'11. szeptember 2.
Nem sírni fogok, hogy elkezdődött a suli, megint tanulni kell, és hasonlók. Valami értelmesebbet szánok a blogra.:D
Szóvaltehát, mi is a véleményem a Skins-ről. Pozitívan csalódtam az egészben.:D Valami nagyon elszállt, nagyon drogos, nagyon ivós sorozatot vártam. Mondjuk egy Trainspottingot epizódok formájában. Ezt vártam, de teljesen más jött. Más, jó értelemben. Nagyon-nagyon jó értelemben.
Kezdeném ott, hogy engem már az első rész letaglózott. Majd ahogy tovább néztem a sorozatot, az első rész már el is tűnt. Főleg az első évad hatodik rész után, ahol egyre jobban kibontakozott Maxxie és Anwar. Onnantól kezdve Maxxie az egyik kedvencem lett. Igazából nem is tudom, miért, de megszerettem. [A későbbieknek más miatt is.]
A másik nagy kedvencem Ton. Akinek a baromságait utáltam az első évadban, és valahol örültem, amikor Josh helyretette. De a második évados Anton... Hiányzik a régi tahó Tony. [Ezt még akkor írtam, amikor még olyan harmadik rész körül tartottam. Azóta már egész jól visszatért a régi önmagához.:D] Őt azért kedveltem meg, mert egy nagyon összetett személyiség, akiben még elég sok lehetőség van - szerintem.
Viszont aki mindent visz, és nála jobb karakter szerintem nincs, az Chris. Talán azért is, mert hasonlítunk valamennyire. Nekem az idióta vigyor tetszett meg, majd pár rész után rájöttem, hogy én is valahogy így mosolygok. Az első évad negyedik része után pedig eltűnt az a mosoly. Nagyon megsajnáltam. Azt hiszem, én a diliházban kötöttem volna ki. Illetve a második évados Chris-t is imádom, ahol már kezd egy kicsit felnőni. Az Angie-s dolgot nem is nagyon értem, de szerintem csak egy poén akart lenni a rendezőtől/forgatókönyvírótól. Szóval én Team Chris-hez tartozom.:D
A lányok közül különösebben nincs kedvencem. Talán Jal, akiről az első évadban nem sokat tudunk meg. De a második évadban elég sok szerepe van - az előző évadhoz képest.
Sokakkal ellentétben én nem vagyok oda Cassie-ért. Fogalmam sincs, miért, engem egyszerűen taszít. Ezzel most nem azt mondom, hogy utálom - vagy ilyesmi -, csak én nem értem a vele kapcsolatos dolgok miértjét. Én már ott megdöbbentem, hogy nem eszik. Én, aki képes egy negyed dinnyét vagy egy szelet rántott húst kétféle salátával meg mondjuk rizzsel megenni, annak ez teljesen képtelenség.:'D [Viszont, ha nem vagyok éhes, akkor még az evés gondolatától is hányingerem lesz.:'D] Nekem az az 'elvarázsolt' világ se jön be, amiben Cassie él. Egyszerűen nem kedvelem. És ez nem azt jelenti, hogy az első adandó alkalommal kiírnám az sorozatból.:D
Egyetlen egy szereplő van, akit nem bírok, és nem is értem miért van itt. Sketch. Fogalmam sincs, miért akar Maxxie-ből heterot csinálni. Ha ő meleg, akkor... Számomra elég idegesítő. Ránézek és egy elfojtott pszichopatát látok. Elnézést, de amikor kikötözte az anyját az ágyhoz... Hm, talán egy Mesterségem a halál című könyv főszereplőjéhez tudnám hasonlítani.* Teljesen normálisnak hiszi magát, közben pedig a környezete elutasítja. Attól, hogy nem ért meg senki, még nem vagy művész.:D
Mint ahogy az előző blogban is írtam, végre egy tinisorozat, amiben hús-vér szereplők vannak, valódi problémákkal. Nem Dawsonék, vagy a Tuti gimisek, nem is a Beverly Hillsben élők. Nem műk a gondok, nem oldódik meg minden egy Harry Potter varázsige elmondasával. Nem huszonévesek játszák a szereplőket, ők tényleg gimisek. Tökéletlenek, vannak hibáik, mint mindenkinek.
Csak azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon eltalált sorozat, elég felszínes történettel, egész jó poénokkal. Mint Dawsonéknál, itt is el lehetne cseszni egy rossz forgatókönyvvel, unalmas sztorival. De nem, itt a legtöbb rész érdekes, ki van hegyezve valakire. És a bemutatott karaktert vagy a szívünkbe zárjuk, vagy az ellenszenves kis szörny még nagyobb lesz. Úgy gondolom, hogy nincs olyan szereplő, akit ne szeretnénk valamiért.:D Vagy akiről ne lenne akárcsak egy mondatnyi véleményünk is.
Antont a parasztságokért, a jó humorért, Michelle-t - én speciel - a családja miatt, Cassie-t a folytonos mosolygásért [Bárcsak én is ilyen lennék, képes lennék nevetve kimondani a dolgokat. És amikor Sidet felpofozza. Mosolyogva... :D], Chris-t - legalábbis jómagam - az idióta poénokért, amiken bármikor tudok nevetni, a hasonló vigyorért, Anwart a vallása figyelmen kívül hagyása miatt, Maxxie-t amiért képes kimondani a véleményét, utána pedig nem lesz bűntudata, és vállalja a döntéseit a következményekkel együtt, Jal-t a makacsságért, az önfejűségért [én is hasonló vagyok.:'D], Sidet a sikertelen próbálkozásaiért, a 'lúzerségért' bírom.
Of course, itt sincs olyan rész, ami ne lenne rossz. Így visszagondolva az legelső rész... Valahogy teljesen el is felejtettem így az események közepette.:D És a Sketch-es részek. Leszámítva, hogy tök jó érzés kimondani a nevét [pár angol szó, amit imádok - nemcsak angol órán - benyögni: unbelievable, radio shack, crucible. ennyi elég lesz.:'D], azokat a részeket, amiben öt percnél többet szerepel, nem bírom. Újfent nem tudom megindokolni, de még jobban taszít, mint Cassie.
Egészében véve az egész sorozat nagyon el lett találva. A karakterek és a történet is egyszerűen fantasztikus. Tény, ennek a sorozatnak is vannak hibái, hiszen semmi sem tökéletes. De én nagyon szeretem, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki jót szeretne látni.:D
Ez egy elég se füle, se farka blog lett - szerintem. Nem tartom magam túl jó kritikusnak, viszont szívesen 'kritizálnék' mást is. Mondjuk filmeket. El tudom képzelni, hogy tíz emberből hét most vagy nagyon furán bámul a monitorra, vagy röhög, hogy mekkora barom vagyok.:'D Szóval, ha kíváncsiak vagytok/kíváncsi vagy kicsit jobb, összeszedettebb írásokra, kritikára, akkor várom az ötleteket, hogy miről írjak.:D Ha nem értesz egyet velem, akkor nyugodtan megírhatod, nem harapom le a fejed. Of course, normális stílusban írd - káromkodás, kioktatás satöbbi nélkül.
Tehát nyitott vagyok bármilyen ötletre. Tovább 'kritizáljak', vagy maradjon ez a forma [a napokat leíró blogolós], vagy legyen valami teljesen más 'kinézete' az oldalnak. Megszabadulni tőlem azt hiszem, nem fogtok, mert szeretek irogatni. Szóval aki azzal jön, hogy zárjak be, ez az egész úgy szar, ahogy van, az sajnos siket fülekre talál.:D
* Most biztos valami elvetemült hülyének hisztek, hogy ilyeneket olvasok.:'D De nagyon jó könyv; amúgy is érdekelnek a második világháborús dolgok. Aki olvasta [bár kétlem, hogy itt lenne ilyen ember], az ne az egész könyvet értse hasonlatként, csak amikor ő lett az auschwitzi tábor vezetője. Amikor beszippantotta ez az eszme.