'11. október 8.
Köztudottan a péntek kirándulós nap volt. A nyolcpera pedig - a hétcével társulva - a csillebérci kalandparkba ment.
Elég volt csak fél kilenckor kelnem. Jéhúú.:D Elnézegettem a tévében az okos embereket, és kábé hatvanötször bejártam a lakást. Kilenc körül felvettem a legvékonyabb nadrágomat a legvékonyabb pólómmal, rá egy laza gombolgatós pulcsit. Há' raj vagy, télen se fázol a mínusz tíz fokban.:D Azt hiszem, elég annyi, hogy úgy éreztem, mint a termopolár pulcsimnál. Átfújt a gatyámon a szél.:'D
Már az elindulásnál gondok voltak, ugyanis késett a busz. Nem két percet, vagy hármat, hanem úgy húszat.:'D A szélben egyrészt megfagysz, másrészt összekócolja a hajad. Rengeteg séróigazitás után megjött a buszunk is, és of course megtapsoltuk, illetve jéhúúkat ordítoztunk.:'D Konkrétan felestünk a buszra. A hátsó sorért harcoltunk Brennerékkel. Mi nyertünk.:M
Odafelé úton iszonyat jól elvoltunk. Két mondatot emelnék ki.
Ricsi csipszét ettük. Megszólal, hogy van rajta matrica. Rákérdeztem, hol? Mutatja. Lillu: de hol, Ricsi? Ricsi: tudod, mi a matrica?  Két oldala van, a hátulja ragad... :'D Mondom, ja. De hol a francban van az a matrica? Ott van, bazd, kiszúrja a szemedet. Lillu: de mi van ráírva? Fejjel lefelé nem tudok olvasni... Ricsi: kibaszott jó helyzet felismerő vagy.:'D [of course ironikus cinizmussal mondta.:D]
Ricsi mesélt egy nagydarab, erős emberről. Ennek most így semmi értelme, szóval olvass tovább.:D Ricsi: olyan volt, mint Feriszer Feriszer Feriszer Feri. Lillu: tehát Feri a negyediken. Ricsi: igen, és kétszer olyan izmos is. Lillu: szóval zárójelben Feri a másodikon, az egész a másodikon? Virág: nem, mert az még csak négy. És Feri a negyediken volt. Lillu: hát akkor jó az úgy. 'cuz Feri a negyediken... Virág és Ricsi: de neeem. *félperc.* Lillu: megvaan.:D Zárójelben Feri a negyediken, az egész a másodikon.:'D Olvasva lehet, hogy egyik sem vicces. De ahogy vitatkoztunk... Két perc röhögőgörcs.:D
Lassan megérkeztünk. Beletelt nagyjából egy órába, mire csak az oktatásig elvergődtük magunkat.:'D Nem mellesleg kurva hideg volt. Tőmondatokban: szekrényt béreltünk, megkaptuk a cuccunkat, felöltöztettek minket. Köhömm, annyira fáztam, hogy Bogi kabátjában másztam.:'D Ez volt egy óra. Azt hittem, eret vágok, ugyanis szétuntam a fejemet a fázásban.:'D
Amikor feladták ránk a beülőket és kellőképpen kiröhögtük egymást, mentünk Tamáshoz oktatásra. Tamás nagyon raj volt, rövid gatyában tolta. Mondta, hogy nyilván nem leszünk olyan bénák, mint az előttünk lévő kicsik. Mindenki magából indul ki, én tudtam, hogy rohadt béna leszek.:'D Pár perc múlva kiadta, hogy álljunk fél körbe, mert mesélni fog. Brenner megkérdezte, hogy derékszögbe... ? És nem poénból.:'D Majd fél perccel később neki is leesett. Közben egymást fejelgettünk a sisakokban. Elég hülyén nézhettünk ki, mert voltak 'továbbadós' sorok is.:'D
Végre odajutottunk, hogy másszunk fel. Megtanultuk, hogy fél kézzel kapaszkodunk, fél kézzel csatolunk.:'D 'Be is lógtunk'; én már itt bénáztam egy sort. Rosszul akartam visszamászni a kötélre, de ezt most nem részletezem, úgyse lenne érthető. Mászási próbálkozásaink előtt Tamás azt hitte, hogy ikertesók vagyunk Emivel. Ami elég ironikus lenne.:'D Mondja, hogy tökre hasonlítunk. Én meg mondtam, hogy túl nagy orrom van. És alapból sem hasonlítanánk.:'D A pálya végén csúszni kellett azzal a csigával, vagy mi az. Nem tudtam lecsatolni, megkérdeztem, most mi van. Talán előtte gondolkozni kéne, vágta rá egy másik csávó. Jabocs, mondom.:D [Ismerni kéne a jabocsomat, mert ez így nem jó.:'D] A gyökerek a túl oldalt laknak.:D Nagy küzdések közepette lecsatoltam azt az izét, és csúsztam egyet. Szar volt, mert leért a lábam.:'D
Betársultam Virágékhoz. Ricsi: elmondjuk neki? Lillu: mit? :| Elmondjuk? Virág: mondjuk. Ricsi: végig a seggedet bámulta. Mire én: a perverz fejedet, hogy a holló játsszon a szemeddel.:'D Elcsoszogtunk a zöld pályáig. Közben Ferenc és Emi is beért minket. Ferenc megszólal mögöttem: megyek utánad, aztán ha leszakadsz, akkor jót röhögök. Kösz.:'D
Nem látom sok értelmét, hogy a pályáról irogassak. A lényeg, hogy végigordítoztuk az egészet, egymásnak segítettünk, bevártuk a 'mi csapatunk' embereit. Páran megállapítottuk, hogy soha többet nem megyünk kalandparkba..:'D El nem tudod képzelni, hogy nekem mekkora para volt. A tériszunyommal.:'D Amúgy nem volt olyan borzasztó, csak iszonyat fura, hogy simán végigmentem mindenen.:D
Azt az örömet kellett volna látni, amikor végigértünk a pályán.:'D Csókolom Ildikó néni, elmentem meghalni a mocsárba. Ennyi volt a reakció.:'D A többiek meg rohadtul élvezték. Úgy látszik, csak mi voltunk ilyen antiadventurelandesek Ferenccel. Ricsi teljesen fel volt dobva, és fűzött minket, hogy menjünk vele a kék pályára. Na neee, menjél egyedül Ricsi.:D Lillu: felmegyek, meghalok.:'D Ezalatt Emi, Bogi és Virág is odaértek. Bogi és Virág egyből kék pályára mentek. A többi meg lényegtelen. Mi nem másztunk tovább.:'D
A gondok ott kezdődtek, amikor szomjasak lettünk. Boginál és Virágnál voltak a szekrény kulcsok. Ferenccel elindultunk a kék pálya mentén, aztán valahol a susnyásban megtaláltuk őket. Az a kommunikáció... Besírtam.:D Virág, dobjad má' le a kulcsot. De ne a fejemre, mert meghalok. Ne ordítsál, zavarod őket. Jól van már, asszony. Na, Virág, ide, ideje dobjad, de ne a fejemre, már mondtam. Ide, a földre.:'D Gyere, Bogi, gyere, neked is elmondom. Ne dobd a fejemre, mert meghalok. Ide a földre. Yale-re jársz, meg kell értened. Ide, jó? Okos dandár legyél nekem.:'D
Végül meglettek a kulcsok, és mehettünk inni. Utána elmentünk hot-dogot venni 290, azaz kétszázkilencven forintért, ami kábé 180, azaz száznyolcvan forintot sem ért.:'D Leültünk egy rozoga padra, ahol megettük a kajánkat. Közben kis elsősök sorakoztak, és két kissrác beállt elém. Mondták, hogy nézd már, hot-dog. Erre vagy tíz gyerek elkezdte ugyanezt mondogatni. Nagyon durva volt. Ferenc: kinézik a szádból a kaját. Yes, i know.:'D Gyorsan letudtam öt falatot egy nagy harapással.:'D
Találkoztunk Ricsivel és Márkival, akik megint hívtak minket egy másik pályára. Mondtuk, hogy nem, köszönjük szépen. Lentről néztük őket, és jókat nevettünk. Ricsinek folyton kiáltoztam, hogy jó a mackónadrágod.:'D
Nagy nehezen mindenki levergődött a pályákról, mentünk vetkőzni.
A végén le kellett menteni pár embert, és Bogi meg Virág szerint valami helyes pasi [idézem: Ákos bácsi.:'D] jött menteni. Azt hiszem, ő volt, aki megbámult. Amikor elment mellettem a talajon, akkor is állandóan végignézett. De így sutty. Úristen.:'D Kábé ötször találkoztam vele a talajon.:'D
Szóval jött relatív heéyes csávó menteni. Jól kibeszéltük, és megállapítottam, hogy szerintem nem is néz ki jól. Bogi: pedig olyan jó segge van, meg helyes feje. Virág és Lillu: ez a legfontosabb.:'D Irónia with cinizmus forevőr.:D Szerintem simán hallotta, miket dumálunk alatta tíz méterrel.:'D
Végül hazaindultunk. A buszon - szerintem - sokkal jobb hangulat volt, mint in adventureland. Ricsi folytatta a kanyaros dolgot, amit már reggel elkezdett. Vagyis ha elordítottad magad, hogy kanyar, akkor Ricsi eldőlt jobbra, rá Bogira és Emire.:'D Engem pedig halálra csikizett. Seriously. Leestem az ülésről.:'D
Egy idő után meguntuk Ricsi hülyeségeit, ezért Emi összehúzta a kapucnija madzagjait - így nem látott semmit -, és összekötette. Elég vicces látvány volt, főleg ahogy vergődött.:D Össze-vissza tapogatózott, szinte mindenkit letapizott a környéken. Brenner kis idő múlva hozzácsomózta a cipőfűzőjét az egyik karfához. Kaptunk az alkalmon: Emivel agyoncsikiztük.:D Az a szenvedés... Ha nevettél már tíz percig folyamatosan, úgy, hogy begörcsölt a rekeszizmod kétszer oda-vissza, akkor tudod, miről beszélek.:D Miután kiélvezkedtük magunkat, leszedtük a fejéről a kapucnit. Még elökörködtünk egy negyed órát, és már a sulinál is voltunk.
Tök jó idő volt, esett. Félig felhúzott esernyővel elsiettünk Erikáék autójához, és hazadobtak.
Összeségében jó nap volt, de én soha többet nem teszem be a lábam egy kalandparkba. Itt dögöljek meg, ha igen.:D
Következő blogig szeretek mindenkit, aki erőt vesz magán, és elolvassa ezeket az 'agymenéseket'. Legyetek jók, szépek, meg aranyosak.:'D
Jaigen, és elnézést a hossz miatt.

'11. október 5.
Megeresztek egy gyors blogot még kirándulás előtt. Ugyanis pénteken dzsalunk Csillebércre kalandparkba. Ha rossz idő lesz, akkor marad a Csodák palotája... Fuck it.:'D
Szóval folytassuk ott, ahol abbahagytuk. Legalábbis nagyjából. Legnagyobb dolog, ami mostanában történt, az az '56-os műsor. Kedden kiosztottuk a szövegeket, nem ártana megtanulni... :'D Ma volt nulladikban próba. Jéhúú. Anya csinálja, ergó nekem jutott a feladat, hogy begépeljek hét oldalt. Amivel nincs is gond, ha tudod, mit akarsz leírni. Délután ötkor ültünk neki, és - megszakításokkal ugyan - éjfélig írtuk. Kajak.:'D Szöveg kiosztva, kéne tanulni, a koreográfia is kezd összeállni. A próba egész jó volt, csak néha rám jöttek ilyen kisebb röhögőrohamok. El nem tudod képzelni, milyen önirónia viszont látni azt a szöveget, amit te gépeltél, és talán még hülyeségeket is mondogattál magadban gépelés közben. Aztán amikor ezek bevillannak... Garantált nevetés.:D
Pénteken hót' boldog voltam, ugyanis lazán két ötöst kaptam föciből. Plusz hibátlan töri dogát írtam. Jó, Pali-bá kihúzta az előző blogban említett hülyeség országokat. Én akkor is úgy vagyok vele, hogy szorgalmas voltam.:'D
Kedden írtunk matek dogát, amiben mindent ki tudtam számolni. Idézem magamat: jéhúú, mindent ki tudtam számolni. Ezentúl ez a nap piros betűs ünnep lesz. *félperc.* Aztán nem tudom, hogy ez most jó lesz-e nekem... :'D [Mármint, hogy mindent ki számoltam.]
Ugyanezen a nap írtam egy ötös kémia dogát. Örültem a fejemnek, mert a szenes-dioxid [ahogy Ricsi mondja] reakcióegyenletét leszámítva hibátlan lett. Még a végén okos leszek.:'D
Fizikán ültetés volt. *blöö.* Ofőnk csinált nekünk egy jó szar ülésrendet. Középső harmadik padból ugyanide másodikba ültettek, Márki mellé. Úgy látszik, engem nem tud más mellé ültetni, csak Imre vagy Márki van. Mondjuk Imrével utoljára hatodikban ültünk egy padban, szóval nem tudom, most hogy jöttem volna ki vele. Tegnap volt osztályfőnökink. Nyilván odaültünk, ahová első héten ledobtuk magunkat. Ofőnk bejön, hogy üljünk már úgy, ahogy ültetett minket. Én jó dühös lettem, ugyanis utálok a Márki mellett ülni.:'D Mondtam is, hogy engem nem tud más mellé rakni. Ülhetnék-e egyedül? Mondja, akkor üljek Ferenc mellé. Ferenc és én így: :|. Rávágtam egy okét, és egész jól elröhögtük az órát, ahhoz képest, hogy a kikötés a 'ne csacsogjatok' volt.:D
Nem tudom, miről tudnék még írni. Maximum az alkotmányosztásról.:'D Erre bezzeg van pénz... Mindegy, a lényeg, hogy kaptunk egy szerintem kurvára felesleges papírköteget, ami tényleg csak gyújtósnak felel meg. Majd karácsonykor viszem mamáméknak a kályhába.:D [A reakciók nem voltak olyan durvák, senki sem mondta, hogy szalonna alá rakja sütni.:'D Ferenccel azért röhögtünk egy sort. HAZÁNK neve Magyarország. Igen, bazd meg, általában csak úgy tengek egy országban, aminek fogalmam sincs, mi a neve.:'D]
Mai nap pár vicces dolga. Angolon szótáraztam ki a several szót. Virág megnyomja a rotringom végét, a hegye pedig elcsúszott, így az egyik e betű fölé egy spanyolos vonal kerekedett. Elkezdtünk nevetni, majd megszólaltam, hogy ne mááár, ez most tiszta eszpányole lett.:'D
Egész nap az értelmesen nézzél ment, mert Bogi a Yale-ről jött. Na már most, aki ismeri Bogit... Nem egy észkombájn, hogy őszinte legyek. Amúgy ha mond valami hülyeséget az vicces is tud lenni. Mindegy. Megkérdeztük tőle, mit tanítanak a Yale-n. Brenner benyögi: főzni.:'D Lényeg a lényeg, öt órán keresztül ezzel húztuk.:D
Lillu: Dominik, szólj neki, hogy jöjjön. Sancee: gyeree.:'D Dominik Ricsi öccse, mindig rászoktunk köszönni. Találkoztunk vele matek előtt. Ricsi már több napja nem volt suliban, ezért nem tudtuk, hogy jön-e kirándulni. Utána kiáltottam a fenti mondatot. Sancee pont szembe jött, és... Olvass feljebb.:D
Első órában ofő: nagyon dühös vagyok most Kovács Gergőre, mert holnap megyünk kirándulni, és nem tudok róla semmit. Ferenc: ilyenek ezek a pávák. A szüleik is bepávulnak.:'D
Első óra. Ofő: nem tudom, mennyi lesz így a buszköltség. Mariann néni osztályából már hárman nem jönnek... Timi: hát, csinálják meg ők azt a három gyereket. Ferenc és Lillu: kilenc hónap múlva indulunk.:'D
Matek előtti szünetben Pali-bá szalszázni tanult Xénitől. Pár perc múlva mi is kimentünk, hogy röhögjünk egy sort. Pali-bának már ment az alap lépés. Mondtam Virágnak, hogy menjen már táncolni. Ment is.:D Utána meg ő küldött volna engem. Én meg így neeem, neeeem, nem az jó senkinek.:'D Hál' istennek, nem 'táncoltam'.:D [Angol szakkör. Pont ültünk le a teremben, Pali-bá meglátott. Beállt az ajtóba, és 'szalszázott'... Nem kicsit szakadtam.:D]
Ennyit a hülyeségeinkből egy napra. Azt hiszem, holnap lesz bőven. Szerintem holnap vagy holnapután blogolok egyet a kirándulásról, bár lehet, nem lesz semmi izgalmas. Ha lesz, akkor pedig hosszú blogra számítsatok.:D
Csókolok mindenkit, legyetek jók, olvassatok sok kötelező olvasmányt, aki nyolcadikos az pedig tanuljon gőzerővel.:D

'11. szeptember 28.
Gondoltam blogolok egyet, így két hét után.:D Különösebben nem tudok miről írni, szóval marad a suli.:'D
Minden és mindenki ugyanolyan, nem változott semmi se. Vagy lehet, hogy változott valami, csak nekem nem tűnik fel.:'D Mindegy, van új rajz és föci tanárunk. Egyik rosszabb, mint a másik. Neeem, nem, dehogyis.:D A föci tanár jófej, a rajz már kevésbé. Gyula-bá engem ott kiakasztott, ahogy első órán bejelentette, hogy ő középiskolából jött. És két perc hatásszünet. Én meg így: jól van, gyere onnan, who cares? :'D Ráadásul olyanokat tanulunk rajzból... A neveket nem tudom kimondani, hallod.:'D És nem azért, mert egy korlátolt gyökér vagyok, hanem mert még te se hallottál róluk. Minden órán mutogatja, hogy milyen könyveket lehetne megvenni. Öt-hat-hétezer forint hetente egy könyvre? Hagyjál már, én minimum húszat költök.:'D Szóval a rajz tanárunk fentesztik. [Ferenc és Imre azt mondta, ha meglátja a rajztudásukat, akkor tarkón rúgja magát.:'D]
Töriből már meg is írtuk az első dogánkat. Ami szerintem egész jó lett. Csak amilyen hülye vagyok, már megint hülyeséget csináltam.:'D Fel kellett sorolni, milyen utódállamai lettek az Osztrák-Magyar Monarchiának és Oroszországnak az első vh után. [sok hülye szerint városháza... :'D] Zárójelben három-három. Én úgy gondoltam, hogy a három-három azt jelenti, hogy hatot kell felsorolni az OMM-hez. Hogy értsed: három lett Magyarországból, három pedig Ausztriából [ami ráadásul nem is létezett még akkor.:'D] - szerintem.:'D Hát nem. Szóval remélem, ez nem pontlevonás. Legalább szorgalmas voltam.:D [Azt hiszem, szeretni fogom ezt az évet, mert huszadik század. Jéhúú.:D]
Nyelvtanból és irodalomból szinte minden órán írunk, mert állítólag ez jó nekünk. Én azért vitatkoznék, hogy mi is jó nekünk... :'D Bár tény, hogy az osztály fele baszik tanulni, és azt hiszi, majd csak úgy beesik valami jó kis gimibe... De hogy minden hülyeségből írunk... Ma is volt doga. Nyugatból. Hát én hogy örültem, hallod... :'D [Attention. Mostanában sokat ironiáskodok.:D] Tehát jók ezek a magyar órák.
Matekból nyitottam egy hármassal. Fuck it.:D És elméletileg holnap már kezdjük a gyökvonást... Jó lesz.(Y)
Tesin futottunk tíz és három kört is. Kémiából is volt röpdoga, és már tudok reakció egyenletet írni.:M [El nem hiszed, milyen kurva büszke vagyok most magamra.:D Tavaly nem értettem, ebben az évben esett le.] Fizikából is számon kértek, számtechből pénteken írunk. Egészségtanon Éva néni leordította a fejünket a házi doga miatt, biosztól pedig undorodok.:'D Ez az embertan... Blöö. Etika még mindig borzalmas, a technikát pedig sosem szerettük. Röviden, tömören ennyit a tanulmányainkról. Inkább írok a napi hülyeségeinkről.
Pont a mai nap osztályfőnöki előtt vártunk huszonkettes előtt. Kovács halál komolyan odaállt Marci elé. Marci, mondhatok valamit? Igen, Kovács. Sajt.:D A nap hátralévő részében ez ment. Of course ofőn jól elröhögtettük egymást.
Virággal rengeteget tudunk angolul beszélni. Ezek általában iszonyat hülye vagy nagyon primitív mondatok. Szeretnénk táncolni farsangon [shufflin'-olni.:T], de alig van emberünk. Szóval én ilyen mondatokat mondtam, hogy Do you want some dansz? Illetve a dansz szó ment aznap. És mostanában rászoktam a shufflin'-ra.:'D We have to have some people for the dansz. I want some calculator. [Matek óra előtt, amikor elfelejtettem számológépet hozni.] I want some brain.:'D [Amikor hülyék vagyunk, tökéletes.:D] Tesi órán partizánoztunk, és of course unatkoztunk.:'D Elkezdtem angolul: I'm Normandia. And I hold the front. [Egy: ha nem így van Normandia angolul, akkor bocsássátok meg, de a szöveghűség fontos. Kettő: ezt még Marci mondta régesrégen, aki második világháború őrült.] Virág azt értette, hogy hold the frog, szóval én azóta nem a frontot, hanem a békát tartom.:'D Több dolog most nem jut eszembe... :D
Ééésssss járok előkészítőre is. Batthyányba. Matekra. Miért nem a saját sulidba? Mert nulladikban lenne, és az nekem túl korán van.:'D Másrészt szerintem nem árt, ha mástól is hallom ugyanazt. Szerintem angolra is fogok járni a suliba...
Egy hetem [ha hetedikes vagy, akkor szokd, mi vár rád nyolcadikban.:D]:
- hétfő: hat óra, kettő óra, negyed háromra itthon vagyok. Eszek, tanulok kicsit, aztán négytől hatig előkészítő a Batthyányban, utána pedig a maradék tanulás.
- kedd: hmm... azt hiszem, ez az a nap, amikor hál' a jó istennek nem csinálok semmit. És teljes erőbedobással a tanulásra koncentrálhatok.:'D
- szerda: végre öt óra, de kettőtől dráma. Ami nem gáz, csak túl sokat unatkozok két óráig. De legalább tanulhatok, vagy beülhetek anyához előkészítőre az osztályával.:'D
- csütörtök: elméletileg hetedik órában angol szakkör. Plusz tanulhatsz a pénteki rajzra. Mert nálunk vérkomolyan vesszük, felelünk minden órán.:'D
- péntek: egy újabb nap, amikor ha jól tudom, megint nincs semmi dolgom. Szóval megírom a házikat, könyveket a sarokba, és másnap alszok mondjuk tízig-tizenegyig.:D Kivéve, ha program van, vagy megyünk valahova osztálytársakkal, barátokkal.
Ehhez még jönni fog pár matek korrep számtech tanáromtól, hogy ne tíz pontosra írjam a matek központit.:'D Plusz még az '56-os műsor... És én még nem vagyok annyira elfoglalt. Barátnőm - angolt leszámítva - ugyanezek mellett még úszni jár. Jó ez a nyolcadik... :'D Jaigen, majdnem kimaradt, hogy akik keringőzni fognak, azoknak hétfőn nulladikban próba. Hülye fejünkkel vállaltunk diákügyeletet, szóval hétfő és szerda reggel fél nyolcra kell menni.
Addig örülj, amíg nem vagy nyolcadikos, és nem kérdezi mindenki, hogy édes gyermekem, hova akarsz menni tovább tanulni? Amikor pedig azt válaszolod, hogy nem tudom még, akkor lebasznak, miért nem tudod.:'D Örülj, amíg a hova mész tovább kérdések nem leszne olyan gyakoriak az életedben, mint a mizu kérdések fészbuk chaten, amíg nem kell egy csomó dolgot megtanulnod, és nagyon meghúzni az első félévet... Addig örülj.:D
Következő blogig csókolok, szeretek mindenkit, aki veszi a fáradtságot és elolvassa. Aki esetleg visszatérő, annak szólok, hogy ne lepődjön meg, ha mondjuk egy hétig nincs blog. Holnap pedig The Invisible [Láthatatlan] nézés lesz rtl-n, aki meg jót akar, az nézi velem.:D Szerintem egész jó film, nekem anno nagyon tetszett.:D Aki jó ember, az nézi.:D

Elballagtam a liftig, ahol legalább annyit lehetett hallani egy telefonbeszélgetésből, hogy mit nyögnek a vonal másik végéről.:'D Felhívtam Emit. Hát, szorgos kis hangyákat hallottam.:D [Mint amit a tévében látsz, ha rossz az adás. Csak ezt most hallottad. Fehér zaj.:D] Le is tettem. Kerestem egy ulohelyet, ott megpróbáltam Szikát is elérni. Őt se tudtam.:'D Mindegy, jót döglöttem ott a kanapészerű széken, vagy mi az. Nehogy unatkozzak, benéztem a Women'secret-be. Ahogy megláttam a felhozatalt, egy hangos háhőő száznyolcvan fokos fordulattal, and runaway.:'D [or escape. Kinek mi tetszik... ] Megint erőt vett rajtam az a fura állva-elalszol állapot, amihez ilyen émelygés is társult. Nem leszek soha orvos, mert én minden ilyet a vércukor-szintre fogtam.:'D Go Starbucks, hátha van valami cukros izé. Iced Passion Fruit Tea-re esett a választásom. Közben Ferenc hívott, hogy merre vagyok. Találkozzunk a Speednél. Én ezt valahogy éreztem. Az újabb Speedet.:'D A teámmal rohantam oda, ahol találtam három nagyon levert embert. Mármint így rájuk néztél, és elment az életkedved.:D Mondjuk, ha rám néztetek volna... Öngyilkosok akartok lenni - szerintem.:'D Szobroztunk még egy kicsit a Speed előtt Ferencékre várva. Úgy látszott a teának semmi hatása sincs, ugyanis ugyanolyan mosogató rongynak éreztem magam.:D
Végre elindultunk a Deák térre, ahol valami skatepark van. Ferenc közben végig a kilakikittbazdmegnemlakikittsenki szöveget skandálta, amitől már kész voltam, és a fejéhez nyomtam a jéggel teli műanyag poharat. Ki is vette a kezemből, mivel melege volt, aztán az jó rá. Basszus.:D
Deák térnél leszállás, go skatepark. Megállapították, hogy ez nem lesz jó, túl sokan vannak. Rendben, irány a Városliget. Földalattira fel, Széchenyi fürdőnél le. Az út közepén gyalogolva hat hülye nem túl bizalom gerjesztő látvány - bár amikor hazafelé mentünk, szerintem rosszabbul néztünk ki.:'D [Bocsánat, hogy többes számban írok. Lehet, hogy valaki szerint nem voltunk hülyék... :'D]
A skateparkban szerintem nem voltak olyan sokan. Letáboroztunk a fű egyik szabad részén. Imre és Ferenc cipőt cserélt - mert az fontos.:'D -, Áron pedig pólólemelegvan elv szerint járt el.:'D Of course, előtte gumipogácsát, vagy mit kellett cserélni. Én közben majdnem elaludtam. Jó koszos lett a hátam. Tanulság: fűbe nem szabad lefeküdni aludni - főleg abba, amit előtte kitépkedtél, mert unatkoztál.:'D
Különösebben érdekes dolog nem történt skateparban. Talán egy-két dolgot emelnék ki. Először is a lenézést. Ferencet azzal basztattuk Patrikkal, hogy mi az már, az a - ahogy Pít mondja - rámpás retek, simán legurulunk róla. Ferenc: oké, fogd meg a deszkát, és nézz le! Én így: hülye vagy? Dehogy nézek én le. Még a végén meghalok.:'D Pít: add ide! Lenézek. Ferenccel odamentek, felmásztak, Pít lenézett. Azt a fejet... Nem lehet leírni.:'D Szóval Pít lenézett, megijedt, visszajött, és azonnal meg is ette a nutellás szendvicsét.:D
Amikor lassan már két órája ültünk ott, Píttel halkan elkezdtük mondogatni, hogy igazán mozdulhatnánk már valamerre. De neeem, ők nem.:D Ferenc még ott a rámpás retken ment körbe-körbe, Imre nézte, Roni meg próbálta utánozni. Patrikkal egymásra néztünk, és már a házépítésről beszélgettünk, hogy itt verünk majd sátrat, aztán itt fogunk megöregedni a városligeti skateparkban.:'D Kábé negyed óra múlva Imre odajött beszélni két mondatot. Mondtam, hogy éhes vagyok. Imre: hát, miért nem szóltál? Patrikkal jót nevettünk, mert már minimum háromszor mondtam el ezt a mondatot, mire eljutott az agyáig.:D Végül Imre visszament Ferencékhez, és mi megint letelepedtünk a fűre.
Amikor már több, mint két és fél órája döglöttünk a parkban, végre mindenki hajlandó volt ugyanabban az időben ugyanott lenni. Újfent elmondtam, hogy éhes vagyok, és mozdulhatnánk már valamerre. Nem nyögök tovább, legyen annyi elég, hogy kábé negyed órás könyörgés után még mindig nem indultunk sehová, de az elhatározás már megvolt.:'D Áron még rajosan pózolt pár képhez Ferencnek. Pít pedig olyan 'dühös' lett rá, hogy az egyik pikcsőrnél mögé lópozott a deszkával, hogy leüti.:'D
Durván három óra tömény skatelés után elindultunk hazafelé. Úgy mentünk, ahogy jöttünk: hatan elfoglaltuk az egész utat.:'D Szerintem agyilag akkora már teljesen lefáradtunk, és minden baromságot összehordtunk. Ha jól emlékszem, a legnagyobb problem az volt, hogy kinek küldjük át a hálendát meghallgatásra. Ugyanis én még nem hallottam. [Azóta már pótoltam a lemaradást.:M] Eközben még eldöntöttük, hogy éhesek vagyunk, ergó meglátogatjuk a Vörösmarty téri Mekit.
Kisföldalattira fel. Of course, előtte még a sík terepen majdnem elestem. Jó hangulat megalapozva.:D Bevásároltam egy kiló vonaljegyet, nehogy véletlen kifogyjon.:'D A földalattin konkrétan menekültek előlünk az emberek. És nem viccelek. Leültem egy nővel szemben [hátulra ültünk, ahol sok hely van egymás mellett], és fél perc múlva arrébb ült.:'D Píttel és Ferenccel jól 'elbeszélgettünk', szinte végigröhögtük az egész utat.:D Akkor alkottuk meg a hegyi troll fogalmát, mivel Patriknak olyan jó trollface-e van.:D A nap hátralevő részében kilencvenöt százalékban hegyi trollnak hívtam. Szegény.:'D
Vörösmartyn le, és go Meki. Ferenc mondta, hogy százötven méterre van, ezért én hangosan elkezdtem számolni a lépéseket. Hatvan körül abbahagytam, mert elfáradtam.:'D Már olyan fáradtak voltunk - legalábbis én -, hogy full hangerőn mentünk végig az utcán. Hangosan nevetve, egymást ütögetve, és ha valami hülye beszólás volt, akkor elordítottuk magunkat vagy kiáltva elismételtük azt. Bunkóság netovábbja.:'D
Megbeszéltük, hogy mindenki elvitelre fogja kérni a kaját a haladás miatt. Jó, rendben, fiúk egyből elmentek vécére. Patrikkal kitaláltuk, mit is eszünk ma este, meg is vettük. Letelepedtünk egy asztalhoz. Ferenc ült le utolsónak egy nagy zacskóval. Körbenézett, majd egy bazd meggal lereagálta a dolgot.:'D Ugyanis senki se kérte elvitelre, rajta kívül.
Össze-vissza végeztünk az evéssel, de egyikünk sem talált szemetest. Hát basszus, tényleg mindenki megnézte, de sehol semmi.:'D Amikor már én is úgyahogy betermeltem a salátámat, a kukát is megtaláltuk.:D Borítottuk volna ki a tálca tartalmát, amikor Imre észrevett valami leveskockát, ami nekem addig fel sem tűnt.:'D Kivettem a kezéből, és Fannival elkezdtünk nevetni. Mi ez már, hallod? :'D Ezt salátába? Hagyjál békén, elrágni nem tudom.:'D Öt perc tömény nevetés után abban maradtunk, hogy ez az élet nagy kérdései közé tartozik. Mármint miért is kaptam a salátához leveskockát? :D
Mekiből távoztunk, én nagyban ettem a salátámat, és megint az út közepén találtuk magunkat. Ferenc hozta a zacskót is, amit Pítnek a fejére kellett volna húznia. [Amíg ettünk, bejött három rendőr - de ki is mentek -, és azt mondtuk, hogy a hegyi trollokat letartóztatják. Nem húzod a fejedre a zacskót, meghalsz.:'D] A zacskó fejrehúzása elmaradt, de engem majdnem elütöttek.:'D Tényleg nagyon fáradtak lehettünk, mert megint csak óriási hanggal mentünk a villamos megállóba. Én tuti teljesen kész voltam, mert arról szövegeltünk Imrével és Píttel, hogy a kettes villamos hol áll meg.:'D Futva el is értük az említett tramet. Elég hülyén nézhettem ki egy salátás tállal a kezemben rohanva.:'D Menet közben ettem volna, ha a menetszél nem viszi le a villáról a salátaleveleket.:'D Úgy nevettem, hogy kétszer majdnem megfulladtam.:D
Az emberek újfent menekültek előlünk. De fogalmam sincs, miért. Nem voltunk borzalmasak. Sőt, még olyan hűű, de rosszak se - szerintem. Mindegy, végül nagyjából egy helyre verekedtük magunkat. Megkérdeztük Ferenctől, hogy van az agya. [Of course, skateparkban elesett. Fejre, úgy kell azt.:'D A héven meglestük, és vérzett is. De azt mondta, hogy nem fáj...] Az agyállapot után trollface-k és perverz fejek voltak. Ronin és Píten besírtunk.:'D
Végezetül a hévet is elértük. Felbontottuk az élet nagy kérdését. Megkóstoltuk, egyszer élünk.:D Káhömm, borzalmas volt.:'D Elindultunk, hazaértünk, elköszöntünk. Hegyi trollunkat a faluban elhagytuk, Ferenc pedig Tököl felé ment tovább.
Fél tíz körül haza is támolyogtam mosolyogva, fejfájva, lábfájva. Megfürödtem, laptopoltam, I'm Legend-et néztem. És fél egy körül beájultam az ágyba.:D
Kurva jó nap volt. Jobb nem is lehetett volna.:D A közös pikcsőrt akkor is hiányolom, bár szerintem egyikünk feje sem lett volna vállalható.:'D Az OSG hangulat elég érdekes volt, de tetszett.
Mindent egybevéve fantasztikus nap volt. Ha olvassátok, akkor Fanni és Áron, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól kijövök majd veletek. Bár lehet, hogy csak az egymás piszkálásán alapuló humor miatt... :D A lényeg a lényeg, jövőre ismételhetnénk ugyanezzel a csapattal. Persze, csak ha nem lett elegünk egymásból így egy nap alatt.:'D
Elnézést, hogy ilyen nagyon-nagyon hosszú lett, de egy ilyen fantasztikus napot nem lehetett rövidebben leírni. Ezúton is köszönöm mindenkinek a szombatot.:D