Csak én nem értem a holnapi órarendünket? Miért küldenének be tesire egy némettanárt helyettesíteni, miközben az osztály fele angolos? :'D Mindegy, tök vicces. Van egy olyan érzésem, hogy holnap azért lesz valamilyen szintű happening...
Nincs többé crushom. Mármint nincs excrush. Hál' istennek. De azért akkor is, naaaaaaaaa... I need a crush. Mondjuk a haversrác a vonatokról megtenné... Mindegy, majd még megálmodom holnapig.
Olyan ötös töri tézét írtam... Tökre örültem magamnak, na. Jaigen, túl mainstream voltam ma a hátulhosszabb ingszerűségemben. De tudat alatt ugyanolyan színűre festettem előző este a körmömet. Mondjuk nagyon örültem, amikor 'leázott' úszáson. Igen, volt pancsi, négy alára ugrottam fejest meg úsztam valami retket (retek, mert egyik úszásnembe sem sorolhatót alkottam). Egyébként elég happeningmentes napunk volt. Jó, igazából egész nap menekültem különböző emberek elől, angolra bejöttek az ofőnkhöz a tökösök (actually dökösök, de én mindig is tökösöknek hívtam őket. már általánosban is), ergo könnyebb volt súgni a többieknek, és amikor elmentek, megsirattuk őket.:'D Töri helyett osztályfőnöki volt, amin haldokoltam egy sort. Nem tudom, miért, valószínűleg puszta passzióból.
Pénteken röpimeccs (nem én játszok, nem kell megijedni), osztálytársaméknál alvás, másnap fél hétkor ki leszünk rakva (én el sem alszom, basszus.:'D neeeeem, dehogyis, tiszta vicces lesz.:D), aztán meg este kéne menni BL-döntőt nézni. Na, nem azért, mert annyira imádnám a focit, hanem mert parti lenne. Körtés sör meg chips. Nem érdekel, hogy foci, menni kell. Anya örülni fog, hogy eltűnök kábé két napra. Mindegy, parti lesz, menni kell.

Na, aki csekkolta a blogom, annak nagyon örülök (nehogy elhiggyétek), és remélem, holnap megkapom a kellő mennyiségű oltást.:D Fő, hogy szeretem az osztálytársaimat.:D
Ma annyi történt, hogy semmi. Komolyan semmi azon kívül, hogy jó a pólóm, jó a karkötőm, fáj a vízhólyag az ujjamon (állítom, soha nem volt még vízhólyag az ujjadon), előadtam a bloggereimet, kiderült, hogy van blogom és lehet csekkolni, fagyiztunk, leettem magam (nem én lennék), és volt plusz két óránk. Szóval nem történik semmi. Persze, történik, de az uncsi. Jó, tudom, nekem meg soha nem jó semmi.
Amúgy végre valaki felpakolta feliratozva a MMFD-t. Imádom Finnt.<3 És az a hátrairogatós rész... Ilyen srácok miért nem léteznek? I mean... Ha léteznek is, miért nem az én környezetemben létezgetnek, és miért nem szerelmesek belém?
És akkor megint ott tartok, hogy Ádámnak anno kurvára igaza volt. Hogy ez egy kibaszott vicious circle, itt senki nem jár jól - csak néhány, azok meg nagyon szerencsések. Mármint van, aki után én rohanok, de leszar, és van, aki utánam rohan, de őt én szarom le, mert én az saját tagom után loholok. A crushok halála. És ebből jön az, hogy egy szar szemét szar alak vagyok, ha kiderül, és én lógva hagyom azt, akinek én vagyok a crusha. Persze, most kérdezed, miért én lennék a köcsög, fogadja el, kész és csá. Oké, de akkor is... Újabb emberen gyalogoltam át, megbántottam, miattam érzi magát szarul. Én meg azon agyalok, hogy neki mennyire borzasztó lehet... Miért mindig velem basz ki ez a rohadt univerzum?
Bazdmeg, ezek nem jöttek össze teljesen véletlenül? Mármint így tudat alatt, vagy tudomisén. Mert oké, hogy 'nekiadtam', de azért mégsem. Ő az én crushom, a férjem lesz és kész. (ja, paradoxon, tudom) Én nem az a lány vagyok, akiért nem kár. Milyen tök jó Odettet írtam már ide a végére.
Egy önző és egoista dög vagyok. Ugye, hogy már nem is tűnök annyira boldognak?

Mainstream lettem, mert vettem egy fecskés pólót, és rájöttem, hogy én imádom a fecskéket. Meg persze a baglyokat is. Mindegy. Egyébként megint elvágtam a kezemet almaszeletelés közben (ha a hentesbárdunk lett volna nálam, akkor mehettünk volna a sebészetre egy amputált hüvelykujjal), írtam egy lettert Dannek (i love angol házik, amiket az ofőnk ad fel. ja, amúgy Dan Humphreynak szoktam írni), láttam elviselhetetlenül hosszú öt percet abból a kisgyerekek énekelnek a tévékettőn izéből (a harmadik percben már eret akartam vágni. igen, halál komolyan), gyorsan kerestem valami kevésbé leépítő műsort (mondjuk annál bármi jobb volt), és mivel tegnap este megint szerettek az AXN-esek, így Black Hawk Downt néztem. Meg Josh Hartnettet meg Ewan McGregort. Illetve néztem volna, de amikor az izgi részek jöttek volna, épp a jóemberünk lépett fel az Eurovízión. Oké, nézzük azt, nekem mindegy, Hartnették úgyis megmenekülnek. Hogy én azon megint mennyire felidegesítettem magam... Rosszabbnál rosszabb előadók rosszabbnál rosszabb számai (tisztelet a kivételnek), full politika, csak a pénz, Eric Saade... És Gundi folyton csak keresztbe tett nekem, mert megállás nélkül dumált, pedig gyúrhattam volna a listeningemre, amiből köztudottan siralmas vagyok. Köszi, én is szeretlek. Neeeem, amúgy tényleg bírom, jó arc. Csak ne akart volna mindent lefordítani... Hogy most sokan ne szeressenek, gyorsan leírom, hogy még anya túlzott ByeAlex rajongása is próbára tette a tűrőképességemet. Nem az, én is kedvelem a tagot, de ez már egy kicsit álszent és sok volt. Jaigen, az egész cucmó számomra legkellemesebb pillanata az volt, amikor a fehéroroszok pontozását Darya Domracheva mondta be/el. A németeknél lehetett volna mondjuk Magdalena Neuner, vagy a norvégoknál Tora Berger. Hahahaha, ezt most csak én értettem.
Nem kéne ennyire pózolni, Emi, nem áll jól.:D Üzenném az egyik ismerősömnek. De azért köszi, jót röhögtem. Najó, köcsög vagyok. By the way radikális átalakításra van szükség. Már csak azért is, mert Csándor volt olyan kedves, és dolgozott a blog kinézetén. Itt is köszönöm szépen még egyszer.:) Damn, ezt az elejére kellett volna írni. Megint figyelmetlen vagyok más emberekkel szemben. Amúgy iratozza már valaki fel a My Mad Fat Diary új részét, aztán töltse már fel valahova.

Svágok vagyunk és Stég a szatyrom.
Négyesre ugrottam szekrényt (ez úton is imádom a tanárnőt, hogy nem tette kötelezővé a bukfencet), az üresjáratokban owlingoltunk a gerendán, írtunk egy magyar tézét (súgjak tíz másodperc alatt egy négy viszonyszós mondatot, köszi), lett egy négyes meg egy ötös angol dogám, óóó, te ricsifiúk, lyukas óra, excrush, Steve Jobsos film, minden. Hazaértem, kifeküdtem napozni, elaludtam (typical Lillu. amúgy a legnagyobb problémám az volt, hogy a retek parabolánk (amit nem értek, miért van még mindig itt, mert már nem is annál a szolgáltatónál vagyunk, mindegy) árnyékot vet a loggiánk nyolcvan százalékára (ja, a loggia ilyen spéci angol szó a teraszra, erkély, vagy nem tudom, még a pisai ferdetorony dőlös szövegben olvastuk, és a panelnak meg van ez a lépsz-kettőt-leesel erkélye vagy terasza - kinek mi), de nincs probléma, megoldottam. aztán elaludtam.), kifestettem a körmömet az új, behatárolhatatlan színű lakkommal (pasztellkék vagy levendula. még nem döntöttem el. amúgy is kellett volna, mert a kurvás piros már kezdett lepattogni), egyébként igen, menthetetlen körömlakkfüggő vagyok (ja, jót tesz a körmeimnek, tudom), csekkoltam a sorozataim premierrészeit, ettem (mert már nagyon éhes voltam), és most itt vagyok. Egyébként anya ma vett cornflakest. Nem zavarta, hogy nem is tudom, hány hónapon keresztül próbáltam elmagyarázni, mi az, sosem esett le neki, de most vett, mert kell valami recepthez. Nem gáz, mert imádom enni, de akkor is... (már két napja ezen meg narancsleven élek. tiszta vicces) Amúgy olyan izgalmas életem van. És amúgy túl sok amúgyot használok, a nem tudom meg kábé kötőszavammá vált az elmúlt pár hétben. Azt hiszem, rohad el az agyam.