'12. szeptember 2.
Na, akkor csapjunk a közepébe.:D
OSG13. Na, ez megint nem úgy ment, hogy délelőtt oda, este haza. Neeeeem, előtte Lillunak vásárolnia kell a fiúk legnagyobb örömére.:D Szóval először is célba vettük a Westendet, ahol beújítottam egy táskát (baglyos és imádom.:D kedden official debut.:D), vettem anyának névnapi dvd-t (általában mindig elcsúszok az ilyenekkel - ez is egy hónappal később sikerült -, ráadásul általában én csak dvd-t raffellóval vagy szemes kávéval tudok ajándékozni.:'D nagyon eredeti, tudom), Ferenc valami telefont akart mutatni Pítnek, de nem találta az üzletben.:'D, és Starbucks-oztam egyet. Majd Imre törlesztette az adósságát a mekiben (nyertem egy fogadást. végre.:D amúgy magnumos mcflurry-t kaptam. bárkit is érdekelne.), utána pedig irány a Műjégpálya.:D
Már a bejutásunk is elég érdekes meg vicces volt, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy mivel én rengeteg aggyal rendelkezek (ami nem feltétlen hazugság, azonban a különféle környezeti tényezők előrelátásában még most sem vagyok a topon - lásd eső), így papucsban mentem. Tavaly úgyis melegem volt a Vans cipőmben alapon. Na, most negyvenkét fok nem, de sár volt.:'D O'Neill papucsban, két táskával, rövid gatyában... Végül is annyira nem lettem retkes, mint néhány tag, akiket láttam.:'D De nem is ez a lényeg. Imre és Ferenc (jó, igazából csak Imre) Kilakikitt koncertre akartak menni, viszont Pít és én már nem annyira. Nincs mit tenni, menjünk mi is, legfeljebb szétszívatjuk őket (jó, igazából csak Imrét) meg nevetünk egy jót. Már állhattunk a latyakban egy jó ideje, amikor kijött Kuka (tudom, nem így írják, de most csak ez van, szóval ne húzd a szád. amúgy örülj neki, őt még megismerem.:D), és közölte, hogy Vészkijárat lesz. Rondán néztünk Imrére.:D Átcaplattunk (én szó szerint) a Sprite színpadhoz, ahol beatboxoltak a népek. Azt hiszem, elég ha annyit mondok, hogy egyikünknek sem nyerte el a tetszését.:D Már pont vége volt a rettenetnek, és Imre meg Ferenc örömére (jó, csak Imre örült) Kilakikitt következett volna, amikor Ferencnek már rég úton kellett volna lennie haza. Elindultunk, miközben teljes mértékben elkenődve és lelombozódva ecseteltük, mennyire is sajnáljuk a kihagyott Kilakikittet. Lillu: nem igaz, most még egy évet kell várnom egy ilyen eseményre. Imre: nem, mert év közben is elmehetünk. Lillu: isten ments.:'D
Kisföldalattira fel, mint ahogy egy csomó más ember is, és kezdődhet a lihegjünk egymás nyakába Vörösmarty-ig. Már tényleg azon nevettünk, hogy mindjárt megdöglünk a melegtől.:'D Vörösmartyn még be a mekibe, elvitelre kaja, illetve elhatározás, hogy innentől kezdve csak in english kommunikálunk. Este végére volt egy olyan érzésem, hogy négyünk közül csak én tanultam angolt öt éven át.:'D (Egy mondat, ami tökéletesen kifejezi társaim nyelvtudását: your every second word is madafaka.:D) Aztán a villamosnál ránk köszönt valaki. Peti volt az (nyolc évig volt osztálytársunk).:D So fel a villamosra, Borároson hévre várás, Szent Imrén pedig busz.
Baromi jó nap volt, csomó röhögéssel, és rengeteg érdekes, de felettébb nevetséges angol mondattal.:D 'Aláfestő zenének' pedig ott voltak Ferenc gólyatáboros sztorijai. És mielőtt 'lepfujolnál', hogy én is csak divatból meg matricáért megyek OSG-re (mondjuk egy tényleg jól jött volna laptopra), még megemlíteném, hogy engem tényleg érdekel. Igaz, csak bámulom a versenyzőket, és fogalmam sincs a trükkök neveiről, de komolyan tetszik. Aztán megint igaz, hogy egyetlen egy ilyen versenyző nevével sem vagyok tisztában, viszont boldogítson az a tudat, hogy meg tudok különböztetni egy bmx-est egy inline-ostól. Ez már haladás, nem? :D
(Hazaérve odaadtam anyának a dvd-t (zárójel a zárójelben: képzeld el, nagyon örült neki, ja, és George Clooney-mániás.:D), lefürödtem magamról a koszt, és elkezdtük nézni a The descendants-t. Én kábé a harmincötödik percnél kidőltem.:'D Éjfél körül átvánszorogtam a szobámba, és bedőltem az ágyba. Úgy aludhattam, mint egy fa, ugyanis hat körül felriadtam. Észrevettem, hogy ugyanúgy fekszek, mint ahogy éjfélkor ágya zuhantam.:'D Szóval kissé fáradt voltam.)
Na, akkor tanévnyitó. Új suli, új arcok, új tanárok... Ja, meg az egyenruha. Amit ki nem állhatok.:'D Szóval megalapoztuk kapcsolatunkat az elkövetkezendő öt évre, azt hiszem.:D Mondjuk én csak egy félrelépésre vagy esésre számítottam a kézfogásnál (az igazgató minden új diákkal kezet fog. kedves szokás, ugye?). Viszont már a névsorba ültetésnél (kimész kezet fogni, ráadásul még a neved is felolvassák. hát nem szuper?) 'letudtam' ezt. Kimaradtam. Csodálkoztam is, de az ofőnk annyira koncentrált, hogy inkább közbe se szólaltam, nehogy még jobban elrontsa. Tehát 'csókolom, k betűs vagyok, kimaradtam' mondattal odaálltam elé. Az ofő azonnal rájött a bakira, amit egyből orvosoltunk is. Két lány közé kerültem. Velük egész jól elbeszélgettem. Egyiküktől még kölcsönkitűzőt is kaptam, mert a sajátomat nem bírtam kibontani.:) Körbeharaptam a nejloncsomagolást.(y) Ezután már nem történt semmi különös. Negyed hét körül szabadultunk (én az egyenruhától is).
Nem ismertem meg túl sok embert, viszont akikkel eddig beszéltem, jó arcnak tűnnek.:D Szerencse, hogy mindenki nyitott a többiek felé - legalábbis nekem így jött le. Holnap pedig négy ofőóra órarenddel és maratoni beszélgetésekkel. Szorítsatok, hogy sikerüljön huszonkilenc emberrel szóba elegyednem.:D Jó, mínusz egy, mert egyikük a legobb barátnőm.:) Jaigen, és csak hétkor kelek.:D
Ha lesz időm holnap, blogolok az első napról. Addig meg puszipacsi.:)