I belong with you, you belong with me, you're my sweetheart... catch glove, leg pads, puck, forward and icing. ja, amúgy az első bekezdést nem muszáj elolvasni.
Nagyon rámentetek (csakhogy a szóhasználatom is menő legyen) erre az árvizes cucmóra... Nekem mindegy, srácok, menjetek. Én egy gyökér, kőszívű panelgyerek vagyok, akit még mindig nem hatott meg az a nagy összefogás. (Ha éppen fuldokolnék benne, annak biztos lenne valami hatása...) Ennek ellenére viszont elméletileg tudok nyúlgátat építeni. Meg stabil oldalba fektetni - de ez lényegtelen. Katasztrófavédelmire kellett megtanulnunk, és emlékszem, hogy már akkor is úgy raktam arrébb a harmadig pakolt zsákokat, hogy egyet húztam, egyet rúgtam. Hatásos módszer. Ergo mindig én voltam a tartó ember vagy a lapátoló (élesben már lapátoló sem voltam, mert elég nagy szórással dolgoztam: nagyjából a homok fele rajtam vagy a csapattársaimon kötött ki, így én fogtam a zsák száját (valamiért két éven keresztül azt éreztem, hogy a barátaim fura perverziója megtölteni a cipőmet homokkal...)). A zárójelekben szépen kifejtettem mindent, ezért már csak annyit mondanék, hogy igen, még így is tudom, hogyan kell nyúlgátat építgetni. Viszont tömlőt gurítani soha nem tudtam. Mindig lemaradtam róla.:( Mindegy. Egyébként imádtam katasztrófavédelmire járni. Ja, kőkemény kétéves pályafutásunk volt, és első évben egy pontot bicikliztünk a tizenötből.:'D A mai napig szakadok azon a biciklizésen. Mondjuk tavaly majdnem elgázoltam egy rendőrt... A fő, hogy megy ez nekünk. A kedvencem akkor is a szembekötős cucmó volt, amikor nem láttam semmit, és Virág irányított egy pályán. Tiszta jó volt, leszámítva a gázálarcot, amitől enyhén szólva bepánikoltam. Jatényleg, még nem említettem, hogy mennyire otthon vagyunk elsősegélyben. Mindkét évben többet nevettünk, mint kellett volna. (Hívd fel a mentőket! Halló, van egy sérültünk... De mi a számuk? Miért, mi a számuk? Imre, mi a számuk? :'D (azért ennyire nem voltunk szánalmasak, csak lányos zavarunkban nem ment ez nekünk)) Basszus, tavaly még interjú is készült velünk! :D Konkrétan orkán volt a tűzoltóságon, én röhögtem és próbáltam kiszedni a hajamat a számból, a többiek meg nem tudom, mit csináltak. A fő, hogy értelmes és vállalható interjú lett.
Na, befejeztem nosztalgiázást.:D Még annyit, hogy nem, nem vagyok én odavaló. Maximum ha kaját meg piát kéne osztani, de tuti nem azt kell, plusz gumicsizmám sincs... Nem, bakancsom sem. Tudom, egy csóró csöves vagyok a Vanseimmel, felfogtam. Másrészt mit kezdenének egy olyannal, aki csak háromnegyedre tud kötélre mászni? (By the way, igen, ez az, háromnegyed, bazdmeg!!) Szóval ja, nem való ez nekem. Inkább pénteken összeszerelem a jó kis hangfalaimat a laptopommal, és majd hajnalban boldogítom az imádatos szomszédainkat. Legalább jó zenét fognak hallgatni. Főleg, amikor ordítom, hogy anklebiters. Vagy jó kis vulgáris filmek maratont tartok... Úgyis mindig rá vagyok kényszerítve az egyik lakó borzalmasabbnál borzalmasabb gépzenéire, ezt pedig meg kell bosszulnom.
Holnap lehet, hogy megyek ügyelni. Szerintem nem, de mindegy.:'D Egyébként ma, jézusom... Cirka másfél éve még te szidtad nekem a tagot, erre most már meg milyen jó fej? :D Szerintem sem csak megdugni akar.... :D Egy végzős, akinek annyi agya és emberi érzése van... mint egy csigának. Nem, a csiga az aranyos (mármint csak a házas verzió). Legyen mondjuk krumplibogár. Tehát értelmes, mint egy krumplibogár. Jó, mentségedre szóljon, hogy már a nagyon nagy legjobb barátnőd is kibékült vele, innentől kezdve már tényleg lehet nyalni egymást.:D Csak vigyázz, nehogy úgy járj, mint tavaly.:D Ahogy így mondom... Basszus, ez a kurva történelem tényleg ismétli önmagát.:D Azzal a különbséggel, hogy nem egy évfolyamra jártok, és kicsit később kavartok, de ugyanez.:D Gratulálok, az úgy szép... :D Najó, befejeztem, nem megy ez ma nekem.:D
| 2013.06.06. 22:07, szamcsi.^^' |
Hé, srác! Beléd estem. (Haversrác-verzió: Hé, haversrác! Melléd ülök.)
Ma tök jót kosaraztam. Hahahaha, jó vicc volt. Holnap kőkemény egy órám lesz. Megyek ügyelni első kettőben.:3 A kedvenc kosaras pillanatom az volt, amikor Krisztián nekem passzolta volna a labdát, azonban az előbb érte el a térdemet, mint a kezemet, így lepattanva átvándorolt az ellenfelünkhöz, miközben én szerencsétlenül próbáltam utána vetődni. Fő, hogy tudunk kosarazni és jó a térdem. Ja, nem mellesleg még nagyjából azt is elmondtam magyaron, mi az az értelmező jelző. Sziszóval szinte mindenkit kibeszéltünk, Domi megbocsátott (happening of the day. már volt értelme felkelni (amúgy ilyenkor csak viccelek. mert én egyébként nagyon vicces vagyok (jövőre standupolni fogok a művesten))), Panka a saját palánkjukon próbált pontot szerezni kosárban (ez igazából nem annyira fontos, de gondoltam, rendes leszek, és téged is megemlítelek.:D), és ma van Roni szülinapja. Meg egy csomó más embernek is. Basszus, miért születtetek ennyien egy napon? Mindegy, ti bajotok. By the way most már tényleg nagyba' nyelvvizsgázunk. Nyolcadikban nem is tudom, hány emberrel beszéltem cirka negyed óra alatt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy az egyik válasznál dől belőlem a szó. Angolul és még helyesen is. Az mi már, hallod?!
A másik óriási esemény pedig (nem tudom, mi volt a másik, de oké), hogy országos harmadikok lettek a kicsik! És elverték az Éleséket! És megint láttam Nándit.:3 Full jó happeningek, na.:D Mondjuk már cirka három napja nem mostam hajat, valami nyolcezer éves cuccban mentem, de nem baj, ettől függetlenül még jó volt.:D És bármennyire is ellenük szurkoltam (actually nem, csak magunknak jobban kellett meg hirtelen lokálpatrióta lettem, és unfortunately abba ők már nem fértek bele), azért sajnáltam, amikor a Fazekas-gyerek megsérült.
Szóval ja, egyelőre tiszta jó dolgok történnek. Leszámítva tényleg néhány elenyésző részletet. De azokat meg ide leírom (ezt most kivételesen nem, ugyanis kezdek kifogyni a zenékből, és kell holnapra is a két óra tömény unalmamra), és mindenki boldog.:D Vagyis csak Balázs meg én (ez volt az utolsó, esküszöm, befejeztem.:D (nem, nincs Balázs nevű barátom. a barátomat Máténak hívják)), a többiek meg szidnak vagy utálnak engem, mert egy köcsög vagyok. Egyébként tök sok nevet említettem ebben a posztban... Nem szoktam az embereket a nevükön szólítani... Úristen, meg fogok halni. Mindegy. Jaigen, és anya hétvégén elmegy, szóval inkább el se megyek Vácira, hanem itthon partizok egyedül.:D Najó, neeeeem, el kell menni. I need a... valami, ami jó sok pénzbe kerül, és gyötör a bűntudat, miután megvettem.
| 2013.06.03. 21:31, szamcsi.^^' |
De mégis ki az a Tibi atya? basszus, jobb vagy az életemből, mint én.:D
Ma a bit lokálpatrióta voltam. Mármint voltam a kicsik OB-jén, és már ott tartottam, hogy én is beállok a hajráhajrámiklósozók közé. Amúgy a mienk meg tök aranyosak voltak, meg ügyesek is.:D Már amennyire értek hozzá. Az már csak a hab volt a nemlétező tortánkon, hogy Fazekas Nándi is eljött. A meghalásom pedig a parkolóban következett be, amikor elsétáltam mellette. Gyorsan közöltem is anyával, hogy most már tényleg muszáj elmennünk egy Veszprém meccsre.
Na, bazdmeg, kiégtek az agysejtjeim. Halál komolyan. Jézusom, ez a két ribanc... :'D Mindegy, azért megint viccesek voltatok, köszi.:D Amúgy olyan bűntudatom van... Egy szar szemét szar alak vagyok. Viszont tegnap este (ami nektek már ma hajnal) néztem Going the Distance-t. Néhány jeleneten tényleg sírtam. Ez egy kurva nagy baromság, de iszonyat vicces volt.:D Mondjuk még mindig nem szeretem Drew Barrymore-t, azonban Justin Longot annál inkább.:D Most eszembe jutott, amikor javítottam anya gyerekeinek tollbamondásait (nem, nem gyerekmunka (csak néha), és mellesleg tök jókat szoktam nevetni. jaigen, és teljes mértékben legális is), és az egyikük azt írta annál helyett, hogy anál. Azt hiszem, akkor tényleg sírtam. Meg egyszer valaki a Csörsz és Rád nevű monda helyett azt írta, hogy Csanád. Najó, ennyit erről. Jaigen, és ugye, megnéztem a filmet, aztán amikor vittem ki a cucmókat a konyhába (csörömpöltem meg zörögtem egy sort), láttam, milyen világos van már. Vagyis nem nagyon világos, de már jön fel a nap. Én meg tök boldog lettem, mert ez az egyik dolog a nyárban, amit imádok: hajnalban fekszem, amikor már nincs vaksötét. Nem tudom, valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag oda vagyok ezért.
A suliról meg annyit, hogy pénteken diáknap volt (kilencre megyünk, mentazöld karszalag, kosárláz, röpiláz, izomláz vagy fociláz, eső, fél egyig kötelező, fagyi, túl sok ember, leesett bicikliláncok és random póker), a nap felében sírt a szám, amúgy pedig kosarat néztünk, dumáltunk, focit néztünk, röpit néztünk, dumáltunk, túl sokat láttam az excrushomat (he is chasing me. damn.), néztünk egy kőkemény három számos koncertet, amire cirka háromnegyed órát vártunk, és a büfének csak azért volt forgalma, mert egy egész jóképű tizenegybés srác lógott ki az ablakból. Illetve amikor nem a szám sírt, azon agyaltam, összejöjjek-e azzal, akinek én vagyok a crusha. Mivel nem jutottam dűlőre, ezért inkább kitaláltam, hogy valamelyik fiútól (aki elég nagydarab hozzám persze) búrok egy pulcsit, mert fáztam, azonban ezek az álmaim szertefoszlottak, így beértem volna egy szervezős pólóval is. Nem azért, mert meleg, hanem mert kurva jól nézett ki. Legalábbis nekem tetszett, na.
Ja, egyébként holnap folytatódik ez a meccses cucmó (legjobb négyben vagyunk, yeah), szóval megyek szurkolni. Ti meg azért szurkoljatok, hogy holnap reggel fel tudjak kelni.
| 2013.06.01. 21:59, szamcsi.^^' |
eskü, még a végén elmegyek ebbe a buliba... Hát, de esik ez a geci! amúgy hol van már a normális nyár? hiányolom már a rövidgatyámat.
Az ilyen emberek nem irritálják saját magukat is? Vagy csak én vagyok olyan hülye, hogy engem ez nagyon zavar? Mert ő akkora kurva nagy sportember (úszással, figyeljél, úszással), hogy be kell kötni a térdét, mert nem tudom (oké, nem vitatom, nem értek a sportokhoz, de egy úszástól...). Aztán kötélre kéne másznia, azonban 'ő nem tud'. Bazdmeg, én sem tudok, mégis felkínlódtam magam a feléig - ha nem tovább. Megpróbálja egyszer, aztán meg mint a krumpliszsák: elengedi a kötelet, és kábé lezuhan. Erre meg eljátssza a nagy halált, neki nagyon fáj a térde meg minden... Oké, én elhiszem, de akkor miért hagyta, hogy konkrét szabadesésben érjen földet? Illetve szerintem az igazság az, hogy nem is fáj az a térd, csak sajnáltatni kell magamat, empátiát kelteni, és utána pedig már csak szidni kell a tanárnőt. És ilyen osztálytársaim vannak. A szerencsétlenség netovábbja vagyok.
A másik... Mondja már meg nekem valaki, hogyan lehet engem ennyire látványosan utálni? Mármint nem zavar, ha valaki nem szeret, azonban az, hogy ez a tag körbepillant a termünkben, megállapodik a tekintete rajtam, majd lesajnálóan arrébb néz... Na, akkor már annyira felbasztam magam, hogy csak nevetni tudtam. Mi az anyám baja van velem? Mit ártottam neki? Mégcsak bántót sem tudtam neki mondani, mert kábé nem is beszélünk. De ő azért kitartóan utál. És feltűnően. Jólvan, örülj a holdvilág fejednek.
Mondtam én, hogy beindul az énekesi karrierem. Csak nem egy Queen-számra gondoltam... Mindegy, jó ez ide falura. Amúgy ma dj-k voltunk tesin. Oldschool dj-k. Magnón. Vagy rádión, vagy mi az isten az. Óra végére már szinte repeatre volt állítva a Hangover. Jaigen, meg kimenekültem a szertárból. Vagyis actually be se mentem, mert megijedtem (kivételesen egy tagtól), ezért visszafutottam a terembe, viszont így segítenem kellett felállítani a röpihálót. Tiszta rozsda lettem, és az óra hátralévő részében azzal terrorizáltam az osztálytársaimat, hogy összekentem őket. Rozsdával. De azért tök rendes vagyok, mert az utolsó tesinken merényeltem meg őket, nem pedig mondjuk kedden, amikor még egy óra erejéig fel kellett volna venniük a pólójukat. Tiszta jóság vagyok, na. Ja, és akkor megint kipanaszkodtam magam.
Egyébként nem jó ez a málnás csoki. Málnás leszek tőle mindenhol. I mean really mindenhol.
| 2013.05.30. 21:52, szamcsi.^^' |
egyöntetű vagy ön egy tetű? azt mondom á, meg a bé, meg a cé-é, ábécé
Miért nem lehet kilencre járni suliba? Mindennap nyolctízkor kelnék, ha hajat mosok, akkor is csak félkor. Nem ilyen hajnalban... Hat... mi az?! Mert ha nem mosom meg, akkor meg raszta vagyok, akkor meg hogy nézek már ki. Mondjuk leszarom, tizennyolc évesen raszta leszek, basszus. Szóval ja, kilenc... Engem utál az univerzum, ezért basz ki velem folyton, az tuti.
Azt hiszem, elmegyek énekesnek. Igen, nem vicceltem, tényleg az leszek. Egy kibaszott énekes. Úgysem tudok egyetlen egy dalszöveget sem, de az megy, hogy nanananana, á, bé, cé, ábécé, you need me, im radioactive meg woahoohohohohoooooooh. Mi ez, ha nem a csodálatos karrierem kezdete? És ha ez még nem lenne elég, táncolni is elképesztően tudok. Annyira, hogy egy egész új stílust fognak elnevezni rólam. Najó, elég ambiciózus voltam a mai napra.
Amúgy meg azért írok ilyen sokat, mert nincs jobb dolgom, és ellentétben másokkal, én tudok fogalmazni.:D Legalábbis azt hiszem. Jaigen, és túl izgalmas az életem ahhoz, hogy rövidebben fejtsem ki.
| 2013.05.28. 22:16, szamcsi.^^' |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
