'12. november 27.
Fúú, gyerekek, mióta nem is volt blog? Inkább meg se mondjátok.:'D Azt hiszem, kicsit hanyagoltam... Bocsi.:)
De most itt vagyok és boldogítalak titeket.:D Megint zenét hallgatva írok. Ami azért nem jó, mert megfeledkezve az időről újra és újra szerelmes leszek Tyler Wardba. Vagy Ed Sheeranba, vagy Olly Mursbe.<3 Meg amúgy is át akarok menni Banánokat nézni (Barátok közt, hey.:'D), mert közben tök jól lehet narancsot pucolni.:3 Egyébként mindhárom a férjem lesz. Vagy foreveralone. Nem, három férjem lesz, ez már biztos. Poliandrista leszek.:'D Igen, direkt rákerestem. Lehet nevetni. Eddig nem tudtam, hogy fogják kibírni egymás mellett, főleg ha egy ilyen fantasztikus lányon kell osztozniuk. Imre megoldotta: majd bandát alakítanak. És tényleg.:D Great idea.:D
Na, igen, kedden folytatom a hétfőre tervezett blogot... :'D Elég összecsapott bejegyzés ez most... Per pillanat fogalmam sincs, mit kérjek osztálytársaimtól karácsonyra... Végre nullázodott a netem, so megint tudok DH-t nézni.:D Punnany és Tyler Ward fanságban szenvedek.:') Azt hiszem, egyelőre ennyi. A kinézettel még mindig nem csináltam semmit. Szégyellem is a fejemet, de most vannak fontosabb dolgaim. Mint például élni a világba'.:'D So chill.:D
Szeretem a blogomat olvasó népet.:)

'12. november 12.
Nos, úgy látszik, bármennyire is próbálkozok elhagyni a gportált, valahogy sosem sikerül.:D Szóval mission impossible, és nemsokára tényleg rendszeresen blogolok, és remélem, a kinézettel is kezdek valamit.:D Addig is pacsi mindenkinek, és szeretem a népet.:D

'12. november 1.
Híjajj, blogolni kéne.:D Hipersebességre kapcsolok - i think. A hetemet nehezen tudnám felidézni (majd egy másik posztban). Szerintem elég kaotikus volt... Mindegy. Megjártam a World Press Photot (ahhw, ilyenkor mindig fotós szeretnék lenni, de utólag rá kell jönnöm, hogy sajnos tehetségtelen vagyok ilyen téren.:D), dacos és önző vagyok, nincs ihletem fanficet írni (fuckit), tanulnom kéne törire és megírni egy öt perces angol házit, amire még mindig nem sikerült rávennem magamat, rákattantam a Desperate Housewivesra... Na, jöjjenek a tények.:D Hétfőn megnéztem az osztályommal a Skyfallt (én Javier Bardem játékától voltam elájulva, nem Daniel Craigétől.=$), kedden pedig Timivel, Imrével, Ferenccel és Píttel teljes testfelületünkkel elfoglaltuk először Pestet, majd Budát is. (Aznap beújítottam egy rondazöld gatyát, ami elég hiphop style. Viszont csúfsága ellenére nagyon kényelmes és meleg. Ráadásul itthon nem látja egyik szerelmem se.:') Egyébként rondazöldgatya-kennynarancssárgapulcsi kombóban úgy nézek ki, mint egy jól szituált kukás. Még a végén kiszúrnak az Ariesesek, és elvisznek dolgozni.:'D Vagy ha ez nem történik meg, akkor felveszem a gatyát suliba, és megyek gangelni a hiphoposokhoz.:'D (Nem kell ám komolyan venni.:D)) Biliárdoztunk (nem is ment olyan rosszul, plusz rengeteget nevettünk, a fiúk meg betermelték a mcflurrymet.:'D), aztán bementünk Westendbe, hogy Timivel vásárolhassunk.:D
Amúgy DH függő lettem, imádom Tyler Wardot és ő lesz a férjem (még ma közlöm vele skype-on, sms-ben, vagy valahogy), túl sok a béka a környéken (if you know what i mean), és... kábé ennyi. Jaigen, a következő kis izéért előre is elnézést, de jól fog esni - nekem biztos.:D

Nem érdekel. Legyenek boldogok. Megérdemlik egymást, és végül is talán valahol összetartoznak...
Ez a beszéd.
De akkor is... Az egy kurva meg egy gyökér mongol.
Akkor mégis érdekel...
Nem, csak bassza az agyamat, hogy ez a csöpögős, nyálas boldogság vesz körbe, miközben én lassan kiürülök. És akinek ezzel kéne foglalkoznia, az le se szar. Szóval azt hiszem, jogosan vagyok dühös az olyan emberekre, akik szántszándékkal engem kínoznak.

'12. október 21.
Na, übergyors update-et tervezek.:D A heti történéseket majd másik bejegyzésben írom, amit már bőven elkezdtem úgy kedd magasságában, de még azóta sincs normálisan megírva, nemhogy posztkész állapotban.=$ :'D
A szombati nap eseménye egyértelműen az asztalszerelés.:D Délután random találkoztam Imrével és Ferenccel. Kínaizás és lattezás után pedig feljöttek összerakni az íróasztalomat. Amit én már délután elkezdtem, de már ott elakadtam, hogy melyik betű melyik elemet takarja.:'D (Jó kis lapraszerelt északi asztal. Utálom a dánokat.) Szóval jöttek segíteni. És természetesen rengeteget nevetni.:D Megállapítottuk, hogy a tervrajz szent és sérthetetlen, ezért mindent az alapján kell csinálni. Imre először össze akart valamit ragasztani, mi pedig furán néztünk egymásra Ferenccel. Szerencsére lebeszéltük és nem ragasztózta be az asztalomat.:'D Néhány perccel később egy 'E' nevezetű részt keresett (délután odáig jutottam, hogy felcetliztem az ábra szerint a darabokat.:'D). Nem találtuk, szóval megmondtuk Imrének, hogy 'inkább ragasszál, E'.:'D A ragasztós dolog pedig többször is visszatért az este folyamán.:D
Tehát Ferencék dolgoztak, én meg nevettem rajtuk. Illetve én adtam az újabb feladatokat, mert unalmamban (nem adtak semmit a kezembe. nem is értem, miért...) mindig belekezdtem valamibe. Ezeknek a szerencsétlen próbálkozásoknak rendszeresen rombolás lett a vége (kiborítottam a csavarokat, megkarcoltam vagy eltűntettem dolgokat).:') Egyszer még a tervrajzot is eltéptem, úgyhogy azt is össze kellett celluxoznom.:'D
Ennek az egésznek egyetlen haszna volt (azon kívül, hogy lett egy asztalom): megtudtuk, mivel szeretnénk foglalkozni felnőttként. Lapraszerelt bútorösszerakók leszünk. Egyszerűbben munkások az IKEA-ban.:'D De mi ezt vállalkozásban csinálnánk. A fiúk szerelnek, én meg viszem az anyagi részét, illetve menedzserkedek. Vagy még például csapatépítésnek is tökéletes ez a bútorszerelős történet. Szerintem tök jó ötlet.:D
So that was a good day.:D Ennyit nagy vonalakban, mert még fanficet írok.:D

'12. október 10.
A címről... Nem kell megijedni, csak Imrével agymenésünk volt és gonoszkodtunk kicsit.:D Ha olvasod: még most is szakadok. Főleg, amikor meglátom és elképzelem a kis huzalpónijával... Vizuális sokk.:'D
Nos, blogolni kéne.:D Szerdán matekkal kezdtünk. Dogára készültünk, megbeszéltük, hogy egy hét múlva ilyenkor írunk, és megint kinevettük szegény osztálytársainkat. Jaigen, és akkor elmondom, miért lett az előző blog címe az, ami.:D A tanár állításokat olvasott fel, nekünk meg el kellett dönteni, melyik igaz, melyik hamis. Egyszer csak felszólított engem (francba, észrevette, hogy én is ott vagyok az órákon) valami üres halmazos izére. Tudtam, hogy az állítás igaz, így azonnal rá is vágtam. Csak, hát, indokolni is kellett volna. Azt pedig nem tudok.:D Vagyis tudok, de az a sajátos, csökött verzióm: nyökögök, hülyeségeket mondok, és segítségkérően nézek körbe. A válaszban benne kellett lennie a semminek, mert Csanád közbeordítva leszólta a fenomenális szerencsétlenkedésemet, hogy az üres halmazban már pedig benne van a végtelen semmi. Lillu-reakció: dafuq? Hátrafordultam. Igen, látszott a fején, hogy ezt tényleg komolyan gondolja. Legalább valaki próbálkozik matek órán... megnevettetni a kilenccét.:D (Mondjuk ezután annyira szakadtam, hogy képtelen lettem volna bármit is kinyögni.:'D) Tehát a matek viccesen telt, majd jött egy kevésbé nevetséges dupla 'könyves' angol. Mondjuk itt is röhögtem, legfeljebb illegálisan.:D Aztán töri ofőnkkel, amit újfent eldumáltunk az avatós teendőinkkel. Vagy próbáltunk... Már nem emlékszem.:'D Ötödikben még egy angol ofőnkkel, majd az úszósok mehettek pancsolni, a többiek meg haza. Már megint szerintem-hülyeségeket csináltunk, és óra elején konkrétan megfulladtam. Ami nem gáz, csak értsük már meg, hogy nekem nem megy egyszerre a vízben bukfenc meg a levegő orron át történő kifújása. (Ehhez a tevékenységhez nyilván agy is kell. Ami - az én esetemben - a vízben megszívja magát, és ezért nem lehet vele semmit sem kezdeni. Főleg nem gondolkozni.)
Ha csütörtök, akkor gólyaavató a kilencedikeseknek. Reggel jó korán keltem, hogy hajat tudjak mosni, összerakjam a kávét meg a teát (ez volt az én részem a tízcések etetésében), illetve hogy én is elkészüljek. Megvoltam mindennel, így fullKennyben kimásztam a konyhába végre magamnak is kávét csinálni. Bontottam fel a tejet, amikor egy pillanatra bevillant, hogy - ollóval a kezemben - milyen könnyen elvághatnám így az ujjamat. Így történt, hogy Béna Kenny amputált egy darabot a középső ujjából. Of course ollóval... Na, most lehet nevetni.:D És miért mondogatom annyira ezt a Kenny-t? A jelmezes részre a szuperhős témát kapta az évfolyamunk. Mivel nem akartam feszülős cuccban 'villogni' (nem is én volnék, ráadásul nem is állna jól), más nem jutott eszembe, nem szeretem a szuperhősös akciófilmeket (kivéve az X-ment és Flash-t.:D), és valami egyedit akartam, ezért nem maradt más, mint Kenny. Kenny McCormick a South Parkból.:D Még 'jelmezileg' is praktikus, mert bőven elég egy narancssárga kapucnis pulcsi. (Az egyik kikötés az öltözékünk homemadesége volt.) Szóval fullKennyben, kávéval, teával, ragasztott ujjal beballagtam hét tízre a suliba.
Röviden, tömören: eleinte nem akarták elhinni, hogy Kenny szuperhős, de meggyőztem a kétkedőket. A hatodik évadig szinte minden rész végén meghal, a következőben pedig csodával határos módon feltámad. Ez mi, ha nem szupererő? :D A jelmezemnek (jó, rendben, a narancssárga kukás pulcsimnak) viszont sikere volt: szinte mindenkinek tetszett, majd egy idő után egész sokan levágták, hogy ki vagyok.:D (Tök jó volt, amikor az egyik tizedikes 'pontozó' srác azonnal rávágta, hogy én vagyok Kenny a South Parkból.:)) Ráadásul nem rohangált belőlem még kábé öt a folyosón. For example, superman, macskanő. A többiek jelmezei között is volt pár, ami nagyon tetszett (Erőberő és Kobaka, Hancock, Rozsomák - csend, csökött magyar fordításban rozsomák.:D -, vagy Sörminátor). Jaigen, a perverz pandúrjaink majdnem kimaradtak. Igazából képzelj el három fiút pindúr pandúroknak öltözve fehér leggingben. Nem, nem akarom részletezni.:'D Az órák szerencsére lazák voltak (A 'nyelvtanos' angoltanárunkat egy hét után újra láttuk, ezért ő Svédországról mesélt. A 'könyves' tanárunk Angliáról meg a UK-ről kérdezgetett (zárójel a zárójelben: még jó, hogy általános iskolás tanárunk belénk vert mindent ezekről az országismereti versenyekre.:D), és valami angol cserekapcsolatról is szó volt. Magyaron ofőnk jött be, hogy énekeljünk és danszoljunk.).
A dupla nyelvóránk után pedig vonalhattunk le nyilvánosan is megalázni magunkat. (Neeeem, nem volt ennyire szörnyű. Komolyan.:D) Előtte persze mindenki rohant átöltözni (fehér felső, sötétkék farmer; a 'csúszkálós' srácoknak tesipóló), ezért nem láttuk az a-sok darabját teljes egészében (nekik ezt találták ki a tizedikesek). Egész jó volt, a tanárparódiákon halálra röhögtem magam.:D A-sok ódája, majd a b-sek filmje. Negyedóra tömény hülyeség, ergo negyedóra rekeszizom-gyakorlat a közönségnek.:D Amúgy az óda igazságtalan volt, mert ők előnyben voltak. Barna gitározik, hey.:D Ráadásul tudták a szöveget... :'D Egyébként a Csillag vagy fecskére írták. Gólyatábor óta imádom a Quimby-t és a Kiscsillagot.:D So I fell in love with ode of class b:')
Végül pedig a c-sek, azaz mi. A táncnál halálra izgultam magam. Már csak azért is, mert aznap állt össze teljesen.:'D Addig még soha nem próbáltuk el végig (az utolsó tizenöt másodpercre semmilyen koreográfiánk nem volt szerdáig.:'D). Össz-vissz szerintem egész jól sikerült, bár a 'bableves keverésnél' megint beszorultam a fal meg a nép közé.:'D Jaigen, és menet közben arrébb rúgtam egy dobozt, mert útban volt. Vicces lehetett, ahogy a U Can't Touch This alatt kirepült egy karton a hátsó sorból.:'D Legalább a hullám jól jött ki, és egész szépen meghaltunk a végén.:D (Ennek ellenére is szerintem én rontottam és nézelődtem a legtöbbet. Néha pedig látványosan lemaradtam.:'D) Aztán a tényleges halálunk: az óda.:D Még jó, hogy nálam volt szöveg, mert az egész hátsó sor az enyémet nézte.:') Többször is hátra akarták adni a mikrofont, hogy legalább hallatszódjon már valami (fogalmunk sem volt a szövegről, ezért senki nem mert teli torokból üvölteni.:'D), de mi mindig leráztuk őket. Én csak Punnany-t tudok 'énekelni'. Ha nem tudom a szöveget, ott legalább feltehetem a kezemet.:') Plusz imádom Wolfiékat, de ez most mellékes.:D Az utolsó két refrént már lazán elröhögtük Virágékkal, 'ennek úgysincs értelme' alapon. Mondjuk Balázs azért megtapsoltatta a népet... :'D Nap végén megkaptuk, hogy tízes skálán tizenhetesig égtünk be. Végül is... Rosszabbra számítottam.:D
Szénné égve visszamásztunk a termünkbe chillelni (nyelvújító vagyok, hey.:D). Kábé húsz perc múlva Iliass szólt, hogy a számtechtanárunk vár minket a 318-asban. Ja, hogy még van tanítás? :D So laza infó, majd tesi. (Tesin néhány fiú minden áron ki akarta erőszakolni, hogy próbáljunk táncra - poén és lógás kedvéért. Helyette a többiek játszottak, ők meg danszolhattak volna. Inkább fociztak.:)) Hatodikban angol ofővel. Igazából semmit sem tanultunk, mert Niki teát csinált, Domiék (velem együtt) a 'lopott' (eredetileg a miénk volt) tiramisunak kinéző somlóit ették (a külseje ellenére nagyon is finom volt.:D), valaki Nutellát tolt, a többiek meg visszalopták a maradék kaját a tízcésektől.:'D Jaigen, kimaradt, hogy néhányan a teába öntendő citromléből csináltak 'limonádét' (nyolc kanál cukor fél deci lébe.:'D), vagy éppen a kiló cukrot próbálták lelopni a polcról - megfejtetlen okból.:') Szegény ofőnk csak próbálkozott a házi ellenőrzésével. Mi nem működtünk együtt.:D
Csengetés után gyorsan haza. Leültem az ágyra, és majdnem elaludtam.:'D Azonban ötre vissza kellett érni az official avatóra, szóval összekaptam magam. Nem igazán szövegelnék erről a részéről. Nem kaptam különösebben 'gáz' feladatokat. Főleg, hogy az egyikre random választottak ki.:'D (Nem volt ott az eredetileg beosztott ember.) Persze voltak köcsög feladatok is: tejszínhab kinyalasá egymás tenyeréből, két ember csak szájjal hámozhat meg egy banánt, amit utána meg kell ennie, ilyesmik. A végén egy karaoke volt, amit minden osztályból két ember adott elő. Szerintem itt tök igazságtalanul kaptuk a legkevesebb pontot... Mindegy, ígyis-úgyis utolsók lettünk.:'D Eredményhirdetés után még volt valami 'after', amit cirka fél óra múlva meguntam. Nemszeretem zene, nem az a társaság, akivel tényleg lazulni tudnék, irritáló emberek, szituációk... Gyomorforgató.:') Kennynek túl jó volt a 'parti' a Pentagonban, na.:D
Ennyit a csütörtökről. Legyen péntek röviden.:D Dupla angol ofővel (a németesek nagyon örültek a fejüknek, amikor megtudták, hogy nincs első két órájuk, az orrunk alá is dörgölték), matek sok nevetéssel és dogára készüléssel, dupla 'nyelvtanos' angol lett volna, ha van a tanárunk (na, kinek maradt el random két órája, dojcsok? :D), végül egy számtech.
Hétvége chill. Rápihentem a nyolc órás hétfőre.:D Angol majd töri ofővel (törin of course jó hangulat.:D), magyar, dupla angol, tesi ('készülés' cooperre, jutalomkolbász - ne gondoljatok rosszra. tényleg.:D -, cheatelések - ez már a hetedik kör, tanárnő, eskü.:D -, fél óra szünet - tárgyalás Kristóffal -, és dupla dekoncentrált 'nyelvtanos' angol.
A keddről nem igazán írnék, meg azt hiszem, nem is lenne mit. Szóval gyorsan szerda. Event of the day: már nem ülök az első padban.:D Törin már túl sokat 'rosszalkodtak' a fiúk, ezért ofőnk random helycseréket alkalmazott. Így Cilivel együtt átkerültem az ablak felőli sor legutolsó padjába. Hmm, smells like nostalgia.:M (Anno Bíró tizenegyes termében is ugyanezen koordinátakkal rendelkezett a törzshelyem.:D) Egyébként matek dogával kezdtünk (mondjuk, hogy ment.:'D), aztán dupla 'könyves' angol, amit félbeszakított egy tűzriadópróba.:D Negyedikben töri, majd 'szóbelis' angol a végére. Jaigen, és ma volt pancsolás is. It was so easy.:D Jó, cheateltem egy kicsit, mert begörcsölt a talpam, ezért cirka öt percig azt lazítottam. (Kellett neki annyi. Cserkészbecsszó.) Délután még kiváltottam az új diákomat (egész elviselhető rajta a fejem. haladunk.:D), házit írtam, és próbáltam nem meghalni a fáradtságban. Ezért Punnany-t 'énekeltem' - a többi lakó legnagyobb örömére.:D
Na, ennyit egyszerre. Így is túl sokat írtam.:) Jaigen, új szerelmem Tyler Ward. Ha olvasnád (elég kevés rá az esély, de a remény hal meg utoljára), akkor itt a feleséged.:'D De Ed Sheeran-t vagy Olly Murs-t is szívesen elfogadnám.:D Nevermind. Vagyis nem. Überhelyes, überaranyos és intelligens kézisek és jégkorongosok jelentkezését várom.:D Álmodik a nyomor.:')
Boldogságban ébredtem fel, mosolyog a szél, de a nap már nem felel, pedig fáradtan estem be az ágyba, szebb világot vártam, de mindhiába. Jók legyetek.:)