im the hero of this story, dont need to be saved milyen kis lovely átcucmózást csináltam oda a második bekezdésbe. ilyet még angol levelekben sem tudok
Checkinelnék egyet, mert azért mégis. Hogy nevessünk, elmondom, hogy ma törin szépen leolvastam az ókori népvándorlós térképről, hogy szlovákok (akik egyébként szlávok, de nem baj, dontcare, egyre megy), nagyon vicces besértődéseket toltam (a legviccesebb az egészben az, ahogy szépen haladtam a nap folyamán a Fight Clubbal, úgy nyugodtam le, nem tehetek róla az önpusztításról és anarchiáról olvasás megnyugtat, de ez szerintem inkább annak tudható be, hogy szépen lassan végére értem a napnak.:D), a válogattotunkról még mindig nem vagyok hajlandó nyilatkozni (már csak azért sem, mert ejnye, Szabolcs, nem alakítottál semmi maradandót az utolsó két meccsen, bezzeg az olimpia leghosszabb hasoncsúszására még mindig emlékszem (dögöljök meg, azon még mindig szakadok, olyan kis aranyosan zubis.:D)), még mindig rá vagyok menve a 500 Days of Summer soundtrackjére, és a szépen a szerdai meccs alatt kifestett menta körmeim egy az egyben lepattogtak ma.:DDDD (ezért is akartam hazamenni: letúrni az egészet a picsába), jó dühös is lettem, miféle varázslat ez, már nem is volt kedvem The Wolf of Wall Streetet nézni menni.
Na, mivel a nyelvem ilyen kis pretty életképtelenség lesz, simán megér egy külön bekezdést. Kezdem azzal, hogy végre megpróbálom első nekifutásra nagy betűvel írni a mondatkezdő szót cirka három négy napja iszonyatosan fáj a nyelvem elejének bal oldala egy bizonyos ponton. Aznap este nem foglalkoztam vele, gondoltam megint a szervezetem baszakodik velem. Másnap arra kelek, hogy a kurva életbe, rohadtul fáj a nyelvem. Nem baj, nagy lazán elmentem félig-meddig beszédképtelenül suliba, túl nagy problémát nem jelentett, úgyis csak olvasni szoktam. És szerintem második este csekkoltam, hogy mi az isten bajom van nekem. Nézegetem a szép tükörképemet, aztán látom, hogy egy kibaszott nagy vágás van a fájdalom epicentrumában.:DDDD I mean a nyelvemhez képest óriási (kicsi vagyok, az ujjaim is minimum egy ujjperccel rövidebbek, mint a fiúké a normális embereké a környezetemben, a lábam is kicsi (főleg akkor szembetűnő, ha felveszem az Authenticem (márpedig kilencvenkilenc százalékban azt hordom)), a nyelvem véletlenül sem lehet mutáns méretű). Nem baj, anutám adott rá valami glicerines cucmót, biztos jó lesz rá alapon (mondjuk én ebben már akkor sem hittem, a számban nyál van, a nyálban pedig még a glicerin is leázik (what is glicerin at all? (actually tudom, csak nem jut eszembe, cserkészbecsszó))), neki is estem fogmosás után, jól le is zsibbasztotta első körben, de persze nekem vedelnem kell még olvasás közben, és ez után már semmi sem használt, megdögölhettem fájós nyelvvel.:D A mai napom challenge-e meg az volt, hogy a lehető legjobban kibekkeljem defendeljem a beszélős szituációkat. Ergo szinte végig olvastam, és nagyon szuggeráltam tanci úrcit, hogy ne engem feleltessen törin (mondjuk ne is engem, valaki kábé bukott belőle, miért az ötösöknek kéne?). Mondjuk már arra is gondoltam, hogy ha engem szólít, megmondom, hogy rohadtul fáj a nyelvem, képtelen vagyok értelmesen és emberien beszélni (mert egyébként szarrá kell artikulálnom magam, hogy meg tudjak maradni dumálás közben.:D), jó, persze, utána a maradék nap kabaréja lettem volna, és mindenki azt találgatta volna, ki is mászott bele ilyen szinten a számba. És ezzel a... nevezzük cucmónak, el is magyarázom, hogyan sebesült meg drágajó, beszédben nélkülözhetetlen testrészem. Well, a legviccesebb az egészben, hogy fogalmam sincs. Dunno. Je ne sais pas. Non lo so. Tényleg nem tudom, cserkészbecsszó. És a héten tényleg senki nem járt a számban. (Igen, be kell valljam, előtte én voltam a soros kurva.) (Elnézést, kicsit kiestem a ritmusból, mert el voltam foglalva Szabolccsal Mátéval picsába a válogatottal meg a fájós lábaimmal.) Szóval ja, nagyon durva. Tudom, már mindent a Fight Clubbal magyarázok, de mi van, ha nekem is van egy Tyler Durdenöm, és minden szombat este harci klubba járok? :D Jó, ez sehogy sem lenne helytálló, de azért mégis, na.:D
A lényeg, hogy for real nem tudok semmit a nyelvemről meg a vágásról vagy harapásról vagy miazistenez, és már igazán meggyógyulhatna, mert enni is úgy eszek, mint akinek már most protézise van egy béna műfogsorragasztóval, és buborékosat inni meg végképp nem buli, a lábaim meg menetrendszerűen sírnak, de én már beletörődtem, szarok a térdeim, nincs mit tenni. Szóval ja, enyhén szólva hadirokkant vagyok, viszont ti ne kövessétek a példámat, helyette tessék sok jó filmet nézni, olvasni, sorozatozni (van szinkronos Awkward meg Shameless negyedik évad <3), és természetesen helyettem is enni.:D (Amúgy már érzem, hogy az emésztőnedveim marják a gyomorfalamat.:( Nembaj, bátor és erős leszek, és letolok valamit.:D)
| 2014.01.25. 00:07, sketch |
szegény Szabolcs nem csinált semmit, de felőlem mutathatják a srácokról nem vagyok hajlandó nyilatkozni, köszöntem
Jaj, egy geci vagyok. És nem már megint, hanem még mindig. Világéletemben az maradok. Mindegy. And to be honest, rohadtul bánt. Nem baj, az önpusztítás és az anarchia a legjobb megoldás.
Egyébként konkrétan literally the same párbeszéd részese voltam ma. (Igen, low vagyok, a párbeszédet már nem tudom.) Tök vicces volt, nagyon nevettem. Amúgy utólag kiderült, hogy a tagnak fogalma sincs a Fight Clubról, főleg nem Tylerről.:DDDDD Briefly he made my day.
| 2014.01.22. 22:22, sketch |
a körözött esete a varázslattal és a kézilabdával meg Szabolccsal. jó, most már tényleg befejeztem.:D amúgy az utolsó bekezdés halálosan komoly
Fúú, már négy napja hozzá sem nyúltam ehhez a rosszasághoz.:D Ez idő alatt voltam a Boronkayban megyei helyesírásin (ez az iskola még mindig kurva jól néz ki, csak Esztit hiányoltam magam mellől.:(), beszippantott a Fight Club (esküszöm, pénteken még szünetekben is olvastam, kivéve törin, mert ott kőkeményen jegyzetelni szoktam), megint megnéztem a 500 Days of Summert, partiztunk pénteken meg szombaton is, meccset is néztem körözött evés közben (isten ez a kaja, én mondom nektek), nagyon megörültem magamnak, amikor a másnapi Nemzeti Sport elején Zubi volt (anya szerintem már teljesen kivan, mert kábé felajánlotta, hogy csinálunk belőle tapétát, és akkor nyáron nem kell festeni a szobámat, csak ragasztani.:DDDDDDD), nem tanultam semmit, és mindkét este olyan fáradt voltam, hogy csak olvasásra futotta a gépen vagy azzal a lendülettel, hogy rátehénkedtem a párnáimra, be is aludtam.:D Four days of excitement.
Amúgy négyes-ötösökre vagyok lezárva félévkor, szóval full büszke vagyok magamra.:D Fizikából négyes lettem, vágjátok?! :DDDDDD Még tesiből is ötöst adott - konkrétan a semmire, de nem baj.:D Gyorsba kiszámoltam: 4,77 az átlagom.:DDDDD (Actually nem gyorsba, mert kismilliószor elszámoltam magam, de már meg sem lepődünk rajta. El ne képzeljétek, hányszor számoltam ki magamban, amikor valamelyik döntetlenes meccsen ötvennyolc perc tizenhatnál kiküldték Zubit kétpercre, én meg ott szenvedtem, vissza fog-e még jönni játszani.:D Közben ezt ecseteltem anutámnak, akinek az arcára volt írva, hogy jézusom, de hülye a gyerekem.:DDDDDD De még mindig életben vagyok, nyugalom.) Angolból meg franceséből dicséretes vagyok, és kábé ezzel ki is fújtam. Mondjuk azért még megemlíteném az iszonyatosan kenyérre kenhető, de full jó arc számtech tanárunkat. Imádom a tanár urat, nagyon aranyosnak tetszik lenni.:D De Zubai sweetestcornerofmyheart Szabolcsnál senki sem lehet aranyosabb.
Najó, úgy volt, hogy szarrá oltok mindenkit az utolsó bekezdésben, de mégsem, mert nem tudom. Mindig olyan kis negatív vagyok, aztán ez a szarság tényleg nem ér meg nemhogy egy fél posztot, még egy bekezdést sem.:D A lényeg, hogy mindenki elmehet a picsába, aki bort iszik, és vizet prédikál. (Elnézést, de most törin már órák óta nagyon bele vagyunk mászódva ebbe a jézusos, keresztényes, vallásos meg zöldség és miegyéb témába, így kénytelen-kelletlen is ilyen kifejezések meg mondások jutnak eszembe.) Szóval ja, inkább leírom, hogy magyarból simán lehettem volna dicséretes, ha az odüsszeiás dogában beírom a jó tippemet a mit csinált Kalüpszó, mikor Hermész továbította neki az istenek döntését kérdésre de nem, mert folyamat olvasok órán. Ami nem is lenne gáz, csak szerintem a tanárnőben pár órája tudatosult, ő meg valahol biztos örül neki, mert nem csesztet, viszont valahol mégsem, mert értjük.:D Mondjuk ne is legyek már úgy dicséretes, hogy actually dontgiveashit a hozzáállásom a témához.
Illetve még azt is megemlíteném, hogy nekem van egy nagyon durván visszamaradott felfogóképességem (nem tudtam máshogy megfogalmazni), amit mondjuk azzal a példával illusztrálnék - pont aktuálisan ráadásul -, hogy ugye, kézilabdában is van félidő után térfélcsere. Na már most, én annyira hozzászokom az első félidős felálláshoz, hogy én még kábé negyed óráig a saját kapunkba szurkolom a labdát, és sosem értem, hogy a srácok miért a mi kapunkat támadják, öngólt akarnak, vagy mi.:DDDDDDD Nehogy azt higgyétek, hogy ez jó. Borzasztó lehet olyan hülyének lenni, mint én.
| 2014.01.20. 23:34, sketch |
I wish I had a friend like me. ez a cím nem tudom, hogy jött ide. szerintem simán csak ide mászott, hahahaha
Jaj, Mátékám meg Zubi, hát nem középdöntősök vagyunk? :DDD (majdnem azt írtam, hogy középhaladók...) De azért a teremburáját neki, hogy alapjárat is ideggyenge vagyok, erre mindkét nap ilyen meccset kell tolni.:D
Amúgy most nagyon bátor vagyok, hogy a jelen állapotbeli semmi fogalmazási készségemmel nekiültem posztot írni. Ma konkrétan se beszélni, se egy értelmes alárendelő, bővített mondatot nem tudtam összerakni anélkül, hogy minimum háromszor újra ne kezdtem volna.:D Mondjuk van az a mentségem, hogy túlságosan leköti az agyamat a Fight Club. De így nagyon durván. Már kezdenek felpörögni a dolgok (mintha alapjárat valami spaghettiwesternről beszélnénk), én meg teljesen befordulok.
Egyébként csak engem zavar, hogy a mai korosztályombéli hülye picsák képtelenek elszakadni a piros körömlakkfétistől, és azt hiszik, ettől lesznek jó csajok? :D Esküszöm, halálra unom magam, amikor már a nyolcvanhatodik ilyen színű szörnyedvént látom. Actually nem baj, nem mintha nekem nem lenne egy csomó jó pár piros vagy vörös lakkom, de nem nullahuszonnégybe az rohad a kezemen. Más szín nem létezik? Jade, ott van még a rózsaszín. Na, arról már tényleg nem kezdek el beszélni.
A valóvilágvicceket lájkolni, na, az már tényleg egy színvonal. Hadd gratuláljak, de most halál komolyan.:DDDDDD Jó, rendben, nem a műsor tetszik a tagnak, de a jóistenit neki... Feladom, mankind is bullshit, terrible, horrible, anyámkínja, borzasztóak vagytok, thats the point.:D
Záróakkordként még leírnám, hogy négyes lett az angol dogám (az évben először és bazdmeg), szerintem E/3. present simple-t nem kell ragozni, nincs -s rag az ige végén, és írtam egy olyan past perfectet, hogy he had already knows. Köszönöm szépen, ennyi voltam (meg az angol pályafutásom is), a nyelvvizsgámat meg odaadom az egyik névrokonomnak, aki szembejön velem az utcán (főleg, mert olyan mainstream nevem van).:D
| 2014.01.16. 22:37, sketch |
nothing's gonna happen nem, ennél borzalmasabb címet tényleg keresve sem találni.:DDDDDDDDDDD
A kurva életbe, hogy holnap is itthon fogok rohadni, mert senki nem ér rá, hétfőn meg mehetek a hátam közepére sem kívánt osztálytársaimhoz, tesizni meg egy kiló dogát írni meg minden. És lófaszt nem csináltam a hétvégén, azon kívül, hogy filmet, sorozatot, kézit meg biatlont fogok nézni, amiket imádok is, de azért mégsem olyan, mint a spanjaimmal gangelni. Szóval ja, my life is kinda bullshit.
| 2014.01.11. 21:58, sketch |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
