'12. február 9.
Fúúú, hát blogolni kéne.:'D
Kezdjük is a felvételivel. Őszintén: nagyon megkönnyebbültem, mikor kijöttem matekról. Anyával azonnal el is mentünk sütit venni, közben pedig jól kiszellőzött a fejem. Egyből el is akartam felejteni az egészet, csak legyen meg a pontszám és kész. Kábé másfél héttel később be lehetett menni megnézni. Tökéletesen csalódtam magamban.:'D Hetvenhárom pont lett. Igaz, magasan vertem az átlagot [ötven pont], de akkor is. Azért egy nyolcvanvalamennyinek vagy nyolcvan körülinek jobban örültem volna. Legalább fogalmazásra kilenc pontot kaptam.:M [Bárkit is érdekelne: Oskar Schindlerről írtam. Ha nem tudod, ki Schindler, megkérdezed legjobb barátodat, a google-t.] Fellebeztünk egy pontért magyarban. Majd nagyjából egy héttel később, egy udorítóan havas napon bementem az értékelő lapért. Alig tudtam lemenni a lépcsőn, amikor megláttam a negyven pontot a magyarnál. Kipusztult volna Kína népességének fele, ha megadják azt az egy pontot!? [Az indok az volt, hogy az égő szó nem elég irodalmi. Lillu reakció: írjál verset, bazd meg.:'D Csak kicsit voltam agresszív... ]
Mindegy, felvételiről ennyit, remélem, felvesznek.:D Kezdem a szerdával. Hát, valami borzalmas volt.:'D Kedden voltam tablóra lefényképeztetni a ronda fejemet, és szóba jött osztályunk tudjukkije. Én már akkor eldöntöttem, hogy ő holnap bejön, basszus. Hát nem bejött? :'D Azért nevettem egyet.=) Osztályfőnöki előtt szóba jött, ki mekkorát ugrik rúdba.:'D Bogi megfogalmazás.[y] Elgondolkoztam, hogy milyen régen nem ugráltunk már tesin. Hát nem magasugrottunk? :'D Más megérzésem jönne be így... Ofőn random fizika órát tartottunk. Bogival hátsó padban ültünk, és kábé egyszer beszéltünk hosszasabban. Of course, ofő meghallotta. Kirakatta az ellenőrzőmet. [Ez a nyolcperanál bevett szokás. Fizika és ofő végén úgy hat-hét emberé szokott kint lenni, ha nem nylc.:D] Majd azt mondta, ha százszor lekörmöljük a következő mondatot, akkor nem ír be. A mondat: az osztályfőnöki és a fizika órát nem zavarom rendetlenkedéssel. Az a poén, hogy én nem rendetlenkedtem, csak beszélgettem.:'D Biosz órán jól elröhögtünk, utána tesi. Ha van óra, amikor elképesztően szerencsétlennek érzem magam, akkor ez az. Ugye magasugrottunk. Az elsőt még lazán megugrottam, viszont nyolcvan centinél megtorpantam. Másodjára is. [Díjugratós szabályok szerint most Szebényi Dani bejelentette volna, hogy ki vagyok zárva.:'D] Szóval én fel is adtam. Ha egyes, egyes. Hülyeség, de baromi félelmetes.:'D Mondjuk ha adtok alám egy Donkát, akkor átviszem a száztízet is... :D Tehát tesin vezekeltem. Mentem volna haza, de szibériai idő volt. Komolyan.:'D Fújt a szél, és vitte a havat. Fuck it, valahogy mégis haza kell jutnom. Elindultam. Haladni alig tudtam, ugyanis a szél folyton a szemembe fújta a havat. Murpy-nek mindig igaza van.[n]
Ha már egyszer visszafelé haladunk időben: meglestem a táncosokat.:D Értsétek félre, de nagyon viccesek vagytok. Jó értelemben.:D Virágon és Gergőn megállás nélkül nevettem. Volt pár ember, akiken meg sem lepődtem. Amikor a haladó lépést gyakorolták, mindenki más tempóban ment - of course. Mire Máté benyögte, hogy ők lettek az elsők.:'D Kész, röhögésben meghaltam.:D Szóval ezek a félig-meddig jó hangulatok miatt szívesen táncolnék, de a bál előtt idegességemben szívrohamot kapnék, és olyan ember sincs, akivel keringőznék. Mellesleg apám úgy se jönne el a bálra, tehát nem is tudnék kivel elsőre vagy másodjára táncolni. Tudom is én.
A csütörtököt világ életemben utáltam, valahogy sosem volt az én napom. Nyolcadikban már csak azért sem, mert ének az első óra. Hál' istennek a táncosokkal próbált Zsuzsa néni, tehát nem kellett Örömódát énekelnem. [Ha én felelek énekből, akkor az osztály háromnegyede kiugrál az ötös terem ablakain.:'D] Ellenben nagyon jól elnevetgéltünk Ferenccel, Ricsivel és Imrével. A feladat a következő volt: kétjegyű számok négyzetét kiszámolni, ahogy matek egyesben tanultuk. Tízből kilenc számra valami hülyeség jött ki.:'D A táncosokon is jókat derültünk [úristen, milyen szavakat használok...].
Második óra nyelvtan. A nyelvtan órák nemcsak unalmasak mostanában, de még beszélgetni sem tudunk közben. Angol. Hú, de nem szeretem.:'D Kiderült valami hülye teszt alapján, hogy egyáltalán nem vagyok romantikus. Jók ezek az angol órás tesztek: már pesszimista is vagyok [mondjuk ez igaz.:D], és romantikus alkatnak is alkalmatlan vagyok... Foreveralone.:'D Matek. Semmi izgalmas, de a fiúk tök jól 'megcsinálták' a csengőt.:D Van egy villanykapcsoló a huszonkettesben a csengő alatt. És a Bíróban felettébb idegesítő hang szól belőle minden óra vége előtt öt perccel, minden becsengetés előtt öt perccel, illetve minden ki- és becsengetéskor. Imre és Ferenc fogta magát, elkezdték kapcsolgatni a kapcsolót. Jót nevettünk, majd a fiúk valami idióta szót mondtak erre az akcióra. Fizika. Leadtam a büntetésem.:'D Különböző színű tűfilcekkel írtam, szóval szép színes lett.:'D Ötös fizika dogát írtam, hibátlan lett, örülök is a fejemnek.:D Ricsi random fizika dogát írt, ezért mellém ült. Mivel teljesen hülye volt a tegnapi anyagból, inkább telerajzolta a lapot hangosan magyarázva nekem.:'D [Ofőnk is jófej. Előző napi anyagból akar feleltetni vagy íratni. Csak nyolc oldal anyagot kellett volna bevágni...] Ferenccel már megint idegesítettük egymást: dobáltuk az ellenőrzőinket. Hittan. Na, nem ám.:D Nekem nincs már hittan, csak megvárok velük még egy szünetet. Becsengetés után Bogi kilógott a kabátjáért, én pedig mentem vele. Elkezdtük olvasni a báli plakátot. Ezalatt Ricsi valószínűleg elcsórta a kabátomat, mert amikor befejeztük az olvasást, láttam, amint megy a kabátom. Ráordítottam Ricsire, lerohantam a lépcsőn, és próbáltam róla lerángatni.:'D Sikerült, de a kesztyűm rajta maradt. Bement a terembe. Bentről kiabált, ha bemegyek a kesztyűmért, akkor odaadja. Nos hát, mivel Laci bával nem nagyon bírjuk egymást, ezért nem szívesen tettem volna meg. Ricsi viszont kidugta a fejét az ajtón, elkaptam, és meglett a kesztyűm.:D
Szóval mint ebből is látszik, azért mindig megszerettetik velem ezt a napot is.=)
Több nem is jut eszembe, mert mostanában még feledékenyebb és esetlenebb vagyok, mint általában. Fogalmam sincs, miért. Egész egyszerűen ez van, és kész. Így szeressél, na.:'D Ha már egyszer itt tartunk, akkor a feledékenység és az esetlenség mellé egyre 'pimaszabb' vagyok. De ez nem jó szó rá, más azonban nem jut eszembe. Látszik, hogy nyolcadik második félév.:D
Hirtelen beugrott, hogy én úgy maradtam utolsó három között töri felállós játékban, hogy egy szót nem tanulok már jó egy hónapja.:'D Azért látszik, ki néz meg egy kiló második világháborús dokumentumfilmet.:'D Erre egy idióta kérdés miatt estem ki, amire tudtam volna válaszolni, ha gondolkozás helyett nem nyávogok.
Ennyit egyelőre. Hétfőn megyünk angol felmérőt írni erzsébeti Kossuthba. Lesz mondjuk harminc pont... :'D A diákolimpiások remélem, jól szerepelnek majd holnap, és azt is, hogy a könyöksérült köszönőtársam is köztük lesz.:D Hétvégére pedig keresek olyan embert, aki szívesen eljönne velem korcsolyázni. Bátrakra volna szükség, akik jól viselik az ironikus, feledékeny, pesszimista, romantikátlan, béna, ügyetlen, lassú reakcióidővel rendelkező énemet.
Legyetek jók.:D