'11. augusztus 4.
A mai napunk valami kataszrófa volt, a szó legeslegjobb értelmében.:D
Délben anya felkeltett, hogy illene már felkelni, mert egy órára beszéltük meg a találkozást a hévnél. Tíz perccel később Emi csengetett, én pedig nagyba hajat mostam.:'D Hajmosás - és szárítás, kajapia, indulás a hévhez. Közben megvitattuk a sorozatainkat, röhögtünk Csákkkon hat kával meg a felfelé kunkorodó orrúakon.:D Imréék is odaértek nagy nehezen. Ferenc hozta Emi emlékkönyvét, és az első dolgunk volt, hogy elolvastuk, mit írt bele. Mondta Ferenc, hogy igyekezett szépen írni - ahhoz képest, ahogy ő ír tényleg szép volt.:'D Felszálltunk, vettünk jegyet, of course megpróbáltunk spórolni, csak Haraszti felsőig kértünk jegyet. Na már most, amikor odaértünk 'kért' állomásunkhoz Néni bekopogott, hogy leszállhatnánk. Mondtuk, hogy 'tényleg, olyan jól beszélgettünk, majdnem elfelejtettük', majd amikor hallótávolságon kívül ért, elmondtuk mindennek, aminek csak lehetett.:'D Így hát fogtuk magunkat, leültünk egy padra négyen. Persze a hülye gyerek nem az aljára ül, hanem a tetjére, a háttámlára. Meg is lett az eredménye: alig ültünk rajta fél percet már leszakadt alattunk.:D Mondom, azért ilyen nehéz nem lehetek. Kiderült, hogy csak egy faág tartotta az egészet, a csavar helyére volt bedugva. Nagy fúrás-faragás kezdődött, Imre megpróbálta visszarakni. Sikerült is, én teszteltem, hogy jó lesz-e. Ránehézkedtem, megint leszakadt.:'D Ferenc végig ott ült a pad másik felén, és röhögött rajtunk. Jaigen, amikor a pad leszakadt, Emi húzta a legrövidebbet, ő egyből hátraesett. Szóval nem kicsit szakadtunk.:D
Ezek után jött a hév is, megint vettünk jegyet, de most spórolni se tudtunk, szóval... :D Nagy nehezen megérkeztünk a Nyugatihoz, ahol konkrétan - Ferenc megállapítása szerint - csepergett az eső.:'D Esernyő fel, rohantunk a Mekibe. Imre és Ferenc nem hozott esernyőt, ezért a mieink alatt jöttek. Kicsit hülyének nézhettek. Főleg engem: ujjatlan póló, rövid gatya, lábujjas papucs. Rajság van.(H) Mekiben ettünk-ittunk, jól laktunk, célba vettük a Starbucks-ot. Gyerekek, volt ám sor rendesen.:'D Kávéinkkal és frappuccino-inkkal felszerelkezve elkezdtük keresni a Legends üzletét. Ugyanis Emivel táskát akartunk venni suli kezdésre. Webshop-on találtam is jó kis Converse táskát, mondom, ez kell nekem.:D A gond ott kezdődött, hogy nem találtuk a boltot. Vagy negyedórán keresztül mentünk a semmibe, és már azon gondolkoztunk, hogy megkérdezünk valami westendi gyökeret, aki a hét napjaiból ötöt itt lóg. Bevártuk Ferencéket, kérdeztük tőlük, szerintük hol lehet. Száznyolcvan fokos fordulatot véve elindultunk a másik irányba. Ott se találtuk, szóva felmentünk az emeletre. Ráleltünk egy óriási tapipadra, rá is vetettük magunkat. Kábé ötször összevesztünk azon, mit és hogy kéne, de valahogy csak meglett a Legends. Oké, de hogy jutsz oda? Tapipad térkép elő, parasztos húzogatásokkal megoldotta, megtudtuk, hogy hol van. Ezzel lazán fél óránk ment csak el.:'D [Már azon gondolkoztunk, hogy kiírjuk fészbukra, hogy eltévedtünk a Westendben; ki tudja, merre van a Legends? :D]
Imrééket 'leparkoltuk' az üzlet elé a kávékkal. Bementünk, néztük-néztük a táskákat... Hát basszus, nincs olyan, mint webshopon. Jól van, se gáz, kérdezd meg az eladót. Mit ne mondjak, a csaj nagyon segítőkész volt. Elmondtuk, mit keresünk, nagyjából hogy néz ki, mennyibe kerül. Válasz: hátnemtudom. Csak azok vannak, amik ki vannak rakva. Semmi sajnálom, vagy valami. Nem azt mondom, hogy akkor most szívvel-lélekkel besse bele magát, hogy táskát találjon nekünk, de annyit azért elfogadtam volna, hogy megnézi nekünk. A max. az lett volna, ha egy webshopos megmutatást megenged nekünk, de mindegy. Magyar munka morál.:'D (Y)
Jó mérgesen, dühösen kijöttünk, hogy mi az, hogy nincs táska.:'D Azon kívül még két üzletbe bementünk azon a részen, de egyikben sem volt elfogadható árú vagy kinézetű. A Clarie's-ben találtam magamnak egy aranyos rénszarvasos táskát, de arról inkább letettem, mivel csak télen aktuális.:'D Ferenc leraincoatozott egy rénszarvas kitűzőt. A válasz fél perc csend volt, majd egy nagy adag röhögés, illetve két perces kioktatás az angolegyes csoportosoktól.:D
Egy óra múlva szinte már bármelyik boltban hajlandók lettünk volna táskát venni, csak lett volna jó táska. vagyis volt, de az alsó határ tizenhárom-ezer volt.:'D Én elkezdtem nyavalyogni, hogy véres járom a lábaimat. Mire hazaérek nem marad több, csak a térdeim csonkjai.:'D [Halkan megjegyezném, hogy szerintem két invisible vízhólyagot jártam a talpamra, de ez gondolom senkit sem izgat.:'D] Tuti, hogy tíz üzletben minimum megnéztük a táska-felhozatalt, ha nem volt tizenöt. Az egyik legjobbat a Springfield-ben láttuk, ahol találtunk mellé - általam elnevezett - pyjamatartót [ejtsd: pidzsamatartóóó.:D], illetve Imrének sapkát, ami rajságosságosan állt neki.:'D Ráadásul, fogalmam sincs, mi történhetett velem, de azt hittem, hogy mézet is árulnak ott, mert ilyen kis műanyag mézesbödön-szerű cuccokba volt rakva valami..:'D
Utána a New Yorkerbe is bementünk, ahol Ferencnek találtunk karkatőt, ami nem volt jó a kezére.:D Ahogy kimentünk, megállapítottam, hogy milyen darázsszínei vannak ennek a New Yorkernek, mire Ferenc benyögte, hogy akkor ez egy darázsbolt.:'D Ezeken felül még vettem magam karkötő-pótlót, mert ami most van rajtam [homemade.:M], az szerintem nem sokára el fog halálozni.
A táska keresést feladtuk, inkább beültünk a fiúkkal a Burger king-be. Hát, a kaja még a Meki-mennyiségnél is kevesebb volt.:'D Ferencék perverzkedtek egy sort a rákkal meg a hamburgerrel, mi pedig röhögtünk.:'D
Röviden, tömören: gyorsan útba ejtettem még egy utolsó Starbucks-ot - valami citromos zöld teás lötyért, ami egész jó volt.:D -, elgyalogoltunk Jászaiig, felszálltunk a kettesre, ahol jöttek az ellenőrök - hogy ezeknek nincs gyerekük... -, Borároson vettünk vonaljegyet, elbuszoztunk Vágóhídig. Elment a hévünk, szóval bementünk a Tezsibe, Emivel valami borzalom boltot néztünk meg, Imréék pedig meglesték, mennyire 'deszkázható' a parkoló.:'D Utána go fel a hévre. Első kocsiban nem volt hely ott hátul, ahol sok ülés van. Mindegy, megyünk a következőbe. Dögöljek meg, ott se volt.:'D A harmadikban még annyira sem, szóval úgy döntöttünk, maradunk az előzőnél. Fél percet álltunk a második kocsiban, de meggondoltuk magunkat, ezért visszaszálltunk oda, ahonnan kezdtünk.:'D Aki tudott követni, annak utaljatok ki egy Nobel-díjat.:'D
Hazafele eléggé haldoklás hangulat volt, én speciel rohadt fáradt voltam, és vagyok most is.:D
Jó kis nap volt, - hogy a szótárpontsztaki szavaival éljek - taknyossá röhögtük magunkat, venni konkrétan nem vettünk semmit, de azért jól elvoltunk, térdig lejártuk a lábainkat.:D
Utolsó mondatként leírom, hogy megalkottuk a volt Moszkva tér angolosított nevét. Így Moscow square-ré lett a jó nagy placc Budán.:D
Végül mellékelnék még három képet. Kommentárt nem fűzök hozzájuk, szerintem magukért beszélnek. És Imre bocsánat, de a másodikat muszáj volt.:D
  
Szeretek mindenkit, aki olvassa ezt a ritka nagy baromságot, szóval legyetek jók a következő blogig.:D Nagyon fáradt vagyok, nem irogatok én már semmit.:D