'11. augusztus 18.
Hát, mit is jelent ez. Van laptopja az embernek, jéhúú.:D A történet szerda délután kezdődött, amikor Virággal és anyával elrajultunk a Westendbe. Anya ügyvédhez ment, mi pedig bementünk a Starbucksba egy kávéra. Már régóta szemeztem azzal a 'megcsináljuk-kedvenc-kávédat-jegesen' felirattalm szóval kipróbáltam a jeges vanilia latte-t. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon finom volt.:D
És ezt most nem írnám tovább, majd reggel hatkor folytatom a vonaton. Ugyanis ma hajnalban 'kelés' van, mert megint megyünk mamámékhoz. Szóval aki még fent lesz olyan embertelen hajnali három körül, ugyanis nekem akkor kéne kelnem. De nem biztos, hogy elalszok.:'D
A lényeg, hogy most imádom ezt az izét, szerintem megérte az árát.:D Meg a sok várakozást és sorban állást. Ma nagy nehezen kerítettünk hozzá netet is, tehát mostmár tényleg teljesen 'mobil' leszek. Már csak azért is elnyerte a tetszésem ez a laptop, mert a 'nagy gépet' simán lekörözi.:'D Azt hiszem, egy gigabájtos videókártyája van, tehát az összes idióta játékom elfut rajta.:D Igen, röhögj ki, de vannak játékaim. Leginkább most már csak azért, mert viccesek, és jó néha leülni röhögni random egy órát. Eddig három géémet raktam rá, és nem hiszem, hogy bővülni fog. Lassan másfél éve nem járt érdemileg Equestrian Challenge a kezemben, és nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy nem akadozik. Szerda hajnali egykor egy óra EC volt alvás és fürdés helyett.:'D
Végezetül pedig egy kis köszönötnyilvánítás. Elsősorban anyának és Virágnak. Anyának, mert kibírt engem tizennégy és fél éven keresztül [azt hiszem, tovább is el kell viselnie.:'D], és kibírta a hülye mániáimat - speciel a laptopot, ami kábé három napig tartott.:'D Virágnak pedig, mert dzsalt velem/velünk Westendben egy rossz szó nélkül. Illetve hogy segített laptopot és tokot választani, elmagyarázta a Nikon és Canon gépek közti különbségeket, megmondta, hogy ne a megapixeleket nézzem - :'D -, és keresett velem baglyokat.:D
Itt is leírom, hogy pont belefér a tokjába, szóval lehet, hogy a második világháborúba vonulósat kellett volna megvenni.:'D
Holnap - furán működök, majd holnap leírom, még pakolni is kéne.:'D - folytköv a vonaton. És még egyszer nagyon-nagyon köszönöm mindkettejüknek.:D Meg még egy kiló embernek, csakhogy ne kössenek egyesek belém.:'D
 

'11. augusztus 13. - és nem péntek, háhá.:'D
Na, hát unatkozom, és valamit csinálni kéne a The Dirty Dozen-ig. Szóval leírom a tegnap történteket.:D
Megint időben keltem, egy óra körül kidobott az ágy. Azt hittem, szét fogom unni a fejemet háromig, de nem így volt. Egész jól lefoglaltam azt a nagy agyamat.:'D Szóvaltehát, három előtt tíz perccel fogtam magam és elkészültem. Kiballagtam József Attilára, Imrével kábé két mondatot beszéltem, majd Virág is megérkezett. Ferencre várni kellett egy tíz percet, de utána felkerekedtünk útba véve a Duna partot. Sétáltunk, beszélgettünk, kitaláltam, hogy nekem csillámfaszlámás póló kell szülinapomra az osztálytól.:D Eldzsaltunk hármas felé, ahol Ferenc kitalálta, ő most deszkázni fog. Sértődj meg, Ferenc, és tudom, nem szép dolog kinevetni másokat, de dögöljek meg, ha egyszer vicces volt... :D Sikertelen próbálkozások után tovább gurultunk a Skáláig - amit már nem így hívnak, de mi így hívjuk.:'D Nekem a Moszkva tér is Moszkva tér marad.:D Ott fagyi, fagyival deszkázás, deszkával parkolóba menetel. Leültünk az útszéli kavicsokra, mint valami csövesek, és Virággal kitaláltuk, hogy mi jövőre Balatonra megyünk diákmunkázni. Vicces lenne.:'D (Y) Később Virágot is tanították deszkázni Ferencék, én pedig már vagy háromnegyed órája a fagyimat ettem.:'D Végül rájöttünk, hogy nekünk ez így nem megy, Virággal egymás hátát támasztva felültünk a deszkára, és úgy gurultunk tovább. A nap hülyesége.:D A cipőm sarka felismerhetetlenné kopott, tiszta 'rojt' lett.:'D A fiúknak az az ötlete támadt, hogy nekik most azonnal kell anyát venni, ezért elgyalogoltunk a piacig, ahol meghívtam magamat egy jégkására. Visszamentünk 'rajulni' a parkolóba. Virág már megint deszkázni akart, de most el is esett. Nem tudom, mi történt, mert nekem mindig az ilyen fontos pillanatokban kell elfordulnom.:'D Puff, deszka elsuhan, jót röhögtünk. Jaigen, a Skálás részhez írnám még, hogy találkoztunk Ricsivel és az öccsével. Adtam neki pacsit.:'D Szóval esés után kitaláltuk, hogy mi most másfelé fogunk menni. Plö meglátogatjuk Ricsit edzésen. Edzés helyett a gimi melletti játszótérre mentünk. Közben Ferencet fontos ügyben hívták, híz mádör a számítógépes dolgokról kérdezte, mi pedig gonosz módon nevettünk a válaszokon. [Írd be a jelszót... de ne az eszeddel, hanem a billentyűzettel. A nagy gombot nem kell kikapcsolni, az kikapcsol magától.:'D] Végre elértük a játszótere, ahol volt egy kiló helyinemraj, de amint megláttak minket, elmenekültek.:'D Tömören, röviden: megvitattuk szüleink számítógépezési tehetségét, hintáztunk, Ferenc mellé ült a hintának - kábé egy percig ott ült a homokban, majd fogta a hintát, és átfordította azon az izén, ami tartja.:'D -, mert azt hitte, hogy magasabban van, de tévedett. Virággal körbedeszkáztuk a parkot, of course ülve.:D Próbáltam beadni dolgokat deszkán - remélem, rajságosan fogalmazok.:'D és az újabb of course - a fűben.:'D Később láttuk az Asztalos Atit, aki az evezős táborban valami híresség lehet. A helyi Owen Wilson, vagy nem tudom.:D Akiről legendák szólnak, inkább így mondom.:D Rá egy fél órával jött Virág szerint Gábor-bá, akit én Robi-bának néztem. Of course a rajztanáraink.:D Harmadik of course a blogban - Tibor, bajok lesznek.:D Nagyon nézett minket, mondjuk mi is néztük őt.:'D Aztán amikor elgurult a cangájával, és még nem azonosítottuk, akkor utána rohantunk, és én így a korláton fenn akadva ordítottam, hogy 'Csókolom, Gábor-bá, tessék visszajönni'.':'D Közben hasznosítottam Ferenctől tanult parkour-os [a hülyék szerint ejtds: parkúúúúr.:'D] mozdulatot, és konkrétan átestem a korláton.:'D Állítólagos Gábor-bánk öt perccel ezután visszatért, szóval bebizonyosodott, hogy nem ő az. Csak egy perverz pedofil, aki állandóan bámul.:'D Elmentünk üdítőért, majd amikor visszatértünk megláttuk visszafele jönni azt, akiről a legendák szólnak, és - hogy rekednék be.:'D - ráordítottam, hogy 'Sziaa, Atiiii'.:D Ferenc pedig felhívta híz mádört - hogy Ferencet idézzem: felhívom anyámat, hogy van-e kapcsolat az éterben.:'D Egy jó óra múlva feloszlottunk, Virág of course elvitte a pénztárcámat.:'D, a fiúk pedig hazakísértek.
Jó nap volt, jól elfáradtam. A cipőm komoly károkat szenvedett, még most is lábadozik. Virágnak pedig üzenem, hogy vigyázzon my purse-re, mert benne van a lakcím kártyám.:D Meg az adóigazolványom is.:'D
Utolsó mondatként megemlítem, hogy már csak egy rész van a sorozatomból, szóval szerintem ma megnézem, és holnap depressziós leszek.:D Azt hiszem, utána Skins uk, vagy True Blood fog következni.:D Vagy ha valaki esetleg tud valami nagyon-nagyon jó, fentesztik, orgazmikusan dzsóó sorozatot, az tájékoztasson, kérem.:D
A következő blog nem tudom, mikor lesz. Szerintem ha kigyógyultam a depressziómból, akkor írok egyet.:'D Addig is sargarigo52 kérdezhető Formspringen, TK monogrammú személy jelölhető fészbukon, és felvehető msn-re. [Az oldal szamcsis része kicsit át fog alakulni. Ne várjatok tőlem túl sokat, de azért változni fog.=)]
Legeslegutolsó mondat. A dolgok, amiket alig vagy egyáltalán nem láttam ebben a két napban:
- Virág esése a deszkáról,
- Ferenc valamilyen izéje a fűben deszkával
- és Edwina Alexander majdnem esése ma a Global Champions Tour-on.:'D
Csókolok mindenkit, és már nem tudok mit írni ide. Elnézést.:D

'11. augusztus 4.
A mai napunk valami kataszrófa volt, a szó legeslegjobb értelmében.:D
Délben anya felkeltett, hogy illene már felkelni, mert egy órára beszéltük meg a találkozást a hévnél. Tíz perccel később Emi csengetett, én pedig nagyba hajat mostam.:'D Hajmosás - és szárítás, kajapia, indulás a hévhez. Közben megvitattuk a sorozatainkat, röhögtünk Csákkkon hat kával meg a felfelé kunkorodó orrúakon.:D Imréék is odaértek nagy nehezen. Ferenc hozta Emi emlékkönyvét, és az első dolgunk volt, hogy elolvastuk, mit írt bele. Mondta Ferenc, hogy igyekezett szépen írni - ahhoz képest, ahogy ő ír tényleg szép volt.:'D Felszálltunk, vettünk jegyet, of course megpróbáltunk spórolni, csak Haraszti felsőig kértünk jegyet. Na már most, amikor odaértünk 'kért' állomásunkhoz Néni bekopogott, hogy leszállhatnánk. Mondtuk, hogy 'tényleg, olyan jól beszélgettünk, majdnem elfelejtettük', majd amikor hallótávolságon kívül ért, elmondtuk mindennek, aminek csak lehetett.:'D Így hát fogtuk magunkat, leültünk egy padra négyen. Persze a hülye gyerek nem az aljára ül, hanem a tetjére, a háttámlára. Meg is lett az eredménye: alig ültünk rajta fél percet már leszakadt alattunk.:D Mondom, azért ilyen nehéz nem lehetek. Kiderült, hogy csak egy faág tartotta az egészet, a csavar helyére volt bedugva. Nagy fúrás-faragás kezdődött, Imre megpróbálta visszarakni. Sikerült is, én teszteltem, hogy jó lesz-e. Ránehézkedtem, megint leszakadt.:'D Ferenc végig ott ült a pad másik felén, és röhögött rajtunk. Jaigen, amikor a pad leszakadt, Emi húzta a legrövidebbet, ő egyből hátraesett. Szóval nem kicsit szakadtunk.:D
Ezek után jött a hév is, megint vettünk jegyet, de most spórolni se tudtunk, szóval... :D Nagy nehezen megérkeztünk a Nyugatihoz, ahol konkrétan - Ferenc megállapítása szerint - csepergett az eső.:'D Esernyő fel, rohantunk a Mekibe. Imre és Ferenc nem hozott esernyőt, ezért a mieink alatt jöttek. Kicsit hülyének nézhettek. Főleg engem: ujjatlan póló, rövid gatya, lábujjas papucs. Rajság van.(H) Mekiben ettünk-ittunk, jól laktunk, célba vettük a Starbucks-ot. Gyerekek, volt ám sor rendesen.:'D Kávéinkkal és frappuccino-inkkal felszerelkezve elkezdtük keresni a Legends üzletét. Ugyanis Emivel táskát akartunk venni suli kezdésre. Webshop-on találtam is jó kis Converse táskát, mondom, ez kell nekem.:D A gond ott kezdődött, hogy nem találtuk a boltot. Vagy negyedórán keresztül mentünk a semmibe, és már azon gondolkoztunk, hogy megkérdezünk valami westendi gyökeret, aki a hét napjaiból ötöt itt lóg. Bevártuk Ferencéket, kérdeztük tőlük, szerintük hol lehet. Száznyolcvan fokos fordulatot véve elindultunk a másik irányba. Ott se találtuk, szóva felmentünk az emeletre. Ráleltünk egy óriási tapipadra, rá is vetettük magunkat. Kábé ötször összevesztünk azon, mit és hogy kéne, de valahogy csak meglett a Legends. Oké, de hogy jutsz oda? Tapipad térkép elő, parasztos húzogatásokkal megoldotta, megtudtuk, hogy hol van. Ezzel lazán fél óránk ment csak el.:'D [Már azon gondolkoztunk, hogy kiírjuk fészbukra, hogy eltévedtünk a Westendben; ki tudja, merre van a Legends? :D]
Imrééket 'leparkoltuk' az üzlet elé a kávékkal. Bementünk, néztük-néztük a táskákat... Hát basszus, nincs olyan, mint webshopon. Jól van, se gáz, kérdezd meg az eladót. Mit ne mondjak, a csaj nagyon segítőkész volt. Elmondtuk, mit keresünk, nagyjából hogy néz ki, mennyibe kerül. Válasz: hátnemtudom. Csak azok vannak, amik ki vannak rakva. Semmi sajnálom, vagy valami. Nem azt mondom, hogy akkor most szívvel-lélekkel besse bele magát, hogy táskát találjon nekünk, de annyit azért elfogadtam volna, hogy megnézi nekünk. A max. az lett volna, ha egy webshopos megmutatást megenged nekünk, de mindegy. Magyar munka morál.:'D (Y)
Jó mérgesen, dühösen kijöttünk, hogy mi az, hogy nincs táska.:'D Azon kívül még két üzletbe bementünk azon a részen, de egyikben sem volt elfogadható árú vagy kinézetű. A Clarie's-ben találtam magamnak egy aranyos rénszarvasos táskát, de arról inkább letettem, mivel csak télen aktuális.:'D Ferenc leraincoatozott egy rénszarvas kitűzőt. A válasz fél perc csend volt, majd egy nagy adag röhögés, illetve két perces kioktatás az angolegyes csoportosoktól.:D
Egy óra múlva szinte már bármelyik boltban hajlandók lettünk volna táskát venni, csak lett volna jó táska. vagyis volt, de az alsó határ tizenhárom-ezer volt.:'D Én elkezdtem nyavalyogni, hogy véres járom a lábaimat. Mire hazaérek nem marad több, csak a térdeim csonkjai.:'D [Halkan megjegyezném, hogy szerintem két invisible vízhólyagot jártam a talpamra, de ez gondolom senkit sem izgat.:'D] Tuti, hogy tíz üzletben minimum megnéztük a táska-felhozatalt, ha nem volt tizenöt. Az egyik legjobbat a Springfield-ben láttuk, ahol találtunk mellé - általam elnevezett - pyjamatartót [ejtsd: pidzsamatartóóó.:D], illetve Imrének sapkát, ami rajságosságosan állt neki.:'D Ráadásul, fogalmam sincs, mi történhetett velem, de azt hittem, hogy mézet is árulnak ott, mert ilyen kis műanyag mézesbödön-szerű cuccokba volt rakva valami..:'D
Utána a New Yorkerbe is bementünk, ahol Ferencnek találtunk karkatőt, ami nem volt jó a kezére.:D Ahogy kimentünk, megállapítottam, hogy milyen darázsszínei vannak ennek a New Yorkernek, mire Ferenc benyögte, hogy akkor ez egy darázsbolt.:'D Ezeken felül még vettem magam karkötő-pótlót, mert ami most van rajtam [homemade.:M], az szerintem nem sokára el fog halálozni.
A táska keresést feladtuk, inkább beültünk a fiúkkal a Burger king-be. Hát, a kaja még a Meki-mennyiségnél is kevesebb volt.:'D Ferencék perverzkedtek egy sort a rákkal meg a hamburgerrel, mi pedig röhögtünk.:'D
Röviden, tömören: gyorsan útba ejtettem még egy utolsó Starbucks-ot - valami citromos zöld teás lötyért, ami egész jó volt.:D -, elgyalogoltunk Jászaiig, felszálltunk a kettesre, ahol jöttek az ellenőrök - hogy ezeknek nincs gyerekük... -, Borároson vettünk vonaljegyet, elbuszoztunk Vágóhídig. Elment a hévünk, szóval bementünk a Tezsibe, Emivel valami borzalom boltot néztünk meg, Imréék pedig meglesték, mennyire 'deszkázható' a parkoló.:'D Utána go fel a hévre. Első kocsiban nem volt hely ott hátul, ahol sok ülés van. Mindegy, megyünk a következőbe. Dögöljek meg, ott se volt.:'D A harmadikban még annyira sem, szóval úgy döntöttünk, maradunk az előzőnél. Fél percet álltunk a második kocsiban, de meggondoltuk magunkat, ezért visszaszálltunk oda, ahonnan kezdtünk.:'D Aki tudott követni, annak utaljatok ki egy Nobel-díjat.:'D
Hazafele eléggé haldoklás hangulat volt, én speciel rohadt fáradt voltam, és vagyok most is.:D
Jó kis nap volt, - hogy a szótárpontsztaki szavaival éljek - taknyossá röhögtük magunkat, venni konkrétan nem vettünk semmit, de azért jól elvoltunk, térdig lejártuk a lábainkat.:D
Utolsó mondatként leírom, hogy megalkottuk a volt Moszkva tér angolosított nevét. Így Moscow square-ré lett a jó nagy placc Budán.:D
Végül mellékelnék még három képet. Kommentárt nem fűzök hozzájuk, szerintem magukért beszélnek. És Imre bocsánat, de a másodikat muszáj volt.:D
  
Szeretek mindenkit, aki olvassa ezt a ritka nagy baromságot, szóval legyetek jók a következő blogig.:D Nagyon fáradt vagyok, nem irogatok én már semmit.:D

'11. augusztus 3.
Igen, velem is megtörténhet ilyen. Perpillanat a Wildfire-be szerettem bele.:D Szerintem leginkább csak azért, mert - szerintem - egész vicces és kicsit olyan Banánok közt színtű. És mert úgy tudják összerakni az ikeás polcot, mint én, szóval... Nekem a kilencedik résznél elnyerte a teljes tetszésem.:D Amitől viszont kiborulok az az, amikor állandóan azt hiszik, hogy megcsalják egymást. Ezeken a részeken én már sírva röhögök.:'D Nem is annyira a lovas dolgokról szól, inkább arról, hogy Kris és Junior mikor veszik össze és mikor békül ki, mikor járnak meg mikor nem. Mondtam, elég röhögcséges.:D De bírom, mert nézem és így lazán röhögök rajtuk. Eminek mindig tartok egy élmény beszámolót, hogy mikor mi történt. Említettem, hogy az első évad kilencedik része után nagyon megkedveltem, mert azon tényleg háromnegyed órán keresztül nevettem.:D Ezek után pedig tényleg megszerettem, és tény, hogy az évadzáró volt a 'legszekszuálisabb' rész, de nekem a beszt akkor is a kilencedik marad.:D Én speciel team KrisJunior-hoz tartozom, szóval nagyon nem várom, amikor majd a majdnem feleségével fog összejönni.:'D Lényeg a lényegben: nagyon tetszik, szakadok rajta, néha átérzem, amit ők is éreznek. Szóval aki egy kicsit Banánok köztös színvonalra vágyik - nem rossz értelemben -, annak bátran ajánlom. Aki pedig egy kicsit lájtosabbra vágyik, annak pedig az első évad kilencedik része lesz a kedvenc.:D Jaigen, azt még megemlíteném, hogy tegnap 'este' még lenyomtam egy teljes évadot.:'D Tizenhárom rész egy huzamban. Kicsit zombi lettem utána.:D (Y) Azt hiszem, fél négykor fejeztembe az utolsó részt.:'D
Újabban nagyon rákaptam erre a Formspringezésre, mindig írogatom Eminek a hülye gondolataimat. Nyilván kicsit se nézhetnek gyökér.:'D Aztán most kitaláltuk, hgy Imréékkel visszamegyünk holnap a Westendbe, de ez még hét elején volt. Hogy milyen visszaszámlálás volt hétfőtől, hallod... :D A lényeg, hogy holnap már rajta leszünk az egy óra tizenötös héven. Legalábbis remélem.(yn) :D
És ezen a kettőn kívül a legújabb 'hobbim' a rejtvényfejtés. Unatkozom, túrok egy rejtvényújságot, és megfejtem belőle az első szimpatikusnak látszót.:D
Két napon belül már másodjára néztem meg a Because I said so-t, szóval mostmár tényleg komolyan gondolom, hogy foreveralone lesz halálomig.:'D
Szerintem itt a vége a mai blognak, ugyanis lejár a fél órás 'büntetésem' online-sorozatok.hu-n, és visszatérek ehhez a jó kis még-jobban-felerősítem-benned-hogy-foreveralone-lesz sorozatomhoz.:D Utolsó mondat: ezt a fél szobát - ahol a gép van - szinte már lakható tettem így két nap alatt. Van itt minden nasitól kezdve ásványvízen át papírzsebiig és rejtvényig, amit akarsz.:D Szóval, ha valaki nagyon unatkozna és társaságra vágyna, akkor van egy kiadó fél szobám, amiben ingyen lehet röhögcséges sorozatot nézni.:D
Akit érdekel az ajánlat, az jelölhet fészbukon, kérdezhet sargarigo52-től Formspringen, felvehet msn-re, illetve megkereshet személyesen is.:'D Anyagiakról majd beszélünk.:'D
Gondolom, holnap is lesz blog, mert szerintem holnap akkora nap lesz... Hogy azt meg kell osztani azzal a komoly három emberrel, aki feljár a blogra.:D
Addig is csóközön mindenkinek, vigyázzatok a törölközötökre, és nézzetek sok Wildfire-t.:D ;)

'11. július 30. - elnézést a folytonos dátumelírásokért.úgy látszik, szeretném, ha még több lenne hátra a szünetből.:'D
Mint látható, nem mentem el. Köszönhető apámnak, vagy... Hát, már nem is tudom, kinek. De nem is érdekel. Egész egyszerűen undorító ez az egész. Már én is kezdem azt hinni, hogy le vagyok szarva, őt csak az érdekli, neki hogyan lehet igaza. Pedig kurvára nincs. Főleg a mai összeesküvés elméleteivel... Tényleg, mint egy rossz vígjáték sorozatban.:'D
Az egész ott kezdődött, hogy tegnap reggel nyolctól volt hivatalosan az egy hetes láthatás. Én szépen felkeltem hétkor, hajat mostam, bepakoltam, ami még nagyon kellett és készen voltam. Hát, nem jöttek. Kilenc óra. Basszus, ilyen nincs, nekem itt görcsben a gyomrom, egy falat se megy le a torkomon, mit tökölnek. Kilenc után anya telefonált több helyre is, hogy mit tegyünk. Fél tizenkettőkor apámat is hívta. Felvette, de biztos az élettársa volt az, mert hallottuk, hogy apám még beleszól, hogy kivoltaz. Undormány, én mondom nektek.:D Utána is próbálkoztunk, de mindig hagyták hangpostáig csengeni.
Szóval a péntekem gyomorgörcsök közepette telt. Ráadásul még egy jót sem tudtam aludni, mert jöttek teraszt festeni a jóemberek meg kicserélni az üvegeket. Rohadt ronda lett.:D (Y) Azt hiszem, tíz negyvenkor volt vízilabda is. Amennyit én abból láttam... :'D Az első három neygedet úgy végigaludtam, hogy öröm volt nézni. Néha-néha felébredtem, és elhatároztam, már pedig én ezt nézni fogom, csak öt percet pihennek, addig nem alszol el. Elaludtam.:'D A negyedik negyed félénél vége lett a Csipkerózsika történetnek. Akkor láttam, hogy uramisten, mennyi az állás. [Elnézést, már elfelejtettem mennyi volt, de arra emlékszem, amikor a szemeim után rohangáltam a szobában.:'D] Én így, bazdmeg, szarrá vernek.xDD Szép beszéd forevőr.:D Aztán a hosszabításnál kikaptunk egy góllal. Csak az az idegesítő, hogy ugyanaz történt, mint az olasz-magyar hokimeccsen - ha lehet hinni a kommentátoroknak, akik osztják az észt a tévében. Kapus miatt vesztettünk. Aki nem látta volna az olasz-magyar hokimeccset annakl elmondom - nem tudja, mit hagyott ki.:D -, hogy ott is ugyanez miatt vesztettünk. Mert a Hetényit rakták kapuba. Of course - elnézést, Tibor miatt rászoktam.:D -, Hetényi tökéletes a spanyolok, hollandok, bárki ellen, akik nem az olaszok. Első pár percben be is kapott két gólt, szóval kettő-nulla az olaszok, fujj.:D Lényegtelen, csak megint nagyon beleélném magam, azt meg nem karom, mert aznap kábé tövig rágtam a körmöm.:'D És úgy ordítoztam, hogy höjj. Csoda, hogy nem kopogtak be a szomszédok.xDD Azon a napon speciel pont egyedül voltam, mert anya valami kézitornára ment, aztán egyedül otthon maradtam, és a harmadok közt telefonon értekeztünk. That was very funny.:D
Visszatérve, ma nagy kegyesen apám szóba állt anyámmal.:'D Senkire sem tartozik, miről beszéltek. Majd azt mondod, hogy eddig kábé a fél életedet leírtad ide, aztán most ezen szívod a fogadat. So personal, úgy gondolom, mindenkinek lehet magánélete.:D Ha nem tetted fel magadban vagy hangosan a kérdést, akkor bocsánat, hogy élek és rabolom itten az idődet.:D A lényeg az, hogy a bíróságon mindenki hülye, a pszichólogus szakértők barmok, akik nem tudnak semmit, és még sorolhatnám. Tehát, az egész világ kábé annyi aggyal rendelkezik, mint Tommy a Snatch-ből.:'D Csak én vagyok itt a Török, én tudok itt mindent jól. Legalábbis, ha jól látom, apám véleménye valami ilyesmi lehet.:'D
Többet nem nagyon tudok szövegelni, és nem is akarom csak úgy mindenkinek az orrára kötni, mi is történik a mi családunkban. Csak azt az érzést utálom, amikor minden egyes láthatás előtt egy kurva nagy csomó van a gyomrom helyén, ami valmiféle félelem válthat ki, azt hiszem.:'D Pedig nem lesz semmi baj - najó, általában azért van.:'D -, de ez addig nem múlik el, amíg nem csengetnek. De az a csengő mindig áramütésként ér. Mintha egy hatvanas évekbeli elmegyógyintézetben lennék - mondjuk, én vagyok R. P. McMurphy -, és éppen arra várok, hogy belém vezessék a kettőhuszat.
Lassan el fogom magam szánni arra, hogy írjak egy-két olyan blogot, mint Ádám. Csak az a gond, hogy én sose leszek Ádám... :D