december 22.
End of the world... Fuck it. I still alive. But it doesnt matter.
Na, elhatároztam, hogy most csak úgy írogatok.:D Megint rám jött a fényképezéses mánia. Azt hiszem, valami ilyen könyvet kellett volna kérnem karácsonyra... Most már mindegy. Egyébként per pillanat ott tartok 'életem szerelmével', hogy egy: kéne neki valami álnév, amit többször és bátrabban kimondhatok, mint a rendes nevét; kettő: be kéne jelölni fészbukon. De nem fogom. Háhá. Ugye, milyen gonosz vagyok? Megfosztom fantasztikus személyem megismerésétől. Szegény, mennyit vesztett... Ja, hogy hülyeségeket beszélek? Pedig... Ááá... Pedig nem egy Béka. Sőt. Ha Békából (igen, ő egy személy) indulunk ki, akkor szó szerint nincs ízlésem. De ő mintha más lenne. Mármint én sem vagyok egy szépség, ő sem egy Adonisz - szerintem. Tehát nem egy újabb 'szépfiút' néztem ki magamnak, hanem egy reálisabbat. Na, ez értelmes volt. És igen, még nem is beszéltem vele, de odavagyok érte. Szembe jön velem a  folyosón, és sikítófrászt kapva elrohannék, vagy a nyakába ugranék... You're sick, Lillu. Azért szeretem. Végül is ő 'életem szerelme', mégis mi mást csinálhatnék? Kellett neked rám mosolyognod hétfőn... Ha nem teszed meg, akkor most hál' istennek nem szeretnélek. Damn. Jaigen, és roooaaagy meeeeeeeg. (Igen, mindig ilyen undorítóan gonosz vagyok 'életem szerelmeivel'. Ja, és helyesen írok. Leszámítva a roooaagy meeeeeg szókapcsolatot.)
Ahhw, már tudom, miért szerettem meg anno a Paramore-t. Brick by boring brick.<3 Annyira ki szeretnék most valamit posztolni fészbukra... Csak nem tudom, mit.:'D Valami értelmeset. Ugyanis utálom, amikor valaki notóriusan felesleges, idegesítő dolgokat írogat ki. Helyben tarkón lőném. Neeem, csak jól megverném. Najó, im ruthless. Egyébként is csak magamat lőném tarkón, amikor nagyon hülye vagyok. Ja, nem használok írásban aposztrófot, amikor in english kommunikálok. Mármint olyan helyekre, ahol egyértelmű a rövidítés. Yap, im too lazy to type apostrophes. And sometimes nem érdekel, hogy nyelvtanilag helytelenek az english mondataim. Mint ahogy az sem érdekel, ha az előző hülyeség. Érthetőnek érthető.:D
Hiányzik a legjobb barátnőm. Vagyis aki az volt. Mert tök jó, hogy itt vannak a fiúk, de nélküle valahogy... nem kerek. Hiányzik, hogy valakinek visítozva mesélhessek, hogy valaki tényleg szívesen jöjjön velem vásárolni, hogy valaki tényleg átlássa a problémáimat. Mert ismer. Kívül-belül. És most nincs. Vagyis van, csak nem foglalkozik velem. Vagy nem akar. Talán ez fáj a legjobban. Hogy segíthetne, de nem. Talán jobb lehetne, de nem. Talán könnyebb lenne valamivel, de nem. Mindegy, majd lesz valahogy. Csak találnom kéne valakit, aki pótolhatja. Őszintén, nem sok reményt fűzök hozzá...
Nos, egyelőre ennyit a világrengető problémáimról.:D Ez a poszt kicsit megzuhantabbra sikerült. Más, mint a megszokott. De azt hiszem, néha egy-egy ilyen is kell.:) Előre is boldog karácsonyt a népeknek.:)