'12. április 15.
És itt a beígért szóbelis blog.:D Elnézést, kicsit régi.
Február huszonkilencedikén pedig szóbelizni voltam. Amíg vártam a soromra, elkapott egy köhögőroham. Még a könnyeim is folytak. Fuck yeah. Aztán kicsivel később behívtak. Volt kábé fél óránk a beszélgetés előtt, hogy kidolgozzuk a feladatokat. Matekból sikeresen kihúztam egy olyat, amihez hozzá se tudtam szólni, a másik felét viszont hibátlanul megoldottam [pedig azt hittem, a második hülyeség lesz.:'D]. Magyarból full unalmas szövegem lett a Cserhát dombságról, és az ott talált ősleletekről. Reméltem, hogy lesz mondatelemzés. Abból legalább jó vagyok. De nem sikerült az ellenőrzés része. A körmömet rágtam, hogy az arról nyilván nem okhatározó. Jól van, i dont care, like a boss, laza vagyok, no para.:'D Úgyis csak második helyen jelölted meg... :'D Kiültem, és úgy éreztem magam, mint az orvosi rendelőben. Szerencsémre az egyik lány megkérdezte tőlem, hogy miket jelöltem be, különben a tanárok előtt csak nyökögtem volna.:'D
Aztán behívtak. Azt mondta a lány, oda menjek, ahol hárman vannak. De basszus, itt mindenhol hárman vannak.:'D Csak rájöttem, hová kéne ülnöm. [Feltűnően sokat szemeztek velem, és egy idő után leesett... :'D] Köszöntem, ledobtam magam. Magyar tanár: olvassuk fel a szöveget. Olyan körmondatok voltak... Alig tudtam normálisan felolvasni.:'D [Előbb leírtam, hogy a szöveg nem lett a szívem csücske. Azt a szöveget, amit nem szeretek, nem tudom normálisan felolvasni. Ráadásul alig voltak írásjelek a mondatokban... :'D] Nyökögtem egy kört, és mire belejöttem volna, leállított. Kérte, hogy olvassam fel a megoldásaimat, és a mondatomat. Lillu: okhatározói alárendelő összetett. Tanár: bizonyítsd nekem, hogy okhatározói. Lillu arca megnyúlik, gondolatban pedig this is sparta, miért kell neked észrevenni a hibáimat. Hangosan elemeztem neki, majd az okhatározónál egy segítsél-már-légyszíves fejjel ránéztem. Erre ő feltett egy olyan kérdést, amire tökre adta magát a célhatározó válasz. Rávágtam. Alig mondtam ki, tudtam, hogy hülyeséget csináltam. Vágtam egy elkeseredett idióta fejet. Tanár: melyik az a határozó, amelyik folytonos tevékenységre utal? Kinyögtem volna, hogy állandóhatározó, de nem mertem. Még egy hülyeség, és ki is rugdalnak a teremből.:'D Szóval hagytam, hogy kimondassa magával. Előadtam az én-erről-még-sosem-hallottam fejet, majd megszólaltam: nem tanultuk. [Anya magyar tanár, mondta már nekem, hogy van ilyen. De basszus, mi ilyet tényleg nem tanultunk.:'D] Tanár: tényleg? :| *hatásszünet.szerintemszavakatkeresett.:'D* Akkor majd fogjátok... Lillu: szerintem meg nem.:'D Középső tanár [szerintem valami igazgatóhelyettes lehetett]: hát igen, Miklós messze van... Lillu: ne oltsááá'.:'D Mentünk tovább: matek feladatok. Középső tanár [hívjuk bizottságvezetőnek]: mindkét feladat hibátlan: az első azért, mert nem írtál semmit; a második azért, mert tényleg hibátlan. Lillu ad one: rácsodálkoztam a geometriásra, majd fuck yeah.:M Lillu ad two: ne oltsááá'.:'D Azért rendesek voltak, rávezettek. És lehet, hogy javítottam is bénazásaimon egy kicsit, mert elmondtam az oszthatósági szabályokat. Lillu: hárommal meg kilenccel akkor lesz osztható egy szám, ha számjegyeinek összege osztható hárommal. Bizottságvezető: 3*04 Mi mehet a csillag helyére? 3 + 4 az... Lillu: hét. Bizottságvezető: meg kettő... *félperc.* Lillu: kilenc. És komolyan volt egy rövid csend... :'D [Én a biztosműveletvégző matekos vagyok. De néha még így is képes vagyok valami hülyeséget kapni eredményként...]
A végén rákérdeztek, hogy miért szeretnék oda bekerülni. Ha valami jól megy, akkor az az iskolák 'eladása'. Szóval fényeztem is nekik rendesen az intézményüket.:D Következő kérdés: milyen tagozatokat jelöltél be? [Na, ezért jött jól a lánnyal való beszélgetés.:D] Elmondtam. A gond csak az volt, hogy nem a rendes nevét mondtam, hanem ahogy mi hívjuk suliban. Bármily fura, nem egyeznek a nevek.:'D [Általában rövidítünk: nyelvi előkészítős osztály - nulladikos angol vagy német... :'D Általában a nyelv is lemarad, mert adja magát, hogy mindenki angolt fog tanulni. Kivéve Virág, de ez más téma.:D] Utolsó kérdés: kitől vagy honnan hallottál már az iskoláról? Lillu: osztálytársam bátyjától. És hogy hívják őt név szerint? Lillu rávágja: Roni. *észbekap.* Őőő... Abetűs Áron.:'D Ez után megköszönték, és kiküldtek.
Halványan rámosolyogtam a kinti beszélgetőpartneremre, majd elgyalogoltam anyáékhoz. Befordultam a másik folyosóra, és széttárt karokkal, hitetlenkedő fejjel, de szánalmasan mosolyogva megszólaltam: anya, kihúztam az egyetlen olyan szart, amiben állandóhatározó van.:'D
Két szóbelin voltam. A második március hatodikán volt elsőként megjelölt iskolámban. Majdnem elkéstem, de erre számítani lehetett.:'D Ritkán érkezek pontosan. Vagy túlságosan is időben vagyok [fél órával előbb], vagy nagyon elkések [fél órával később]. Köztes állapot nem igazán van. Sőt.:'D
Szóval kábé tíz perccel behívásom eredeti időpontja előtt beestem. Erika mondta, hogy nincs gáz, mert csúszás van. Fuck it.:'D Több mint egy óra várakozás után behívtak. Három részre volt osztva: elbeszélgetés, magyar, matek.
Először mentem elbeszélgetni. Ha voltak okleveleid, akkor azokat el kellett vinni. Én szépen becsomagoltam egy ilyen mappába egy kilót. Szóval elég sok cuccal mentem be. [Volt nálam még tolltartó - és nekem nem egy kicsi tolltartóm van.:'D -, egy csomag zsepi - kissé beteg voltam... :'D -, pénztárca - iratok, mappa. Mindezt egy kézben. Lillu-logika.:'D (Y)] Köszöntem, és újfent ledobtam magam. Kérdezték, hogy odaadom-e, ami nálam van. Jaaa, persze.:'D Amúgy nem adtam volna, ballasztnak hoztam, nehogy egy nagyobb szél eldöntsön... Miközben nézegették őket, mondták, hogy meséljek magamról. Addig gond nélkül eljutottunk, hogy a Bíró Lajos Általános Iskolából jöttem. És itt megállt a tudományom. Szerencsére kisegítettek, és utána már simán folytattam. Amikor kidumáltam magam, elég hülyeségeket kérdeztek. Komolyan mondom. Plö: mitől lesz érdekes egy óra? Lillu: őőőőőőőő... :'D A tanár nem ragaszkodik feltétlen az óra anyagához, amikor poénból nyögünk be valamit, nem szedi le a fejünket, ha nevetünk. [Most már azt is tudjátok, hogy nekem fontos, ha egy tanárnak van humorérzéke.] Bólogattak, majd feltettek még három-négy hasonló kaliberű kérdést. Percy, hol a kardom? Szeretnék beledőlni... :'D Valahogyan elkeveredtünk a kedvenc történelmi korszakomig. Nos, a legrosszabb, amit tehettek ilyenkor, kedves második világháború iránt érdeklődő társaim, hogy elássátok magatokat a következő mondattal: jaigen, én egyáltalán nem osztom a nácik nézeteit. Congrat, Lillu.:'D Nem is nagyon emlékszem, mi történt ezután, csak arra, hogy kihúztam a magyart tételt, és leültettek mondatot elemezni.
Magyarnál is köszöntem, leültem. Olvassuk fel a szöveget, kérem! Óóó, nothing problem.:D Ez a szöveg legalább tartalmaz vesszőket... :'D Felolvastam, és láttam, hogy írja az ötöst.:M Tanár: miért pusztultak ki a dinoszauruszok? Na, nekem kellett bő fél perc, mire kapcsoltam, hogy miért  nem sétálgatnak közöttünk a mai napig.:'D Lillu: ja, becsapódott egy meteor. Tanár: jó, rendben, de hát az csak fejbe vágja őket. Lillu reakció: what the fuck? :| Help.:'D Tanár: miért haltak ki tőle? Csak önmagában nem olyan veszélyes az a valami, nem? Lillu: ott van még például a lökéshullám is... Tanár: az meg csak feldönti őket... Na, én itt kiakadtam, és elkezdtem nevetni. Ááá, neeee, meghaltam.:'D Fél perc nevetést követően leesett, hogy el kéne magyaráznom, hogy ez egy nagy valami. Elmondtam, még pár kérdés, mondat. Na, aztán akkor nagyon ügyesnek éreztem magam, mert meg tudtam oldani.:M Egy kis hibám lett, de azonnal kijavítottam, szóval... :D Még kérdeztek párat, majd mehettem matekozni.
Még meg se néztem, mit húztam, de én már éreztem, hogy megint sírni fognak a matektudásomon. Leültem, nekiálltam. Az elsőt gond nélkül megoldottam. Ahhoz viszont, hogy a másodiknál lévő szenvedést megértsétek, le kell írnom a feladatot. Van egy huszonnégy fős osztály, akik közül tizenkettőnek hetvenöt százalék feletti matek központija lett, és tizennégy magyarból is hasonlóan teljesített. Viszont négy embernek nem sikerült összekaparnia a pontok háromnegyedét sem. Hány olyan van, akinek a magyar és a matek ilyen is jól sikerült? Nos, én huszonnégyből kivontam négyet. Gyerekek, nekem megvan az eredmény.:'D A harmadikat pedig már gyorsan megoldottam. Még unatkoztam is egy kicsit.:'D Nagyjából öt perc múlva szólítottak.
Köszöntem, leültem. Csak a megoldásokat kellett felolvasnom. Az első jó lett, a másodiknál viszont felhúzta a szemöldökét a nő: ez nem jó. Lillu: igen, tudom.:'D [Én azok közé a matekosok közé tartozom, akik tisztában vannak azzal, ha rossz egy feladat, de ahhoz már kevés a tudásuk, hogy a saját kútfejükből ki is javítsák azt.] Itt is rávezettek a megoldásra, de mire rájöttem... Kész kabaré volt.:D Először is a tanárnő még egyszer felolvasta a kérdést, mintha nyolc év alatt nem tanultam volna meg olvasni. Én meg néztem rá, hogy legyen már szíves most egy kicsit ő dolgozni helyettem. Központit írtam, előkészítőre jártam, ez már a második szóbelim... Help, na.:'D Tanárnő: rajzolj halmazábrát. Óóó, basszus, ha ezt mondjátok... :'D Mire eljutottunk odáig, melyik lesz a két halmaz... Megszenvedtünk mind a ketten, az biztos.:D Arra rájöttem egy idő után, hogy nem szereti, ha lematekozom a matematikát. Most ki fogsz nevetni, de nekem nem áll a nyelvemre a matematika szó. Egy Grand Canyonnyi távolság van közöttünk. [Durva: mondtam volna, hogy matematika, de tényleg képtelen voltam kimondani. Mintha nem lett volna nyelvem...] Szóval matekosokkal és magyarosokkal kommunikáltunk tovább. Pár perc kemény gondolkozás után a tanárnő megszólalt, hogy kicsit többen vannak, mint a létszám. Mondom: ja, tizennégy meg tizenkettő az huszonhat... Tanárnő: nos hát akkor, vonjunk ki huszonhatból huszat... Reakció: basszus, tényleg, olyan hülye vagyok.:'D Lillu: hat. Akkor az megy középre. Hogy örült a fejem... :D Tehát nagy nehezen csak megoldottuk azt a gonosz feladatot. Az utolsó meg geometriás volt. Abból pedig világéletemben jó voltam. Mondtam a háromszög egyenlőtlenséget, és hasonló okosságokat, szóval mégse végeztem olyan rosszul.:D Megköszönték, elengedtek, de szerintem szívesen mondták volna, hogy takarodjáááá'.:'D
Ennyi lenne a két szóbelim története. Szerintem elég részletes voltam, és bőven van rajta mit nevetni.:D Remélem, okultatok is pár dologból, és szolgálhattam néhány hasznos infóval a jövő felvételire szoruló nemzedékének.=)
Amikor az úgynevezett reakciómat olvassátok, nehogy azt higgyétek, hogy én azt ott helyben kimondtam. Dehogyis, csak magamban beszéltem. Éreztem, hogy ebből már nem jövök ki jól... :'D
Tényleg próbáltam érdekes és vicces is lenni egyszerre. Remélem, sikerült, és elnyertem a tetszéseteket, és legalább egyszer mosolyogtatok a bénázásaimon.:D
A következő blogig pedig legyetek jók.:D