'12. január 3.
Nálunk már karácsonyra készülni is külön életforma.:'D
Kezdésnek leírnék egy vicces sztorit, ami kábé három hete történt. Otthon ültünk, anya m1-et akart nézni. Átkapcsoltam. Az Este ment. [Halkan megemlíteném, hogy utálom a politikát.] A műsorvezető államtitkár úrnak szólított egy embert. Kirázott a hideg a szó hallatán. Anyaaa, mondtam. Ő nem figyelt, dolgozatot javított. A műsorvezető megint megszólította azt a valakit. Mire én: áá, ne már, megint kimondta.:'D És ezzel kimenekültem a szobából.
Gyorsan leírom a szerdai napunkat a suliban. Ahhoz képest, hogy két órában hülyeségeket kellett volna csinálnunk, helyette volt agyunk, és bekéredzkedtünk segítőnek a gyertyaöntéshez. Életünkben félig vagy alig kész gyertyához nem nyúltunk, de azért osztottuk az észt.:'D Lényeg, hogy jól elvoltunk, illetve megállapítottuk, mennyi idióta is van az öt-hatodikosok között.
Huszonnegyedike pedig egy elég érdekes napra sikeredett.:D Már tegnap este elkezdett fájni a torkom, de gondoltam, csak elmúlik másnapra. Hát nem.:'D Borzalmas torokfájásra ébredtem szombaton, és úgy éreztem magam, mint egy mosogatórongy. Nincs mese, fél ötkor mindenképpen fel kell kelni, mert nem fogjuk elérni a hat tizennyolcas hévet. Szépen időre kigyalogoltunk, de nem jött semmi. A Ráckeve felé menő hat negyven körüli is elment. Én már idegileg teljesen kész voltam, mert mi az, hogy nem jön a hév. Aztán jött a hat negyvennyolcas. Ááá, kicsit se volt para, hogy elérjük-e a nyolc tízes vonatot. Hallod, rohantam a jegyekért.:'D [Neten szoktunk rendelni, és be kell nyomkodni tíz darab számot egy tapipadon.] Már kábé öten álltak mögöttem, és nagyon rondán néztek rám.:'D Pedig szerintem viszonylag gyors voltam. Szerencsére a kilencesről indult, szóval nem kellett sietnünk, bőven volt még tíz percünk. A vonaton majdnem elaludtam. Próbáltam ébren maradni Szuper Leviék történetével.:D
A másik átszállási probléma a tizenegy nyolcas vonat volt. Hivatalosan tizenegy egyre ért be az interpici. Még jó hogy hármasra kerültünk, és kettesről indult a mamámék felé tartó másik.:D [Bárkit is érintene: megváltozott a Szombathelyről Szentgotthárd felé közlekedő személy vonat menetrendje. A kábé fél órás várakozás helyett cirka hét perc alatt kell átugrálni egyikről a másikra. Of course, legjobb esetben hét perc. Ha valami gáz, már kevesebb időd van.]
Tehát aki azt meri mondani, hogy nem indult izgalmasan a huszonnegyedikém... Baj lesz.:D
Papám várt minket a csákányi állomáson, mamám otthon sütött-főzött. Of course, alig érkeztünk meg, de már a kaja volt a téma. Mit eszünk, mivel eszünk, mit kérünk? Nem ettem semmit egész délelőtt, alig ittam, annyira fájt a torkom. Megettünk egy kis tál töltött káposztát. Lepakoltunk, összeraktuk az ajándékokat, és végre pihentem egy kicsit.
Két óra körül keresztanyámék is megérkeztek. Alig telt el fél óra, máris mentünk enni.:'D Szerintem mondanom sem kell, nem ettem semmit. Unokatesómék hamar leszívták a maradék energiámat is. Mormotás társasoztunk, rengeteget kőpapírollóztunk. Mamámék úgy látszik felkészültek, mert volt a fa alatt egy tál szaloncukor. Én speciel nem szeretem, de unokatesómék tavaly a fáról ették. Én meg - mint rendes unokatestvér - falaztam nekik.:'D
Hogy mennyi étel szokott lenni ilyenkor mamáméknál... Kábé belefulladunk. Minden nagyon finom, csak a mennyiség nem stimmel. Nagyjából tizenháromféle tényleg étel, és még ötféle süti.:'D [Nem nevet, megszámoltam.]
Ajándékoztunk, majd kezdtem rosszul lenni. Majdnem elaludtam, és melegem volt. Mondjuk papám fűtött is, mint állat.:'D Ráadásul még a fejem is fájt. Elvonultam a hátsó szobába, ahol hűvösebb volt. Hozzám képest nagyon korán elmentem fürdeni - nagyjából nyolckor -, aztán tizenegykor beájultam az ágyba. Azért tizenegykor, hogy meglegyen a látszat. Nehogy azt higgyék, hogy én hű, de beteg vagyok.:'D [Igazából nem voltam különösebben rosszul; biztos összeszedtem valami retket. Mellesleg jól viselem, ha beteg vagyok. Gyorsan kijövök belőle, csak közben iszonyat levert és fáradt vagyok. De azt hiszem, ez normális.]
Másnap délig aludtam, és egészen jól éreztem magam. Hétfőn átmentünk keresztanyámékhoz.
Hogy ott milyen hangulat volt.:D Rekeszizomgörcs estére.:D Rengeteget játszottunk, beszélgettünk, készült egy csomó pikcsőr. Többet nem is igazán tudok erről írni. Nem is nagyon lehetne a történteket mondatba fogalmazni. Az ilyeneket látni kell.:D
Remélem, kielégítő volt ez a blog, több most nem igazán telik tőlem. [Szerintem pár nap múlva lesz egy a szünet másik feléről szóló poszt. De jó munkához idő kell. Jaigen, caution, irónia rulz.:D] Utólag is mindenkinek boldog karácsonyt, és remélem, elegendő pezsgő fogyott szilveszterkor.:D