szóval ja, enyhén szólva hadirokkant vagyok, viszont ti ne kövessétek a példámat, helyette tessék sok jó filmet nézni, olvasni, sorozatozni (van szinkronos Awkward meg Shameless negyedik évad <3), és természetesen helyettem is enni.:D (Amúgy már érzem, hogy az emésztőnedveim marják a gyomorfalamat.:( Nembaj, bátor és erős leszek, és letolok valamit.:D)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó