Na, here comes the ropogós, new poszt. Gyorsba érdektelen, felvezető infóként leírom, hogy lassan három napja szakaszosan kapok levegőt (hol megfulladok, hol még az agyamon is átfúj a szél), ma nem mentem be olaszra, helyette hallhattam egy übertudományosfantasztikum beszélgetést (szeretem tanci úrcit meg a tagok nyelvét is, akik a Girót rendezik, de esküszöm, ezért a baromságáradatért megérte), aminek a lényege... Jó, ezt most nem írnám le, mert szép hosszú meg összetett meg bonyolult lenne meg senki nem értene belőle semmit, de jaj, dögöljek meg, még most is asztal alá röhögöm magam.:D
Egyébként már nagyon a Fight Club végén vagyok, de nem unatkozom, mert egy nap alatt le kéne tolnom az Antigonét (majdnem ganét írtam, de anutám magyar tanár, aztán mégis.:D), ami it seems like sikerülni is fog (knock-knock), utána meg állítólag valami borzalmat kéne elolvasnom orira. Aminél már előre látom, hogy szenvedni fogok, mert egy az, hogy háromszázvalahány oldal tömény általánosítós szenvedés, kettő, hogy mert csak, a három pedig csak három.
És akkor actually az egész poszt lényege, amiért ez a csodálat megszületett (kipattant a fejemből, mint Pallasz Athéné Zeuszéból): be kell valljam, hogy ez a Keith mégsem olyan rossz, mint ahogy anno 'elhordtam' (július 8. visszakerestem, látnom kellett, mit írtam, mert én sem emlékszem ám minden hülyeségemre.:D (ajjaj, akkora paradoxonokat írtam, hogy most már nem tudom őket megfejteni.:DDDDDD jó, nem, nem szóltam, sehol semmi paradoxon, szimplán csak nincs semmi szövegértésem.:D)). Már csak azért sem, mert imdb-n 'jól' felpontozták Keith emlékeztet egy ismerősre tényleg jó. Rendben, azért ennél még találunk jobbat is, azonban az átlaghoz képest igenis valami. És shame on me, de ha megrohadok sem tudok ennél többet kinyökögni magamból tízkor. A lényeg, hogy aki bírja a drámaszagú romcomokat, az mindenképpen nézze meg. (Oké, annyira mégsem romcom, de nekem igen, mert alapjárat tök jól elnevetgéltem rajta. Coz I was high.) Jaigen, és még annyit módosítanék a nyári véleményemmel kapcsolatban, hogy nem, mégsem mennék hozzá azonnal egy ilyen taghoz, viszont azért vicces lenne. És a srác még mindig van annyira fura, hogy azonnal crush-sá vált.:D Csak tudnám, honnan olyan ismerős nekem Jesse McCartney... I mean kivételesen nem a környezetemben keresem az alteregóját, hanem a neve miatt.:D
A végére még annyit, hogy nagyon idegesít, illetve frusztrál, hogy Ádám mellettem ül fizikán. Nem tudom, egész egyszerűen nem bírom a jelenlétét. Vagy szóljon hozzám, vagy másszon arrébb, vagy dögöljek meg.
Gondoltam, hogy ezzel fejezem be, de már meg kéne szokni, hogy nálam semmi sem úgy megy, ahogy elterveztem, ezért leírom, hogy legjobb romantikus film akkor is a 500 Days of Summer (nem mondom, hogy szakítás utáni receptreírandó, mert lehet, hogy valaki csak még jobban megzuhan tőle, de ha a kötelező olvasmányok mellett lennének a suliban kötelező filmek is, kilobbiznám, hogy ez is a listán legyen), a 'butábbik' fajtából pedig a Because I Said So (igen, képzeletben nyugodtan meg lehet dobálni kővel, hogy bort iszok, és vizet prédikálok).
Illetve most nézem, hogy lesz The Fault in Our Stars. Ajjaj, mozi, júniusban nagyon beadlak.:D