'11. szeptember 10. - Egy héttel az esemény után posztolva is lett.:'D
Szégyen, nem szégyen, én életemben először voltam OSG-n. És mit ne mondjak, kurva jó csapat jött össze.:D
Nyolc óra tízre volt megbeszélve a találkozó a hév megállóban. Én fél nyolckor kimásztam az ágyból, tiszta kómásan. Tegnap én még hajnali egykor teregettem, na.:'D Gyorsan ettem egy fél tál müzlit, felöltöztem, fogat mostam, belőttem a sérómat. Kisiettem a megállóba. Én voltam az első.:M Majd később kiderült, hogy jött Fanni is, csak én kábé életemben egyszer láttam, akkor is két percig.:'D Szóval amikor Ferenc megérkezett, akkor esett le, hogy ja tényleg, ő a Fanni. Háhá.:'D Mentem köszöntem, jöttek Imréék is, felszálltunk. Miklóson felszálltak ezek a rajulós gyökerek, akik csak azért járnak ilyen rendezvényekre, mert menő, meg osztanak matricát. [Most mondod, hogy én is azért mentem mert rajság. Nem, én azért mentem, mert érdekelt. Amúgy meg táskát is kellett még vennem, szóval jót a hasznossal.:D]
Bezötyögtünk Vágóhídig. Mindenki vett napijegyet, csak én nem. Anya ellátott egy kiló vonaljeggyel.:'D Anya of course pont akkor hívott. Kérdezte, hogy kikkel mentem. Mondom: itt az Imre, a Patrik, a Roni, meg a Roni barátnője. [Ezt olyan értelmesen elmagyarázva, mutogatva.:'D] Mire így mindenki felhorkan, hogy hát itt a Fereeenc.:D Jabocsbocsbocs, itt a Ferenc, itt a Ferenc, őt elfelejtettem. Hát, Ferenc nem örült neki.:'D
Ezek után fogtuk magunkat, és átmentünk a túloldalra. Ferenc leszedte a táskájáról a deszkáját. El is indult volna, csak - igazából fogalmam sincs, mi történt - a deszka hátrafelé kigurult alóla. Mi kinevettük, ő meg majdnem elesett.:'D Felszálltunk a villamosra, majd Imréék kitalálták, hogy Stégbe akarnak menni. Lillu, jössz? What the fuck this Stég? :D Megtudtam, hogy Stég is a skateshop. Életem információja.:D
Stéghez meg is érkeztünk, de fél tízre. És tízkor nyitnak. Sok hülye mit csinál? Naná, hogy a kirakatba ül és kólás gumicukrot eszik.:D A hatvanegyes villamos nagyjából három perc múlva megint elment ugyanabba az irányba. Patrik megszólal, hogy mi ez már, bazd meg, most ment el.:'D De ezt olyan Patrikosan. Ferenc közben a deszkáján állva össze-vissza ment. Patrik: mikor jön már egy busz? - hangosabban. - Ferenc, hogy ütne el egy busz. Lillu: ha rajtad múlik, elfogja.:'D
Jöttek mások is. Nem tudom, mit gondolhattak, de öt nagy állat ül a kirakatban kólás gumicukrot majszolva nem kelthetett valami pozitív benyomást.:'D [Ferenc 'deszkázott'. Mondjuk már be se fért volna a kirakatba.:'D] A várakozás alatt Ferenc és Áron valami kőpapírollózással deszkázni kezdett. Öt perccel később kiszólt egy öreg nő, hogy nincs itt elég hely - vagy valami ilyesmi. Biztos hangosak voltak. Basszus, a villamos tényleg olyan halk... :'D
Ötven körül két csávó meg egy nő kiszédelgett a boltból. Mindenki talpra ugrott. Az egyik megszólalt, hogy majd egészkor, gyerekek, majd egészkor. Visszaültünk. Én azon gondolkoztam, hogy ezek most ott laknak, vagy sátortábor, vagy mi van ott, hogy csak így kijöttek? :D
Pár perc múlva már hivatalosan is kinyitottak, szóval betolakodtunk. Áron lapot vett. [Remélem, tényleg lapnak hívják. Gáz lenne, ha egy ilyen nap után nem tudnám a nevét.:'D] Imre pénzéből.:'D Gyorsan körbejártuk az egész üzletet, kiröhögtünk pár dolgot. Of course, az új lapra nagyon kellett vigyázni egész nap.:D
Jaigen, gyorsan tisztázom, hogy ki kicsoda.:D Imre és Ferenc osztálytársaim. Áron Imre bátyja. Fanni Áron barátnője, Patrik pedig egy volt évfolyamtársunk.
Új lappal, nagy boldogan és gyors útirány változtatással elindultunk a Moszkva felé. Mert arra gyorsabb. Na ja, persze.:D Moszkvára megérkezvén átszálltunk a kettes metróra. Amikor leértünk a megállóhoz csak néztünk, hogy nincs Nyugati pályaudvar nevű megálló. Végül újratervezés: Blahán le, át a négyes-hatosra, ott vagyunk, hallod.:D Oké, metró arrived. Unalmamban megkerestem a Nyugatit. Hát nem a hármas vonalán van? :'D Szóval Deák téren át a hármasra, mert úgy gyorsabb. Na ja, persze.:D
Nagy nehezen a Nyugatihoz értünk. Bementünk a Westendbe, ahol megvécéztettük a társaság férfi tagjait. Ha jól emlékszem, ezután benéztünk a Garage store-ba, Imre és Ferenc pedig bement a Speed-be. Mi kint leültünk. Úgy tíz perc múlva kiverekedték magukat. Megcéloztuk a tetőt. Táska átkutatás megvolt. Alig tettünk meg húsz métert, belefutottunk Emibe és Dalmába. Úgy volt, hogy találkozok velük, ezért otthagytam Imrééket. Szóval én kábé bementem, kijöttem.:'D
Beültünk a Starbucksba. Beszélgettünk, pikcsőrt mékeltünk, nevettünk. Nagyjából fél órával később elmentünk nekem táskát venni. [Előre megsúgom, most már vettem is.:'D] Of course a Claire's-ben kötöttünk ki. Egyből leakasztottam a rénszarvasos táskát, mivel egy darab volt. Hátha valaki elvitte volna még előttem.:'D Körülnéztem öri-bari karkötő ügyben, amit megígértem Virágnak. [Ricsi, Virág és én öri-barik vagyunk egy tavaly májusi rajz óra szerint.:D] Találtam két egész elfogadhatót. Próbáltam Virágot hívni kétszer is, de nem vette fel. Így mindkettőt megvettem.:'D Jaigen, a táska. Vállra akasztható rénszarvasos. Ahogy régebben írtam, nekem csak az aktualitásával van bajom.:D [Akit érdekel: az öri-baris karkötőkről. Vettem egy öt darabosat meg egy hármasat. A három darabos fekete-fehér: písz, szív, és egy csillag van rajtuk. A öt darabosak hivatalosan is BFF-esek, sárga, zöld, kék, rózsaszín, narancssárga színben.]
Miközben vásárolgattunk megcsörrent a telefonom. Tomika volt az, találkozni akart Emivel. Mondja, hogy ne sokat vásároljunk. Mondom, kapd be.:D Végül vele is találkoztunk a Mekiben. Vilivel volt. Felküzdöttük magunkat a tetőre lifttel, ahol elváltam tőlük. Felhívtam Imrét, hogy hol is vannak. Of course, Speed.:'D Odagyalogoltam, ledobtam magam. Közben láttam Jessicát is. Gondoltam utána megyek, de kurva fáradt voltam. Majd csak jön visszafelé is.:'D Hát öt perc múlva jött visszafelé is. Kinyújtottam a kezemet, ennyi telt tőlem erőileg. Szika és Dó észrevett hál' a jóistennek.:'D Nagy nehezen talpra küzdöttem magam. Elkísértem őket a játékteremig. Alig tíz perc alatt kiveséztük az összes lovis dolgot, és a helyi történéseket.
Visszasiettem. Patrikot megbíztam a helyem vigyázásával. Mire visszatértem, ő már ott ült. Kösz, Pít.:D Kiderült, hogy amíg én elvoltam, Ferenc és Imre már ettek, csak Roni és Fanni nem. Én meg, basszus, kivel menjek? :'D Éhes voltam. Egy fél tál müzlin kívül nem ettem semmit reggel, mert a gyökér fejemmel csak fél nyolckor tudtam kikelni az ágyból. Szóval kábé tíz centiről ráordítottam szegény Áronra, hogy Roooniiiiii.:'D [Mert már vagy ötször szóltam neki szépen, de nem figyelt rám. Amúgy, ha olvasod, és fél füledre nem hallassz, akkor bocsánat.:D] Ugyanis ők eltervezték, hogy mennek Mekibe kajálni. Mondtam, hogy kérek szépen egy cornettos mcflurry-t. Mondták - nem is egyen -, hogy azzal nem fogok jól lakni. A durva, hogy nem is voltam annyira éhes, csak olyan leesett vércukrosnak éreztem magam. Kissé furán.:'D A vége az lett, hogy meghívtam őket egy tízezresből.:'D [Mondjuk nekem ma esett úgy igazán ez a tettem. Tiszta jóság vagyok, na.:D] A múltkori mozizásból okulva megkérdeztem: visszakapom-e a visszajárót? Ferenc így kiröhögött, hogy neeeem, elkölti a pultos gyerek.:'D
Imrével, Patrikkal és Ferenccel elmentünk valami normális üdítőt venni. Kóla.:'D Amikor kiértünk a boltból - ez azért lesz leírva, mert vicces - Áron hívta Imrét, hogy csipkedjem már magam.:'D Csipkedtem magam, és gazdagabb lettem egy mcflurry-vel. Megköszöntem, és Patrik kezébe nyomtam azt a fagyis izét, amíg elraktam a maradék pénzt. Beleszagolt. Ilyet szól, hogy ennek jó illata van. Add már ide, megeszem.:'D Kettőspontdé, hülyének ne nézzél már.:D
Ettünk, ittunk, megint megcéloztuk a mosdót.:'D Felcaplattunk a tetőre. Pont elkaptuk valami deszkás selejtezőnek a végét. Jó lett volna, ha nem rengeteg fejet látok.:'D Ferenctől elcsórtam a deszkáját, ráálltam. Eddig oké, de amint felnéztem, elment az egyensúlyom és elcsúsztam.:'D Nem estem le, csak így háhőőő.:D Végül valahogy rájöttem, hogy kell rajta megmaradni, és egész jól láttam a dolgokat. Röhögjetek ki, de szerintem tök érdekes volt.:D
Ezek után a Kilakikitt koncert helyén kötöttünk ki. Megmondtam, hogy köszönöm, de én ezt kihagyom. Legalábbis, amiket Ferenctől hallottam... Amúgy is fáj a lábam, majd hívjál Ferenc. Na már most, ezt úgy mondd el, hogy valami dj-s szartól alig hallod a tőled három milliméterről a füledbe ordító embert. Activity-vel minden megoldható.:D

'11. szeptember 2.
Nem sírni fogok, hogy elkezdődött a suli, megint tanulni kell, és hasonlók. Valami értelmesebbet szánok a blogra.:D
Szóvaltehát, mi is a véleményem a Skins-ről. Pozitívan csalódtam az egészben.:D Valami nagyon elszállt, nagyon drogos, nagyon ivós sorozatot vártam. Mondjuk egy Trainspottingot epizódok formájában. Ezt vártam, de teljesen más jött. Más, jó értelemben. Nagyon-nagyon jó értelemben.
Kezdeném ott, hogy engem már az első rész letaglózott. Majd ahogy tovább néztem a sorozatot, az első rész már el is tűnt. Főleg az első évad hatodik rész után, ahol egyre jobban kibontakozott Maxxie és Anwar. Onnantól kezdve Maxxie az egyik kedvencem lett. Igazából nem is tudom, miért, de megszerettem. [A későbbieknek más miatt is.]
A másik nagy kedvencem Ton. Akinek a baromságait utáltam az első évadban, és valahol örültem, amikor Josh helyretette. De a második évados Anton... Hiányzik a régi tahó Tony. [Ezt még akkor írtam, amikor még olyan harmadik rész körül tartottam. Azóta már egész jól visszatért a régi önmagához.:D] Őt azért kedveltem meg, mert egy nagyon összetett személyiség, akiben még elég sok lehetőség van - szerintem.
Viszont aki mindent visz, és nála jobb karakter szerintem nincs, az Chris. Talán azért is, mert hasonlítunk valamennyire. Nekem az idióta vigyor tetszett meg, majd pár rész után rájöttem, hogy én is valahogy így mosolygok. Az első évad negyedik része után pedig eltűnt az a mosoly. Nagyon megsajnáltam. Azt hiszem, én a diliházban kötöttem volna ki. Illetve a második évados Chris-t is imádom, ahol már kezd egy kicsit felnőni. Az Angie-s dolgot nem is nagyon értem, de szerintem csak egy poén akart lenni a rendezőtől/forgatókönyvírótól. Szóval én Team Chris-hez tartozom.:D
A lányok közül különösebben nincs kedvencem. Talán Jal, akiről az első évadban nem sokat tudunk meg. De a második évadban elég sok szerepe van - az előző évadhoz képest.
Sokakkal ellentétben én nem vagyok oda Cassie-ért. Fogalmam sincs, miért, engem egyszerűen taszít. Ezzel most nem azt mondom, hogy utálom - vagy ilyesmi -, csak én nem értem a vele kapcsolatos dolgok miértjét. Én már ott megdöbbentem, hogy nem eszik. Én, aki képes egy negyed dinnyét vagy egy szelet rántott húst kétféle salátával meg mondjuk rizzsel megenni, annak ez teljesen képtelenség.:'D [Viszont, ha nem vagyok éhes, akkor még az evés gondolatától is hányingerem lesz.:'D] Nekem az az 'elvarázsolt' világ se jön be, amiben Cassie él. Egyszerűen nem kedvelem. És ez nem azt jelenti, hogy az első adandó alkalommal kiírnám az sorozatból.:D
Egyetlen egy szereplő van, akit nem bírok, és nem is értem miért van itt. Sketch. Fogalmam sincs, miért akar Maxxie-ből heterot csinálni. Ha ő meleg, akkor... Számomra elég idegesítő. Ránézek és egy elfojtott pszichopatát látok. Elnézést, de amikor kikötözte az anyját az ágyhoz... Hm, talán egy Mesterségem a halál című könyv főszereplőjéhez tudnám hasonlítani.* Teljesen normálisnak hiszi magát, közben pedig a környezete elutasítja. Attól, hogy nem ért meg senki, még nem vagy művész.:D
Mint ahogy az előző blogban is írtam, végre egy tinisorozat, amiben hús-vér szereplők vannak, valódi problémákkal. Nem Dawsonék, vagy a Tuti gimisek, nem is a Beverly Hillsben élők. Nem műk a gondok, nem oldódik meg minden egy Harry Potter varázsige elmondasával. Nem huszonévesek játszák a szereplőket, ők tényleg gimisek. Tökéletlenek, vannak hibáik, mint mindenkinek.
Csak azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon eltalált sorozat, elég felszínes történettel, egész jó poénokkal. Mint Dawsonéknál, itt is el lehetne cseszni egy rossz forgatókönyvvel, unalmas sztorival. De nem, itt a legtöbb rész érdekes, ki van hegyezve valakire. És a bemutatott karaktert vagy a szívünkbe zárjuk, vagy az ellenszenves kis szörny még nagyobb lesz. Úgy gondolom, hogy nincs olyan szereplő, akit ne szeretnénk valamiért.:D Vagy akiről ne lenne akárcsak egy mondatnyi véleményünk is.
Antont a parasztságokért, a jó humorért, Michelle-t - én speciel - a családja miatt, Cassie-t a folytonos mosolygásért [Bárcsak én is ilyen lennék, képes lennék nevetve kimondani a dolgokat. És amikor Sidet felpofozza. Mosolyogva... :D], Chris-t - legalábbis jómagam - az idióta poénokért, amiken bármikor tudok nevetni, a hasonló vigyorért, Anwart a vallása figyelmen kívül hagyása miatt, Maxxie-t amiért képes kimondani a véleményét, utána pedig nem lesz bűntudata, és vállalja a döntéseit a következményekkel együtt, Jal-t a makacsságért, az önfejűségért [én is hasonló vagyok.:'D], Sidet a sikertelen próbálkozásaiért, a 'lúzerségért' bírom.
Of course, itt sincs olyan rész, ami ne lenne rossz. Így visszagondolva az legelső rész... Valahogy teljesen el is felejtettem így az események közepette.:D És a Sketch-es részek. Leszámítva, hogy tök jó érzés kimondani a nevét [pár angol szó, amit imádok - nemcsak angol órán - benyögni: unbelievable, radio shack, crucible. ennyi elég lesz.:'D], azokat a részeket, amiben öt percnél többet szerepel, nem bírom. Újfent nem tudom megindokolni, de még jobban taszít, mint Cassie.
Egészében véve az egész sorozat nagyon el lett találva. A karakterek és a történet is egyszerűen fantasztikus. Tény, ennek a sorozatnak is vannak hibái, hiszen semmi sem tökéletes. De én nagyon szeretem, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki jót szeretne látni.:D
Ez egy elég se füle, se farka blog lett - szerintem. Nem tartom magam túl jó kritikusnak, viszont szívesen 'kritizálnék' mást is. Mondjuk filmeket. El tudom képzelni, hogy tíz emberből hét most vagy nagyon furán bámul a monitorra, vagy röhög, hogy mekkora barom vagyok.:'D Szóval, ha kíváncsiak vagytok/kíváncsi vagy kicsit jobb, összeszedettebb írásokra, kritikára, akkor várom az ötleteket, hogy miről írjak.:D Ha nem értesz egyet velem, akkor nyugodtan megírhatod, nem harapom le a fejed. Of course, normális stílusban írd - káromkodás, kioktatás satöbbi nélkül.
Tehát nyitott vagyok bármilyen ötletre. Tovább 'kritizáljak', vagy maradjon ez a forma [a napokat leíró blogolós], vagy legyen valami teljesen más 'kinézete' az oldalnak. Megszabadulni tőlem azt hiszem, nem fogtok, mert szeretek irogatni. Szóval aki azzal jön, hogy zárjak be, ez az egész úgy szar, ahogy van, az sajnos siket fülekre talál.:D
* Most biztos valami elvetemült hülyének hisztek, hogy ilyeneket olvasok.:'D De nagyon jó könyv; amúgy is érdekelnek a második világháborús dolgok. Aki olvasta [bár kétlem, hogy itt lenne ilyen ember], az ne az egész könyvet értse hasonlatként, csak amikor ő lett az auschwitzi tábor vezetője. Amikor beszippantotta ez az eszme.

'11. augusztus 27.
Eddig nem volt blog, mert nem történt semmi. Tényleg semmi.:'D Vonaton inkább fan ficet írtam, szóval azért nem volt blog. Illetve rohadt meleg volt, légkondi kilőve, háromnegyed óra késéssel.(Y) Of course, gondolhattam volna.:D
Mai napon Westendben voltunk, ismét.:'D Imrével és Ferenccel mentem mozizni.
Szépen beállítottam a telefonomat 11:30-as ébresztésre, mert úgy volt, hogy negyed egyes hévvel megyünk. Én szépen elkészültem addigra, ki is gyalogoltam, de a hév pont akkor ment el. Óshit-tel le is reagáltam, majd felhívtam Imrét, hogy ők most felszálltak-e, vagy mi van. Imre kérdezi, hogy megnéztem-e tegnap 'este' fészbukomat. Of course, tegnap egykor azzal voltam elfoglalva, hogy Tont elgázolták a Skinsben, illetve szegény Chris-szel. Szóval nagyon bele voltam temetkezve az eseményekbe.:D Én így nem, kellett volna? Imre: hát igen, mert időpont változás van. Egy órával később megyünk. Lillu: bazd meg, Imre, bazd meg.:'D Hazagyalogoltam, és örültem, hogy közel van a megálló, mert kurva meleg volt.:'D Elkezdtem nézni a második évad első részét, közben körmöt festettem, mert unatkoztam. Jaigen, amikor mentem volna ébredés után konyhába, találtam két darab poloskát. Az elsőtől még nem ijedtem meg. Hát basszus, ott lóg a függönyön, le van szarva. Aztán nyitottam volna a hűtőt, amikor megláttam a másikat a hűtő melletti falon. Scream out loud, and runaway.:'D (Y) Egyszer kapjak szívrohamot... :D Visszatérve a körmfestésre. Elég bénára sikeredtek, mivel közben a monitort bámultam, és sajnáltam Antont [a leghülyébb becézése az Anthonynak, de én így hívom, na.:D] meg Maxxie-t.
Szóval evés-ivás nélkül egy óra körül kigyalogoltam a megállóba. Nemsokára Imréék is megjöttek, majd találkoztunk Ronival és barátnőjével. Beszéltek kábé két mondatot, és - amilyen én vagyok - szinte mindenen nevettem.:'D Később felszálltunk a hévre. Megosztottam Imrével, hogy alig ismertem rá Áronra.:'D Vágóhídig zenét hallgattunk, jókat röhögtünk pár dolgon. És az élet iróniája... Az a kalauz volt, aki múltkor 'lerakott' minket Haraszti felsőn.:D Próbáltam nem elröhögni magamat, ami úgyahogy sikerült is.
Vágóhídra megérkeztünk, átszálltunk a kettesre, előtte pedig felszerelkeztünk elegendő vonaljeggyel. Borároson átszállás négyes-hatosra, és meg sem álltunk a Nyugatiig. Közben sok volt megintcsak a nevetés, beszólás, és minden, amit kinézel belőlünk.:D
Első állomásunk a Starbucks volt, ahol tényleg vagy negyed órát álltam/álltunk.:'D Kértem egy nagy jeges vanilia latte-t. Jó, rendben, oda is álltam a kis pulthoz, ahol megkapod az italokat. Már több embernek is kiadták a rendelését, de nekem sehol semmi. Ferencék kint vártak, és hülye activity mozdulatokkal kommunikáltunk. Én egyszerűen letudtam a dolgot, szinte mindig pigvineltem egyet.:'D Végül a srác megállapította, hogy elég régóta állok itt. Mondom, ja, jó hogy észreveszed.:'D Kérdezte, hogy mit kértem. El is mondtam neki, majd mondja, hogy engem valahogy kifelejtettek. Jabocs - mondom.:D Ferenc és Imre bejöttek, ők is tudakolták, hogy mi van. Előadtam nekik a sztorit, majd pár perc múlva gazdagabb lettem egy nagy jeges vanilia latte-val meg egy bocsánatkéréssel Mótól - valami ilyesmi volt a kötényére hímezve.:'D
A fiúk teljesen 'fel voltak háborodva' - konkrétan kiröhögték, hogy milyen hely ez a sztárbugsz.:D Ez után a trauma után én boldogan, fejemnek örülve kortyolgattam a kávészerű löttyömet - ami nagyon finom.:D -, miközben 'beültünk' a KFC-be. Ferencék valami nagy vödröt vettek, ami tele volt ilyen izékkel. Mondták, hogy vehetek én is. Hát vettem én is. Gyerekek, az három embernek szerintem nem volt mennyiség.:'D Főleg úgy, hogy én étlen-szomjan indultam neki az útnak.:D Kaptam valami kis izét, ami elég zsíros volt - a szalvéta-teszt bebizonyította.:M :'D Valahol finom volt, de eléggé zsákbamacskát vettek. Az üdítős poharat állandóan újra kellett tölteni, mert elég kicsi volt. Az üdítő háromnegyede víz volt, szóval... Tartalmas volt az étkezés.:'D Közben jókat 'vidultunk' - ilyen hülye szót.:'D -, újfent kinevettünk egymást és másokat, leszóltunk dolgokat ás egymást.
Azt hiszem a mozi előtti terv valami fülhallgató nézegetése volt a neten - wifivel. Meg nekem körömlakkot venni. Attention! A fülhallgatónak még szerepe lesz a mai nap.:D Megnéztük, majd irány a Claire's, Lillunak kell körömlakk. Ferencék - mert akkora szakértők, tényleg.:D - mutogatták, hogy milyeneket vegyek. Volt csillogós rózsaszín és ugyanilyen kék ajánlat is. Én köszöntem szépen, de nem tartottam rájuk igényt. Majd azt a - szerintem - tök jó türkizkéket, amivel kifestettem délelőtt a körmömet, leszólták. Hogy ronda. Mondom, hülye vagy? Ez tök raj.:D Valami ilyesmi. Tudomásul vettem, és két olyan színre ruháztam be, amit ők is támogattak: egy világoszöld, ami eléggé hasonlít egy tűfilcem színére [nem mellesleg imádom színe van.:'D], meg egy csillogós, de nem elvetemült pirosra. Ahhoz képest, hogy nem szeretem a pirost, mint színt, egész jól megbarátkoztam vele. Sőt.:D
Két körömlakkal gazdagabban elmentünk megvenni a jegyeket. Basszus, lehet, hogy rohadtul hülye vagyok, de fogalmam sincs, mit csináltunk ez után.:'D Folytatom ott, amikor kukoricát vettünk. Imre mindkettőnket le akart húzni száztíz forintra, de szerintem nálam még húsz forint apró se volt.:'D Ferenc elkérte az ötszázasomat, amiből eltette a visszajárót. Ezen később jót nevettünk, és kiderült, azért tette el, mert nem kértem. Jabocs, kérni kell? :'D A gondok ott kezdődtek, hogy amikor a srác letépte a jegyünk felét, nem hallottam pontosan melyik terembe is kell mennünk. Így hát a hetest gondoltuk helyesnek. Benyitottunk - nagy nehezen, mivel mindegyikünk mind a hat keze teljesen foglalt volt.:'D -, és meglepődtünk. Csak néztünk, hogy mi nem a Verdák kettőre kértük a jegyünket.:'D Majd kiderült, hogy rosszul hallottam, a kilencesbe kell ülnünk. Érdekesen, de átcuccoltunk, leültünk. Mindezt megint csak elég furán.:D Elkezdődött a film. Nem tudom, erről semmi kedvem most írni.:D Remélem, megbocsátjátok.=')
A Bad teacher-ből nagyjából tíz perc-negyed óra maradhatott, amikor bejöttek ezek a vedd-le-a-lábad-hee emberek bejelenteni, hogy bombariadó van. Mi egymásra néztünk, hogy what the fuck. Belekapaszkodtunk a maradák kukoricába meg kólába, és mentünk a tömeg után. Az emberkék mondjuk seprű-lapát kombinációval álltak a kijáratnál, szóval én arra következtettem, hogy még a 'robbantás' előtt fel is takarítanak.:'D Valami jegyvisszaváltásról és pénzvisszatérítésről dumáltak. Gondoltuk, beállunk a pénztárhoz, de végül letettünk róla, mivel úgy gondoltuk, semmi értelme nem lenne. Kivonultunk az utcára. Pedig én annyira úgy voltam, hogy iszok még egy valamit a sztárbugszban, de így nem jött be a tervem.:'D Imrét megvécéztettük a Mekiben, majd elmentünk egy üveg vízért. Gondoltuk, megvárjuk, amíg felrobban, csak az volt a gond, hogy már elég 'későre' járt.:'D Ezért hát hazafelé vettük az irányt.
Mit ne mondjak, rengeteget nevettünk, jó volt velük találkozni.:D Most eléggé szétesett állapotban vagyok, tehát nézzétek el, ha szar lett a blog. És azért nem holnap írom, mert egy: már holnap van.:'D, kettő: holnapra elfelejteném a nagy részét. Úgy kilencvenöt százalékot.:'D
Jaigen, a fülhallgató szerepe a blogban még annyi, hogy amikor gyalogoltunk át a Vágóhídon, akkor szembejött velünk egy csaj nyakában. Tök vicces, olyan élet iróniájának találtam.:D
Lényeg a lényeg, hogy nagyon-nagyon jó nap volt. Illetve még azt hozzátenném, hogy sikerült a körmömet árnyalat-átmenetesre festeni Ton-Chris-Maxxie sajnálat közben. Most a jobb kezem hüvelykujja jobb fele szép türkizkék, a másik fele pedig halvány kék.:'D [Ugyanis ezt a körömlakkot kétszer kell egymás után a körmödre kenni, hogy ilyen norm türkizkék színe legyen. Pozitívum, hogy egy perc alatt szárad, és nagyon jó ecset van hozzá.:D Ha nem ecsetnek hívjuk, akkor bocsánat.:'D]
Utolsó mondatként még elmondanám, hogy imádom a Skins-t. Teljesen rákattantam az utóbbi időben.:D Kedvenc karakternek hármat mondanék: Tony, Chris, Maxxie. Fura, de a lányok közül nincs olyan, akivel szimpatizálnék. Talán Jal... Tonnak a hülye poénjait bírom, de undorítónak gondolom, amit az első évadban művelt Siddel. Most pedig sajnálom a történtek miatt. [Akit érdekel, az megnézni a sorozatot. Csak ajánlani tudom.;)] Chris-t a humora miatt szeretem elsősorban. Nekem ez a nagyon egyértelmű, idiótaféle jön be. Vagy nem is tudom, hogy mondjam.:D Illetve szerintem valahol aranyos.=) Azt hiszem, vele szimpatizálok leginkább. Maxxie-t pedig azért, mert ő Maxxie.:D Én mondjuk hiányolom, hogy nincs 'külön' epizódja. Mint például Chris-nek is volt. Maxxie-t mindig csak betársították valaki mellé, mint az első évad hatodik részében is, ami ennek ellenére a legnagyobb beszt.:D
Szóval végre valami 'tökéletlen', ami nem Dawsonról és csökött agyú haverjairól szól. Nem huszonéves színészek próbálják eladni a gimnazista fiatalokat, hanem igazi tinédzserek játszanak a sorozatban.
Többet nem ömlengek, szerintem a következő blog a Skins dicsőítéséről fog szólni.:'D
A 'kritikáig' mindenkit szeretek és csókolok, aki feltéved a blogra. Aki el is olvassa, annak veszek egy törölközőt, amire nagyon kell majd vigyáznia, ahogy Ford mondta a Hitchhikker's Guide to the Galaxyban.:D Nézzetek sok Skins-t, és szokjatok le Dawson haverjairól.;)

'11. augusztus 21.
Blogolok egyet gyorsan, nehogy unatkozzatok.:'D Perpillanat keresztanyáméknál tartózkodom, és még valakinek a wifijét is el tudom csórni.:D
Ez az egész csütörtökön kezdődött, amikor anyával mamámékhoz utaztunk. Erről már blogoltam egyszer azt hiszem, nem szaporítom tovább a szót. Pénteken délelőtt anya és Ildi elmentek - anya elutazott Balatonra - beszélgetni meg ilyesmi, én ott maradtam mamáéknál unokatesóimmal. Elvoltunk, játszottunk, negyven fokban kimentünk és be is jöttünk.:'D Három-fél négy körül értük jött Attila, mentek fodrászhoz. Már gyülekeztek az esőfelhők, de nem volt különösebb vihar. [A legdurvább vihart mamáméknál annak tartom, amikor olyen öt-hat éves lehettem. Akkora eső volt, hogy a jég kilyukasztotta a redőnyöket, és fél óra múlva mindenki a kint volt, mivel el kellett hordani a leesett cserepeket.] Öt óra körül Ildi is megérkezett, majd kicsivel később már feléjük tartottunk. Örültek ám a fejemnek.:'D Dani, Julcsi kirohant, még a bőröndömet is próbálták becipelni.:'D A nap hátralevő része leginkább gépezésből állt, kiegészítve egy kártyapartival vagy társassal. Röhögjetek ki, de én már ennyitől kész voltam estére, de azért fél háromig lazán fenn voltam.:'D
Mai napon olyan tíz körül keltem. Ettünk, tévét néztünk, majd kitaláltuk Julcsival, hogy mi most kimegyünk tollasozni. Of course délben, negyvenkét fok, tűző nap. Bírtuk kábé negyed óráig.:D Utána változatos programunk volt: gépezés, laptop feltöltés [háhőő, két és fél óra alatt azért egész jól lemerül.:'D], tévézés - majdnem bealudtam.:'D -, ettünk. Olyan negyed hét körül fogtuk magunkat, és lementünk a közeli patakra. Tényleg közel van, nagyjából ötven méter.:D Dani of course biciklivel - nem mondom, hogy én megmondtam.:D Ahogy őt ismerem számítottam rá, hogy valamit csinálni fog azzal a cangával, de hogy kétszer is beleesik a vízbe... :'D Anyád meglát, azt hiszi tagonyázni vittelek titeket.:'D Az egy dolog, hogy beleesett Dani, de még a biciklit is ott hagyta a sodrásban, mivel 'olyan jól forgatja a kerekét'.:'D Rendben, bicót kihozattam vele. Amúgy csak az egész gatyája volt vizes... :'D Mondtam neki, hogy addig nem megyünk haza, amíg meg nem szárad. [Elárulom, nem száradt meg, mire hazaértünk.:'D]
Közben a macskák is utánunk jöttek, akiket nehéz volt szem előtt tartani. A 'Ha hülye vagy, tanulj a saját károdon' módszer híve vagyok, szóval engem nem zavart, ha fára másztak vagy a parton kergetőztek. Az viszont már aggasztó volt, amikor kábé két perccel az indulásunk előtt eltűntek a susnyásban.:'D Végül utánunk jött mindkettő, nem lett gáz.
Nagy nehezen rávettem magam, hogy átmenjek a patakon. Hát basszus, kurva hideg volt.:'D Ami már nekem kurva hideg, azt más nem tudom, hogy bírja ki.:'D Kiértem és csak nézem, hogy mennyire elfagytak a lábujjaim. Ilyen harmad fokú fagyások, bazd.:'D Én ilyen 'na, most megyünk a sebészetre' fejjel megvártam, amíg újra érzem őket, és inkább leültem a hídra.:D Eközben Dani talált egy almát, amit át kellett dobni a híd és mi fejünk felett, hogy amikor vízbe ér, akkor a sodrás visszahozza. Szerintem mondanom sem kell, hányszor akadt fenn valamiben az az alma,  hányszor mentettük meg, és mekkora elkeseredés volt, amikor nem találtuk meg. Ezek után Dani még dagonyázott egyet. Konkrétan papuccsal beletrappolt az iszapba.:'D
Végül a papucs is tiszta lett, az lábujjaimat sem kellett amputálni, tehát épségben visszaindultunk úgy fél nyolc körül. Röviden, tömören: gyors fürdés, Nagyon vadon nézés, utána egy kis Forrest Gump, majd szkrebléztünk egyet. Csöndbe legyél, Balázsékkal hívjuk így.:'D A végén már nagy kínlódva akartuk elfogyasztani az utolsó betűket is, szóval bevetettem a fantáziámat és alkottam. Többek között volt ilyen kínaias név: Tolaka, uh, óh, áh, ás társaik, ví, szútye és azt hiszem még a zsüny olyan megemlíthető minőségű.:D
Mindent összevetve jó kis két nap volt. Holnap délután mamámék értünk jönnek, és a kicsikkel együtt átmegyünk hozzájuk. Azt hiszem, kedden fogok hazatérni, és kiélvezni a nyári szünet megmaradt utolsó pár napját.
A következő blog szerintem a vonaton fog születni, ha lesz net persze.:D Addig is Formspring, fészbuk, msn. Ki mit szeret, de jók legyetek.:D