Elballagtam a liftig, ahol legalább annyit lehetett hallani egy telefonbeszélgetésből, hogy mit nyögnek a vonal másik végéről.:'D Felhívtam Emit. Hát, szorgos kis hangyákat hallottam.:D [Mint amit a tévében látsz, ha rossz az adás. Csak ezt most hallottad. Fehér zaj.:D] Le is tettem. Kerestem egy ulohelyet, ott megpróbáltam Szikát is elérni. Őt se tudtam.:'D Mindegy, jót döglöttem ott a kanapészerű széken, vagy mi az. Nehogy unatkozzak, benéztem a Women'secret-be. Ahogy megláttam a felhozatalt, egy hangos háhőő száznyolcvan fokos fordulattal, and runaway.:'D [or escape. Kinek mi tetszik... ] Megint erőt vett rajtam az a fura állva-elalszol állapot, amihez ilyen émelygés is társult. Nem leszek soha orvos, mert én minden ilyet a vércukor-szintre fogtam.:'D Go Starbucks, hátha van valami cukros izé. Iced Passion Fruit Tea-re esett a választásom. Közben Ferenc hívott, hogy merre vagyok. Találkozzunk a Speednél. Én ezt valahogy éreztem. Az újabb Speedet.:'D A teámmal rohantam oda, ahol találtam három nagyon levert embert. Mármint így rájuk néztél, és elment az életkedved.:D Mondjuk, ha rám néztetek volna... Öngyilkosok akartok lenni - szerintem.:'D Szobroztunk még egy kicsit a Speed előtt Ferencékre várva. Úgy látszott a teának semmi hatása sincs, ugyanis ugyanolyan mosogató rongynak éreztem magam.:D
Végre elindultunk a Deák térre, ahol valami skatepark van. Ferenc közben végig a kilakikittbazdmegnemlakikittsenki szöveget skandálta, amitől már kész voltam, és a fejéhez nyomtam a jéggel teli műanyag poharat. Ki is vette a kezemből, mivel melege volt, aztán az jó rá. Basszus.:D
Deák térnél leszállás, go skatepark. Megállapították, hogy ez nem lesz jó, túl sokan vannak. Rendben, irány a Városliget. Földalattira fel, Széchenyi fürdőnél le. Az út közepén gyalogolva hat hülye nem túl bizalom gerjesztő látvány - bár amikor hazafelé mentünk, szerintem rosszabbul néztünk ki.:'D [Bocsánat, hogy többes számban írok. Lehet, hogy valaki szerint nem voltunk hülyék... :'D]
A skateparkban szerintem nem voltak olyan sokan. Letáboroztunk a fű egyik szabad részén. Imre és Ferenc cipőt cserélt - mert az fontos.:'D -, Áron pedig pólólemelegvan elv szerint járt el.:'D Of course, előtte gumipogácsát, vagy mit kellett cserélni. Én közben majdnem elaludtam. Jó koszos lett a hátam. Tanulság: fűbe nem szabad lefeküdni aludni - főleg abba, amit előtte kitépkedtél, mert unatkoztál.:'D
Különösebben érdekes dolog nem történt skateparban. Talán egy-két dolgot emelnék ki. Először is a lenézést. Ferencet azzal basztattuk Patrikkal, hogy mi az már, az a - ahogy Pít mondja - rámpás retek, simán legurulunk róla. Ferenc: oké, fogd meg a deszkát, és nézz le! Én így: hülye vagy? Dehogy nézek én le. Még a végén meghalok.:'D Pít: add ide! Lenézek. Ferenccel odamentek, felmásztak, Pít lenézett. Azt a fejet... Nem lehet leírni.:'D Szóval Pít lenézett, megijedt, visszajött, és azonnal meg is ette a nutellás szendvicsét.:D
Amikor lassan már két órája ültünk ott, Píttel halkan elkezdtük mondogatni, hogy igazán mozdulhatnánk már valamerre. De neeem, ők nem.:D Ferenc még ott a rámpás retken ment körbe-körbe, Imre nézte, Roni meg próbálta utánozni. Patrikkal egymásra néztünk, és már a házépítésről beszélgettünk, hogy itt verünk majd sátrat, aztán itt fogunk megöregedni a városligeti skateparkban.:'D Kábé negyed óra múlva Imre odajött beszélni két mondatot. Mondtam, hogy éhes vagyok. Imre: hát, miért nem szóltál? Patrikkal jót nevettünk, mert már minimum háromszor mondtam el ezt a mondatot, mire eljutott az agyáig.:D Végül Imre visszament Ferencékhez, és mi megint letelepedtünk a fűre.
Amikor már több, mint két és fél órája döglöttünk a parkban, végre mindenki hajlandó volt ugyanabban az időben ugyanott lenni. Újfent elmondtam, hogy éhes vagyok, és mozdulhatnánk már valamerre. Nem nyögök tovább, legyen annyi elég, hogy kábé negyed órás könyörgés után még mindig nem indultunk sehová, de az elhatározás már megvolt.:'D Áron még rajosan pózolt pár képhez Ferencnek. Pít pedig olyan 'dühös' lett rá, hogy az egyik pikcsőrnél mögé lópozott a deszkával, hogy leüti.:'D
Durván három óra tömény skatelés után elindultunk hazafelé. Úgy mentünk, ahogy jöttünk: hatan elfoglaltuk az egész utat.:'D Szerintem agyilag akkora már teljesen lefáradtunk, és minden baromságot összehordtunk. Ha jól emlékszem, a legnagyobb problem az volt, hogy kinek küldjük át a hálendát meghallgatásra. Ugyanis én még nem hallottam. [Azóta már pótoltam a lemaradást.:M] Eközben még eldöntöttük, hogy éhesek vagyunk, ergó meglátogatjuk a Vörösmarty téri Mekit.
Kisföldalattira fel. Of course, előtte még a sík terepen majdnem elestem. Jó hangulat megalapozva.:D Bevásároltam egy kiló vonaljegyet, nehogy véletlen kifogyjon.:'D A földalattin konkrétan menekültek előlünk az emberek. És nem viccelek. Leültem egy nővel szemben [hátulra ültünk, ahol sok hely van egymás mellett], és fél perc múlva arrébb ült.:'D Píttel és Ferenccel jól 'elbeszélgettünk', szinte végigröhögtük az egész utat.:D Akkor alkottuk meg a hegyi troll fogalmát, mivel Patriknak olyan jó trollface-e van.:D A nap hátralevő részében kilencvenöt százalékban hegyi trollnak hívtam. Szegény.:'D
Vörösmartyn le, és go Meki. Ferenc mondta, hogy százötven méterre van, ezért én hangosan elkezdtem számolni a lépéseket. Hatvan körül abbahagytam, mert elfáradtam.:'D Már olyan fáradtak voltunk - legalábbis én -, hogy full hangerőn mentünk végig az utcán. Hangosan nevetve, egymást ütögetve, és ha valami hülye beszólás volt, akkor elordítottuk magunkat vagy kiáltva elismételtük azt. Bunkóság netovábbja.:'D
Megbeszéltük, hogy mindenki elvitelre fogja kérni a kaját a haladás miatt. Jó, rendben, fiúk egyből elmentek vécére. Patrikkal kitaláltuk, mit is eszünk ma este, meg is vettük. Letelepedtünk egy asztalhoz. Ferenc ült le utolsónak egy nagy zacskóval. Körbenézett, majd egy bazd meggal lereagálta a dolgot.:'D Ugyanis senki se kérte elvitelre, rajta kívül.
Össze-vissza végeztünk az evéssel, de egyikünk sem talált szemetest. Hát basszus, tényleg mindenki megnézte, de sehol semmi.:'D Amikor már én is úgyahogy betermeltem a salátámat, a kukát is megtaláltuk.:D Borítottuk volna ki a tálca tartalmát, amikor Imre észrevett valami leveskockát, ami nekem addig fel sem tűnt.:'D Kivettem a kezéből, és Fannival elkezdtünk nevetni. Mi ez már, hallod? :'D Ezt salátába? Hagyjál békén, elrágni nem tudom.:'D Öt perc tömény nevetés után abban maradtunk, hogy ez az élet nagy kérdései közé tartozik. Mármint miért is kaptam a salátához leveskockát? :D
Mekiből távoztunk, én nagyban ettem a salátámat, és megint az út közepén találtuk magunkat. Ferenc hozta a zacskót is, amit Pítnek a fejére kellett volna húznia. [Amíg ettünk, bejött három rendőr - de ki is mentek -, és azt mondtuk, hogy a hegyi trollokat letartóztatják. Nem húzod a fejedre a zacskót, meghalsz.:'D] A zacskó fejrehúzása elmaradt, de engem majdnem elütöttek.:'D Tényleg nagyon fáradtak lehettünk, mert megint csak óriási hanggal mentünk a villamos megállóba. Én tuti teljesen kész voltam, mert arról szövegeltünk Imrével és Píttel, hogy a kettes villamos hol áll meg.:'D Futva el is értük az említett tramet. Elég hülyén nézhettem ki egy salátás tállal a kezemben rohanva.:'D Menet közben ettem volna, ha a menetszél nem viszi le a villáról a salátaleveleket.:'D Úgy nevettem, hogy kétszer majdnem megfulladtam.:D
Az emberek újfent menekültek előlünk. De fogalmam sincs, miért. Nem voltunk borzalmasak. Sőt, még olyan hűű, de rosszak se - szerintem. Mindegy, végül nagyjából egy helyre verekedtük magunkat. Megkérdeztük Ferenctől, hogy van az agya. [Of course, skateparkban elesett. Fejre, úgy kell azt.:'D A héven meglestük, és vérzett is. De azt mondta, hogy nem fáj...] Az agyállapot után trollface-k és perverz fejek voltak. Ronin és Píten besírtunk.:'D
Végezetül a hévet is elértük. Felbontottuk az élet nagy kérdését. Megkóstoltuk, egyszer élünk.:D Káhömm, borzalmas volt.:'D Elindultunk, hazaértünk, elköszöntünk. Hegyi trollunkat a faluban elhagytuk, Ferenc pedig Tököl felé ment tovább.
Fél tíz körül haza is támolyogtam mosolyogva, fejfájva, lábfájva. Megfürödtem, laptopoltam, I'm Legend-et néztem. És fél egy körül beájultam az ágyba.:D
Kurva jó nap volt. Jobb nem is lehetett volna.:D A közös pikcsőrt akkor is hiányolom, bár szerintem egyikünk feje sem lett volna vállalható.:'D Az OSG hangulat elég érdekes volt, de tetszett.
Mindent egybevéve fantasztikus nap volt. Ha olvassátok, akkor Fanni és Áron, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kijövök majd veletek. Bár lehet, hogy csak az egymás piszkálásán alapuló humor miatt... :D A lényeg a lényeg, jövőre ismételhetnénk ugyanezzel a csapattal. Persze, csak ha nem lett elegünk egymásból így egy nap alatt.:'D
Elnézést, hogy ilyen nagyon-nagyon hosszú lett, de egy ilyen fantasztikus napot nem lehetett rövidebben leírni. Ezúton is köszönöm mindenkinek a szombatot.:D