'12. április 24.
Kéne egy laza, mindennapos blog. Szóval most lesz is.:D
Hét közepétől írnék, mert onnantól emlékszem is pár dologra.:'D Tehát szerdán rövidített óráink voltak. Mondjuk csütörtökön meg szombaton is, de mindegy. Volt osztályfőnökink - nevettünk egy sort -, angolon pedig megint Ausztráliáztunk. Bioszon Gergővel helyet cseréltünk, ő írt az én füzetembe, én pedig az övébe.:'D Én meg kinevettem őket - mármint Virágot és Gergőt.:D Tesin már megint nem tudom, mit csináltunk... :'D
Csütörtökön Zsuzsa néni befejezte a keddi reggeli kémia órán félbehagyott Kékszakállú történetét. Nyelvtanoztunk - fuck yeah -, angolon döglöttünk, és benyögtem, hogy i like Australian Tom.:'D Aztán matekon megint nem értettem, hogy miről van szó.:'D Fizikán pedig ülhettem Kovács mellett, és újfent végignevettem az egész órát.
Na, és akkor csütörtök este volt az a nagy aktívkodásunk fészbukon, amikor is teleposztoltam Virág üzenőfalát, Sancee azt tanácsolta, hogy verjek meg valakit egy kanállal.:'D, Bogi pedig kirekesztve érezte magát. Az egész nevetés egy komment szánalmas lájkolásán indult el, és kábé egy órán keresztül tartott. Illusztráltam, hogyan szakadtam, amikor megláttam a lájkot a kommentnél, és szerintem Virág is hasonlóan nézhetett ki. Jaigen, vannak ezek az általunk kreált szmájölök, mint például a rafkósfej és a savanyúfej.:'D [Csakis egybeírva fogadhatók el.] Illetve van egy fantörpikus ötletünk, csak olyan hülyék vagyunk, hogy elfelejtettük megvalósítani.:'D Ennyit a csütörtökről. A lényeg, hogy nagyon vicces volt, és rengeteget nevettünk.:D
Pénteken hiányzott a hód. Nem tudom, miért, de állítólag fájt a lába. Lillu reakció: jól van... Heveny torokfájás rulz.:'D Rajzon folytattuk gyönyörűséges szénnel alkotott műveinket. Ritka köcsög vagyok, de inkább hozzá se nyúltam, mert múlt órán is megrajzolta helyettem a tanár úr.:'D Fejlődtünk, mert most már valami táblát is kaptunk az ölünkbe. Megint sétálgatott körbe-körbe. Megtalált engem, és elmaszatolta a fekete részeket. Ilyet szól, hogy nem kell tőle félni. Lillu: okéjó... Bal kezemmel nekiestem maszatolni.:'D Az úgyse kell, jobb kezes vagyok... :'D Ezen felbuzdulva sikeresen összemostam az egészet. Mondjuk jobb volt, mint Gergőé, aki beszenezte az egészet... :'D Jött, kijavította, és óra végére úgy néztünk ki, mintha most szabadultunk volna a szénbányából. Megkérdeztük, hogy lemehetünk-e kezet mosni. Lementünk, de úgy, mint azt idióták. Futottunk, egymást ijesztgettük a kezeinkkel... Kicsit beteg.:D A lány mosdóban találtunk csak meleg vizes csapot, de abból is csak forró víz folyt. Szerencsétlenségből csillagos ötös.:'D Ergó én próbáltam jéghideg vízzel megszabadulni a szutyoktól - több-kevesebb sikerrel -, a többiek pedig a forró csap alatt áztatták magukat. Milyen visítozás volt, úristen... :'D Közben kábé meg is fürdettük egymást.:'D Majd jött a nagysasszony, hogy miért vagyunk mi ilyen hangosak. Pokerface. Végül is rendes volt: hozott nekünk szappant.:D Gergő és Marci egy kilót nyomott a kezükbe, én meg lestoppoltam Gergőt egy tenyérnyi szappanért.:D Bő öt perc mosakodás után elég tisztának gondoltuk magunkat, így visszasprinteltünk a negyvenesbe. Fent kiderült, hogy nekünk annyi agyunk sincs, hogy villanyt kapcsoljunk a mosdóban, és ráébredtünk: jó retkesek maradtunk.:'D nyolcpera színvonal.:D <3
Gyorsan ellógtuk a rajz utolsó perceit, és mentünk matekra. Kitaláltuk, hogy nekünk nem jó a harminckilencesben, ezért átgyalogoltunk Bogiékhoz. Nyolcperhármasban túl meleg volt, tehát kiültünk a negyvenes lépcsőjére Pottert zavarni.:'D Matek elment, töri, föci. Föci előtti szünetben... Készek voltunk. Körbeültük az asztalunkat, és Kovácstól ropit csórtunk, akinek sírt a szája, hogy elloptuk a föci órai kajáját. Pont úgy állt, hogyha ránéztem, a nap kisütötte a szememet. Lillu: Kovács, a napra lehet nézni, de rád nem. *kapcsolásiidőthagytamneki.:D* Na, adjál már ropit. Még bókoltam is... :'D Megettük a csomag ropit, ezért lementek Marcival a büfébe bevásárolni. Hoztak egy kiló ropit, aminek egy részét Kovács pólójába csomagolták.:'D Ricsi és Gergő is ellopott belőle. Amíg Kovács Ricsit kergette, Bogi eldugta a másikat. Visszatértek, megkapta az összes ropit, de egyet Gergőnek feltétlen apró darabokra kellett zúznia. A zacskó közben kiszakadt, és Gergő szétszórta, mint a konfettit. Mi menekülőre fogtuk, és letagadtuk, hogy ott ültünk volna. nyolcpera.:D
Föcin nevettünk egy sort. Fuck yeah, PE lesson is coming. Lefutottam anyához a tesi cuccomért, gyorsan eldaráltam, miken szakadtunk eddig aznap, és siettem vissza. Össze voltunk vonva a fiúkkal. Jobb híján 'szabad foglalkozás' volt. [Lillu-szleng: random program.:'D] Virág kihozott egy kézilabdát, és azt dobálva beszélgettünk. Of course fél méterre álltunk egymástól.:'D Kibeszéltük jégkorongos és kézis problémáimat [Rájöttem, hogy Ancsin Gábor és Ancsin János nem ugyanaz. Kellett hozzá két nap... :'D], megállapítottuk, hogy Császár Gábor baromi jó pasi lenne számomra, és akkor ejteném is mostani reménytelen szerelmemet. Csak ne lenne túlkoros... :'D Megbeszéltük inviteles gondjainkat, elmondtam a vicces inviteles pasis történetet, szakadtunk, labdát dobáltunk.
Utolsó tíz percben fel lettünk sorakoztatva. Erzsike néni kitalálta, hogy Virág meg én rakjuk vissza a labdákat. Én akartam helyredobálni őket. A gond csak az, hogy életemben nem voltam még annyit a tesi szertárban, mint nyolcadikos koromban. Tehát fogalmam sem volt arról, hogy hova rakjam a labdákat.:'D Ne mááár, Virág, ezt hova dobjam? A kosárlabdák közé. Szia, Virág, köszi... :'D Negyedik polc. Várjál, odadobom... Egy, kettő... Várjál... Oké, dobjad. Megszenvedtünk, de sikerült.
Még leülős kidobóztunk. Vicces volt, mert Virágot meg Imrét is kidobták, csak engem nem. Amikor megláttam, hogy kilencvenöt százalékban csak kézisek állnak, akkor megszólaltam: tudjátok mit? Én most leülök.:'D Letelepedtem Virágék mellé, beszélgettünk. Hallottuk a csengőt. Mire én hangosan: óó, csókolom, megyünk öltözni.:'D Imrével seggen csúszva megindultunk az ajtó felé, majd Erzsike néni menetközben elengedett minket.
Jaj, az a gonosz szombat... :D Fél nyolc előtt beértem. Leültem Bogi mellé, aki közölte, hogy ügyeletessé lettünk előléptetve. Okéjó.:'D Virág is megjött, felmentünk, ledobtuk a cuccunkat, segíteni próbáltunk Boginak a matek háziban, de aztán feladta, és kiültünk a negyvenes lépcsőjére. Közben megjöttek a többiek is, egyre többen ültünk a lépcsőn. Sajnos meglátták a tablóképemet is.:'D Az utolsó tíz percben is a lépcsőn döglöttünk.
Matekon kiderült, hogy már megint elfelejtettem, hogyan kell párhuzamost húzni két vonalzóval.:'D Mondjuk még mindig jobb, mint a tavalyi vektoros eset... :D A dogáinkat is kikaptuk. Ötöst írtam, és csak egy hibám lett. Úgy örült a fejem... :D Matekról kábé kiabálva mentem ki. Szerintem a nyolcadik évfolyam fele megtudta, hogy Lillu ötös matek dogát írt.:'D
Tesin összevonás volt. Erzsike néni: laza három perces mehet. Mindenki felnyög.
Marci második körben megszólal: ne már, olyan fáradt vagyok. Virág és Lillu leelőzik. Lillu: mi van, Marci, hosszú volt a péntek este? :D Virág: ááá, ez oltás volt, Marci. Pacsi. Lillu: elméleti.:D
A hatodik perc után Imre mellénk kocogott, és megkérdezte, hányszor három percre gondolt Erzsike néni. Lillu: nyugi, mi már megszoktuk. Hatványozódik.:D Tehát jól meglettünk futtatva.
Partizánoztunk. Először bokán dobtak. Kérdeztem, hogy ez most pattant-e. Nem válaszolt senki. Lillu: Virág, kiálljak én? Virág: nee, tök mindegy. Abban a pillanatban Virágot Csáki fejbedobta a másik oldalról [ő közben velünk volt, de mindegy.:'D Véletlen volt, lássuk be... :D]. Kábé három ezred másodperccel később megint kidobták a lábamat. Megijedtem, sikítottam egyet. Tesi terem fele röhög, és néhányan gonosz módon kifiguráznak. Kösz.:'D Tudom, celeb vagyok. Lillu: nos, Virág, akkor átmenjünk? :'D Nagyokat nevetve, egymást támogatva átgyalogoltunk a másik oldalra. Virág: még két ilyen béna idiótát, mint mi. Lillu: kérek egy pacsit. Elméletit.:D
Marci ott döglött a matracok tetején, mi neki támaszkodtunk. Nemsokára Imre is társult hozzánk. Lillu: Virág, haljak meg, én még sosem ültem ezeknek a tetején... Felmászok, rohadjak meg.:D Az óra hátralévő részében meg akartam reformálni a szombati napokon történő oktatást: órák helyett jobban preferálnám az össznépi barkochbázást. [Hét elején olyan ötletünk is volt, hogy kéne csinálni külön szombati órarendet.:'D] Virág egy idő után ráunt a hülyeségeimre. Akkor leflegmáztam.:'D Aztán egyszercsak jött az az ötletem, hogy vonalbíró akarok lenni. Vagyis mégsem, mert Virág lesz az egyik vonalbíró, én meg a főbíró, plusz még felkérünk még egy embert másik vonalbírónak, és megint reformálunk, de most partizánban fogjuk bevezetni azt, hogy bírók döntenek a dolgokról. Ezt elmondtam egy levegővel.:'D Kicsit pörögtem csak... :D
Erzsike néni elrendelt még egy kört partizánból. Marci átgyalogolt partizánnak. Hármunk reakciója: úúúúúúúú.:'D Le lettünk ültetve a földre, mert nálunk kevesebben voltak - állítólag. Erzsike néni: hol vannak az embereitek? Lillu: átálltak a sötét oldalra. Valamelyik értelmes tőlünk ordít: a Marci átment partizánnak, mert olyan hülye, hogy azt mondta, őt már kidobták, aztán még el se kezdtünk játszani.:'D Lillu-reakció: jól van, okos vagy.:'D Erzsike néni beletörődött, hogy tényleg nem vagyunk normálisak. Elkezdtünk játszani. Virággal egymás háta mögött bujkáltunk. [Mondjuk ezt már előtte nap is megszívtuk, mert Virág beállt mögém, hogy ne dobják ki fél méterről. Én összehúztam magam, erre Virágot dobták ki. Nevettem egyet.:D] Valahogy a határvonal sarkába keveredtünk, ahol egész jó dolgunk volt: pont kiestünk a partizánok látóteréből.:M
Csengettek, partizán lefújva, fel az öltözőbe, then go biology. Szünetben megint 'tanárt játszottam' [annyiból áll, hogy leülök a tanári asztalhoz.:'D]. Közben ettem a szendvicsemet.:'D Húú, de megijedtem, amikor Éva néni bejött.:'D Gyorsan felugrottam, csókolom, és mentem Virággal jelenteni. Megettem a maradék szendvicsemet, tanultunk, nem tudtam írni, és álmos lettem. Kicsengettek, töri negyvenesben. Of course táskák fel a folyosói ablakba.:'D Én nyitottam ki a rajztermet [negyvenes].:M Végre okosnak éreztem magam törin.:'D Ennek következtében olyan jól elfáradtam, hogy az óra második felében csak feküdtem az asztalon. Egyszer csak látom, hogy mindenki pakol körülöttem. Lillu megszólal: hey, valaki becsukja helyettem a könyvem? :'D Megmozdulni is lusta voltam... Óra utolsó öt percében álltunk az ajtóban, és beszélgettünk. Egy idő után meguntam: elfeküdtem az asztalon, amin ültem.:'D
Csengettek, irodalom. Elég vicces volt, mert Mariann néni úgy gondolta, hogy valami érdemleges munka is lesz... :'D [Drága jó barátaim szerencsésen elszívták az energiámat, és lehangoltak biosz előtt.] Tehát 'verselemzés' volt.
Csengő, technika. Tizenegyes előtt fogtuk magunkat, és egymásra feküdtünk.:'D Nagyon álmosak és fáradtak voltunk. Enikő néni szerencsére megkegyelmezett nekünk: beszélgettünk. Kérdezte, hogy ki tud már valamit a végleges felvételi listáról. Osztály kilencvenöt százaléka jelentkezik. Virág és én nem. Enikő néni: hát ti, lányok? Lillu gyorsan felrakja a kezét: jól van, akkor felvettek.:'D [Virág második, én tizenkilencedik voltam az ideiglenesen. Harmincat vesznek fel. Simán bent vagyunk.:D] Beszélgettünk: kitárgyaltuk a csepeli Kossuthot, az ottani kéttannyelvűt, a nyelvoktatást... Majd húszkor szabadultunk.
'Röviden', tömören ennyi lenne pár nap története. Azt még hozzátenném, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam az Olly Murs fanságom. Egész nap Busy és társai mennek.:D
Következő blogig legyetek jók.:D