Nemcsak elmentem, hanem... el is mentem.:'D Misi mondott nekünk egy nemcsak, hanem, ises mondatot
Még most sem érzem írásképesnek magam, de illene már végre újra megpróbálkozni valamivel. Kezdett zavarni, hogy amikor csekkolom a blogot, mindig ez a ronda poszt van a legtetején. Mi ez már?! :D
Nem akarok rinyálni, viszont valahogy mégis folyton ide lyukadunk ki. Actually különösebben nincs okom semmire sem panaszkodni, legfeljebb a saját überlámaságomra. Speciel a siralmas kémia dogámra, amit ha megdöglök se fogok megérteni, illetve a kettes fizikámra. Legalább a tesi tanárunk kezd 'megnormulni' (knock-knock).
Viszont voltam Sándorral és Bencével biliárdozni (drágább volt, meg jobban szeretem Pestet, meg furi is volt, de jó volt. jó, nekem minden furi, ahol nem egyedül vagyok.:D), lett egy full hibátlan francia tézém, amire egy szót nem tanultam, és egy hétig nem volt óránk, felfedeztem a fél Buckát egy délután alatt, kevésbé félek a nagy, ugatós kutyáktól, beiktattam a minden este egy Heartlandot a napirendembe, röpiben is 'fejlődést' mutatok, tűkön ülve várom a Shameless negyedik évadát, Catching Fire-premier és rászokóban vagyok a magyar alternatív zenére.
Egyébként meg - hogy a rossz se maradjon ki - múlt hétvégén jól fel voltam baszódva, rájöttem, hogy egy csomó dolgot szerintem még magamban sem tisztáztam (pedig már ideje lenne, mert lassan fél éve húzom), megsirattam a dagadtmadarasokat (jó, csak idézőjelesen), szidtam néhány tag anyját (sokat káromkodok, de más anyját azért sosem, csak ha ki-be baszottul kiakadok), és shame on me, de jelen pillanatban nem jut sokkal több eszembe.:D
Tegnap full büszke voltam magamra, ugyanis olyan folyékonyan mondtam fel anyának a törit, hogy az botrány.:D Mondtam is neki, hogy ez tuti valami elbaszott hazugság, én nem tudom ennyire a törit.:D (Ha nem emlékeznénk az előző 'esszémre': a második pun háborúhoz leírtam mind a hármat ömlesztve. Természetesen mindezt tudatalatt. Abban a hitben éltem, hogy mind ugyanakkor történt, és tökre örültem a fejemnek, hogy ennyit tudtam rizsázni. At all tuti megírom az egészet valami jó szál kettesre.:D) Aztán Csanád nem is olyan rossz arc. I mean magához képest rengeteget fejlődött tavaly óta. Már eljutottunk arra a szintre, hogy normálisan szóltunk egymáshoz! :D Jó, mindezt a siralmas kémia dogám (hoppá, ez egy epitheton ornans volt, kenem-vágom az eposzi kellékeket, mit akartok) érte el, de akkor is. Büszke vagyok magunkra. (Persze én annyira lesokkolódtam már akkor, amikor levágódott mellém, hogy meg sem bírtam szólalni, csak vigyorogtam, mint a tejbetök.:'D Mondjuk alapjárat sem csinálok semmi mást.) Illetve eddig a matek volt a 'kedvenc' reál tantárgyam, most viszont, hogy kombinatorika, választani sem tudok közülük. Azonban Székelyt egyre jobban bírom. Tudat alatt szerintem már tavaly is sejtettem, hogy jó arc, de most teljes mértékben biztos vagyok benne. Olyan jókat röhögök matekokon.:D Az ori is laza, epika van, Hét krajcár meg A kulcs, nyolcadikban olvasgattunk ilyeneket, ráadásul oda meg vissza vagyok Kosztolányiért, szóval gyere, ori. Kicsit még hiányolom a pulcsikat, de lassan kezdek hozzászokni. Jaigen, és tanci úrci tiszta jó arc! :D
| 2013.11.21. 21:50, sketch |
Drága bloggertársaim, csak azért kérdezem, mert engem nagyon zavar
ti hogy élitek túl az írói válságot? Mert engem rettenet megvisel. Főleg, mivel egy iszonyat nagy író vagyok.
| 2013.11.17. 18:04, sketch |
Honnan lett zoknid? Eddig is volt, csak le volt hajtva. Hazudsz. Timi, odaadod a telefonod? Nem. Hordjál inkább térdzoknit.:'D
Mivel már rég volt mitcsináltunkhétvégénamásikbarátaimmal poszt, hiányoltam, szóvel tessék.:D Tegnap voltunk Szent Györgyiben nyílt napon. Hat előtt keltem (szombaton, vágjátok? :D), még a hévet is elértem, láttam Balázst, de nem köszöntem meg ő sem (igen, egymás szívecsücskei vagyunk.:D). Patrikkal jött Dávid is, elvergődtünk Fővám térig, még a teszkóba is bementünk, mert kávé kellett. A suli ilyen beléptető kártyás történet, Patrik meg ugye odajár, Imre lazán elment a cucmó mellett, engem meg megállított a portásnő, hogy hol a kártyám.:DDDD Vagy háromszor megismételte a kérdést, mire válaszoltam, ugyanis én annyira lefagytam, hogy nagyon (ilyen helyzetekben mindig kiakadok, attól félek szerintem, hogy meghalok.:D). Kinyögtem, hogy nyílt napra jöttem. Na, akkor már semmi baja nem volt velem, hál' istennek. Amúgy csak én lehetek ilyen szerencsétlen láma.:D Két méterrel arrébb megint megállítottak, hogy melyik osztályba akarunk menni. Mondjuk ezeket a kérdéseket sosem értem, már rég nem nézek ki ötödikesnek, legfeljebb csak alacsony vagyok.:D Ja, Dávidot közben elhagytunk, mert ment járőrözni, ahol végül fát pakoltak. Lehet, valakit érdekelt, csak azért.:D
Először beültünk Csilláékhoz törire (eddig azt hittem, tanci úrcinál nincs sokkal rosszabb... mostantól imádom.:D), azonnal kiszúrtam az Ed Sheeranra hasonlító osztálytársát, csak Ednek kicsit fakóbb a haja (biztos sokat mosta). Nem volt jobb dolgom, így elolvasgattam a falon lévő magyaros cucmókat (költői eszközök, alakzatok, rímek meg minden), és óra végére megfájdult a nyakam, mert már a rohadt magas, gettós padjainkhoz vagyok szokva, azon meg kábé elfekszem, ezek meg tök kicsik voltak, szóval nagyon felpolcoltam a fejemet, ami egy idő után kényelmetlen lett, de féltem a tanárnőtől, ezért megmozdulni sem mertem.:D
Másodikban Patrikékkal voltunk föcin, kész kabaré volt, nálunk nincs ilyen lazaság, azonban végre kényelmesen ültem és röhögőgörcsöt kaptunk. (Egyébként nagy naivan az volt a tervem, hogy elbúrok egy atlaszt, és egész órán azt fogom lapozgatni.:'D Jaigen, az atlaszok is hasonlóképpen működnek nálam, mint a szótárak.) Utána még egy énekre is beültünk Csilla osztályával, aztán győzött az éhségünk, és elmentünk az Astoriára kajálni. Kiderült, hogy még korán van, és csak reggelit adnak a mekiben, szóval vártunk egy újabb fél órát.:'D Ettünk, Patrikék is megjöttek, dumáltunk, logoquizeztem, aztán kitaláltuk, hogy megint felmegyünk a zikkuratra, illetve csekkoljuk a labirintust. Ültünk egy sort a cucmó tetején, végül nagy nehezen sikerült megfűznöm Timiéket, hogy menjünk vásárolni. A fiúk elmentek biliárdozni, én meg végre vettem két gatyát. Bekávéztam, és elégedetten visszaindultunk Vágóhídra. Közben felhívtuk a fiúkat, azt mondták, két perc, tökre örültünk, még simán elmehetünk a 14:35-ös hévvel. Na, Imréék sehol, elmegy a hév, átnézünk az út túloldalára... Hát, nem ott caplatnak nagy boldogan a teszkóból jövet? :D Mi kellett ennyire? Természetesen szotyi. A szotyi az nagyon fontos. Mindegy, eldöntöttem, hogy akkor dafke is le fogom késni a hévet, ha legközelebb Pestre megyünk. Közben Dávid is megjött a 'járőrözésből', hévünk is lett, ezek meg, mint a trógerek szotyiztak a héven.:D Jó, én sem hazudtoltam meg a couchpotato énemet, mert egy egész ülést elfoglaltam a lábaimnak (nem azért, mert olyan hosszúak, hanem mert vagyok én meg még a lábaim). Hazaértünk, és azóta itthon unatkozok, de már mosogattam, illetve vasaltam is.:D
Jaigen, mi voltunk a célunk az egész nyílt nappal? Actually nothin, csak ilyen rendhagyó formában gangeltünk.:D Egyébként a suli nagyon burzsuj, nekem alapjárat bejön, sokkal több 'egyénisége' van, mint a miénknek. Ráadásul öreg is, amivel az én tetszésemet még inkább elnyerte. Mondjuk a mi gettónkban imádom a téglákat. Ja, meg olyan kis lovely helyen van: Szabadság híd, Vásárcsarnok, Kálvin, Nemzeti... :D Illetve Csilláék terme full olyan, mintha ott laknának: kanapé, ezek a régi, békebeli undormányos faszekrények, könyvespolc, valami kávéfőzőszerűség meg bögrék. Jó, tizenkettedikben nekünk is lesz olyan termünk, ahol fotelek meg kanapé van, de az még két év plusz ez, ráadásul nálunk még egy darab vízforraló sem lehet, mert az igazgató nem engedi. Szóval ja, nem rossz ez a Szent Györgyi, de a saját gettómat jobban szeretem. Jaigen, és azért olyan lazaságot szerintem mi se mernénk levágni órán, mint ők.:D Illetve ott a nép nagy része trehány tróger (tisztelet a kivételnek), nálunk meg azért vagyok én.:D
| 2013.11.10. 23:15, sketch |
lekéstük a hévet, mert kellett a szotyi elnézést, tegnap írtam, aztán már nem akartam újabbat írni
Gyorsba (mostanában minden gyors...) tolok egy helyzetjelentést. Nem tudom, mivel kezdjem, ezért Panka, figyelj.:D leírom, hogy reggel az excrushom és a barátnője mögött jöttem. Először megörültem, aztán rájöttem, hogy nagyon rohanok, mert elaludtam (pedig sosem szoktam elaludni), szóval lassítottam, ami a lábaimnak nagyon nem tetszett, de muszáj volt, ugyanis bármennyire is bírom őket, ők nem hiszem, hogy különösebben szívlelnének engem.:D Hál' istennek találkozás nélkül beértem a suliba még csengetés előtt (egy kibaszott heroine vagyok), viszont megfogadtam, hogy nem fogok erről rinyálni a többieknek egész nap, szóval maradt ez a jóság.:D
Ma ügyeltem egy rajzot meg egy tesit, tök jó volt, hallgattam egy sor Punnanyt, aztán jött egy nő, aki az angol tanárit kereste, felkísértem (már unom, hogy minden happening akkor van, amikor én ügyelek, más olyan kis nyugisan üldögél, nekem meg mindig mászkálni kell), majd második óra vége felé jött Cili az udvarról. Néztem, hogy mit keres itt, még nagyba' 'dolgozniuk' kéne. Mondja, hogy futott a labda után, közben meg elesett (akkor néztem le a gatyájára, ami tényleg sáros volt.:D), elkezdtem szép, visszafogott, úrilányként nevetni, majd elmesélte, hogyan reagált a tanár úr, amikor közölte vele... Ilyet szól, hogy Cili, az isten áldjon meg.:'D Vizuális típus vagyok, elképzeltem, hát, rohadjanak meg az úripicsák, elkezdtem szakadni.:D Jó, tudom, nekem nagyon vicces, más nem érti, de tényleg nagyon vicces.:D Ja, még megemlíteném, hogy beküldtem rajzra Domival az egyik alkotásomat, hogy végre osztályozza le. Erre visszaküldte azzal, hogy nem ad rá jegyet, mert fehérek a falak. (A szobámat kellett 'sperspektivikusan' lerajzolni meg kiszínezni.) Bazdmeg, esküszöm, felhívom egyik nap suli után, olyan szinten kurvára kibaszott fehérek a falaim, hogy öröm nézni.:D Mondjuk már gondoltam arra, hogy kifesthetném nyáron Timiékkel, de nem tudom. Olyan kis határozatlan vagyok, nem nekem való ez a festés mizéria. Még a színét sem tudnám eldönteni, viszont mázolni nagyon szeretnék... #firstworldproblem
Duplamagyarunk volt, tök jól elvoltam, Panka könyvében húzogattam alá a cucmókat, tök jó nevei vannak az eposzi kellékeknek, csak soha nem fogom megtanulni őket.:D Tanci úrcival töri, angol háromnegyedét eldumáltuk (full jó az ofőnkkel beszélgetni.:D), infónimfó, és elmaradt az orink. Nem is baj, még emészthetem egy kicsit az előttem lévő pad ürességét. Azért egy kicsit mégis hiányozni fog Bence.:(
Holnap megyek Patrikékhoz nyílt napra Timiékkel, kelhetek a 6:48-as hévhez.:'D Plusz még vásárolok is, so shame on me, fogalmam sincs, hogy lesz ebből RocknRolla.:( Mert még ott van az Awkward meg a heartlandi népek, ráadásul valahol 'tanulni' is kéne, meg elmosogatni a retkes edényeket, amiket összeeszek (anya megint egyetemen van), vasalni, olvasni is olvasnék... Jó, befejeztem.:D Pedig már szükségem lenne egy újabb Ritchie-féle csodára a ronggyá nézett Snatch és Sherlock Holmes mellé. Még a Lock, Stock and Two Smoking Barrelsszel is le vagyok maradva...
Mindegy, holnap megyek nyílt napra, full jó lesz, még azon gondolkozok, hogy pacekba vágódjak-e. Jaigen, meg elkezdek falfestékszíneket nézegetni.:D Szerintem megint alkottam egy új szót.:D Amúgy ennek a posztnak újfent annyi értelme volt...
| 2013.11.09. 22:34, sketch |
hölgyeim és uraim, újabb posztot olvashatnak a semmiről sì, sono lenovo facile manifestazione.
Jelen pillanatban az a legnagyobb problémám, hogy nem tudom eldönteni, hogy Thomas Voeckler, Pierre Rolland vagy Thibaut Pinot legyen a képzeletbeli francia penfriendem. (Már tavaly is volt angolból (mert, ugye, nyelvi előkészítő, csomó levél, nyelvvizsga, kellett valaki állandó, na), akkor Dan Humphrey-nak írogattam nagy lelkesedéssel. (Igen, a Gossip Girlös Dannek. Nem érdekel, ki mit mond, én imádom.:D)) Dannek meg mégis csak fura lenne franciául szövegelni, ezért akkor legyek már hű magamhoz meg stílszerű: kéne ez biciklis. Csak nem tudok választani.:( Először Christophe Riblont akartam, de láttam, hogy a mintalevélben is egy Christophe nevű tagnak ír a srác, ezért őt ejtettem. Nehogy már kreatívtalannak tűnjek.:D Thibaut-nak jó a neve, Rolland-t szeressük, Voeckler meg hát Voeckler.:D Ajj, tényleg nem tudok választani.:(
Amúgy ma nem csekkoltam egy pulcsit. Shame on me. Pedig nagyba' ültem a hetedik órás ügyeletemben (életemben másodszor történt valami az ügyelés alatt.:D), és tudtam, hogy hova kell figyelnem, de kicsengettek, én meg a gyökér fejemmel hazajöttem. Jó hülye vagyok.:D Amúgy tesin literally a folyosón tesiztünk, közben Domival megállás nélkül toltuk az olaszt, és kábé ennyi történt. Happening of yesterday: azt hiszem, elkövettem életem legnagyobb bokán rugását. (Aki még nem tudná, előszeretettel rugdosom a saját bokámat, ami nagyon kellemes, főleg mivel meanly Vansekben járok, amiknek, ugye, jó masszív, gumis szélük van... :D Amúgy ez szerintem nálam valami fejlődési rendellenesség, nem direkt csinálom, cserkészbecsszó. (Ki az az idióta, aki szándékosan bokán rúgja magát?)) Szóval fordultam be a termünk folyosójára, amikor is Székely éppen döcögött velem szembe, én meg ilyen kikerülős helyzetekben olyan mozdulatsorokat vágok le, hogy az tudományosfantasztikum, így megint előadtam magam, és fordulás közben olyan szinten lerúgtam a lábamat, hogy hihetetlen. Utána végigsántítottam az egész folyosón.:D
Most nem fogok rinyálni, mert nem akarok rinyálni, meg folyamat rinyálok, de azért leírom, hogy mi az, hogy kötelező indulnunk a kimittudon? Basszus, ha engem meghallanak énekelni, illetve meglátnak táncolni, mindenki sírva rohan haza.:D Egész középiskolás pályafutásom során kétszer terveztem táncolni: gólyaavatón meg szalagavatón. Már a szalagavató is kínszenvedés lesz, mindegy, de hogy még ez a retek is... Ráadásul szarabbnál szarabb zenéket akarunk énekelni, ami jó az, az meg nem tetszik a tanárnőnek. Hát, a rohadt életbe, mi fogunk szívni, legalább hadd döntsük már el, mivel.:D Egyébként persze, eldönthetjük, sőt, nekünk kéne választani, azonban olyan úgy sem lesz, ami mindenkinek tetszeni fog, szóval inkább válasszon a tanárnő, és akkor unblock ne tetsszen senkinek.:D
| 2013.11.05. 20:28, sketch |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
