turbék-turbék Szeretnénk lezárásként egy rövid etűdöt küldeni DiCaprio úrnak. #toomanygifs #szirmaiúr
Najó, perpillanat elegem van. De nagyon. Azt hittem, hogy a 'szünettől' jobb lesz, de nem, mert már a 'szünet' előtt elbasztam a dolgokat, úgyhogy igazából nem tudom, mi a picsáért voltam ennyire naiv, hogy gyere, 'szünet', jó leszel te. (Amúgy a szünet azért idézőjeles, mert hat nap nem szünet! Bazdmeg, hat napot inkább ki se adjatok. És még szünetnek merik nevezni, jézusom.) Szóvalja, most minden úgy szar, ahogy van, a napjaim fénypontja A Szent Johanna Gimi újraolvasása (esküszöm, nem kívánom senkinek, hogy ennyire kilegyen), a vizsgáimmal olyan szinten vagyok tisztában, hogy tudom, hogy tanulni kéne (actually nyelvtanból azt sem tudom, milyen témakörök vannak megadva, nemhogy tételek, a fizikaprezentációról meg semmit nem tudok, azonkívül hogy ütközések és Enikő kidolgozza nekünk), de semmi nem visz rá, konkrétan két napja csak rohadok és a viva borzadály zenéit hallgattam all night long. Ja, meg egy körül láttam valami iszonyat filmet az rtl-en vagy a tévékettőn, na, az már tényleg annyira szar volt, hogy csak röhögni tudtam rajta. Tehát minden bullshit, a keddi angol prezentációmról már nem is beszélve, aminek érdekében megdöntöttem a másnapsulidekibaszottkésőnfekszünkle rekordomat (meg szerintem mindenkiét az elitgimnáziumunkban (najó, lehet, hogy egész Magyarországét is)), háromkor ájultam ágyba (és még akkor sem szabadultam a kedvenc Fight Clubos, illetve a Monty Python and The Holy Grailes gifektől), de másnap legalább nem votlam fáradt, úgyhogy ezek a kevés alvások bejövősek, viszont az egész baromság, amivel vagy hét órát baszakodtam egyhuzamban (gyorsan csapattam egy fejszámolást és tényleg) kábé a harmadát sem adtam elő. (Nem, nyugalom, nem dobálták meg paradicsommal meg nem fütyültek ki meg ilyesmi, egész egyszerűen csak borzalmasnak éreztem.)
Amúgy itt a két kedvenc Fight Club-gifem (shame on me, végül mégsem tudtam választani).
Ide pedig írok egy igazi írói cucmót (metaforát, közben eszembe jutott). A pingvin az életem, Ed pedig (vagy a Narrátor, kinek hogy) én vagyok, és szép nyugodt döbbenettel végignézem, ahogy elsuhan előttem. Mondjuk az kicsit enyhít a szívfájdalmamon, hogy pingvin, de azért mégis.
Szóvalja, nem tudom, mikor tolok posztot legközelebb, egyelőre rendesen kivagyok pszichikailag, a lehető legtöbb módszerrel próbálok menekülni a szánalmas valóságomból, úgyhogy legyetek türelemmel. Kivételesen én is ezt teszem, pedig nem vagyok egy várakozós alkat, de nem tudok mást csinálni, pozitív emberré meg azért mégsem szeretnék válni (tudom, furán hangzik, de esküszöm, nagyon durva lennék boldogan.:D szerintem beutalnának valami sárgaházba, mindegy). És nem hiszitek el, de rettenetesen szeretnék végre írni, de nem megy. Lényeg a lényeg, egy kis toleranciát kérek minden egyes rendszeres vagy véletlen olvasómtól, visszatérek, csak előbb ki kell lábalnom ebből a szarságból.
Na, azért mégse legyen nyomott vége a dolognak, kaptok egy Monty Pythonos cucmót a végére. Tessék nevetni, tavasz van, szerelem, jó idő, későn sötétedik, korán hajnalodik, its time to jegeskávézni, nézzetek filmeket, Shamelesst (aminek már vége van, legalábbis a negyedik évadnak), Awkwardot (na, abból viszont most lesz új), és tanuljatok sok törit meg érettségi cucmókat. na, csá
Jaj, ezt még a végére idepakolnám, mert Gergő az utóbbi napokban botrány mód rámentem, és lassan a szövegét is fejből tolom.:DDDD (Én nem zenét hallgatok, hanem Leo jövő évi kampánydalát. Mindenki eldöntheti magában, hogy egy tízes skálán mennyire vagyok tizenhetesre szánalmas.:D)
| 2014.04.17. 22:42, sketch |
Róbert mindig be van rúgva mondta Székely, a matek tanárunk a fizikás kollégájáról, aki szerinte csak megoldóképlettel tudja megcsinálni a másodfokú egyenleteket
Jaj, csak underground cipőboltokban vegyetek cipőket, srácok, én mondom nektek. Végre beújítottam a cirka egy hónapja needelt Vansemet, és olyan világi aranyosság srác volt a Stégben, hogy jaj. (Jó, világi aranyosságban még mindig Szabolcs az etalon, de azért ő sem volt semmi.) Tök jól elbeszélgettünk, fárasztottam kicsit a határozatlanságommal, hozzá mert érni az undormány Authenticemhez (nem azért, mert annyira fogdosni akarta, csak megnézte a méretet.:D), és jaj, tényleg annyira hangulatos ez az egész Stég a Villányival meg a botanikai cucmóval meg a hatvanegyessel meg ilyenek. Mindegy (ez kivételesen nem mindegy, de most ez lesz a kötőszó), lett egy fekete Old Skoolom (majd ezt is okosan kell hordanom, mint a burgundi pulcsimat, nehogy egyszerre legyen rajtunk hóddal.:DDD (bugundi pulcsija nem Ferencnek van, hanem egy tizedikes csajnak a suliban, aki mániákusan bejárkál a szünetekben a ribancainkhoz ribanckodni)), amit már most imádok, és nem is annyira mainstream, mint az Era vagy az Authentic, és jaj, ez megint szerelem lesz még akkor is, ha fekete.:D Mondjuk alapjárat is akartam egy feketét, de eredetileg egy Erára gondoltam, de így még jobban bejön. Aztán remélem, lesz valahonnan pénzem nyáron, és akkor még egyre beruházok.:D
Amúgy mintha összement volna a lábam, mert mondtam az eladósrácnak, hogy harminchetes kéne, erre megegyeztünk az Old Skoolban, és nagy volt.:D Úgyhogy igen, hatos. Mondjuk az előző Authentic pont a kettő közötti feles volt, de furcsa mód, ez is jó. Na, majd rajulok vele hétfőn. (Igen, én is úgy érzem, hogy ezt a fontos tényt megérte tudatni az emberiséggel.)
Holnap megint nincs első órám. Tökre örülök meg minden, de miért nincs nekünk ennyiszer tesink? Vagyis tök vicces, mert múlt héten csomószor ki volt húzva, és utólag mindig kiderült, hogy egyébként Zsolt mégis volt.:D Ja, jó ez az elitgimnázium. Actually különösebben nem érdekelt, mert egyszer sem rage-elt, hogy nem mentünk be (speciel kedd hatodikat kollektíven ellógtuk, mert napközben találták ki, hogy ja, mégsem, szarul van a mayorban, rohadjunk még egy utolsót tök feleslegesen.:D). A holnap meg már csak azért is jó, mert úgyis csak kiabálna meg kiakadna meg ilyenek, arra meg nincs szükségem, és legalább tovább alhatok gondolkozhatok azon, hogy mekkora geciség volt ez a hűbéres cucmó. Esküszöm, ez úgy volt szar, ahogy volt. Látszólag szervezett anarchia, dögöljek meg. Még tanci úrci is egyetértett. Nem tudom, miért foglalkoztat engem ennyire ez a vazallusos meg senioros téma, de szerintem én nagyon kiakadtam a pénteki duplatörin, és azóta folyamat le vagyok sokkolódva.:D
Jajtényleg, a szombatom megint nagyon izgi volt, mert bementem a 7:48-assal meg Timivel (nekik Kossuth-napok voltak, aztán én jót a hasznossal alapon.:D), előtte persze korrektül összevesztem anutámmal (annyira, hogy vissza is feküdtem, és mondtam neki, hogy hagyjon aludni, be se megyek.:DDDD (ez csak azért vicces, mert én kábé a fejemre húztam a takarót, ő ül az ágyam szélén és beszél, én meg olyanokat szenvedek a paplan alatt, hogy hagyjál már.:D)), elkísértem a Kossuthig, aztán elmentem a Corvinba, végigjártam a dm-et és a müllert is, és nem, nem volt sehol az nyc turbo dry top coatja, ezért be kellett érnem az essence btgn-ével.:D Nem baj, állítólag ez is jó, mondjuk a legfőbb szempont, hogy gyorsan szárítsa meg a lakkot, mert egy lusta geci vagyok, és rászoktam az ágyban lakkozásra, ergo nem áll szándékom több órán keresztül ébren maradni csak azért, hogy ne legyen lenyomatos a körmöm.:D #firstworldproblem Tudom, ez most mindenkit nagyon érdekelt, főleg a fiú olvasóimat.:D
Szóvalja, de nem megy ez ám olyan egyszerűen, ugyanis olyan korán voltam, hogy egy fél órát még olvasnom kellett, mert szinte még minden zárva volt.:D Amúgy a The Fault in Our Stars van megint, és nem, nem akarom megunni.:D Legalább már a használat is látszik rajta: kissé csálé a gerince. Mondjuk ez a kötés hibája, nem az enyém (már elsőre éreztem, hogy nem lesz ez így jó, néhány általános iskolás könyvemre emlékeztetett, amiket ha kicsit erélyesebben nyitottam ki, kiszakadt belőlük kábé húsz oldal.:D). Corvin után átcaplattam a kedvenc cipőboltomban a tó mellett (tuti nem vágja senki, de tőlük van a kedvenc reklámszatyrom, ami lassan egy éve masszívan a tesicuccaim szatyra is, és azon van egy 'skate shop by the lake' felirat, ami iszonyat jó, és az egész szatyor a szívemcsücske (igen, szerintem tök normális dolog szatyrokat imádni)), ahol nem, nem fogom többet említeni az eladósrácot, nyugalom.:D elbasztam a maradék pénzemet is (elnézést a sok baszásért, de képtelen vagyok az undormány consumer society mivoltamat más szavakkal illetni, illetve kifejezni.:D), úgyhogy amikor visszamentem Erzsébetre a mekibe megvárni Timit, és inkább nem vettem semmit (pedig az olvasásban nagyon meg lehet ám éhezni), különben hazajönni sem tudtam volna.:D #thuglife #dontcare #readingallday #beaverrhymestoweaver
A filmes cucmóról annyit, hogy februári nem tudom, mennyire lesz, mert akkor eléggé el is hagytam magam meg ja, viszont a márciusi tuti, mert szarrá filmeztem magam. Az elején. Aztán ahogy az lenni szokott, elért a letargia, a lustaság, az iskola meg minden, és nem. (Ha valaki nem tudná, akkor a filmography-król tépem a szám ilyen nagy lelkesen.:D) (Amúgy rajtam kívül érti bárki is ezeket az idióta félmondataimat? :DDD) Jaigen, és ide akartam spoilerezni, hogy nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy nézzétek meg az About Time-ot, mert valami csodálat. A probléma megint abban áll, hogy nem tudom jobban kifejezni magamat, de higgyetek nekem, van annyira jó, mint a Sherlock Holmes soundtrackje.:D Sőt. (Most néztem osztálytársam barcelonás képeit, volt valami stadionban is focimeccset nézni, és a rohadt életbe, akik odamennek nézni, nem félnek, hogy leesnek? :DDD És igen, ez egy halálosan komoly kérdés.)
Amúgy nekem ki-be baszottul fáj a bal vádlim a sütörtöki futásunk óta.:D Pedig még relatív rendesen is nyújtottam, azóta mozogtam is (szombaton fél Pestet körbegyalogoltam), szóval nem értem, mi lehet a probléma. Ha ez így megy tovább, még a végén kénytelen leszek valami orvost keresni, mert a lépcsőzés így halál és nem tudok lábujjhegyre állni, ami nem igazán segít a magasabban lévő tárgyak elérésében.:D
Na, ennyit magamról, elmegyek és gyorsba gondolkozom még párat a hűbériségről, illetve megpróbálom eladni magam nyári munkára a Stégbe. Ami úgysem fog sikerülni, szóval mindegy. Még egy utolsót azért higgyetek nekem (köszi): ez tényleg egy annyira istenkirály skateshop, hogy jaj.:D
| 2014.03.31. 00:26, sketch |
Az élet szar és még el is basznak. igen, megint tegnap írtam, bocsi
Na, megint megtaláltam a zenémet, úgyhogy mindenki boldog lehet, most már próbálok valami értelmessel is előrukkolni. A februári filmes cucmót is össze kéne rakni, ami meg is lesz, csak egyszer jussak el odáig, hogy begépelem a dolgokat.:D Az Ed Sheeranos One Night live verziója a legjobb, én mondom nektek.
Amúgy inkább összepakolom az eddigi kinemposztolt bejegyzéskezdeményeket, mert nagyon nem is tudok miről írni meg azért úgy alapjárat be is jönnek, csak túl rövidek lettek volna egy önálló poszthoz.:D (Najó, a U.N.I is botrányosan kurva jó. (természetesen ustreames live-ként)) Egyébként már nagyon folyódik a nyálam a Simon Márton-féle Polaroidokra. Ez most nem tudom, hogy jött ide, de élőben is ilyen összefüggéstelenül beszélek, szóval légyszi, ti is ignoráljátok, köszi.:D
(Akkor let the régi cucmók, ive mentioned, begin.) Hogy lehet valaki akkora helyesíró bajnok, hogy az operatőrit különírja? :DDDDD (Hogy értsétek is: opera tőri.) Nem baj, Gergő, nem te lennél, és egyébként is így szeretünk.:DDDDDD
Húú, úgy látszik, megint laza hetet zárok tesailag: holnap is elmarad (az a holnap az múlt sütörtök volt), pénteken meg pont az a második, amit érint a fogászat, damn, de sajnálom.:D Egyébként Zsolt nem annyira rossz arc, mint amennyire a környezetemnek lefestem, csak ki nem állhatom, amikor valaki ok nélkül kiabál. (Esetemben nem működik a kiabálás, ugyanis ideges és frusztrált leszek tőle (amikor anutám néhanapján kikel magából itthon, mert elege van, ráadásul nem is velem ordítozik, na, olyankor mindig olyan jól fel tudom baszni magam.:DDDD), és nekem is kiabálni lesz kedvem meg vitatkozni meg anyámkínja.:D) Ma is segített fejenállni (mondjuk egyszer korrektül rábukfenceltem a bordásfalra (előtte csapattam neki egy bordásfalnál állós verziót, hogy lássa, mekkora király voltam tavaly a négyesemmel), szóval jól levertem a derekamat.:D), magyarázgatott, ami engem általában engem nem nagyon szokott érdekelni, mert vagy meg akarom csinálni vagy szarni az egészre, viszont utólag már kicsit bánom, hogy nem vágtam jobb arcot a sztorihoz. Mondjuk óra elején olyan jó hét percet futtattatott (jézusom, ez egy borzasztó szó.:DDDD), hogy ilyen jó fos tempóban végigszenvedtem az egészet, de legalább nem álltam meg (mondjuk ahogy mi futottunk, abból tényleg szégyen lett volna pihenni.:D), és utána az óra maradékának felét a lábam nyújtogatásával töltöttem, mert annyira begörcsölt a jobb lábam tetején az izom, hogy botrány.:D Látszik, hogy nem volt menő cipőm és tetű volt a tempó. Igen, mindenkinek a kurva anyját. Meg az izzadságnak is, hogy nem akartam, hogy büdös legyek leverjen a víz, mégis sikerült neki.
Amúgy ritka gyökér gyerek vagyok, ugyanis ma (ja, múlt szerda) megint ellógtam a nyolcadik órámat, illetve a nulladikomat (nyolcadikon - ami ori - már két hete nem voltam szerdán, pénteken meg suliban sem voltam.:D, olaszra meg fúú... csomószor nem járok be, de nem tanciúrci miatt vagy mert nem szeretném, imádom, csak túlságosan reggel van, és egyre inkább azzal szembesülök, hogy kurvára nem tudok semmit, pedig annyira szeretnék (jó, tanulni kéne, tudom)). Jaigen, holnap meg nincs tesám, ergo már negyedik napja lesz csak hat órám, aztán akkor már csak egy pénteket kell túlélni a retkes fogászattal, délután meg úgyis megyünk futni Timivel, úgyhogy jó lesz. (Futás nem, de a pofázásom igen.)
(ez már most hétvége volt, so ez nem régi) Amúgy már második hete vadászok a fedőlakkom utánpótlására, de a picsába az összes Rossmann-nal, hogy készlethiányos mindenhol.:D Három hete needelem az új Vansemet (főleg, hogy pénteken az utolsó órákon rendesen szemügyre vettem (igen, benne gyönyörködöm az unalmasokon (igen, ami lassan egy éves és botrány, ahogy kinéz.:D)), és láttam, ahogy valahol már kopik el a vászon.:D), viszont most végre elszántuk volna magunkat, erre kiderült, hogy csak kettőig volt Stég, akkor sírtam egy sort Imrének, hogy háromnegyed kilenckor már kávéztam, mert előtte este tizenegykor meghaltam (egyszer ébredtem fel fél négy körül, akkor is csak a laptop elrakására meg a niggertechnológiás lámpám lekapcsolására volt lélekjelenlétem), ergo másnap korán keltem, és egy kilenctől kettőig tartó unatkozásmaratont kellett letolnom egy huzamban, hogy megtudjam, már nem lesz cipőm, mert a 14:18-as hévvel terveztünk bemenni. A komoly telefonbeszélgetésünk után teljes letargiába zuhantam, ezért nem tudtam mást tenni, mint felhívni Timit, hogy jöjjön már előbb, mert az életemet is megunom, ha még egy fekete özvegyet végig kell játszanom (igen, ez volt a komoly programom kilenc és fél kettő között), és mivel Timi előrelátó és jobban szereti anutámat, mint engem szeret nálunk lenni, jött is szólás nélkül. A maradék fél órát meg azzal töltöttem, hogy végre felragasztottam a még januárban a kézilabda-válogatottas srácoktól búrt aláírt papírt, kipakoltam a The Wolf of Wall Streetes mozijegyet, és ezekben a tevékenységekben annyira elfáradtam, hogy leültem a falam elé és olvasgattam az általános iskolás osztálytársaim baromságait. Végül hál' istennek megmentettek, és pofázhattam és ja. (Mondjuk magamban is tudok pofázni, sőt, ha egyedül vagyok szoktam is magamban beszélni, szerintem tök vicces, bírom magam, jól el tudunk dumálni.)
Annyira azért nem volt érdekes ennek a szombatnak a végkifejlete, legfeljebb annyiban, hogy elmentünk Vácira, kajáltunk, láttuk Somát meg egy csomó ötkarikás mercit meg ilyen tagokat, akik ezeken a dőléstőlmenős cucmókon csapatták a táglájfot, aztán körbejártuk az összes drogériát a környéken, de sehol semmi, aztán inkább elmentünk Borárosra, ahol Timi visszahívott egy kávéra (én fizettem a kaját a mekiben (csak én nem tudtam róla, de nem baj, jó deal volt.:D (mondjuk így visszagondolva kicsit igazságtalan, mert én többre lettem visszahívva, de mindegy))), és a pultos tag befűzött... hát nem a világ legjobb kávéjára, de nem is volt rossz, felmásztunk a zikkuratra, kiültünk a szélére, akkor jött a security, hogy azért mégse haljunk már meg itt a Nemzeti előtt, elmentünk a teszkóba, elmentem Timivel mosdóba, ahol szemügyre vettem a fejemet, és megállapítottam, hogy úgy nézek ki, mint egy kobold, búrtam füzetet anutámnak, a fiúk a chipseken matekoztak, de mivel Timivel már mindketten hullák voltunk, ezért ő nekidőlt az egyik polcnak, én meg a vállára hajtottam a fejem, és így álltunk hülyeségeket dumálva és röhögve, amíg fel nem tűnt, hogy ott hagytak minket, mentünk a hévhez, állítólag Bence is ott volt, csak nem köszönt (szép vagy, mondhatom.:D), mondjuk nem tudom, mennyit érzékeltem volna belőle, mert annyira kivoltam, hogy még a kalauznak is úgy kellett kihúznia belőlem, hogy mit akarok.:DDD (mondjuk mentségemre szóljon, hogy először azt hittem, közterületes és félig-meddig már aludtam.:D) Jaigen, hazafelé meg találkoztunk a másik Bencével. Akinek menő ausztráliai Vanse van, és rendes volt, mert még sötétben is köszönt.
Szóvalja, izgik a napjaim, anutámmal éppen most vesztem össze, holnap megyünk futni (ma nem mentünk, szóval sütörtökön és pénteken is ráhúzunk), és kábé ennyi. És nem, még mindig nem ért véget a válságom.:D Konkrétan már mindenre kiterjed ez a retkes válság, szóval ez egy általános társadalmi, politikai, gazdasági, lelki, szellemi és energiai válság egyben, ami már akkora léptékeket ölt, hogy már suliba járni sincs kedvem, ki se bírom ezt a rohadék három hetet a szünetig, meg fogok szűnni létezni addig, hátam közepére sem kívánom ezt az egész szart, értelmét sem látom, csak szenvedek oda meg vissza.:D
Jajtényleg, még annyit, hogy nagy lelkesen olvasom a The Fault in Our Stars-t (nem kell megijedni, nem angolul, azért annyira még skilles nem vagyok.:D (mondjuk soha nem leszek (de ha lett volna angol verziója a nagy Alexandrában, akkor lehet, hogy bevállalom))), már megvolt a nagy happening (legalábbis azt hiszem, aztán lehet, hogy még lesz valami, ami majd jól lesokkol, mondjuk egy magyar vagy fizika óra közepén), de rohadjak meg, még így is annyira jó. Mondjuk engem kicsit zavar a kemény kötés, valahogy az ilyen könyvekkel nem vagyok annyira kibékülve. Mondjuk ezt a verziót kevésbé tudom szétgányolni, az biztos.:D De én az agyonolvasott könyveket szeretem. Mindegy. A lényeg, hogy jó, tessék elolvasni, és ne csak rákosokról szóló filmeket nézzetek (igen, itt a 50/50-re gondolok), hanem olvasni is tessék róluk, mert higgyétek el, a Fight Club még mindig jobban le tud hozni az életről. És jaj, legyen már nyár, látni akarom ezt a jóságot filmen is.
| 2014.03.25. 19:20, sketch |
Segíts, kell a varázslat nem, mi fritőzzel sem tudunk szépen krumplit sütni
Húú, srácok, nem írtam már kábé nyolcszázmillió éve, csak szenvedek itt, mint... Tessék, már a hasonlatokból is kifogytam. Mint mondjuk Tom Summerrel. Igen, a 500 Days of Summerben. Jaj, srácok, megint meg kéne néznem. De nem, nem szenvedhetek, rendes filmeket kell néznem, szatirikusokat, vicceseket, áthallásosakat, Snatch-eket, RocknRollákat, Sherlock Holmesokat, Inglourious Basterdseket, és még a következő hétvégéig sorolhatnám. Jaigen, és le kell győznöm Imrét a melyikünknézimegelőbbteljeshosszábanalockstockandtwosmokingbarrelst-versenyben. Úgyis én fogok nyerni. Észérveim a mert és a csak, amik együtt a legütősebbek egy: több filmet nézek, kettő: filmnézésben nem ismerek lustaságot (paradoxon meg minden), három: a filmek jobbak, mint az emberek és a velük folytatott kommunikáció, négy: úgyis kéne már egyszer egy Guy Ritchie-maratont tartanom. Szóval ja, im the winner, clap your hands, bitches, thanks, it was enough, you are really nice bitches for real.
Amúgy ajjaj, annyi minden történik velem mostanában. For example, nowadays már nem ó-t nyomok a backspace helyett, hanem notóriusan kikapcsolom a numlockot.:DDDD a blog költöztetésen gondolkozom, a fizikatézém úgy lett négyes, hogy állítom, én írtam a legkevesebbet az osztályban, tervezek megbukni matekból (amikor valaki már a statisztikás tézére hármas alát kap, az már akárhogy is jelent valamit), van/volt padtársam francián (azt már nem tudom, mennyire lesz állandó, de sütörtökön még azt ígérte, hogy marad), egyre nagyobb erőfeszítést igényel, hogy ne ugorjak fel óra közepén, és basszam nyakon a franciatanárunkat (lassan olyan leszek, mint Patrik, durva), és kábé ennyivel ki is fújtam, mint a leves az A Good Year kis francia éttermében a legromantikusabb jelenet kellős közepén a sztori vége felé.
A spancijaimról annyit, hogy megvannak, Timivel éppenséggel kombinálunk, Sándort tegnap megkértem, hogy segítsen (mármint nem a kombinálásban, hanem a kombinálás végérejárásában), de nem járt sikerrel, egyébként futunk és nyújtunk fittek vagyunk, már futottam négy teljes kört (nagyon büszke vagyok magamra, komolyan) és kész, meghaltam, ennyi volt, de azért már lábalok kifele a válságból.:D
Jaj, és ma nézzetek tévét, mert rengeteg jó film van. (Actually szinte tök mindegy, melyik adó, ma valahogy mindenhol van valami jóság.)
| 2014.03.16. 21:17, sketch |
Sell me this pen. Filmography - January
Nem mondom, hogy jó ötlet, de legalább egy dolog legyen már relatív rendszeres a blogon.:D Annyit elöljáróban, hogy imádok filmet nézni (megmerem kockáztatni ama kijelentést is, hogy én vagyok a legműveltebb e téren a szűk környezetemben), csak szókincsem meg fogalmazási készségem nincs hozzá, de nem baj, nem minden író tud írni, szóval nincs probléma, ha annyira borzalmas lennék, még akkor is el lehet nézegetni a gifeket.:D
Egy 'weirdséget' már az elején tisztázzunk: bármennyire is szeretek a filmek előtt fetrengeni, mégsem nézek valami iszonyat nagy mennyiséget. Egy az, hogy megint van egy enyhe niktofíliám (semmi izgi, csak szeretem a sötétet, este élek igazán, konkrétan nyolctól vagyok ébren.:D), ami nyáron nem gáz, de suliidőben kifejezetten megnehezíti a dolgomat (hétvégén is legkésőbb kettőkor meghalok.:D). On the other hand, előszeretettel kártyázok vagy olvasok este levezetésként filmezés helyett.:D Pedig tényleg bírom én a cucmót, csak valaki rugdaljon seggbe, és tényleg annyi filmet néznék, hogy na. A harmadik, hogy csakis 'minőségi' dolgokat vagyok hajlandó bevállalni vagy amit én szeretek, és ebbe Grown Ups meg egyéb borzalmak sajnos nem férnek bele, úgyhogy bizonyos értelemben véges a készlet, de ez actually nem igaz.:D Mert még akkor is nézhetnék kismillió régi csodát.
Nos, hát akkor csapjunk is a lecsóba, lássuk, mit néztem januárban.
Shutter Island
Valamiért biztos megint félni akartam, hogy újra bevállaltam, de most már nem haltam meg egyik jelenetnél sem és nem akartam sikítva két kört futni a lakásban.:D Ez egy nagyon jól összerakott kis cucmó, én mondom nektek. Mondjuk a Scorsese-DiCaprio koprodukciókkal sosem lehet mellélőni (életrajziként ott van a The Aviator, amit régen is szerettem, nemhogy most, folytatva a The Departeddel, amitől már első találkozás után hanyatt vágtam magam, legfrissebbként pedig a The Wolf of Wall Street, ami megint biography, nyam (és shame on me, de a Gangs of New York még mindig a sorára vár.:D)) Aki szerette a One Flew Over the Cuckoo's Nestet és bírta az A Beautiful Mind elmegyógyintézetes snittjeit (volt belőle cirka kőkemény öt három perc két óra alatt), annak kötelező az ashecliffe-i sztori is kötelező. Már csak azért is, mert Leótól még mindig el kell ájulni és Mark is jó, bárki bármit is mond. Jaigen, és transzorbitális lobotómia. Meg Teddy sokkolóan durva álmai, ahhw. Na, azokért tényleg oda meg vissza vagyok. Azonban nem ez az egyetlen mű, amit ettől a párostól abszolváltam januárban.
Memoirs of a Geisha
Volt a tévében, ráadásul reklám nélkül, rég láttam, körmöt is kellett festenem, nézzük újra. Az igazi impulzus filmnézés. Jó, nyilván nem, de értjük. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem ez a világ teljesen elvarázsol. Főleg, ha Ken Watanabe is közreműkődik a sztoriban (ismerek egy japán színészt, büszke vagyok magamra). Valaki nem bírja az ilyen témákat, rottentomatoeson le is pontozták, de szerintem akkor is kurva jó. Elnézést, de tényleg. Csak a Fight Clubos haikukat hiányoltam.
500 Days of Summer
Szerintem lassan fél világ Európa tisztában van azzal, hogy oda meg vissza vagyok ezért a filmért csodáért. Meg a zenéjéért. Meg Zooey-ért meg Joe-ért. (Mondjuk a 2010-ben, akkor frissen releasedelt Inception óta imádom.) Nincs happy ending, helyette viszont kapunk egy nagy adag fájdalmasan igaz valóságot. Tényleg arról szól, ami általában történni szokott ilyen esetekben (igazi szakértő vagyok a témában, rohadjak meg), és azt hiszem, ezért szeretem. Meg Zooey hatvanas évekbeli ruháiért. Úgy látszik, engem az életrajzokkal és a realitással lehet megvenni. Nem is ragozom, túl sok jóság van ebben a filmben. A ikeás jelenetről nem is beszélve.
50/50
Ha már egyszer JGL, akkor legyen rákos. Jó, morbid meg minden, de most komolyan. Mondjuk igazából számomra Seth Rogen vitte el a filmet. Annyira emberi. Végigpoénkodja az egészet, próbálja a barátját felvidítani és megkönnyíteni számára a folyamatot, csak jót akar neki, mégis teljesen kivan az egész sztori miatt, de valahogy mégsem mutatja ki. Ha halálos beteg leszek, ilyen spancit rakjatok mellém. Halál komolyan. Köszi.
The Wolf of Wall Street
Igen, ilyen téren én sem térhetek el a mainstreamtől. Cirka egyéves kihagyás után ez a film vett rá, hogy megint moziba menjek. És milyen jól tettem, but its another story, guys. Mondjuk az első öt percről lemaradtam, mert a retkes 24-es csak akkor áll tíz percet Vágóhídon, amikor menni szeretnék. (Nem tudom, ki milyen 24-eseket szokott kifogni, de nekünk valahogy mindig legfeljebb hat perc álldogálási idejűvel volt dolgunk.:D) Ráadásul még kaja is kellett (három óra altt minimum ötször haltam volna éhen, ha nincs kukorica), ami később azt eredményezte, hogy az ominózus betépvemegyekhazakocsival snitt után rohanhattam vécére. De most nem az a lényeg, hogy háromnegyed liter kóla meghaladta a kapacitásaimat, hanem Leo. Már megtudtuk, hogy szeretem a biography-kat megfilmesítve, ergo nyilván ez is bejött. (Leo iszonyat jó volt, szóval most már tényleg tessék neki egy Oscart adni. Rendben, voltak jobb alakításai, ez tény, én sem Jordan Belfortért adnám, de most már komolyan. Ezt jól megmondtam. Fő az aktualitás.:DDD Amúgy én még mindig mérges vagyok. Mi lesz, ha soha többet nem fog játszani? :D (elnézést, ezt muszáj volt meghagynom)) Egyébként elég obszcén, szóval azok vállalják be, akik nem ijednek meg három óra tömény kurvázástól, szextől, kokaintól, káromkodástól és piálástól. Vagy akik szeretnek sokkolódni. Like me. De én a helyetekben az agyműködésemet áldoznám be, ugyanis három óra kőkemény szórakozást nem hagynék ki.:D
A Good Year
Ez most így nem látszik, de ajjaj, szegény Russellék majdnem kimaradtak.:D Na de nem ám, mert ilyen tökéletes szemre szabott orgazmust ritkán látni. Mégis mi a francról tépem a szám? Arról, hogy ó helyett nem a backspace-t kéne megnyomni, és csodálkozni, hova tűnt az előző betű.:D tessék elájulni Provence-tól, a háztól, a szívemcsücske teniszpályától, Marion Cotillard-tól, Russelltől, a tájtól, a falutól meg mindentől, amit Ridley Scott a szemünk elé pakol. Másrészt itt még a francia is tetszett, bármennyire is utálom a suliban. Egyébként túl sok mondanivalója nincs, én speciel gyönyörködésre használom, szóval mindenkivel megnézetném, akinek van szabadideje vagy éppenséggel lejött az életről.
Tudom, kissé el vagyok maradva, de ne tessék aggódni, jön nemsokára a februári rész is és így tovább.:D Tényleg próbáljatok meg eltekinteni a szűkös szókincsemtől, illetve minden egyéb jó íráshoz szükséges kvalitásom hiányától, és ne azt vegyétek alapul, amit én írok, ez csak egy ajánlószerűség, hanem töltsétek le/vegyétek meg/keressétek meg neten és szánjatok rájuk egy kis időt, mert nem hiszitek el, de megéri.:D Köszöntem, és várom az összes negatív visszhangot.:D
| 2014.03.10. 19:35, sketch |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
