'12. január. 20.
Régóta nem volt már blog. Nem is nagyon értem rá 'csak úgy' irogatni, meg kedvem se volt hozzá. Ezért most megpróbálom bepótolni ezt a nagyjából három hetet.:D
Kezdeném azzal, hogy holnap központi felvételit írok rajtam kívül még fogalmam sincs, hány százezer nyolcadikossal együtt. Szóval aki holnap ír, annak egy Csendes-óceánnyi szerencsét, és nagyon sok agyat kívánok.:D Nem írnék erről a témáról többet, ugyanis beszélni is utálok róla, illetve - aki eddig tévhitben élt, az most megtudja, hogy... - a pulzusszámomat sem emeli meg különösebben. Eléggé '56-os műsor szinten vagyok vele: egyáltalán nem izgulok előtte, teljesen hidegen hagy. Csak az első öt-tíz perc lesz halálközeli állapot. Kezdjek el írni, és meg leszek nyugodva.:D
Beszéljünk a suliról is. Mondtam már, hogy imádom az osztályomat? :D Nem baj, legfeljebb leírtam még egyszer. Nagyon szeretem az ottaniakat, és a nyolcperasok ritka nagy arcok - szerintem. Persze, nekik is van hibájuk, mint például a folytonos báli ruhákról beszélés. Én nem táncolok, és a harmadik nap után már kezdtem unni a témát. Kinek hogyan néz ki, mennyire giccses vagy mennyire egyszerű, mennyire szép vagy mennyire ronda... Negyedik nap Lillu már kész. Állítsatok már magatokon! :'D Bőven elég volt, hogy Bogival elmentem ruhát nézni, elég kicsire összementem aznap. Azt a magasságomat, amit képzeletben összekapartam kábé egy hónap alatt, azt egy délután alatt le is faragták. Kisebbségi komplekszus rulz.:'D Szóval nem keringőzök, de azért meglesem majd őket, kisebb lettem, mint voltam - hála a tesi óráknak is -, és már elegem van a táncos témákból.
Apropó tesi óra. Olyan dolgokat csinálunk, basszus... Nem is tudtam, hogy van a sulinak magasugró léce ilyen álvánnyal, vagy micsoda. Mondjuk kitörőnek, az olyan menő lovis kifejezés.:'D Na jó, neeem. Tehát mi néztünk, mint a jóemberek a moziban. [A jóember(ek) nálam egy megszólítás - valahogy alapból is az.:'D -, ergó jelző és jelzett szó egybeíródik. Lillu-logika.(Y)] Első ugrásomnál szószerint átestem a rúdon.:'D Erzsike nénit ilyen téren szeretem, mert nagyon toleráns velem szemben. Első próbálkozásom története: nekifutok, mint egy krumpli, úgy landolok, kerek szemekkel, aranyosan mosolyogva 'vitatkozok' tesi tanárunkkal, aki megfogja a csuklómat, és azt mondja, hogy lépjem át a rudat, én pedig átléptem, és lőn ünnepel a nép - of course, engem.:M És ez tényleg így történt. Még nagyjából három-négy körben részt vettem, aztán olyan magasra emelte azt az akármit, hogy már megtorpantam előtte, mint egy rendes ugróló. Jaigen, minden 'ugrásom' után Virággal számoltuk a hibákat Szebényi Danisan. [Díjugratás. Egy akadály rúdjának ütése négy hibapontot ér, ugyanennyit a tagadás, avagy megállás. A második megállásnál kizárnak.] Valami tizenhat hibaponttal zártam, ha jól emlékszem.:'D Mai tesin is ezt csináltuk. Azt hittem, megöngyilkolom magam.:'D
A héten hiányzott Ricsi, ugyanis edzőtáborban van/volt. [Birkózik.] Ez nem is olyan fontos, inkább az, hogy jövő héten vele vagyok hetes. Örül is a fejem.:D Illetve a jövő heti terembúrás káromkodós hetünk. A lényege a következő: nem beszélhetünk csúnyán. Azaz tiltott a b*zd meg, a p*csába, a basszus [Lillu meg fog halni, ha ezt nem mondhatja ki.:'D], sőt, még a hülye is. Ellenben megengedett a kecske - b*zd meg helyett -, a fehér retek - hülye gyökér.:'D -, a sima retek, a szotyi, a csillámfaszláma, és hasonlók. Aki viszont egyetlen egyszer is káromkodik, annak húznia kell a sapkában lévő büntetések közül. Az első napon szerintem ki fogjuk húzni a büntetések jórészét.:'D
Múlt hétvégén voltunk ping-pongozni is. Őőő, hát, a ping-pong tudásunk... :D Nekünk a tollas való, inkább így mondom.:'D Voltak a jók: Ricsi, Ferenc, Imre. És voltak a bénák: Virág, Pít, és a Lillu. [Ja, ha valakinek még nem esett volna le, akkor Lillu én vagyok.:'D] Sütöttem nekik fahéjas-narancsos muffint is, hogy kompenzáljam a jó büdös francba elütött labdák számát.:'D Nagyon jó hangulat volt, rekeszizomgörcs garantált ilyenkor. Már csak azért is, mert Pít talált egy járókeretet [pincében voltunk], és a nap hátralevő részében azzal közlekedett.:'D Világnézet: vannak az emberek, és vannak a pítek.:'D Szóval jól elvoltunk, későn is értünk haza.
Szerintem lassan a blog végére érünk, bár még bőven lenne mit írnom. Felvételi után megpróbálom tartani a heti egy blogot. Nem mellesleg megemlíteném, hogy ma este tövig fogom rágni a körmömet. A magyar válogatott játszik a franciákkal az Eb-n. Az előző két meccs döntetlen lett; azokon is félholtra izgultam magam.:'D A hangulat hasonló lehet, mint a divizió egyes, A-csoportos feljutási vb-n a Sportarénában. Szóval most nagyon szívesen ugrálnék és ordítoznék ott, a lelátón.:D
Na, mindegy. A lényeg, hogy remélem elégedettek vagytok a bloggal, és szorítsatok a nyolcadikos, felvételit író sorstársaimért. Én is sok észt, logikát, és jó képzelőerőt kívánok mindenkinek a fogalmazás részéhez.=)
Még a lábujjaitok is így álljanak: (yn).:D