Ugye, itt vannak nálunk a szívemcsücske kéziseink (a rendes férfi válogatott, na.:D (amúgy aki vágja a témát, az most kitalálta, hol lakok. ajjaj)), és szegény Timi nincs igazán otthon úgy unblock az egész sztoriban, pedig a családjából mindenki szereti, csak ő közömbös. Engem viszont nagyon szeret, ezért bármikor néz velem egy meccset, ha közben dumálunk.:D Na, most már jól felvezettem a poént, gyorsba' le is lövöm. Van nekünk egy újonnan épült csarnokunk is ezeknek a jónépeknek (nem miattuk készült, de értjük), azonban nem igazán tudnának a városban faluban aludni, ezért Vecsésre pakolták át őket. Timi nem volt tudatában ezen infónak, és a pályaudvarról hazafelé jövet (együtt vonatoztunk, de ez most a történet szempontjából lényegtelen) megkérdezte, hogy a fiúk most tényleg a csarnokban alszanak-e hálózsákokban. Úgy elkezdtünk nevetni, még mondtuk is, hogy egy szponzortól kaptak olyan menő verziókat, ami reggel magától összedob egy tejeskávét.:DDDD Hát, dögöljek meg, ezen még most is szakadok.:D
Egyébként Jude Law olyan kis egyemmeg, hogy milyen aranyos az Enemy at the Gatesben.:D Mit aranyos, az már simán lovely.:D Olyan kis... jaj, nem találok rá szavakat.
Jaj, majdnem kimaradt (actually ki is maradt), hogy olyan csodakék lakkot kaptam Timitől, hogy még most is le vagyok sokkolódva.:D Jó, mondjuk engem bármilyen kék vagy zöld lakkal meg lehet venni, de ez most kivételesen nagyon betalált.:D