és még el is basznak. igen, megint tegnap írtam, bocsi
Na, megint megtaláltam a zenémet, úgyhogy mindenki boldog lehet, most már próbálok valami értelmessel is előrukkolni. A februári filmes cucmót is össze kéne rakni, ami meg is lesz, csak egyszer jussak el odáig, hogy begépelem a dolgokat.:D Az Ed Sheeranos One Night live verziója a legjobb, én mondom nektek.
Amúgy inkább összepakolom az eddigi kinemposztolt bejegyzéskezdeményeket, mert nagyon nem is tudok miről írni meg azért úgy alapjárat be is jönnek, csak túl rövidek lettek volna egy önálló poszthoz.:D (Najó, a U.N.I is botrányosan kurva jó. (természetesen ustreames live-ként)) Egyébként már nagyon folyódik a nyálam a Simon Márton-féle Polaroidokra. Ez most nem tudom, hogy jött ide, de élőben is ilyen összefüggéstelenül beszélek, szóval légyszi, ti is ignoráljátok, köszi.:D
(Akkor let the régi cucmók, ive mentioned, begin.) Hogy lehet valaki akkora helyesíró bajnok, hogy az operatőrit különírja? :DDDDD (Hogy értsétek is: opera tőri.) Nem baj, Gergő, nem te lennél, és egyébként is így szeretünk.:DDDDDD
Húú, úgy látszik, megint laza hetet zárok tesailag: holnap is elmarad (az a holnap az múlt sütörtök volt), pénteken meg pont az a második, amit érint a fogászat, damn, de sajnálom.:D Egyébként Zsolt nem annyira rossz arc, mint amennyire a környezetemnek lefestem, csak ki nem állhatom, amikor valaki ok nélkül kiabál. (Esetemben nem működik a kiabálás, ugyanis ideges és frusztrált leszek tőle (amikor anutám néhanapján kikel magából itthon, mert elege van, ráadásul nem is velem ordítozik, na, olyankor mindig olyan jól fel tudom baszni magam.:DDDD), és nekem is kiabálni lesz kedvem meg vitatkozni meg anyámkínja.:D) Ma is segített fejenállni (mondjuk egyszer korrektül rábukfenceltem a bordásfalra (előtte csapattam neki egy bordásfalnál állós verziót, hogy lássa, mekkora király voltam tavaly a négyesemmel), szóval jól levertem a derekamat.:D), magyarázgatott, ami engem általában engem nem nagyon szokott érdekelni, mert vagy meg akarom csinálni vagy szarni az egészre, viszont utólag már kicsit bánom, hogy nem vágtam jobb arcot a sztorihoz. Mondjuk óra elején olyan jó hét percet futtattatott (jézusom, ez egy borzasztó szó.:DDDD), hogy ilyen jó fos tempóban végigszenvedtem az egészet, de legalább nem álltam meg (mondjuk ahogy mi futottunk, abból tényleg szégyen lett volna pihenni.:D), és utána az óra maradékának felét a lábam nyújtogatásával töltöttem, mert annyira begörcsölt a jobb lábam tetején az izom, hogy botrány.:D Látszik, hogy nem volt menő cipőm és tetű volt a tempó. Igen, mindenkinek a kurva anyját. Meg az izzadságnak is, hogy nem akartam, hogy büdös legyek leverjen a víz, mégis sikerült neki.
Amúgy ritka gyökér gyerek vagyok, ugyanis ma (ja, múlt szerda) megint ellógtam a nyolcadik órámat, illetve a nulladikomat (nyolcadikon - ami ori - már két hete nem voltam szerdán, pénteken meg suliban sem voltam.:D, olaszra meg fúú... csomószor nem járok be, de nem tanciúrci miatt vagy mert nem szeretném, imádom, csak túlságosan reggel van, és egyre inkább azzal szembesülök, hogy kurvára nem tudok semmit, pedig annyira szeretnék (jó, tanulni kéne, tudom)). Jaigen, holnap meg nincs tesám, ergo már negyedik napja lesz csak hat órám, aztán akkor már csak egy pénteket kell túlélni a retkes fogászattal, délután meg úgyis megyünk futni Timivel, úgyhogy jó lesz. (Futás nem, de a pofázásom igen.)
(ez már most hétvége volt, so ez nem régi) Amúgy már második hete vadászok a fedőlakkom utánpótlására, de a picsába az összes Rossmann-nal, hogy készlethiányos mindenhol.:D Három hete needelem az új Vansemet (főleg, hogy pénteken az utolsó órákon rendesen szemügyre vettem (igen, benne gyönyörködöm az unalmasokon (igen, ami lassan egy éves és botrány, ahogy kinéz.:D)), és láttam, ahogy valahol már kopik el a vászon.:D), viszont most végre elszántuk volna magunkat, erre kiderült, hogy csak kettőig volt Stég, akkor sírtam egy sort Imrének, hogy háromnegyed kilenckor már kávéztam, mert előtte este tizenegykor meghaltam (egyszer ébredtem fel fél négy körül, akkor is csak a laptop elrakására meg a niggertechnológiás lámpám lekapcsolására volt lélekjelenlétem), ergo másnap korán keltem, és egy kilenctől kettőig tartó unatkozásmaratont kellett letolnom egy huzamban, hogy megtudjam, már nem lesz cipőm, mert a 14:18-as hévvel terveztünk bemenni. A komoly telefonbeszélgetésünk után teljes letargiába zuhantam, ezért nem tudtam mást tenni, mint felhívni Timit, hogy jöjjön már előbb, mert az életemet is megunom, ha még egy fekete özvegyet végig kell játszanom (igen, ez volt a komoly programom kilenc és fél kettő között), és mivel Timi előrelátó és jobban szereti anutámat, mint engem szeret nálunk lenni, jött is szólás nélkül. A maradék fél órát meg azzal töltöttem, hogy végre felragasztottam a még januárban a kézilabda-válogatottas srácoktól búrt aláírt papírt, kipakoltam a The Wolf of Wall Streetes mozijegyet, és ezekben a tevékenységekben annyira elfáradtam, hogy leültem a falam elé és olvasgattam az általános iskolás osztálytársaim baromságait. Végül hál' istennek megmentettek, és pofázhattam és ja. (Mondjuk magamban is tudok pofázni, sőt, ha egyedül vagyok szoktam is magamban beszélni, szerintem tök vicces, bírom magam, jól el tudunk dumálni.)
Annyira azért nem volt érdekes ennek a szombatnak a végkifejlete, legfeljebb annyiban, hogy elmentünk Vácira, kajáltunk, láttuk Somát meg egy csomó ötkarikás mercit meg ilyen tagokat, akik ezeken a dőléstőlmenős cucmókon csapatták a táglájfot, aztán körbejártuk az összes drogériát a környéken, de sehol semmi, aztán inkább elmentünk Borárosra, ahol Timi visszahívott egy kávéra (én fizettem a kaját a mekiben (csak én nem tudtam róla, de nem baj, jó deal volt.:D (mondjuk így visszagondolva kicsit igazságtalan, mert én többre lettem visszahívva, de mindegy))), és a pultos tag befűzött... hát nem a világ legjobb kávéjára, de nem is volt rossz, felmásztunk a zikkuratra, kiültünk a szélére, akkor jött a security, hogy azért mégse haljunk már meg itt a Nemzeti előtt, elmentünk a teszkóba, elmentem Timivel mosdóba, ahol szemügyre vettem a fejemet, és megállapítottam, hogy úgy nézek ki, mint egy kobold, búrtam füzetet anutámnak, a fiúk a chipseken matekoztak, de mivel Timivel már mindketten hullák voltunk, ezért ő nekidőlt az egyik polcnak, én meg a vállára hajtottam a fejem, és így álltunk hülyeségeket dumálva és röhögve, amíg fel nem tűnt, hogy ott hagytak minket, mentünk a hévhez, állítólag Bence is ott volt, csak nem köszönt (szép vagy, mondhatom.:D), mondjuk nem tudom, mennyit érzékeltem volna belőle, mert annyira kivoltam, hogy még a kalauznak is úgy kellett kihúznia belőlem, hogy mit akarok.:DDD (mondjuk mentségemre szóljon, hogy először azt hittem, közterületes és félig-meddig már aludtam.:D) Jaigen, hazafelé meg találkoztunk a másik Bencével. Akinek menő ausztráliai Vanse van, és rendes volt, mert még sötétben is köszönt.
Szóvalja, izgik a napjaim, anutámmal éppen most vesztem össze, holnap megyünk futni (ma nem mentünk, szóval sütörtökön és pénteken is ráhúzunk), és kábé ennyi. És nem, még mindig nem ért véget a válságom.:D Konkrétan már mindenre kiterjed ez a retkes válság, szóval ez egy általános társadalmi, politikai, gazdasági, lelki, szellemi és energiai válság egyben, ami már akkora léptékeket ölt, hogy már suliba járni sincs kedvem, ki se bírom ezt a rohadék három hetet a szünetig, meg fogok szűnni létezni addig, hátam közepére sem kívánom ezt az egész szart, értelmét sem látom, csak szenvedek oda meg vissza.:D
Jajtényleg, még annyit, hogy nagy lelkesen olvasom a The Fault in Our Stars-t (nem kell megijedni, nem angolul, azért annyira még skilles nem vagyok.:D (mondjuk soha nem leszek (de ha lett volna angol verziója a nagy Alexandrában, akkor lehet, hogy bevállalom))), már megvolt a nagy happening (legalábbis azt hiszem, aztán lehet, hogy még lesz valami, ami majd jól lesokkol, mondjuk egy magyar vagy fizika óra közepén), de rohadjak meg, még így is annyira jó. Mondjuk engem kicsit zavar a kemény kötés, valahogy az ilyen könyvekkel nem vagyok annyira kibékülve. Mondjuk ezt a verziót kevésbé tudom szétgányolni, az biztos.:D De én az agyonolvasott könyveket szeretem. Mindegy. A lényeg, hogy jó, tessék elolvasni, és ne csak rákosokról szóló filmeket nézzetek (igen, itt a 50/50-re gondolok), hanem olvasni is tessék róluk, mert higgyétek el, a Fight Club még mindig jobban le tud hozni az életről. És jaj, legyen már nyár, látni akarom ezt a jóságot filmen is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Japersze, csak volt egy olyan időszakom, hogy ne kommenteljen senki.:D (Én sem értem magamat, szóval ez is csak úgy jött, mint a dolgaim nyolcvan százaléka.)
Jaj, tudom, körmös blogokon is szeretik őket.:D Egyetlen bajom van velük, hogy elméletileg csak fodrászkellékesnél vannak (jó, meg neten.:D), én meg sosem találkozom egyetlen egy fodrászkellékessel sem.:D A fedőlakkal meg az a bajom, hogy megvan a tökéletes, amit mindenki istenít, de úgy látszik, annyira menő, hogy egyik drogériában sem találom.:D
Jaj, bocsánat., el is felejtettem.:D Látszik, hogy hörcsögmemóriám van. Szóval az a pláne, hogy én mindig angolul vagy eredeti nyelven mondogatom a filmcímeket, ergo ha megkeresed őket imdb-n és még nálunk is bemutatták (nyugalom, nem igazán szoktam feliratos filmeket nézni.:D), akkor ott kell lennie a fordított címnek is. Viszont ő magyarul is Fifti-fifti. Nem tudom, ezzel mennyit segítettem.:D