Gyorsba kiélem az ötéveshez méltó rajongásomat: olyan szinten testközelben voltam a férfi kézilabda-válogatottunkkal, hogy lksnfjhtjweofir3294urjknasfnlakd... csak na! :DDDDD Actually mondjuk shame on me, mert olyan szinten elnémultam, hogy a körülöttem lévő emberek beszédkészségére kellett hagyatkoznom.:D De nagy boldogan ismételgettem, hogy sziasztok és köszönöm szépen. Tök aranyosak voltak, letámadtam őket az ajtóban, leszólítgatás nélkül megálltak és egymás után aláírogatták a lapot.:D Jatényleg, még a számukat is odaírták.:D (Igen, ez nekem nagy történés, kábé egy darab autogrammom nincs senkitől sehol (várjunk... nem tényleg nincs), szóval fogalmam sincs, hogy mennek ezek a bizniszek, de a számos cucmó olyan aranyos.:D) Egyetlen szívfájdalmam talán annyi, hogy a világi aranyosság meg a hosszú lábú spanom nem jöttek oda. I mean Zubi és Shuch. De megbocsátom nektek, srácok, találkozunk mi még... :D (Pedig volt egy z betűs, na, mondom, lehet, mégsem került ki, csak olyan szar az utóbbi napokban a látásom, hogy észre se vettem, viszont néztem, hogy szívemcsücske sehogy sem huszonkilences, de mit nekem egy Zubi, ha Zdolik aláfirkantotta? :D)
Egyébként ezek a srácok akkorák... jézusom. És én még nagy naivan azt hittem, Balázs nagy. Nem is, Jonatán, na, ő már igen. Francokat, Gulyásra úgy néztem fel, hogy háhő. Kétszer akkora, mint én.:DDDDDD Meg úgy felépítésileg is... Jó, tudom, ne ájuldozzak, más sportolók is hasonlóan néznek ki, de még most is le vagyok sokkolódva. Ráadásul ez valami nagy mérföldkő lehet az életemben... Ezentúl mindenkitől aláírást fogok lejmolni.
Na, tényleg legeslegutolsó 'problémám' az volt, hogy nem mosolyogtak. Jó, ezt utána is megkaptam, hogy minek örüljön a feje, ha megállhat nekem. Oké, értem én, de ne várjuk el tőlem, hogy megértem, ugyanis én folyamat vigyorgok, és ha valaki mondjuk nem viszonozza, akkor az számomra olyan, mintha elküldött volna a picsába.:D kivéve ha valami világi spanom. (Még Csanád is szokott mosolyogni, na.)
Nem, mégsem az utolsó mondatom velük kapcsolatban. (mondjuk ez inkább hozzám fog kapcsolódni, de nem baj) Szóval az a letámadás ott az első bekezdés erősen idézőjeles, mert azért nem vagyok én félős gyerek, lazán megmondok dolgokat persze csak ha nem hallja, akire vonatkozik, azonban ők az én szememben akkora emberek, hogy... nem tudom. De valami jó nagy és erőteljes hasonlatot képzeljünk ide. Szóval ja, beszélni nem tudtam, annyira oda meg vissza voltam.:D
A srácokat lezárva elmondom, hogy... nem tudom. Semmit sem tudok. Jó szar lehet nekem. Jaigen, Panka, tudom ám, hogy utálsz, és remélem, olvasod, aztán majd meg is akarod beszélni, de előre szólok, hogy itt bizony nem lesz ilyen deal.:D Ja, ez így működik. Végiggondolva... szar lehet annak, aki nem a spanom. Szar lehet annak, aki nem a spanunk.
Ezeken kívül voltunk ma még korcsolyázni, fáj a lábam, és ahogy egyre közelebb érek a lefekvéshez, egyre jobban fog (nincs mit tenni, én már szar térdekkel fogok meghalni, pedig imádok korcsolyázni), négy darab pontot kaptam a leveles cucmón overallra (az ötből, szerintem még sosem volt négy, most büszke vagyok ám magamra, még akkor is, ha nem tudok beszélni), holnap Karácsonyi énekből tök jó 'dogát' írunk (páros munka lesz, megmentettek (jó, ha öt oldalt elolvastam belőle)), holnap olasz meg ori (eddig nem tudtam, mi a közös bennük vagy miért akarom egymás mellé rakni őket, aztán rájöttem, hogy egyikre sem tanultam egy szót sem.:DDDDD egy lusta geci vagyok), kiakadtam, hogy kémián kísérleteznünk kellett (nem a sulit féltem vagy a többieket, magamat, bazdmeg, nehogy leégjen már a fél kezem egy ilyen közben.:D), amiről jegyzőkönyvet kell készíteni (újabb sokk), finally egész jó dalt sikerült választanunk beégni az osztályénekkel (Jó nekem lesz.:3), tényleg alig látok valamit a héten (egyelőre arra fogom, hogy a szemem nincs kibékülve a Fight Club undormány neonfénynél olvasásával (mondjuk mindennap szarrá is fagytam)), és szerintem ennyi.
Gyorsan kiélvezem, amíg ilyen jó kedvem van, de szerintem még sokáig így maradok (főleg, ha csekkolom a papíromat), bár ha a laptopom törött bal sarkára nézek...