tell me, tell me that you need me nem rossz ez a szám, csak túl sok benne a mongolszerű nép
Csak nekem van elegem azokból az emberekből, akik a mainstream sztárokat istenítik és tartják példaképnek? Esküszöm, idegesít. Nem is az, hogy szereti (szeresse, ki vagyok én, hogy beleszóljak?), hanem a kurva nagy látványosság. Mert mindenkinek észre kell vennie, hogy ő mennyire oda van mondjuk Beyoncéért vagy Gagáért. Nem azért, találkoztam én már nagyon csendben imádó One Directionössel is. Szóval nem azzal van a bajom, hogy szeretsz valakit vagy valamit, hanem hogy folyton azt kell néznem. Igen, kell, mert még esélyt sem adsz arra, hogy teljesen véletlenül elkerüljem a rajongásodat. Ami nekem már megint sántít, mert aki ennyire feltűnően csinál valamit... Az már ott viszketegség, én mondom, nem szeretet.
Egyébként nem nagyon történik velem semmi. Végre. Najó, nem, de akkor is. Amúgy az elmúlt napokban túl sokat találkoztam Sancéékkal (ami egyáltalán nem baj, csak Csákit legközelebb hagyd otthon.:D), leszóbeliztem (ez nem most volt, de mindegy), fél óráig úgy volt, hogy megyünk EFOTT-ra, de nem (fellángolás volt, na), voltam fodrásznál (nincs hajam, damn), és neki álltam kidekorálni a szobámat. Ja, meg még 'ki kéne takarítani' a szobámat, mielőtt elmegyek mamámékhoz. Van rá konkrétan egy napom. Vicces lesz.
Tehát ennyit az óriási happeningekről, készülök egy maratoni kritikával A felhők fölött három méterrelről, és szombaton megyek az Ősrégbe, lesz jó kis tanyanetem, jéhúú. Igen, szerintem is izgalmas az életem.
| 2013.06.20. 23:25, szamcsi.^^' |
hallod, szerintem ezt a gépet befoglalták a pókok shit happens.
Holnap hivatalosan is meghalok (illetve megbukok), három nap alatt tövig jártam a lábaimat, és végre van real nude lakkom.
Na, és akkor most már tényleg megírom a regényemet firkálmányomat Owl City címmel. Ja, tetszik ez a cím. (Bocsi, mainstream, de már rég ki akartam próbálni ezt az áthúzgálást.)
| 2013.06.16. 21:55, szamcsi.^^' |
Decisions hate me. nincs alcím, mert nincs.
Miért kell folyton döntenünk? I mean miért lesz belőlük egyre több, ahogy növünk, és miért lesznek egyre gyakoribbak meg nehezebbek? És miért kell néha más emberekkel kapcsolatban is döntenünk? Néha még a boldogságukkal kapcsolatban is... És igen, rohadt nyomorultul érzem magam, amikor azt mondja nekem valaki, hogy döntsek. Főleg, ha ő is érintett a dologban. És bármennyire is tudom, neki tök mindegy, mit mondok, mert akárhogyan jó, attól még utálom. Utálom ezt az egészet. Hogy folyton azt kapom, hogy döntsek. Döntsek, hogy egynelvű vagy kétnyelvű vizsga, mi legyen holnap, melyik hévvel menjünk, milyen színű legyen a körmöm, összejöjjek-e vele vagy sem, milyen zenét hallgassak, kiposztoljam-e, amit írtam, segítsek-e valakinek, kimondjam-e, amit gondolok... A kurva istenit, miért van ennyi baszott nehéz döntés?
Egyébként ahogy itt 'boncolgatom' magam, rájöttem, hogy amikor csak és kizárólag magammal kapcsolatban kell döntenem, akkor nem érdekel semmi - még az sem, ha rossz döntést hozok. Az az én bajom, nekem kell utána helyrehoznom. Nem érdekel, ha mondjuk az ablak alatti ágyat választottam, aztán este kiderül, hogy az ablak rosszul zár, így rám esik az összes eső. Nekem szar, nem másnak.
Summa summarum azt hiszem, az a legnagyobb problémám, hogy képtelen vagyok felelősséget vállalni. Főleg más emberekért. Fogalmam sincs, miért van ez. (Most sokan biztos rávágják, mert éretlen vagy. Oké, lehet, nem érdekel. Egyszer úgyis felnövök.) Feltételezem, azért, mert utálom, ha valaki miattam érzi magát szarul. Jó, tudom, lelkifurdalásnak hívják, de nálam durvább. Azonban ez most nem lényeg. Szóval ja, gyerek vagyok még, akinek túl sok ennyi döntés.
Ennyit akartam, most már tényleg csókolok mindenkit.
| 2013.06.12. 22:36, szamcsi.^^' |
you're a part time lover and a full time friend annyira rossz, hogy linkesedik az osztály... klikkesedik, te okos.
Fantasztikus, azon agyalok, hogy felköszöntsem-e a tagot, akinek én vagyok a crusha. Igazából kurvára mindegy, mit csinálok, mindenhogy szarul érezném magam. Bassza meg. De most komolyan.
Holnap úgyis megyek falmaszást nézni. Patrik versenyzik.:D Amúgy meg holnap osztálykirándulunk. Lézerharcolunk. Jéhúú. A fő, hogy már tavaly is imádtam, amikor ezt szervezték. Még most mennyire fogom... (sziasztok, Sheldonok, szarkazmus volt) Mindegy, csak nem fogok meghalni. Najó, neeeem, magamból kiindulva, biztos összehozok valami életképtelenkedést. Nem baj, utána legalább felvásárlom az egész Vácit. Egyébként ma sikeresen a saját körmömet. Mármint letörtem magamnak a saját körmömet magam által. Ezt jól megaszontam, de értjük. És teljesen kiborultam. Mindegy, lemegy a szóbeli, levágom az összeset a picsába. Meg ki se festem. Háh, ezt neked letört köröm.
A suliban semmi nincs. I mean really semmi. Ma konkrétan bementem negyedikre meg ötödikre, és annak sem láttam túl sok értelmét. Meg a pénteki napnak sem fogom látni. A ma egyetlen pozitívuma azon kívül, hogy tízig alhattam, illetve fagyiztunk, aztán átmentünk Timiékhez, ahol ettünk zacskós pizzát, aminek fura szaga volt, de ízre jó volt.:D Jaigen, és kiderült, hogy annyira nincs életünk, hogy a fészbukismerőseink kibeszélésével töltöttük az időnket. Persze dumáltunk másról, azonban mivel igazi köcsögök vagyunk, ezért mainly tényleg ez volt a téma. Najó, inkább tényleg írok egy regényt Owl City címmel.
Úgy érzem, tartalmas lett ez a poszt.
| 2013.06.12. 21:26, szamcsi.^^' |
na, de most komolyan... hát de most nem? hát de.
Azt a jó büdös kurva életbe, hogy én mennyire kibaszottul nem akarok nyelvvizsgázni holnap.
(És sűrűn kérem az elnézéseket, ha ez a 'tömény káromkodásáradat' bárkinek is sértette volna a szemét, esetleg fülét. Szóval nagyon sajnálom. (Amúgy meg nem érdekelt, hogy nem tetszett. Ja, bunkó vagyok, tudom. Meg megbukok holnap - igen, ezt is tudtam.))
| 2013.06.10. 20:13, szamcsi.^^' |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
