'12. március 17.
Gyorsan elblogolnám [jó szó.:'D], hogy mi is történt múlt hétvégén. Szóval Virágékhoz mentünk aludni.
Nos, ha ilyen össznépi program van, akkor annak már jó vége nem lehet. Of course, a szó legeslegjobb értelmében.:D
Péntek hatodik után hazaértem, hajat mostam, meglestem a biatlonosokat [Neuner jól ellőtte magát...], összepakoltam, és öt körül elindultam. Én voltam a második, aki megérkezett. Virág és Imre éppen a Kossuthos sorrendet nézték. Közben beesett Gergő is, mi pedig ott görnyedtünk a laptop előtt.:'D Kiderült, hogy haladó angolon harminckilencedik, kezdő angolon pedig ötvenharmadik vagyok. Na, mondom, fuck yeah, remélem, Batthyányban is hasonlóan eredményes leszek... :'D Virág persze tök jó helyeken volt.>.< Imre meg csak pár emberrel előzött meg... Gergő arrived, meglestük a Kardost. Bogi is arrived [meghalok a nagy angoltudásomtól.:'D], meglestük a Bocskait. Majd Erikával jól kitárgyaltuk a bejelölt iskoláinkat. Szóba jött, hogy ihatnánk valamit. Virág: van pálinka. Többiek: komolyan? :| Elkezdtünk szakadni.:'D Aztán Virág lement a pincébe üdítőért. Komolyan, rendes üdítőért.:D Aztán megszületett az első pihentagyú elszólásunk is. Valami olyasmiről volt szó, hogy feljön a pálinka magától. Gergő: szia, én vagyok a pálinka. Feljöttem magamtól. Mi pedig meghaltunk.:D
Felcuccoltunk, és nekiálltunk csocsózni? I dont know, fogalmam sincs.:'D Úgy őszintén komolyan nem emlékszem, mit csináltunk, szóval úgy írom, mintha csocsóztunk volna.:'D Amúgy lehet, hogy tényleg csocsóztunk... Tehát jól kicsocsóztuk magunkat. Szerintem vesztettünk is.:'D Mondjuk ahol én vagyok, általában az a vesztes csapat.:'D Feljött a laptop is, ergó mentünk kockulni. Én közben nagyba' fényképeztem, Bogi pedig Kristóf 'táncáról' készült videót mutogatta. És akkor most következik a másik 'vicces' beszélgetés. Bogi kommentárja a videóhoz: itt próbálja mondani a szöveget. *valami dubstep volt a zene.* Lillu: nincs is szöveg. Bogi: a 'my name is skrillex' nem szöveg? Lillu: nem, olyat én is mondok.:'D Eleget kockultunk, activityztünk, és fényképezkedtünk, ezért azonnal ki is mentünk levezetni fölös energiáinkat egy kis csocsóval. [Sokszor fogunk mi még csocsózni ebben a blogban... :D] Közben megint csak fényképezgettem. Bogi felvette a megokosító szemüvegét. [Nem lett tőle okosabb, de szerintem ez nyilvánvaló volt.:'D] Lehet, hogy én is beálltam csocsózni. I dont know.:'D Arra viszont emlékszem, hogy terroristatámadásokkal próbáltuk megakadályozni a másik fél nyerését. [Használati útmutató: Gergő, kérünk egy terroristatámadást. Of course, halkan, suttogva, az ellenfél ne hallja.:D] A támadás annyiból állt, hogy Bálna urat suttyomba' rádobtuk az ellenfél kapusára.:'D Nem elég, hogy hülyeség, de teljesen haszontalan próbálkozások voltak ezek.:'D
Újfent kicsocsóztuk magunkat, beültünk a szobába kockulni. Fiúk 'pózerkedtek', majd Gergőt beborítottuk plüssökkel.:'D Tényleg, szinte egyáltalán nem emlékszem semmire, csak körvonalak vannak. Mondjuk lementünk enni. Szokásunkhoz híven most is bolognai-t kértünk. Jól belaktunk, mire megszólalok: na, Virág, most jött el az ideje, hogy beleejtsem a sípot a tálba... :'D [Amikor még anno 'tanulni' voltunk, találtam egy kacsasípot, és nonstop azt fújtam. Leültünk enni - akkor is bolognai volt.:D -, és az üres tányérba véletlenül beledobtam a sípot.:'D] Nevettünk egy sort, beszélgettünk Erikáékkal, aztán feldzsaltunk.
A fiúk eléggé lefáradtak, nyugisabbak voltunk. Nem tudom, talán megint fészbukoztunk... Azt hiszem, megint csocsóztunk, amikor Erikáék feljöttek ágyat csinálni. Szétpakoltuk a szobát, majd szépen sorban elmentünk fürdeni. Közben terpeszkedtünk a matracon, és Ausztrál Tomot néztünk miközben Imre és Bogi dubstepet próbált kicsikarni a google fordítóból. Megtanultuk, hogy Ausztráliában a lágosképűt úgy mondják, hogy you've got a face for radio, illetve hogy vannak gorgeous kürtős kalácsok és beautiful lángosok. [Ezentúl így fog hangozni a közismert szólás: bagoly mondja verébnek, hogy lángosképű.:'D]
Én is elmentem fürdeni. Törekedtem arra, hogy ne megint egy óráig tartson.:'D Hallottam a kiabálásokat, hogy várjanak már meg engem is a filmmel. Végül is mégsem vártak meg, de nem sok mindenről maradtam le. Hangover part two volt, amit gyorsan le is szavaztam. [Abból is lett egy kisebb vita, hogy feküdjünk mindannyian egy matracon filmezés közben. Nagy nehezen berángattak maguk közé, de Imre vagy Bogi állandóan leesett... :'D] Beraktuk a Snatch-et. A film első fél percében rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább: sehogy se férünk el. Felköltözködtünk az ágyra. Nos, kiderült, hogy ott sem férünk el.:'D Beláttuk: így nem lehet élvezetesen filmet nézni. Ergó maradt a kockulás.:'D Néztük, ahogy Bogi beszélget az ismerőseivel. Gergő és Imre megunták, elmentek Bálna úrral dobálózni a matrac felett. Velük tartottam, nekiálltunk macskázni. Baromi vicces volt, szétnevettük az arcunkat.:D Amikor én voltam középen of course jól megszivattak.:D
Egy idő után Virág is bekapcsolódott, Bogi pedig kamozott valakivel. A legrosszabb az volt, amikor Virággal ketten szenvedtünk a matracon. Már csak azért is volt rossz ötlet ez a fajta időtöltés, mert ha macska voltál, a matracon kellett térdelned, és úgy elkapnod a repülő plüssöket. Gyakori balesetnek számított térdeink beverése, illetve egymás lábának a kirúgása.:'D Of course, mindezt hajnali fél egykor.:'D
A fiúk néha Bogit is megdobták valami állattal, ő pedig rendszeresen visszadobálta őket. Ez egyszer elég rosszul sült el, ugyanis Bogi ledobta a poharakat az asztalról, és minden ragadósan üdítős lett.:'D Imre: Bogi, hogy te milyen egy haszontalan kocka vagy.:'D Hogy Bogit is büntessük valamivel, rászálltunk. Amíg kamozott egy sráccal, addig mi folyamatosan raktuk a fejére a különböző állatokat, borzoltuk a haját, bemutattuk az antigravitációs kezű majmot, és én megijesztettem a kacsasíppal.:'D Szegény gyerek... Szerintem azóta is rémálmok gyötrik.:'D
Apropó, antigravitációs kezű majom. Őszintén szólva különösebben semmire sem hasznosítható, de nagyon jó ijesztő hangot ad ki, ha megnyomod a hasát, és fantasztikusan lehet vele csápolni. Tehát egy nagyon sokoldalúan használható plüssállat faj. Szerintem minél előbb szerezz be egyet.;)
Nem törődve a ragacsos üdítőfolttal tovább folytattuk a játékot. Egyszer csak elfáradtunk, és kábé háromnegyed óra múlva lefeküdtünk. De csak feküdtünk, mivel nem tudtunk elaludni.:'D Nem viccelek, komolyan nem tudtunk elaludni. Folyamatosan beszélgettünk, nevettünk, én orrot fújtam - megpróbáltam nem megfulladni. Minden és mindenki szóba jött: továbbtanulástól kezdve a felületes ismerettségekig minden. Bogi közben elaludt. Szegényt állandóan szekálták a fiúk.:'D Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ébren van-e. Erre persze felébredt.:'D [Hétfőn pedig azt állította, hogy arra kelt, hogy én éjjel ordítozok vele.:| :'D Akkor kivételesen tényleg nem kiabáltam...] Ilyen friss aggyal nyilván valami überfantasztikus ötlete is kell, hogy támadjon az embernek: tíz percig maradjunk csendben, hátha elalszunk. Na igen, mission impossible... :D
Röviden, tömören: fiúk állandóan ijesztgették Bogit; végképp eldöntöttük, hogy képtelenek vagyunk aludni; átrendezőttünk. Átrendeződést értsd: hárman lányok Virág kicsi ágyán nyomorogtunk, Imre és Gergő pedig a nagy ágyon meg a matracon terpeszkedett. Egyszerre mindenki bezsúdolódott az ablakba. Világmegváltó felfedezést tettünk: világosodik. Négy órakor már normális... :'D Visszaültünk, Gergő előtúrta a telefonját, én pedig dj-t játszottam. Megint beszélgettünk. Egyszer csak beugrott a fiúknak, hogy ők este nem mostak fogat. Történt ez nagyjából fél ötkor. Fogkefe elő, mentek a fürdőszobába. Erika pont akkor jött fel 'ellenőrizni' minket. Észrevette Imrééket. Erika nevet: hát ti mit csináltok? Gergő nagy büszkén: megyünk fogat mosni.:M Erika: hajnali fél ötkor? Fiúk: igeeen.:D
Visszatértek a fogmosásból, és újfent beszélgettünk. Olyan negyed hat körül kezdtünk elálmosodni, de mi még négy óra körül elhatároztuk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy nem néztünk napfelkeltét.:'D Mindenki bealudt; mi nyomorogtunk, a fiúk terpeszkedtek. Egyszer felébredtem hét órakor. Nem volt fent senki, nagyon fáradt voltam, ezért visszaaludtam.
Kilenc múlhatott pár perccel, amikorra már ténylegesen felébredtem. A többiek még mind aludtak, de Virág felkelt kicsivel később. Megláttam, hogy én durván huszonöt centis helyen feküdtem a falhoz préselődve.:'D Lenéztem a fiúkra: Imre a matracon Bogival, Gergő pedig egyedül az ágyon.
Végül mindenki felébredt. Gergő első kérdése az volt, hogyan került ő az ágyra? :'D Mivel egyikünk se tudott rá válaszolni, ezért én elmentem felöltözni. Logikus... :'D Hallottam, Bogi hogyan elégedettlenkedik: miért vagyok én ennyit a fürdőben? :'D Kitámolyogtam, és észrevettem, hogy be vagyok rekedve. Fuck it, jobb már nem is lehetne.:'D
Nem sokkal később szerintem lementünk enni. Rántotta volt, sajt, kakaó.:D, kolbász, paradicsom, és minden, amit akarsz.:D Szóval megint jól laktunk, beszélgettünk, és felmentünk. A fiúk leültek Halozni, mi pedig kockultunk. Aztán megnéztük a keringősöket, Gergő pedig hazament. Ádám blogot olvastunk, megszavaztuk, mit mondjak vers és prózán, kockoltunk, sütit ettünk. És még beiktattunk egy utolsó csocsózást.:D Megint vesztettünk, de én nagyon jól tudtam kiabálni a semmi hangommal.:'D [Általában úgy csocsózunk, hogyha valami problem van, vagy jól sikerül valami, akkor én sikítozok, vagy közbekiabálok.:'D]
Bogi anyukája nagyjából fél óra múlva értünk jött. Lementünk, megköszöntük a vendéglátást, elköszöntünk, és baromi nagy rendetlenséget hagytunk ott Virágnak.:'D
Összeségében nagyon jó két nap volt, rengeteget nevettünk. Nem tudom, mikor jövünk össze még egyszer így, de nem ártana a közel jövőben.:D Mindenki nevében megköszönöm az ottalvási lehetőséget, és elnézést a kupiért.
Remélem, elégedettek vagytok, sokat nevettetek, és megkedvelétek a barátaimat.:D
Legyetek jók, szép álmokat.:D

'12. március 10.
Bocsánat, régi, de nincs jobb.:'D
Péntek. Már megint kiestem törin az utolsó kérdésnél, és csak Gergő kapott ötöst. Ráadásul ő kettőt is.>.< De legalább kiderült, hogy jól tudok szöveget szerkeszteni, és honfoglalóban elfoglaltunk egy egész Magyarországot - mindezt számtechen. A tesi óráink pedig baromi viccesen telnek mostanában. Pénteken például olyanok voltunk Virággal, mint két betépett idióta. Mindenen nevettünk, és óra végén már egymást támogattuk, mert fájt az oldalunk.:D [Kosárra dobáltunk osztályonként. Harminchárom pontig kellett elmenni a győzelemért. Mi a tizenkét pontunkkal magasan vertük a huszonhárom pontos másik három osztályt.:'D Virággal megállapítottuk, hogy biztosan csalnak. Pár perc múlva Erzsike néni megkérdezte, hogy kinek hány pontja van. Mindenki kiabál, én pedig túlordítva a népeket benyögtem, hogy negyvenkettő. Hagyjál már, huszonhárom... :D] Aztán egyik tesi órán páros fogóztunk. Barátnőmmel tök jól elbeszélgettünk az egyik sarokban. Ő elnézett jobbra és felkiáltott. Én is ugyanezt tettem, csak nagyjából háromszor akkora hangerővel.:'D Fanni és Luca rohant felénk, hogy megfogjanak. Ennyit a tesi órákról.:D
A többiek rábeszéltek, hogy menjek már vissza farsangra. Köztudottan utálom a farsangot. Megkeseríti a szülinapos hónapomat.:'D Fogalmam sincs, miért, de sosem bírtam az idiótán beöltözött embereket...
A lényeg, hogy visszamentem. A bejáratnál Virággal kiszúrtuk Pítet, aki ott ült Éva néniék mellett. Nem engedték be. Az érdekében futottunk egy nagyjából negyed órás kört. Végül Ferenc és Imre csak behozták.:'D [Az ok az volt, hogy nem a suli tanulója. Se gáz, hogy hat évig idejárt...] Leültünk egy eldugott zugban, beszélgettünk, nevettünk. Elmentünk inni a büfébe, amikor is Pítet majdnem elkapták. Nélküle mentünk el üdítőért. Majd öt perc múlva Ákos szólt, hogy Pítet hazaküldték. Mi így what the... Azért Pítet megsajnáltuk.
Mindenesestre jól elvoltunk. Egy idő után visszamentünk a tornaterembe 'táncolni'. Kábé egy fél óra múlva annyira belejöttünk, hogy felmásztunk a birkozós szőnyegek tetejére. Ha valami olyan zene volt, ami nem tetszett, akkor elküldtük a fiúkat valami normálisért.:'D Szóval jó volt a farsang is. De ez inkább ilyen lazuljunk egyet péntek délután volt - szerintem.
Aztán volt bál is. Mentem megnézni a keringősöket.:D Jó kis helyem volt a 'dj-k' mellett.:'D A gond csak az volt, hogy nem előlről vagy oldalról láttam őket, hanem a seggüket néztem.:'D Nem sokáig tartózkodtam a vip helyemen, inkább mentem a keringősök után. Meg is találtam őket, nagyba' fényképezkedtek. Odapofátlankodtam Virágékhoz beszélgetni, akik egyből azt kérdezték, hogyan szerepeltek. Megmondtam, hogy nagyon szépek voltak, jól néztek ki, de csak hátulról láttam őket. [Annyian táncoltak, hogy amikor próbáltak, szinte az összes óránk elmaradt. Ezért legtöbbször mi is ott ültünk próbán. Virágék pedig már megszokták, hogy Ferenccel oldalt ülünk, ezért állandóan integettünk nekik.:'D] Eközben jól meglepődtem pár emberen, de biztosan velem van a baj.:D Kicsivel később fogtuk magunkat, és felmentünk a tizenegyesbe. Virággal megállapítottuk, hogy a színvonal nekünk túl magas, így elkezdtünk fel-alá sétálni a suliban. Beszélgettünk, majd jobb híján visszatértünk az 'öltözőjükbe'. Elég viccesen festett: mindenfelé szétdobált ruhadarabok, cipők, cérna, tű, kabátok, táskák. Mint ahol atombomba pusztított.:'D 'Bandáztunk' egyet, én pedig megállapítottam, hogy fájni fog a fejem. [Ami be is következett.:'D] Békén hagytam őket, levonultam a tornaterembe. Mire anyát megtaláltam... :'D Bár mondjuk annyi ember között nehéz lett volna bárkit is megtalálni... Beszéltünk is kábé három másodpercet.:'D
Utána már nem igazán emlékszem, mi is történt. Pedig én be se 'kávéztam'... :'D Valamikor Áronnal és Píttel is összetalálkoztam, miközben Imrét kísérték büfébe. Roni nem ismerte fel a hangom.:'D, Pali bá leoltott... Szóval kellemes öt perc volt.:'D Megint eltűntem valahová, csak már erre sem emlékszem. Felmentem tizenegyesbe, és pózolnom is kellett Bogiékkal. Valami ronda szörnyetegnek éreztem magamat közöttük.
Egyszer valahogy levarázsolódtam a tornaterembe. Úgy tíz perc múlva jöttek a keringősök, hogy zárják a bált. Fura, de ahogy néztem őket, egyáltalán nem bántam, hogy nem voltam benne ebben az egészben. Bár elég szívfájdalom volt, amikor felolvasták a nevüket, én pedig nem lehettem közöttük... Tehát álltam egy széken, és büszke voltam rájuk. Fura, de büszke voltam rájuk. Majd jött az a rész, amikor fel kellett kérni a szülőket. Hát, Imre megtalált, hogy táncoljak. Én meg nem táncoltam, nem akartam szegényt leégetni - meg magamat sem.:'D
Nagy nehezen hazavergődtem. Baromira fájt a lábam a torkommal együtt. Leültem a tévé elé, de a tévében nem volt semmi nézhető. Gondoltam, másfél óra tömény kockulás megteszi a hatását. Meg is tette: lassan mahjong tanfolyamot indítok.:'D Egyedül voltam itthon, anya éjfél körül ért haza. Eközben végiggondoltam szinte az egész életemet, és arra jutottam, hogy borzasztó szerencsétlen vagyok.
Na, de nem 'sírok' itt.:D Gyorsan megosztom mindenkivel, hogy már harmadik napja torokfájással ébredek. [Ez kábé két és fél hetes írás. Szóval három hétre módosítanék.:D] És mivel én a spontán gyógyulás híve vagyok [ami nem igaz, azonban megesik, hogy harminchét ötre azt mondom, hogy hőemelkedés, ezért csak harmincnyolc-harmincnyolc öt körül vagyok hajlandó gyógyszert bevenni.:'D], ergó ma reggel nagy nehezen rábeszéltem magamat egy strepfenre. Verset tanultam, sírepülést néztem, és nagyrészt unatkoztam.
Ennyit így dióhéjban. Elnézést, már jó régen írtam ezt a valamit. [Nem is lett valami hűűdejó...] Kicsit régi, de majd megpróbálom kompenzálni a részletes szóbelis beszámolóimmal.:D [Nem azért írom le, mert fényezni akarom magamat, hanem a nevetések és okulások érdekében. Tehát mit NE mondj, tegyél szóbeli felvételin.]
Addig is legyetek jók, csókolok mindenkit.:D

'12. február 29. - elcsúszva egy nappal, de ráérünk... :D
Nos, ez a 'nagy' nap sem telhet el blog nélkül. Féljetek, mert nem is fog.:D
Tizenöt lettem, fuck yeah.:D Első ember aki felköszöntött nyilván anya volt. Kábé két perce kászálódhattam ki az ágyamból, amikor jött az sms keresztanyáméktól. Dolgozatmentes napot kívántak, ennek örömére a napot egy kémia dogával kezdtük.:'D Éppen a sérómat lőttem be, amikor mamámék telefonáltak. Nagyon szeretem őket, de mamámtól ritka nehéz elköszönni.:'D
Lassan suliba is elindultunk. Osztálytársaim egyből fel is köszöntöttek. Sorban jöttek a boldog szülinapos kívánságok.:D Én pedig már vártam a délutánt. Hétfőn ugyanis megbeszéltük, hogy kedden megyünk sütizni Cukorfalatba, hogy megünnepeljük drága jó szülinapomat. Hatodik óráig azért megértem pár csoportos szülinapos felköszöntést is. Mint például matek óra utolsó perceiben is.:D
Egész nap esett a hó, én pedig nagyon örültem neki. [irónia rulz.:D] Leginkább viszont annak örültem, amikor arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a torkom. Ráadásul nagyjából egy óráig alig volt hangom, és folyton krákogtam. A nap hátralévő részében köhögtem, mint egy göthös állat.:'D
Hatodik órának is vége lett. Nagy büszkén kijöttem angolról, mert végre sikerült három egybefüggő, értelmes mondatot kifacsarnom magamból segítség nélkül.:D Szóval hazavergődtem, gyorsan elpusztítottam a maradék kevés krumplipürét, és fél háromkor eszembe jutott, hogy el kéne indulni. Nem gáz, hogy úgy volt, hogy fél háromra már mindenki ott lesz... :'D Tehát stílusosan késtem mondjuk öt percet. Mindenki próbált valamit hozni: Ferenctől és Imrétől egy héliumos szülinapos lufit, Virágtól egy szív alakú tortaformát - a sütijeimre vonatkozó elismervénnyel.:D -, Bogitól pedig egy sütőkesztyűt kaptam.:D [Amit már a suliba is behozott.:'D]
Ültünk, mint verebek a villanydróton.:'D Sütiztünk, nevettünk, beszólogattunk egymásnak, röhögtünk a bénaságomon. Gergő nem maradt túl sokáig. Dolga volt. Ahogy elment, úgy bátorodtunk fel Virágot és Gergőt illetőleg. Mióta kiderült, hogy együtt táncolnak... Igen, nagyjából azóta boronáltuk össze őket.:D A sütizés hátralévő részében sokszor előkerült ez a téma... :D Kacagtunk is, hogy most visszaadom azt, amit több éven keresztül hallgattam Ferenccel és velem kapcsolatban.:'D [Furcsa mód mi ketten mondtuk a legdurvább dolgokat... :'D] Eközben Ferencnek nagyon megtetszett a héliumos lufi, állandóan fejelgette. Eldöntöttük: szülinapjára csak azt fog kapni.:D
Nem sokkal később fizetni mentünk. Amilyen béna vagyok, lemaradtam az 'összedobásról'. Már hétfőn megmondták, hogy meghívnak, de a szerencsétlenségem... Néha kiborulok magamtól.:'D
Fizettünk, léptünk, megköszöntem, elköszöntünk, én pedig hazaindultam Happy-vel, a héliumos szülinapos lufival. Kissé összeaszott a hidegtől, de felépült.:'D
Nos hát, ennyi lenne fantörpikus szülinapom története. Itt is megköszönöm szépen mindazoknak, akik vették a fáradtságot [és a fészbukos telefonokat a kezükbe.:'D], hogy felköszöntsenek. Aki pedig élőben is megtette, ráadásul még sütizni is volt... Imádom a barátaimat.:D
Elnézést, ronda egy blog lett, de most több nem telt. Nem sokára jön egy hosszabb verzió bállal, szóbelivel, osztályunk hülyeségeivel.;)
Legyetek jók, álmodjatok szépeket.:D

'12. február 9.
Fúúú, hát blogolni kéne.:'D
Kezdjük is a felvételivel. Őszintén: nagyon megkönnyebbültem, mikor kijöttem matekról. Anyával azonnal el is mentünk sütit venni, közben pedig jól kiszellőzött a fejem. Egyből el is akartam felejteni az egészet, csak legyen meg a pontszám és kész. Kábé másfél héttel később be lehetett menni megnézni. Tökéletesen csalódtam magamban.:'D Hetvenhárom pont lett. Igaz, magasan vertem az átlagot [ötven pont], de akkor is. Azért egy nyolcvanvalamennyinek vagy nyolcvan körülinek jobban örültem volna. Legalább fogalmazásra kilenc pontot kaptam.:M [Bárkit is érdekelne: Oskar Schindlerről írtam. Ha nem tudod, ki Schindler, megkérdezed legjobb barátodat, a google-t.] Fellebeztünk egy pontért magyarban. Majd nagyjából egy héttel később, egy udorítóan havas napon bementem az értékelő lapért. Alig tudtam lemenni a lépcsőn, amikor megláttam a negyven pontot a magyarnál. Kipusztult volna Kína népességének fele, ha megadják azt az egy pontot!? [Az indok az volt, hogy az égő szó nem elég irodalmi. Lillu reakció: írjál verset, bazd meg.:'D Csak kicsit voltam agresszív... ]
Mindegy, felvételiről ennyit, remélem, felvesznek.:D Kezdem a szerdával. Hát, valami borzalmas volt.:'D Kedden voltam tablóra lefényképeztetni a ronda fejemet, és szóba jött osztályunk tudjukkije. Én már akkor eldöntöttem, hogy ő holnap bejön, basszus. Hát nem bejött? :'D Azért nevettem egyet.=) Osztályfőnöki előtt szóba jött, ki mekkorát ugrik rúdba.:'D Bogi megfogalmazás.[y] Elgondolkoztam, hogy milyen régen nem ugráltunk már tesin. Hát nem magasugrottunk? :'D Más megérzésem jönne be így... Ofőn random fizika órát tartottunk. Bogival hátsó padban ültünk, és kábé egyszer beszéltünk hosszasabban. Of course, ofő meghallotta. Kirakatta az ellenőrzőmet. [Ez a nyolcperanál bevett szokás. Fizika és ofő végén úgy hat-hét emberé szokott kint lenni, ha nem nylc.:D] Majd azt mondta, ha százszor lekörmöljük a következő mondatot, akkor nem ír be. A mondat: az osztályfőnöki és a fizika órát nem zavarom rendetlenkedéssel. Az a poén, hogy én nem rendetlenkedtem, csak beszélgettem.:'D Biosz órán jól elröhögtünk, utána tesi. Ha van óra, amikor elképesztően szerencsétlennek érzem magam, akkor ez az. Ugye magasugrottunk. Az elsőt még lazán megugrottam, viszont nyolcvan centinél megtorpantam. Másodjára is. [Díjugratós szabályok szerint most Szebényi Dani bejelentette volna, hogy ki vagyok zárva.:'D] Szóval én fel is adtam. Ha egyes, egyes. Hülyeség, de baromi félelmetes.:'D Mondjuk ha adtok alám egy Donkát, akkor átviszem a száztízet is... :D Tehát tesin vezekeltem. Mentem volna haza, de szibériai idő volt. Komolyan.:'D Fújt a szél, és vitte a havat. Fuck it, valahogy mégis haza kell jutnom. Elindultam. Haladni alig tudtam, ugyanis a szél folyton a szemembe fújta a havat. Murpy-nek mindig igaza van.[n]
Ha már egyszer visszafelé haladunk időben: meglestem a táncosokat.:D Értsétek félre, de nagyon viccesek vagytok. Jó értelemben.:D Virágon és Gergőn megállás nélkül nevettem. Volt pár ember, akiken meg sem lepődtem. Amikor a haladó lépést gyakorolták, mindenki más tempóban ment - of course. Mire Máté benyögte, hogy ők lettek az elsők.:'D Kész, röhögésben meghaltam.:D Szóval ezek a félig-meddig jó hangulatok miatt szívesen táncolnék, de a bál előtt idegességemben szívrohamot kapnék, és olyan ember sincs, akivel keringőznék. Mellesleg apám úgy se jönne el a bálra, tehát nem is tudnék kivel elsőre vagy másodjára táncolni. Tudom is én.
A csütörtököt világ életemben utáltam, valahogy sosem volt az én napom. Nyolcadikban már csak azért sem, mert ének az első óra. Hál' istennek a táncosokkal próbált Zsuzsa néni, tehát nem kellett Örömódát énekelnem. [Ha én felelek énekből, akkor az osztály háromnegyede kiugrál az ötös terem ablakain.:'D] Ellenben nagyon jól elnevetgéltünk Ferenccel, Ricsivel és Imrével. A feladat a következő volt: kétjegyű számok négyzetét kiszámolni, ahogy matek egyesben tanultuk. Tízből kilenc számra valami hülyeség jött ki.:'D A táncosokon is jókat derültünk [úristen, milyen szavakat használok...].
Második óra nyelvtan. A nyelvtan órák nemcsak unalmasak mostanában, de még beszélgetni sem tudunk közben. Angol. Hú, de nem szeretem.:'D Kiderült valami hülye teszt alapján, hogy egyáltalán nem vagyok romantikus. Jók ezek az angol órás tesztek: már pesszimista is vagyok [mondjuk ez igaz.:D], és romantikus alkatnak is alkalmatlan vagyok... Foreveralone.:'D Matek. Semmi izgalmas, de a fiúk tök jól 'megcsinálták' a csengőt.:D Van egy villanykapcsoló a huszonkettesben a csengő alatt. És a Bíróban felettébb idegesítő hang szól belőle minden óra vége előtt öt perccel, minden becsengetés előtt öt perccel, illetve minden ki- és becsengetéskor. Imre és Ferenc fogta magát, elkezdték kapcsolgatni a kapcsolót. Jót nevettünk, majd a fiúk valami idióta szót mondtak erre az akcióra. Fizika. Leadtam a büntetésem.:'D Különböző színű tűfilcekkel írtam, szóval szép színes lett.:'D Ötös fizika dogát írtam, hibátlan lett, örülök is a fejemnek.:D Ricsi random fizika dogát írt, ezért mellém ült. Mivel teljesen hülye volt a tegnapi anyagból, inkább telerajzolta a lapot hangosan magyarázva nekem.:'D [Ofőnk is jófej. Előző napi anyagból akar feleltetni vagy íratni. Csak nyolc oldal anyagot kellett volna bevágni...] Ferenccel már megint idegesítettük egymást: dobáltuk az ellenőrzőinket. Hittan. Na, nem ám.:D Nekem nincs már hittan, csak megvárok velük még egy szünetet. Becsengetés után Bogi kilógott a kabátjáért, én pedig mentem vele. Elkezdtük olvasni a báli plakátot. Ezalatt Ricsi valószínűleg elcsórta a kabátomat, mert amikor befejeztük az olvasást, láttam, amint megy a kabátom. Ráordítottam Ricsire, lerohantam a lépcsőn, és próbáltam róla lerángatni.:'D Sikerült, de a kesztyűm rajta maradt. Bement a terembe. Bentről kiabált, ha bemegyek a kesztyűmért, akkor odaadja. Nos hát, mivel Laci bával nem nagyon bírjuk egymást, ezért nem szívesen tettem volna meg. Ricsi viszont kidugta a fejét az ajtón, elkaptam, és meglett a kesztyűm.:D
Szóval mint ebből is látszik, azért mindig megszerettetik velem ezt a napot is.=)
Több nem is jut eszembe, mert mostanában még feledékenyebb és esetlenebb vagyok, mint általában. Fogalmam sincs, miért. Egész egyszerűen ez van, és kész. Így szeressél, na.:'D Ha már egyszer itt tartunk, akkor a feledékenység és az esetlenség mellé egyre 'pimaszabb' vagyok. De ez nem jó szó rá, más azonban nem jut eszembe. Látszik, hogy nyolcadik második félév.:D
Hirtelen beugrott, hogy én úgy maradtam utolsó három között töri felállós játékban, hogy egy szót nem tanulok már jó egy hónapja.:'D Azért látszik, ki néz meg egy kiló második világháborús dokumentumfilmet.:'D Erre egy idióta kérdés miatt estem ki, amire tudtam volna válaszolni, ha gondolkozás helyett nem nyávogok.
Ennyit egyelőre. Hétfőn megyünk angol felmérőt írni erzsébeti Kossuthba. Lesz mondjuk harminc pont... :'D A diákolimpiások remélem, jól szerepelnek majd holnap, és azt is, hogy a könyöksérült köszönőtársam is köztük lesz.:D Hétvégére pedig keresek olyan embert, aki szívesen eljönne velem korcsolyázni. Bátrakra volna szükség, akik jól viselik az ironikus, feledékeny, pesszimista, romantikátlan, béna, ügyetlen, lassú reakcióidővel rendelkező énemet.
Legyetek jók.:D

'12. január. 20.
Régóta nem volt már blog. Nem is nagyon értem rá 'csak úgy' irogatni, meg kedvem se volt hozzá. Ezért most megpróbálom bepótolni ezt a nagyjából három hetet.:D
Kezdeném azzal, hogy holnap központi felvételit írok rajtam kívül még fogalmam sincs, hány százezer nyolcadikossal együtt. Szóval aki holnap ír, annak egy Csendes-óceánnyi szerencsét, és nagyon sok agyat kívánok.:D Nem írnék erről a témáról többet, ugyanis beszélni is utálok róla, illetve - aki eddig tévhitben élt, az most megtudja, hogy... - a pulzusszámomat sem emeli meg különösebben. Eléggé '56-os műsor szinten vagyok vele: egyáltalán nem izgulok előtte, teljesen hidegen hagy. Csak az első öt-tíz perc lesz halálközeli állapot. Kezdjek el írni, és meg leszek nyugodva.:D
Beszéljünk a suliról is. Mondtam már, hogy imádom az osztályomat? :D Nem baj, legfeljebb leírtam még egyszer. Nagyon szeretem az ottaniakat, és a nyolcperasok ritka nagy arcok - szerintem. Persze, nekik is van hibájuk, mint például a folytonos báli ruhákról beszélés. Én nem táncolok, és a harmadik nap után már kezdtem unni a témát. Kinek hogyan néz ki, mennyire giccses vagy mennyire egyszerű, mennyire szép vagy mennyire ronda... Negyedik nap Lillu már kész. Állítsatok már magatokon! :'D Bőven elég volt, hogy Bogival elmentem ruhát nézni, elég kicsire összementem aznap. Azt a magasságomat, amit képzeletben összekapartam kábé egy hónap alatt, azt egy délután alatt le is faragták. Kisebbségi komplekszus rulz.:'D Szóval nem keringőzök, de azért meglesem majd őket, kisebb lettem, mint voltam - hála a tesi óráknak is -, és már elegem van a táncos témákból.
Apropó tesi óra. Olyan dolgokat csinálunk, basszus... Nem is tudtam, hogy van a sulinak magasugró léce ilyen álvánnyal, vagy micsoda. Mondjuk kitörőnek, az olyan menő lovis kifejezés.:'D Na jó, neeem. Tehát mi néztünk, mint a jóemberek a moziban. [A jóember(ek) nálam egy megszólítás - valahogy alapból is az.:'D -, ergó jelző és jelzett szó egybeíródik. Lillu-logika.(Y)] Első ugrásomnál szószerint átestem a rúdon.:'D Erzsike nénit ilyen téren szeretem, mert nagyon toleráns velem szemben. Első próbálkozásom története: nekifutok, mint egy krumpli, úgy landolok, kerek szemekkel, aranyosan mosolyogva 'vitatkozok' tesi tanárunkkal, aki megfogja a csuklómat, és azt mondja, hogy lépjem át a rudat, én pedig átléptem, és lőn ünnepel a nép - of course, engem.:M És ez tényleg így történt. Még nagyjából három-négy körben részt vettem, aztán olyan magasra emelte azt az akármit, hogy már megtorpantam előtte, mint egy rendes ugróló. Jaigen, minden 'ugrásom' után Virággal számoltuk a hibákat Szebényi Danisan. [Díjugratás. Egy akadály rúdjának ütése négy hibapontot ér, ugyanennyit a tagadás, avagy megállás. A második megállásnál kizárnak.] Valami tizenhat hibaponttal zártam, ha jól emlékszem.:'D Mai tesin is ezt csináltuk. Azt hittem, megöngyilkolom magam.:'D
A héten hiányzott Ricsi, ugyanis edzőtáborban van/volt. [Birkózik.] Ez nem is olyan fontos, inkább az, hogy jövő héten vele vagyok hetes. Örül is a fejem.:D Illetve a jövő heti terembúrás káromkodós hetünk. A lényege a következő: nem beszélhetünk csúnyán. Azaz tiltott a b*zd meg, a p*csába, a basszus [Lillu meg fog halni, ha ezt nem mondhatja ki.:'D], sőt, még a hülye is. Ellenben megengedett a kecske - b*zd meg helyett -, a fehér retek - hülye gyökér.:'D -, a sima retek, a szotyi, a csillámfaszláma, és hasonlók. Aki viszont egyetlen egyszer is káromkodik, annak húznia kell a sapkában lévő büntetések közül. Az első napon szerintem ki fogjuk húzni a büntetések jórészét.:'D
Múlt hétvégén voltunk ping-pongozni is. Őőő, hát, a ping-pong tudásunk... :D Nekünk a tollas való, inkább így mondom.:'D Voltak a jók: Ricsi, Ferenc, Imre. És voltak a bénák: Virág, Pít, és a Lillu. [Ja, ha valakinek még nem esett volna le, akkor Lillu én vagyok.:'D] Sütöttem nekik fahéjas-narancsos muffint is, hogy kompenzáljam a jó büdös francba elütött labdák számát.:'D Nagyon jó hangulat volt, rekeszizomgörcs garantált ilyenkor. Már csak azért is, mert Pít talált egy járókeretet [pincében voltunk], és a nap hátralevő részében azzal közlekedett.:'D Világnézet: vannak az emberek, és vannak a pítek.:'D Szóval jól elvoltunk, későn is értünk haza.
Szerintem lassan a blog végére érünk, bár még bőven lenne mit írnom. Felvételi után megpróbálom tartani a heti egy blogot. Nem mellesleg megemlíteném, hogy ma este tövig fogom rágni a körmömet. A magyar válogatott játszik a franciákkal az Eb-n. Az előző két meccs döntetlen lett; azokon is félholtra izgultam magam.:'D A hangulat hasonló lehet, mint a divizió egyes, A-csoportos feljutási vb-n a Sportarénában. Szóval most nagyon szívesen ugrálnék és ordítoznék ott, a lelátón.:D
Na, mindegy. A lényeg, hogy remélem elégedettek vagytok a bloggal, és szorítsatok a nyolcadikos, felvételit író sorstársaimért. Én is sok észt, logikát, és jó képzelőerőt kívánok mindenkinek a fogalmazás részéhez.=)
Még a lábujjaitok is így álljanak: (yn).:D