'11. november. 3.
Nincs bevezető mondat, mert ezt nem lehet normálisan összefoglalni.:'D Találkoztunk volt osztálytársunkkal megfelel? :D
Kedden már letudtam a szobám rám eső részének a takarítását, szóval a Föl-földobott kő tanulásán kívül szabadon mozogtam. A napom tévézésből, és olvasásból állt kábé.:'D
Bogi háromra jött hozzánk. 'Cuz mi ketten mentünk Mundialhoz, mert nekünk József Attila buszmegálló messze van.:'D Gyerekek, én még nem voltam kész.:'D Gyorsan felöltöztem, majd amikor vettem fel a cipőmet, kiszakadt a gatyám. Fuck it, ne már most.:'D Murphy törvénye... Legalább másfél évet kibírt... Így Bogival egyengatyában mentünk. Konkrétan fogalmam nem volt, hogy hol akarunk találkozni, szóval elindultunk a megálló felé. Imre és Ferenc már jött szembe. Együtt elgyalogoltunk Mundialig. Már látom, hogy ennek a pár mondatnak a végére a monitor előtt ülők többsége szánakozva mosolyogni fog.:D Mundialnál háttal állt egy telefonáló emberke. Olyan Kiki formája volt, de mivel már három éve nem láttuk, csak fészbukról, ezért nehéz lett volna eldönteni, hogy tényleg ő az. Az meg elég hülyén nézne ki, ha egy full idegenre ugranánk rá. Bogival egymást lökdöstük, hogy ki megy oda hozzá. [Én ilyen téren lazább vagyok. Tehát egy bizonyos szintig nem zavar, ha hülyének néznek.] Amikor már hallótávolságba lökdöstük egymást, megfordult az emberke. Elsőre elég fura volt - legalábbis nekem. De legalább megtudtuk, hogy ki az.:'D Helloszia, majd Bogi elment az anyjához pénzért.:'D Közben felhívtam Virágot, hol van. Ő még a megállóban. Istenem, hogy titeket nem lehet egy helyre szervezni.:'D Pár perc múlva ő is megérkezett.
Elkezdtünk beszélgetni. Of course, nyolc éve osztálytársak vagyunk, barátok, simán megértjük egymást. Szegény Kristóf, három éve elment, és eleinte egy szót sem értett abból, amit mondtunk. Négyen képesek vagyunk négyfelé beszélni.:'D [Néha úgy működik egy ilyen, hogy háromszor rá kell ordítanod valakire, hogy rád figyeljen, de mire odajutsz, hogy rád figyelnek, addigra már mással beszélsz egy teljesen eltérő dologról.] Azért be tudott kapcsolódni. Amikor őt kérdeztük.:'D Neeem, nem, dehogyis.:D Bogi szerintünk útközben egy: eltévedt a 'parkban', kettő: munkája akadt... :'D Na jó, neeem, nem vagyunk mi ilyen gonoszak.:D Of course, nekem kell mindenkit hívogatnom. Hét perc, mondta. Ó, de pontos vagy, mondom.:D Mi közben röhögtünk egy sort, megállapítottuk, hogy túl hangosan nevetek.:'D
Bogi megérkezett, irány Mundial. Nagy nehezen étlapot is kaptunk. Tíz percbe simán beletelt, mire kiválasztottuk, mit is eszünk. Nagyjából ugyanennyi ideje ülhettünk ott, a rendelés felvételre várva. Az étlapon kerestünk telefonszámot, hogy felhívjuk őket, mikor írják össze, amit kértünk. Teljesen meg voltunk döbbenve, amikor nem találtunk rajta semmit. Pedig annyira egyértelműnek tűnt, ha késnek a rendelés felvétellel, akkor felhívod őket telefonon... :'D Végre jött egy ember. Negyed óra múlva kaja, piával bőven ellátva nekiláttunk enni. Közben természetesen ment a sztorizás, egymás szivatása, kiröhögése. A pizzák már a végét járták, amikor Kiki elkezdett fényképezni. Ferencről lett egy gyönyörűen elmosódott fotónk, amit egyből posztolni kellett fészbukon.:D Közben egy olyan mondatot sikerült kreálnunk Ferenc üzenőfalára, hogy... Azt inkább nem írnám le, csak azt, hogy kommenthuszár-gyanús volt.:D Ferenc be volt jelentkezve Imre mobiljáról, Imre pedig belájkolta neki. Nem kicsit szakadtunk.:D Később Imréről is készült egy lesifotó. Posztolva. Of course, a fiúk megszerezték Kiki telefonját, és letörölték. Fuck it.:D
Amikor már mindenki befejezte az evést, kitaláltuk, mi fagyizni akarunk. Maga a fizetés is érdekes volt. Senki nem akart leinteni senkit, ki tudja, hogyan reagálnának rá. Gondoltuk, majd az egyik fiút elküldjük, szóljon már, hogy na.:'D Egyik sem ment.:'D Végül fizettünk is, és elindultunk fagyit keresni. Miklósnak - szerintem - pont a 'legfagyisabb' részén jártunk, de sehol sem találtunk fagyit.:'D Fogtuk magunkat, elnéztünk a gimi felé. A lakásunk előtt mentünk el, gondoltam felcsengetek anyának, hogy szia.:'D [Az is tervben volt, hogy hozzánk megyünk fagyizni, mert nálunk van fagyi. Illetve a Reált is meglátogattuk volna fagyiügyben, de erről később letettünk.] A giminél lévő cukrászdában se volt semmiféle kínálat. Mondtuk Bogival, menjünk el a Cukorfalatig. Tuti, hogy nem lett volna fagyi, de legalább finom a süti.:'D A többiek leszavaztak, maradt a palacsintázó.
Már jártunk ott kábé tíz perce, szóval elég hülyén nézhettünk ki, ahogy visszatértünk.:'D 'Jó idő volt', ezért Ferenc jeges kávét ivott.:'D A fiúk koktéloztak, Bogiék meg itták a Nestea-t. Olyan kívülállónak és szomjasnak éreztem magam, hogy a végén én is rendeltem magamnak egy Latte-t. [Nem akarok senkit sem megbántani, de nálam akkor is a Starbucks-os kávé a nyerő.:D] Ízileg egész jó volt, és kézmelegítőnek sem volt utolsó.:'D
Hat óra körül mindenki hazaindult, csak mi maradtunk Kristóffal. [Csak azért, mert kábé ötven méterrel arrébb lakok.:'D] Amikor Bogi és Virág elment, utána fél perccel leesett, hogy Bogi táskájában hagytam a pénztárcámat. Látod, bazd meg, ha nem lennél egy lusta dög, és hoznál magaddal táskát, akkor nem lennének ilyen gondjaid.:'D Felhívtam. Nagy nyögések közepette arra jutottunk, hogy csütörtökön majd valahogy visszakapom. Semmi bajom nem lett volna azzal, hogy nála marad, ha nem pénteken tartana szülinapi bulit. Of course, én még nem vettem ajándékot. Szégyen, nem szégyen, fogalmam sincs, mit vegyek neki.:'D [neked, ha olvasod.] Pénztárcaügy nagyjából lerendezve, Kikivel tovább beszélgettünk. Szóba jött minden: a továbbtanulástól - blöö - kezdve a rajz tanárokon át az osztálykirándulásig, amit akarsz. Háromnegyed hét körül hívott anya, hogy mikor áll szándékomban hazamenni. Végül hazagyalogoltunk.
Ettünk, ittunk, nem unatkoztunk. Jó volt újralátni Kikit, és többször is összejöhetnénk így.:D
Egyébként sargarigo52-től lehet kérdezni Formspringen. Illetve elnézést, ha túl sok lett az of course.:'D Csókolok mindenkit, és nyugi, Bogi, lesz ajándékod péntekre.:D