Most már legalább Harlem Shake-ből is művelt vagyok. Úgy... Nem tudom, nem nagy szám. Tyler Ward még mindig jobb.:D De Olly Murs visz mindent a nemvicces vicceivel, amiken fél óráig szakadok. Mondjuk még mindig jobb, mint az új Dizzie Rascal-szám, amitől szabályosan kiborulok. Kellett nekem Vivát néznem...
Egyébként amin az elmúlt néhány napban tényleg kiakadtam (és nem, nem egy-két osztálytársamon), hogy itt van ez a Troublemaker. Tudjuk, Olly Murs (<333) meg Florida. Erre most mindenki oda meg vissza van, hogy jézusom, milyen helyes ez az Olly gyerek, mekkora jó ez a zene, mekkora isten ez a Florida... Floridáról inkább nem nyitnék vitát, mert még a végén valaki actually megtalálna, és legjobb esetben is másfél kilós kövekkel dobálna két centiről minden erejét beleadva. So vegyük Ollyt, akiért én már lassan egy éve odavagyok. Sőt, szerintem több is. Nevermind, nem ez a lényeg. A hangsúly azon van, hogy eddig mindenki leszarta (elnézést, nem tudom szebben kifejezni) ezt az elég tehetséges srácot, de most lett egy közös száma ezzel a taggal, és azonnal tényleg olyan jól énekel, olyan helyes and so on mondatok repkednek. Hányni tudnék. Szóval eddig nem volt érdekes, ha én kedvenc énekesemként megemlítettem, senki sem ismerte, 'rossz zenét hallgattam'. A mainstreamséggel jobb lett, vagy mi az isten?! És az a dolog, amit tényleg nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon (még ennyi nagyon is kevés) utálok (mondhatnám csúnyábban, de egy igazi úrinő vagyok, aki sosem káromkodik. yeah, i enjoy sarcasm.), hogy szeretik ezt az egy számot. Amivel nincs is semmi baj. A nagy problémám ezzel az EGY számmal van. Tehát nem az, hogy akkor meghallgatná legalább... mondjuk az Army of two-t. Nem, dehogyis, minek, hisz' ő már imádja (igen, így mondja. hogy rohadjanak meg azok, akik nincsenek tisztában az általuk használt szavak jelentésével) a Troublemakert. Ő ettől már egy kibaszott nagy rajongó, bassza meg. Többet tud Ollyról és jobban szereti, mint én. Ő itt már valaki. Dejó neked, bazd meg, komolyan. Én inkább maradok egy shenki és leszek Felcser Máté felesége. (Igen, most már megértem a Punnanysok 'felháborodását'. Hogy mennyire lenézték a 'menőket', akik csak az Élvezdet vagy a Mosolyt ismerték/ismerik... Azért engem ne kövezzetek meg. Jó, én sem a kezdetektől vagyok oda értük (nehéz is lenne), de nekem mégsem az egyik 'mainstream' számuk kellett ahhoz, hogy megszeressem Wofie-ékat.:D)
Na, újabb tömegellenes nyolcvanhat mondat. Tiszta antiszociális vagyok. Olyan empátiaszinttel rendelkezek, amit mínuszban mérnek. Ebből is látszik, mennyire szeretem az embereket... Azt hiszem, túl sok szociális életet élek mostanában. Hiányzik minimum három nap chill teljes magányban...
Mégse legyek ennyire negatív, a poszt végén megemlítem, hogy ma kőkemény - ha jól számoltam (igen, rohadjak meg, számolom) - két tized másodpercig 'szemeztem' 'életem szerelmével'. Ő úgy nézett be a terembe, mintha direkt engem bámulna. So hardcore, tudom. A problémát most már csak abban látom, hogy az ilyen tagokra nagyon rondán tudok visszanézni. Mármint a tipikus 'mi van, bazdmeg?!' nézésemmel, amit hát, lássuk be, nem túl barátságos.
És én így szeretnék barátot. Vagyis csak egy bizonyossal elégednék meg.:D Szegény srác... Én maga helyett is sajnálom. Sajnálom... ? A rohadt életbe, empátia, guys, empátia. That was kőkemény empátia!
Bo-ra kidobta Borsos Oleget. Jól tette. Úgy látszik, mégis tanítható ez a fészbuk. Héé, a krú az én szavam! Jó, úgy, hogy 'crew', de attól még az enyém. WE ARE THE CREW. Not you. We. Rendben, ők a krú, mi pedig a crew. Rendes leszek, és kiegyezek ebben. Tettem valami nagy felfedezést, erre elfelejtettem. Csakis én lehetek ilyen szerencsétlen. Inkább elmegyek hétvégén vásárolni. Mást úgysem tudok jól csinálni.