'12. március 10.
Bocsánat, régi, de nincs jobb.:'D
Péntek. Már megint kiestem törin az utolsó kérdésnél, és csak Gergő kapott ötöst. Ráadásul ő kettőt is.>.< De legalább kiderült, hogy jól tudok szöveget szerkeszteni, és honfoglalóban elfoglaltunk egy egész Magyarországot - mindezt számtechen. A tesi óráink pedig baromi viccesen telnek mostanában. Pénteken például olyanok voltunk Virággal, mint két betépett idióta. Mindenen nevettünk, és óra végén már egymást támogattuk, mert fájt az oldalunk.:D [Kosárra dobáltunk osztályonként. Harminchárom pontig kellett elmenni a győzelemért. Mi a tizenkét pontunkkal magasan vertük a huszonhárom pontos másik három osztályt.:'D Virággal megállapítottuk, hogy biztosan csalnak. Pár perc múlva Erzsike néni megkérdezte, hogy kinek hány pontja van. Mindenki kiabál, én pedig túlordítva a népeket benyögtem, hogy negyvenkettő. Hagyjál már, huszonhárom... :D] Aztán egyik tesi órán páros fogóztunk. Barátnőmmel tök jól elbeszélgettünk az egyik sarokban. Ő elnézett jobbra és felkiáltott. Én is ugyanezt tettem, csak nagyjából háromszor akkora hangerővel.:'D Fanni és Luca rohant felénk, hogy megfogjanak. Ennyit a tesi órákról.:D
A többiek rábeszéltek, hogy menjek már vissza farsangra. Köztudottan utálom a farsangot. Megkeseríti a szülinapos hónapomat.:'D Fogalmam sincs, miért, de sosem bírtam az idiótán beöltözött embereket...
A lényeg, hogy visszamentem. A bejáratnál Virággal kiszúrtuk Pítet, aki ott ült Éva néniék mellett. Nem engedték be. Az érdekében futottunk egy nagyjából negyed órás kört. Végül Ferenc és Imre csak behozták.:'D [Az ok az volt, hogy nem a suli tanulója. Se gáz, hogy hat évig idejárt...] Leültünk egy eldugott zugban, beszélgettünk, nevettünk. Elmentünk inni a büfébe, amikor is Pítet majdnem elkapták. Nélküle mentünk el üdítőért. Majd öt perc múlva Ákos szólt, hogy Pítet hazaküldték. Mi így what the... Azért Pítet megsajnáltuk.
Mindenesestre jól elvoltunk. Egy idő után visszamentünk a tornaterembe 'táncolni'. Kábé egy fél óra múlva annyira belejöttünk, hogy felmásztunk a birkozós szőnyegek tetejére. Ha valami olyan zene volt, ami nem tetszett, akkor elküldtük a fiúkat valami normálisért.:'D Szóval jó volt a farsang is. De ez inkább ilyen lazuljunk egyet péntek délután volt - szerintem.
Aztán volt bál is. Mentem megnézni a keringősöket.:D Jó kis helyem volt a 'dj-k' mellett.:'D A gond csak az volt, hogy nem előlről vagy oldalról láttam őket, hanem a seggüket néztem.:'D Nem sokáig tartózkodtam a vip helyemen, inkább mentem a keringősök után. Meg is találtam őket, nagyba' fényképezkedtek. Odapofátlankodtam Virágékhoz beszélgetni, akik egyből azt kérdezték, hogyan szerepeltek. Megmondtam, hogy nagyon szépek voltak, jól néztek ki, de csak hátulról láttam őket. [Annyian táncoltak, hogy amikor próbáltak, szinte az összes óránk elmaradt. Ezért legtöbbször mi is ott ültünk próbán. Virágék pedig már megszokták, hogy Ferenccel oldalt ülünk, ezért állandóan integettünk nekik.:'D] Eközben jól meglepődtem pár emberen, de biztosan velem van a baj.:D Kicsivel később fogtuk magunkat, és felmentünk a tizenegyesbe. Virággal megállapítottuk, hogy a színvonal nekünk túl magas, így elkezdtünk fel-alá sétálni a suliban. Beszélgettünk, majd jobb híján visszatértünk az 'öltözőjükbe'. Elég viccesen festett: mindenfelé szétdobált ruhadarabok, cipők, cérna, tű, kabátok, táskák. Mint ahol atombomba pusztított.:'D 'Bandáztunk' egyet, én pedig megállapítottam, hogy fájni fog a fejem. [Ami be is következett.:'D] Békén hagytam őket, levonultam a tornaterembe. Mire anyát megtaláltam... :'D Bár mondjuk annyi ember között nehéz lett volna bárkit is megtalálni... Beszéltünk is kábé három másodpercet.:'D
Utána már nem igazán emlékszem, mi is történt. Pedig én be se 'kávéztam'... :'D Valamikor Áronnal és Píttel is összetalálkoztam, miközben Imrét kísérték büfébe. Roni nem ismerte fel a hangom.:'D, Pali bá leoltott... Szóval kellemes öt perc volt.:'D Megint eltűntem valahová, csak már erre sem emlékszem. Felmentem tizenegyesbe, és pózolnom is kellett Bogiékkal. Valami ronda szörnyetegnek éreztem magamat közöttük.
Egyszer valahogy levarázsolódtam a tornaterembe. Úgy tíz perc múlva jöttek a keringősök, hogy zárják a bált. Fura, de ahogy néztem őket, egyáltalán nem bántam, hogy nem voltam benne ebben az egészben. Bár elég szívfájdalom volt, amikor felolvasták a nevüket, én pedig nem lehettem közöttük... Tehát álltam egy széken, és büszke voltam rájuk. Fura, de büszke voltam rájuk. Majd jött az a rész, amikor fel kellett kérni a szülőket. Hát, Imre megtalált, hogy táncoljak. Én meg nem táncoltam, nem akartam szegényt leégetni - meg magamat sem.:'D
Nagy nehezen hazavergődtem. Baromira fájt a lábam a torkommal együtt. Leültem a tévé elé, de a tévében nem volt semmi nézhető. Gondoltam, másfél óra tömény kockulás megteszi a hatását. Meg is tette: lassan mahjong tanfolyamot indítok.:'D Egyedül voltam itthon, anya éjfél körül ért haza. Eközben végiggondoltam szinte az egész életemet, és arra jutottam, hogy borzasztó szerencsétlen vagyok.
Na, de nem 'sírok' itt.:D Gyorsan megosztom mindenkivel, hogy már harmadik napja torokfájással ébredek. [Ez kábé két és fél hetes írás. Szóval három hétre módosítanék.:D] És mivel én a spontán gyógyulás híve vagyok [ami nem igaz, azonban megesik, hogy harminchét ötre azt mondom, hogy hőemelkedés, ezért csak harmincnyolc-harmincnyolc öt körül vagyok hajlandó gyógyszert bevenni.:'D], ergó ma reggel nagy nehezen rábeszéltem magamat egy strepfenre. Verset tanultam, sírepülést néztem, és nagyrészt unatkoztam.
Ennyit így dióhéjban. Elnézést, már jó régen írtam ezt a valamit. [Nem is lett valami hűűdejó...] Kicsit régi, de majd megpróbálom kompenzálni a részletes szóbelis beszámolóimmal.:D [Nem azért írom le, mert fényezni akarom magamat, hanem a nevetések és okulások érdekében. Tehát mit NE mondj, tegyél szóbeli felvételin.]
Addig is legyetek jók, csókolok mindenkit.:D