Szeretnénk lezárásként egy rövid etűdöt küldeni DiCaprio úrnak. #toomanygifs #szirmaiúr
Najó, perpillanat elegem van. De nagyon. Azt hittem, hogy a 'szünettől' jobb lesz, de nem, mert már a 'szünet' előtt elbasztam a dolgokat, úgyhogy igazából nem tudom, mi a picsáért voltam ennyire naiv, hogy gyere, 'szünet', jó leszel te. (Amúgy a szünet azért idézőjeles, mert hat nap nem szünet! Bazdmeg, hat napot inkább ki se adjatok. És még szünetnek merik nevezni, jézusom.) Szóvalja, most minden úgy szar, ahogy van, a napjaim fénypontja A Szent Johanna Gimi újraolvasása (esküszöm, nem kívánom senkinek, hogy ennyire kilegyen), a vizsgáimmal olyan szinten vagyok tisztában, hogy tudom, hogy tanulni kéne (actually nyelvtanból azt sem tudom, milyen témakörök vannak megadva, nemhogy tételek, a fizikaprezentációról meg semmit nem tudok, azonkívül hogy ütközések és Enikő kidolgozza nekünk), de semmi nem visz rá, konkrétan két napja csak rohadok és a viva borzadály zenéit hallgattam all night long. Ja, meg egy körül láttam valami iszonyat filmet az rtl-en vagy a tévékettőn, na, az már tényleg annyira szar volt, hogy csak röhögni tudtam rajta. Tehát minden bullshit, a keddi angol prezentációmról már nem is beszélve, aminek érdekében megdöntöttem a másnapsulidekibaszottkésőnfekszünkle rekordomat (meg szerintem mindenkiét az elitgimnáziumunkban (najó, lehet, hogy egész Magyarországét is)), háromkor ájultam ágyba (és még akkor sem szabadultam a kedvenc Fight Clubos, illetve a Monty Python and The Holy Grailes gifektől), de másnap legalább nem votlam fáradt, úgyhogy ezek a kevés alvások bejövősek, viszont az egész baromság, amivel vagy hét órát baszakodtam egyhuzamban (gyorsan csapattam egy fejszámolást és tényleg) kábé a harmadát sem adtam elő. (Nem, nyugalom, nem dobálták meg paradicsommal meg nem fütyültek ki meg ilyesmi, egész egyszerűen csak borzalmasnak éreztem.)
Amúgy itt a két kedvenc Fight Club-gifem (shame on me, végül mégsem tudtam választani).
Ide pedig írok egy igazi írói cucmót (metaforát, közben eszembe jutott). A pingvin az életem, Ed pedig (vagy a Narrátor, kinek hogy) én vagyok, és szép nyugodt döbbenettel végignézem, ahogy elsuhan előttem. Mondjuk az kicsit enyhít a szívfájdalmamon, hogy pingvin, de azért mégis.
Szóvalja, nem tudom, mikor tolok posztot legközelebb, egyelőre rendesen kivagyok pszichikailag, a lehető legtöbb módszerrel próbálok menekülni a szánalmas valóságomból, úgyhogy legyetek türelemmel. Kivételesen én is ezt teszem, pedig nem vagyok egy várakozós alkat, de nem tudok mást csinálni, pozitív emberré meg azért mégsem szeretnék válni (tudom, furán hangzik, de esküszöm, nagyon durva lennék boldogan.:D szerintem beutalnának valami sárgaházba, mindegy). És nem hiszitek el, de rettenetesen szeretnék végre írni, de nem megy. Lényeg a lényeg, egy kis toleranciát kérek minden egyes rendszeres vagy véletlen olvasómtól, visszatérek, csak előbb ki kell lábalnom ebből a szarságból.
Na, azért mégse legyen nyomott vége a dolognak, kaptok egy Monty Pythonos cucmót a végére. Tessék nevetni, tavasz van, szerelem, jó idő, későn sötétedik, korán hajnalodik, its time to jegeskávézni, nézzetek filmeket, Shamelesst (aminek már vége van, legalábbis a negyedik évadnak), Awkwardot (na, abból viszont most lesz új), és tanuljatok sok törit meg érettségi cucmókat. na, csá
Jaj, ezt még a végére idepakolnám, mert Gergő az utóbbi napokban botrány mód rámentem, és lassan a szövegét is fejből tolom.:DDDD (Én nem zenét hallgatok, hanem Leo jövő évi kampánydalát. Mindenki eldöntheti magában, hogy egy tízes skálán mennyire vagyok tizenhetesre szánalmas.:D)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó