'11. október 24.
Csütörtökön főpróba. Hát, gyerekek, azt hiszem, többet nevettünk, mint egy hét alatt.:D Az igazgatóhelyettes beült meglesni a második próbát, a végén pedig annyira - idézem - meghatódott, hogy majdnem elsírta magát. Azt az önelégült vigyort kellett volna látni a fejemen... :D Közben kitalálták, hogy énekeljük már el a Himnuszt meg a Szózatot is. Szerintünk teljesen hazavágja a műsort. Ők meg olyan who cares módra oldják meg. Mert milyen az már, hogy nem énekeljük el ezeket... Lillu megoldás: nem szereplünk, azt cső. Na igen, ilyet nem lehet.:'D Próba után még maradtunk díszíteni, egész jól elvoltunk. Pista-bá mindenféle hülyeséget vetített ki laptopról a két vászonra. Hálendát hallgattunk, Green day volt, Most dobd!-os videót néztünk egy korábbi hokimeccsről, és meglestük, hol ültünk magyar-spanyolon.:D [A kivágott zászlót felvettem poncsónak... Jól néztem ki, na.:'D] Holnap meg előadunk, szóval... Fuck it.:D (Y) [Elnézést, hogy nem írom át, de ezt még csütörtökön írtam. Bocsánat az igeidők miatt, de legalább lássátok a csütörtöki gondolataimat.:'D]
Hétfőn kaptam egy ötöst töriből. Büszke is voltam magamra.:M A 'felállós' játékokban mindig sokáig állva maradok, aztán egy tök egyszerű kérdésnél kiesek hajszálnyira az ötöstől. [Utolsó kettő ötöst kap. Általában tézék előtt szoktunk ilyet játszani.] Aznap Imrével maradtunk állva. Pali-bá szerint Imre kapta a könnyebb kérdést. Én meg így, nee mááár.:'D Pali-bá elkezdte mondani a mondatot, erre én mondat közepén rávágtam, hogy propaganda. Pali-bá: tényleg. Lillu: tényleg? :'D Szóval kaptam ötöst töriből.:M
Pénteken pedig előadtuk a műsort. Ha azt mondom, hogy nem izgultam, elhiszitek? :D A tavalyihoz képest, ahol olyan voltam, mint a kocsonya, a mostani hót' nyugalom. Himnuszt énekeltünk, felmentünk, én pedig próbáltam elrejteni az önelégült vigyoromat. [Szerencse, hogy háttal álltunk.:D] Általában hasonló műsorokban csak az első mondatomig parázok, azt elmondom, és utána jók vagyunk, mert azután már nehéz lenne elcseszni. Nem is sikerült.:D Az egész műsor szerintem rohadt jóra sikeredett, főleg ahogy Sancee kijavította a mondatát. [Rosszul mondta a sorrendet, de egy tized másodpercre sem akadt meg, hanem költött egy másik befejezést. Előadás után mondtuk, hogy színész lesz.:'D] Of course az október huszonnyolcadikás mondatomat elrontottam. [Szerintem senkinek nem tűnt fel, hogy egy pillanatig megakadtam, de engem felbaszott agyilag.:'D Előtte vagy ötször elmondtam magamnak, hogy tűzszünet, feloszlatja az ÁVH-t, szovjetek kivonulnak. Persze, hogy elfelejtem...] Az egész végén mécseseket gyújtottunk, és úgy álltunk meg. Szózat éneklés közben lejjebb akartam engedni a mécsest, mégse álljak olyan hülyén. Hát nem ráöntöm a viaszt a kezemre? :'D Két nap alatt két 'égési' sérülés. Congratulation.:'D Ötödik, hatodikosok a végén jól meg is tapsoltak, jól meg is hajoltunk. Számomra az volt még fura, hogy tavaly alig mertem a közönségre nézni. Most meg lazán bámultam őket.:'D És semmi bajom nem lett tőle...
Amúgy tök jó kis 'öltözőt' kaptunk. Valami kicsi szobát, ahová berakhattuk a cuccainkat. Illetve volt ott az asztalok alatt Egri bikavér, és valami fél édes bor. [A Bikavér száraz volt.:'D] Mondtuk Dalmával, hogy a két műsor végén majd felbontjuk a fél édeset, aztán megisszuk.:'D Egész nap a 'Ha lenne kanalunk, öngyújtónk [az speciel volt.:'D], egy kis porunk, akkor...' mondat ment. Aki nem érti: bázist akartunk csinálni, mert majd - idézem - jól betépünk műsor végére.:'D Nem tudtuk, honnan szedjünk port, szóval mondtam, majd kaparunk a falról vakolatot... :'D [Azért vagyunk ilyen okosak, mert Emi csinált kiselőadást törire az engééből.:D] Az 'öltözőnk' ablakából egész jól kilátás nyílt az utcára, tehát tök jól kinézegettünk. Én kábé két falatot ettem a szendvicsemből. Megállapítottam, rajtam a szünetben jött ki a feszültség.
Megjött a következő csapat, ami már húzósabb volt. Hetedik, nyolcadik. Hetedikben ismerek egy-két embert [főleg drámáról], nyolcadik meg ugye az évfolyamunk... Az osztályunkból szinte mindenkit megtaláltam, hogy ne beszélgessetek, ne röhögjetek, ne ökörködjetek, mert el fogom baszni. [Nem mellesleg fészbukra is kiposztoltam egy hasonlót csütörtökön.:'D] Of course Erik is megtalált minket, neki is elmondtam, ha nevettetni mer, megverem.:'D Himnusz, felvonultunk, szöveg, megfordultam. Úgy látszik, mazochista vagyok, mert ismerős embereket kerestem. Nem volt nehéz, de Imrééket is láttam, Ricsit, Bogit is. Aztán meglepődtem, hogy akkor is simán végig tudtam rajtuk nézni. Lement az egész, nem nevettünk, csak a végén megkönnyebbülve felsóhajtottunk és egy nagy mosollyal lezártuk az egészet. [Bárkit is érdekelne: nyudogjatok meg, nem öntöttem magamra a viaszt.:'D] Vicces volt, mert elég koncerthangulat lett a taps végére. Fütyültek, jéhúúkat kiáltoztak. Igazgatóasszonynak nem igazán tetszett, de nekem nagyon bejött. Aranyos volt.:D Levonultunk, megbeszéltük, hogy megyünk sütizni hatodik után.
Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon lassan visszaindultunk matek órára [matekon a hangsúly.:D]. A legesleghosszabb úton mentünk visszafelé. De komolyan. Ráadásul még egy kisebb kerülőt is be akartunk iktatni.:D A fiúk viszont 'full becsületesek' szerettek volna lenni, ők 'siettek' matek órára. [Csak azért követtük őket, mert hülyén nézett volna ki, ha a matek egyes csoportnak a fele ér be.:'D] Menetközben of course a cipőm feltörte a lábam.:'D
Beértünk matekra, én full álmos voltam. Matek után töri. Törin tézé. Fuck it.:D Végülis szerintem nagyon könnyű volt. Régvolt, hogy tézét ennyire biztosra tudtam volna. Pali-bával elolvastattam az esszémet, és tíz pontból kilencet írtam.:M Utána föci, vittem a sütimet. Ági néni kábé ódákat zengett a műsorról, szóval büszke voltam.:M Kiderült, hogy nem mára kellett sütni, hanem jövő hétre. Én persze a sok agyammal erre a péntekre készültem.:'D Azért megettük.:'D Töri előtt levettem a cipőmet. Jól nézhettem ki idiótán sántikálva.:'D A föcit tök jól eldumáltuk, így megúszva a felelést.:D Majd tesi jött. Oda is érdekesen jutottunk el. Inkább nem részletezném.:'D Tesin of course egy kiló hülyeséget kellett csinálni: medicin labdát hátrafelé dobálni és helyből ugrani. Hál' istennek véget ért a napnak a nehéz része.
Jaigen, nehogy kimaradjon már a 'vitám' Krisztiánnal.:D Marciék igazgatóit kaptak, mert konkrétan végigröhögték az egész műsort. Krisztián is vele volt, amikor elújságolta. Krisztián mondott valami gyökérséget, mire én jól lebasztam a fejét, hogy nem azért dolgoztunk ezzel a szarral egy hónapot, hogy ő csak úgy odajön, aztán röhög egy jót. Akkor tessék Kiss Ádám sztendápra menni. Mondja, hogy hülye vagyok, mert nem, ő nem csinált semmit. Attól még, hogy nem kaptál igazgatóit nem azt jelenti, hogy 'nem csináltál semmit'.:D Azt hittem, szétverem a magassarkúmat a fején. Megérdemelte volna. Nekem ő ne pofázzon, bazd meg.:D Majd ha negyed annyit letett az asztalra, mint én...
Hatodik után mentünk a könyvtárba bandázni. Wow.:'D Ettünk sütit, röhögtünk egy sort, megbeszéltük a műsort anyával. [Ha valakinek még mindig nem tudná, akkor anya csinálta a műsort.] Ahhoz képest, hogy úgy volt, csak fél órát maradunk lazán lett másfél... :'D Nagyon jól elvoltunk, megint jó csapat jött össze. Nem olyan, mint a tavalyi, de veletek is jó volt.:D [Már ha olvasná valamelyikőtök...]
Összeségében jó hét volt, nem unatkoztunk, az biztos.:D Az '56-osok iszonyat jófejek, az előkészítő még mindig nem jó, az éneket még most sem szeretem.:D
Legyetek jók, hétvégén megpróbálok blogolni egyet... :D