'11. augusztus 27.
Eddig nem volt blog, mert nem történt semmi. Tényleg semmi.:'D Vonaton inkább fan ficet írtam, szóval azért nem volt blog. Illetve rohadt meleg volt, légkondi kilőve, háromnegyed óra késéssel.(Y) Of course, gondolhattam volna.:D
Mai napon Westendben voltunk, ismét.:'D Imrével és Ferenccel mentem mozizni.
Szépen beállítottam a telefonomat 11:30-as ébresztésre, mert úgy volt, hogy negyed egyes hévvel megyünk. Én szépen elkészültem addigra, ki is gyalogoltam, de a hév pont akkor ment el. Óshit-tel le is reagáltam, majd felhívtam Imrét, hogy ők most felszálltak-e, vagy mi van. Imre kérdezi, hogy megnéztem-e tegnap 'este' fészbukomat. Of course, tegnap egykor azzal voltam elfoglalva, hogy Tont elgázolták a Skinsben, illetve szegény Chris-szel. Szóval nagyon bele voltam temetkezve az eseményekbe.:D Én így nem, kellett volna? Imre: hát igen, mert időpont változás van. Egy órával később megyünk. Lillu: bazd meg, Imre, bazd meg.:'D Hazagyalogoltam, és örültem, hogy közel van a megálló, mert kurva meleg volt.:'D Elkezdtem nézni a második évad első részét, közben körmöt festettem, mert unatkoztam. Jaigen, amikor mentem volna ébredés után konyhába, találtam két darab poloskát. Az elsőtől még nem ijedtem meg. Hát basszus, ott lóg a függönyön, le van szarva. Aztán nyitottam volna a hűtőt, amikor megláttam a másikat a hűtő melletti falon. Scream out loud, and runaway.:'D (Y) Egyszer kapjak szívrohamot... :D Visszatérve a körmfestésre. Elég bénára sikeredtek, mivel közben a monitort bámultam, és sajnáltam Antont [a leghülyébb becézése az Anthonynak, de én így hívom, na.:D] meg Maxxie-t.
Szóval evés-ivás nélkül egy óra körül kigyalogoltam a megállóba. Nemsokára Imréék is megjöttek, majd találkoztunk Ronival és barátnőjével. Beszéltek kábé két mondatot, és - amilyen én vagyok - szinte mindenen nevettem.:'D Később felszálltunk a hévre. Megosztottam Imrével, hogy alig ismertem rá Áronra.:'D Vágóhídig zenét hallgattunk, jókat röhögtünk pár dolgon. És az élet iróniája... Az a kalauz volt, aki múltkor 'lerakott' minket Haraszti felsőn.:D Próbáltam nem elröhögni magamat, ami úgyahogy sikerült is.
Vágóhídra megérkeztünk, átszálltunk a kettesre, előtte pedig felszerelkeztünk elegendő vonaljeggyel. Borároson átszállás négyes-hatosra, és meg sem álltunk a Nyugatiig. Közben sok volt megintcsak a nevetés, beszólás, és minden, amit kinézel belőlünk.:D
Első állomásunk a Starbucks volt, ahol tényleg vagy negyed órát álltam/álltunk.:'D Kértem egy nagy jeges vanilia latte-t. Jó, rendben, oda is álltam a kis pulthoz, ahol megkapod az italokat. Már több embernek is kiadták a rendelését, de nekem sehol semmi. Ferencék kint vártak, és hülye activity mozdulatokkal kommunikáltunk. Én egyszerűen letudtam a dolgot, szinte mindig pigvineltem egyet.:'D Végül a srác megállapította, hogy elég régóta állok itt. Mondom, ja, jó hogy észreveszed.:'D Kérdezte, hogy mit kértem. El is mondtam neki, majd mondja, hogy engem valahogy kifelejtettek. Jabocs - mondom.:D Ferenc és Imre bejöttek, ők is tudakolták, hogy mi van. Előadtam nekik a sztorit, majd pár perc múlva gazdagabb lettem egy nagy jeges vanilia latte-val meg egy bocsánatkéréssel Mótól - valami ilyesmi volt a kötényére hímezve.:'D
A fiúk teljesen 'fel voltak háborodva' - konkrétan kiröhögték, hogy milyen hely ez a sztárbugsz.:D Ez után a trauma után én boldogan, fejemnek örülve kortyolgattam a kávészerű löttyömet - ami nagyon finom.:D -, miközben 'beültünk' a KFC-be. Ferencék valami nagy vödröt vettek, ami tele volt ilyen izékkel. Mondták, hogy vehetek én is. Hát vettem én is. Gyerekek, az három embernek szerintem nem volt mennyiség.:'D Főleg úgy, hogy én étlen-szomjan indultam neki az útnak.:D Kaptam valami kis izét, ami elég zsíros volt - a szalvéta-teszt bebizonyította.:M :'D Valahol finom volt, de eléggé zsákbamacskát vettek. Az üdítős poharat állandóan újra kellett tölteni, mert elég kicsi volt. Az üdítő háromnegyede víz volt, szóval... Tartalmas volt az étkezés.:'D Közben jókat 'vidultunk' - ilyen hülye szót.:'D -, újfent kinevettünk egymást és másokat, leszóltunk dolgokat ás egymást.
Azt hiszem a mozi előtti terv valami fülhallgató nézegetése volt a neten - wifivel. Meg nekem körömlakkot venni. Attention! A fülhallgatónak még szerepe lesz a mai nap.:D Megnéztük, majd irány a Claire's, Lillunak kell körömlakk. Ferencék - mert akkora szakértők, tényleg.:D - mutogatták, hogy milyeneket vegyek. Volt csillogós rózsaszín és ugyanilyen kék ajánlat is. Én köszöntem szépen, de nem tartottam rájuk igényt. Majd azt a - szerintem - tök jó türkizkéket, amivel kifestettem délelőtt a körmömet, leszólták. Hogy ronda. Mondom, hülye vagy? Ez tök raj.:D Valami ilyesmi. Tudomásul vettem, és két olyan színre ruháztam be, amit ők is támogattak: egy világoszöld, ami eléggé hasonlít egy tűfilcem színére [nem mellesleg imádom színe van.:'D], meg egy csillogós, de nem elvetemült pirosra. Ahhoz képest, hogy nem szeretem a pirost, mint színt, egész jól megbarátkoztam vele. Sőt.:D
Két körömlakkal gazdagabban elmentünk megvenni a jegyeket. Basszus, lehet, hogy rohadtul hülye vagyok, de fogalmam sincs, mit csináltunk ez után.:'D Folytatom ott, amikor kukoricát vettünk. Imre mindkettőnket le akart húzni száztíz forintra, de szerintem nálam még húsz forint apró se volt.:'D Ferenc elkérte az ötszázasomat, amiből eltette a visszajárót. Ezen később jót nevettünk, és kiderült, azért tette el, mert nem kértem. Jabocs, kérni kell? :'D A gondok ott kezdődtek, hogy amikor a srác letépte a jegyünk felét, nem hallottam pontosan melyik terembe is kell mennünk. Így hát a hetest gondoltuk helyesnek. Benyitottunk - nagy nehezen, mivel mindegyikünk mind a hat keze teljesen foglalt volt.:'D -, és meglepődtünk. Csak néztünk, hogy mi nem a Verdák kettőre kértük a jegyünket.:'D Majd kiderült, hogy rosszul hallottam, a kilencesbe kell ülnünk. Érdekesen, de átcuccoltunk, leültünk. Mindezt megint csak elég furán.:D Elkezdődött a film. Nem tudom, erről semmi kedvem most írni.:D Remélem, megbocsátjátok.=')
A Bad teacher-ből nagyjából tíz perc-negyed óra maradhatott, amikor bejöttek ezek a vedd-le-a-lábad-hee emberek bejelenteni, hogy bombariadó van. Mi egymásra néztünk, hogy what the fuck. Belekapaszkodtunk a maradák kukoricába meg kólába, és mentünk a tömeg után. Az emberkék mondjuk seprű-lapát kombinációval álltak a kijáratnál, szóval én arra következtettem, hogy még a 'robbantás' előtt fel is takarítanak.:'D Valami jegyvisszaváltásról és pénzvisszatérítésről dumáltak. Gondoltuk, beállunk a pénztárhoz, de végül letettünk róla, mivel úgy gondoltuk, semmi értelme nem lenne. Kivonultunk az utcára. Pedig én annyira úgy voltam, hogy iszok még egy valamit a sztárbugszban, de így nem jött be a tervem.:'D Imrét megvécéztettük a Mekiben, majd elmentünk egy üveg vízért. Gondoltuk, megvárjuk, amíg felrobban, csak az volt a gond, hogy már elég 'későre' járt.:'D Ezért hát hazafelé vettük az irányt.
Mit ne mondjak, rengeteget nevettünk, jó volt velük találkozni.:D Most eléggé szétesett állapotban vagyok, tehát nézzétek el, ha szar lett a blog. És azért nem holnap írom, mert egy: már holnap van.:'D, kettő: holnapra elfelejteném a nagy részét. Úgy kilencvenöt százalékot.:'D
Jaigen, a fülhallgató szerepe a blogban még annyi, hogy amikor gyalogoltunk át a Vágóhídon, akkor szembejött velünk egy csaj nyakában. Tök vicces, olyan élet iróniájának találtam.:D
Lényeg a lényeg, hogy nagyon-nagyon jó nap volt. Illetve még azt hozzátenném, hogy sikerült a körmömet árnyalat-átmenetesre festeni Ton-Chris-Maxxie sajnálat közben. Most a jobb kezem hüvelykujja jobb fele szép türkizkék, a másik fele pedig halvány kék.:'D [Ugyanis ezt a körömlakkot kétszer kell egymás után a körmödre kenni, hogy ilyen norm türkizkék színe legyen. Pozitívum, hogy egy perc alatt szárad, és nagyon jó ecset van hozzá.:D Ha nem ecsetnek hívjuk, akkor bocsánat.:'D]
Utolsó mondatként még elmondanám, hogy imádom a Skins-t. Teljesen rákattantam az utóbbi időben.:D Kedvenc karakternek hármat mondanék: Tony, Chris, Maxxie. Fura, de a lányok közül nincs olyan, akivel szimpatizálnék. Talán Jal... Tonnak a hülye poénjait bírom, de undorítónak gondolom, amit az első évadban művelt Siddel. Most pedig sajnálom a történtek miatt. [Akit érdekel, az megnézni a sorozatot. Csak ajánlani tudom.;)] Chris-t a humora miatt szeretem elsősorban. Nekem ez a nagyon egyértelmű, idiótaféle jön be. Vagy nem is tudom, hogy mondjam.:D Illetve szerintem valahol aranyos.=) Azt hiszem, vele szimpatizálok leginkább. Maxxie-t pedig azért, mert ő Maxxie.:D Én mondjuk hiányolom, hogy nincs 'külön' epizódja. Mint például Chris-nek is volt. Maxxie-t mindig csak betársították valaki mellé, mint az első évad hatodik részében is, ami ennek ellenére a legnagyobb beszt.:D
Szóval végre valami 'tökéletlen', ami nem Dawsonról és csökött agyú haverjairól szól. Nem huszonéves színészek próbálják eladni a gimnazista fiatalokat, hanem igazi tinédzserek játszanak a sorozatban.
Többet nem ömlengek, szerintem a következő blog a Skins dicsőítéséről fog szólni.:'D
A 'kritikáig' mindenkit szeretek és csókolok, aki feltéved a blogra. Aki el is olvassa, annak veszek egy törölközőt, amire nagyon kell majd vigyáznia, ahogy Ford mondta a Hitchhikker's Guide to the Galaxyban.:D Nézzetek sok Skins-t, és szokjatok le Dawson haverjairól.;)