voltunk kicsiknek szóló hangszeres előadáson, ahol megtudtuk, hogy egy elhangolt gitáron tökéletesen lehet jazzt és mulatóst játszani
Hogy én már mennyire várom, hogy jövőre magyar faktos legyek... Nem kell bejárnom erre a borzalomra, nem kell unatkoznom és bámulnom a hülyéket, ahogy hülyeségekről 'beszélgetnek' (actually artikulálatlanul makognak vagy ha megtalálják a hangjukat, ordítanak). Már tényleg várom. Jaigen, és tuti nem kell majd négy embernek körbesúgnom a dogát, és ötször is elmondani egy kurva hosszú összetett mondatot csak azért, mert a tag még belenézni sem méltóztatott a könyvbe, ergo fogalma sincs, miről pofázok, és az a kifogás, hogy ő 'nem ért rá'. Oké, egy csomó más baromságot fogok 'tanulni' (akkor majd arról fogok rinyálni.:D), heti öt-hat magyarom lesz, és csak az utolsó félév-évben fogom ténylegesen is élvezni, de akkor is. Minden jobb, mint ez a szar. (Ez kivételesen nem a tanárnő hibája, mert én szívesen elbeszélgetnék vele akár még Antigoné jelleméről is, csak a körülöttem ülő barmok irritálnak és basszák szét az órát.:D)
Amúgy nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, de mostanság kissé megzuhantam, nem írok meg ilyesmi. Nos, azt hiszem, ezt az egész jelenséget azzal magyaráznám, hogy tegnap megkaptam Zsolttól, hogy búvalbaszott búvalbélelt vagyok. Természetesen már hétfőn is utalt rá, viszont én még mindig nem tudtam ezt feldolgozni, leginkább pedig a gyógymódjain vagyok 'kiakadva' (hétfőn kötélmászás, kedden félkézzel kosárra dobás). Úgyhogy arra gondoltam, beülök egy szabad sarokba, autista leszek, és kitalálok valami jó nevet ennek a betegségnek. Mármint amiben én szenvedek, nem Zsolt. Jaigen, Zsolt a kedvenc tesitanárom.
Komolyra fordítva a dolgokat tényleg meg voltam halva, túl sok happening gyűlt fel az agyamban, amiket nem írtam le, aztán az újabbak átvették a helyüket, ergo az előzőket elfelejtettem, így már kedvem sem volt írni, mert olyan hiányosnak éreztem volna. Tiszta T, csak ő a pletykákkal van így.:D Szóval ja, ilyen nagy problémáim vannak a mindennapokban. Amúgy ez nekem tényleg probléma. (Ugye, nemcsak én érzem a paradoxont saját magamban? :D)
Egyébként elkezdtünk futni (nagyon kemények vagyunk, tudunk három cirka négyszázméteres kört futni kábé tíz perces sétaszünetekkel), volt szülinapom, partiztunk, aminek besértődés lett vége, de én már annyira lefárasztottam magam a fekete özveggyel, hogy háromkor bedőltem az ágyamba, és fél kilenckor ugyanúgy ébredtem, ahogy lefeküdtem (darab fa, komolyan.:DDDDD), bebűnőzés másnapjától kezdve futottunk, volt menő futócipőm Timitől, előtte persze fél Miklóst körbegyalogoltuk (tőlünk a hévhez, köszöntünk Roninak, hévtől a sportcsarnokig, közben beültünk sütizni (low szülinapom volt, csak pezsgő volt, süti nem), tovább a csarnokig, kiderült, hogy feleslegesen mentünk el odáig, vissza Timiékhez, Timiéktől vissza hozzánk, tőlünk a Kéktóra, futottunk, dumáltunk, röhögtünk, nyújtottunk, tovább Imréékhez, ettünk, hazakísértük Timit, út közben megint találkoztunk Ronival (szerintem azért emlegetem ennyire, mert mással nem is találkoztunk egész nap.:D (vagyis én láttam Iliászt (neki köszöntem is, meg ő is nekem) meg Petrát vagy Rékát is, de mindegy)), elmentünk Timiékhez, aztán vissza hozzánk, amúgy ezek a távok tényleg nem rövidek, nem mondom, hogy a város két végében lakunk, de Imre és Timi kábé igen, én meg mondjuk nagyjából a közepén, szóval ja, enyhén szólva tövig jártam a lábamat, nagyon örültek a térdeim.:D), vasárnap meg jött anutám. Aki előtte szombat este kinevetett a telefonban, hogy futottunk. (jó, nem gonoszan, csak nem akarta elhinni.:D) Jaigen, a parti másnapján tök jó mosogatást csapattunk Timivel. Jó, kellett vagy egy óra és járulékos veszteségként még egy poharat is eltörtünk (a batyis bögre lefightolta a kólás poharat.:(), amiben kivételesen mindketten benne voltunk (nem tudom, ki hogy van vele, de én eddig még nem láttam olyan pohártörést, ami több ember lelkén száradt volna, szóval számomra ezek olyan egyszemélyes gyilkosságok, és ezért megemlítendő a tettestársság), viszont tök szépen elmosogattunk (vagyis Timi mosogatott, én törölgettem), és mentségünkre szóljon, hogy ennyit még sosem kellett nálunk parti után mosogatni - ez a magyarázat arra, hogy ennyi időt igényelt.:D Amúgy azért volt szükség a mosogatásra, mert utálok hozzányúlni a koszos tányérokhoz, ezért mindig kapóra jön, hogy itt vannak a spanjaim, és olyan rendesek, hogy mindig megcsinálják helyettem.:D (Igen, nagykoromban mosogatógépem lesz.)
A suliról annyit, hogy hétfőn elég nagy volt a forgalmam padtársak terén (mármint magamhoz képest). Kémián Csanádék ültek mellém (beszélgettünk a kémia dogáról és a kémia dogáról, a kémiatudásomról, a tanulókísérletről, és egy kis 'empetiát' is mutatott (mondjuk nem empetiát kéne írnom, mert szegény tuti nem tudja, mit jelent)), francián meg Danci társult hozzám (oltottuk a tanárnőt, megbeszéltük, hogy kábé egyikünk sem ért semmit, röhögtünk, dumáltunk, folyton ránk szóltak, elmondtam, melyik óra milyen pontosággal jár a suliban (igen, ilyeneket megjegyzek, és hogy fényezzem magam, elég sok teremben van óránk (i mean class meg lesson, nem clock.:D))). Ja, és tök aranyos volt, mert (hosszú érdektelen dolog következik.:D) francián mindig egyedül szoktam ülni, erre jön oda mellém (először nem is értettem), aztán megkérdeztem, ide akar-e ülni, mondta, hogy igen, én mondtam, hogy nem (im so kind, de ez olyan, egyébként ülj ide, csak sokkal viccesebb, ha azt mondom, hogy nem volt), akkor kijelentette, hogy márpedig ide fog, csak azért, hogy ne tudjam feltenni a lábam. Ami azért 'jól esett', mert szerintem elég kevés ember jegyzi meg, hogy francián mindig felrakom a lábam a másik székre (leszámítva a tanárnőt.:D). So weird, i know.
Amúgy Danci ma is mellettem ült. Előtte le is kellett fightolni a tanárnővel. Fő, hogy egy újabb aktuális posztot olvashatunk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés