'12. február 29. - elcsúszva egy nappal, de ráérünk... :D
Nos, ez a 'nagy' nap sem telhet el blog nélkül. Féljetek, mert nem is fog.:D
Tizenöt lettem, fuck yeah.:D Első ember aki felköszöntött nyilván anya volt. Kábé két perce kászálódhattam ki az ágyamból, amikor jött az sms keresztanyáméktól. Dolgozatmentes napot kívántak, ennek örömére a napot egy kémia dogával kezdtük.:'D Éppen a sérómat lőttem be, amikor mamámék telefonáltak. Nagyon szeretem őket, de mamámtól ritka nehéz elköszönni.:'D
Lassan suliba is elindultunk. Osztálytársaim egyből fel is köszöntöttek. Sorban jöttek a boldog szülinapos kívánságok.:D Én pedig már vártam a délutánt. Hétfőn ugyanis megbeszéltük, hogy kedden megyünk sütizni Cukorfalatba, hogy megünnepeljük drága jó szülinapomat. Hatodik óráig azért megértem pár csoportos szülinapos felköszöntést is. Mint például matek óra utolsó perceiben is.:D
Egész nap esett a hó, én pedig nagyon örültem neki. [irónia rulz.:D] Leginkább viszont annak örültem, amikor arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a torkom. Ráadásul nagyjából egy óráig alig volt hangom, és folyton krákogtam. A nap hátralévő részében köhögtem, mint egy göthös állat.:'D
Hatodik órának is vége lett. Nagy büszkén kijöttem angolról, mert végre sikerült három egybefüggő, értelmes mondatot kifacsarnom magamból segítség nélkül.:D Szóval hazavergődtem, gyorsan elpusztítottam a maradék kevés krumplipürét, és fél háromkor eszembe jutott, hogy el kéne indulni. Nem gáz, hogy úgy volt, hogy fél háromra már mindenki ott lesz... :'D Tehát stílusosan késtem mondjuk öt percet. Mindenki próbált valamit hozni: Ferenctől és Imrétől egy héliumos szülinapos lufit, Virágtól egy szív alakú tortaformát - a sütijeimre vonatkozó elismervénnyel.:D -, Bogitól pedig egy sütőkesztyűt kaptam.:D [Amit már a suliba is behozott.:'D]
Ültünk, mint verebek a villanydróton.:'D Sütiztünk, nevettünk, beszólogattunk egymásnak, röhögtünk a bénaságomon. Gergő nem maradt túl sokáig. Dolga volt. Ahogy elment, úgy bátorodtunk fel Virágot és Gergőt illetőleg. Mióta kiderült, hogy együtt táncolnak... Igen, nagyjából azóta boronáltuk össze őket.:D A sütizés hátralévő részében sokszor előkerült ez a téma... :D Kacagtunk is, hogy most visszaadom azt, amit több éven keresztül hallgattam Ferenccel és velem kapcsolatban.:'D [Furcsa mód mi ketten mondtuk a legdurvább dolgokat... :'D] Eközben Ferencnek nagyon megtetszett a héliumos lufi, állandóan fejelgette. Eldöntöttük: szülinapjára csak azt fog kapni.:D
Nem sokkal később fizetni mentünk. Amilyen béna vagyok, lemaradtam az 'összedobásról'. Már hétfőn megmondták, hogy meghívnak, de a szerencsétlenségem... Néha kiborulok magamtól.:'D
Fizettünk, léptünk, megköszöntem, elköszöntünk, én pedig hazaindultam Happy-vel, a héliumos szülinapos lufival. Kissé összeaszott a hidegtől, de felépült.:'D
Nos hát, ennyi lenne fantörpikus szülinapom története. Itt is megköszönöm szépen mindazoknak, akik vették a fáradtságot [és a fészbukos telefonokat a kezükbe.:'D], hogy felköszöntsenek. Aki pedig élőben is megtette, ráadásul még sütizni is volt... Imádom a barátaimat.:D
Elnézést, ronda egy blog lett, de most több nem telt. Nem sokára jön egy hosszabb verzió bállal, szóbelivel, osztályunk hülyeségeivel.;)
Legyetek jók, álmodjatok szépeket.:D