tell me, tell me that you need me nem rossz ez a szám, csak túl sok benne a mongolszerű nép
Csak nekem van elegem azokból az emberekből, akik a mainstream sztárokat istenítik és tartják példaképnek? Esküszöm, idegesít. Nem is az, hogy szereti (szeresse, ki vagyok én, hogy beleszóljak?), hanem a kurva nagy látványosság. Mert mindenkinek észre kell vennie, hogy ő mennyire oda van mondjuk Beyoncéért vagy Gagáért. Nem azért, találkoztam én már nagyon csendben imádó One Directionössel is. Szóval nem azzal van a bajom, hogy szeretsz valakit vagy valamit, hanem hogy folyton azt kell néznem. Igen, kell, mert még esélyt sem adsz arra, hogy teljesen véletlenül elkerüljem a rajongásodat. Ami nekem már megint sántít, mert aki ennyire feltűnően csinál valamit... Az már ott viszketegség, én mondom, nem szeretet.
Egyébként nem nagyon történik velem semmi. Végre. Najó, nem, de akkor is. Amúgy az elmúlt napokban túl sokat találkoztam Sancéékkal (ami egyáltalán nem baj, csak Csákit legközelebb hagyd otthon.:D), leszóbeliztem (ez nem most volt, de mindegy), fél óráig úgy volt, hogy megyünk EFOTT-ra, de nem (fellángolás volt, na), voltam fodrásznál (nincs hajam, damn), és neki álltam kidekorálni a szobámat. Ja, meg még 'ki kéne takarítani' a szobámat, mielőtt elmegyek mamámékhoz. Van rá konkrétan egy napom. Vicces lesz.
Tehát ennyit az óriási happeningekről, készülök egy maratoni kritikával A felhők fölött három méterrelről, és szombaton megyek az Ősrégbe, lesz jó kis tanyanetem, jéhúú. Igen, szerintem is izgalmas az életem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés