'11. július 30. - elnézést a folytonos dátumelírásokért.úgy látszik, szeretném, ha még több lenne hátra a szünetből.:'D
Mint látható, nem mentem el. Köszönhető apámnak, vagy... Hát, már nem is tudom, kinek. De nem is érdekel. Egész egyszerűen undorító ez az egész. Már én is kezdem azt hinni, hogy le vagyok szarva, őt csak az érdekli, neki hogyan lehet igaza. Pedig kurvára nincs. Főleg a mai összeesküvés elméleteivel... Tényleg, mint egy rossz vígjáték sorozatban.:'D
Az egész ott kezdődött, hogy tegnap reggel nyolctól volt hivatalosan az egy hetes láthatás. Én szépen felkeltem hétkor, hajat mostam, bepakoltam, ami még nagyon kellett és készen voltam. Hát, nem jöttek. Kilenc óra. Basszus, ilyen nincs, nekem itt görcsben a gyomrom, egy falat se megy le a torkomon, mit tökölnek. Kilenc után anya telefonált több helyre is, hogy mit tegyünk. Fél tizenkettőkor apámat is hívta. Felvette, de biztos az élettársa volt az, mert hallottuk, hogy apám még beleszól, hogy kivoltaz. Undormány, én mondom nektek.:D Utána is próbálkoztunk, de mindig hagyták hangpostáig csengeni.
Szóval a péntekem gyomorgörcsök közepette telt. Ráadásul még egy jót sem tudtam aludni, mert jöttek teraszt festeni a jóemberek meg kicserélni az üvegeket. Rohadt ronda lett.:D (Y) Azt hiszem, tíz negyvenkor volt vízilabda is. Amennyit én abból láttam... :'D Az első három neygedet úgy végigaludtam, hogy öröm volt nézni. Néha-néha felébredtem, és elhatároztam, már pedig én ezt nézni fogom, csak öt percet pihennek, addig nem alszol el. Elaludtam.:'D A negyedik negyed félénél vége lett a Csipkerózsika történetnek. Akkor láttam, hogy uramisten, mennyi az állás. [Elnézést, már elfelejtettem mennyi volt, de arra emlékszem, amikor a szemeim után rohangáltam a szobában.:'D] Én így, bazdmeg, szarrá vernek.xDD Szép beszéd forevőr.:D Aztán a hosszabításnál kikaptunk egy góllal. Csak az az idegesítő, hogy ugyanaz történt, mint az olasz-magyar hokimeccsen - ha lehet hinni a kommentátoroknak, akik osztják az észt a tévében. Kapus miatt vesztettünk. Aki nem látta volna az olasz-magyar hokimeccset annakl elmondom - nem tudja, mit hagyott ki.:D -, hogy ott is ugyanez miatt vesztettünk. Mert a Hetényit rakták kapuba. Of course - elnézést, Tibor miatt rászoktam.:D -, Hetényi tökéletes a spanyolok, hollandok, bárki ellen, akik nem az olaszok. Első pár percben be is kapott két gólt, szóval kettő-nulla az olaszok, fujj.:D Lényegtelen, csak megint nagyon beleélném magam, azt meg nem karom, mert aznap kábé tövig rágtam a körmöm.:'D És úgy ordítoztam, hogy höjj. Csoda, hogy nem kopogtak be a szomszédok.xDD Azon a napon speciel pont egyedül voltam, mert anya valami kézitornára ment, aztán egyedül otthon maradtam, és a harmadok közt telefonon értekeztünk. That was very funny.:D
Visszatérve, ma nagy kegyesen apám szóba állt anyámmal.:'D Senkire sem tartozik, miről beszéltek. Majd azt mondod, hogy eddig kábé a fél életedet leírtad ide, aztán most ezen szívod a fogadat. So personal, úgy gondolom, mindenkinek lehet magánélete.:D Ha nem tetted fel magadban vagy hangosan a kérdést, akkor bocsánat, hogy élek és rabolom itten az idődet.:D A lényeg az, hogy a bíróságon mindenki hülye, a pszichólogus szakértők barmok, akik nem tudnak semmit, és még sorolhatnám. Tehát, az egész világ kábé annyi aggyal rendelkezik, mint Tommy a Snatch-ből.:'D Csak én vagyok itt a Török, én tudok itt mindent jól. Legalábbis, ha jól látom, apám véleménye valami ilyesmi lehet.:'D
Többet nem nagyon tudok szövegelni, és nem is akarom csak úgy mindenkinek az orrára kötni, mi is történik a mi családunkban. Csak azt az érzést utálom, amikor minden egyes láthatás előtt egy kurva nagy csomó van a gyomrom helyén, ami valmiféle félelem válthat ki, azt hiszem.:'D Pedig nem lesz semmi baj - najó, általában azért van.:'D -, de ez addig nem múlik el, amíg nem csengetnek. De az a csengő mindig áramütésként ér. Mintha egy hatvanas évekbeli elmegyógyintézetben lennék - mondjuk, én vagyok R. P. McMurphy -, és éppen arra várok, hogy belém vezessék a kettőhuszat.
Lassan el fogom magam szánni arra, hogy írjak egy-két olyan blogot, mint Ádám. Csak az a gond, hogy én sose leszek Ádám... :D