tibicsaba és pomádé voltunk kicsiknek szóló hangszeres előadáson, ahol megtudtuk, hogy egy elhangolt gitáron tökéletesen lehet jazzt és mulatóst játszani
Hogy én már mennyire várom, hogy jövőre magyar faktos legyek... Nem kell bejárnom erre a borzalomra, nem kell unatkoznom és bámulnom a hülyéket, ahogy hülyeségekről 'beszélgetnek' (actually artikulálatlanul makognak vagy ha megtalálják a hangjukat, ordítanak). Már tényleg várom. Jaigen, és tuti nem kell majd négy embernek körbesúgnom a dogát, és ötször is elmondani egy kurva hosszú összetett mondatot csak azért, mert a tag még belenézni sem méltóztatott a könyvbe, ergo fogalma sincs, miről pofázok, és az a kifogás, hogy ő 'nem ért rá'. Oké, egy csomó más baromságot fogok 'tanulni' (akkor majd arról fogok rinyálni.:D), heti öt-hat magyarom lesz, és csak az utolsó félév-évben fogom ténylegesen is élvezni, de akkor is. Minden jobb, mint ez a szar. (Ez kivételesen nem a tanárnő hibája, mert én szívesen elbeszélgetnék vele akár még Antigoné jelleméről is, csak a körülöttem ülő barmok irritálnak és basszák szét az órát.:D)
Amúgy nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, de mostanság kissé megzuhantam, nem írok meg ilyesmi. Nos, azt hiszem, ezt az egész jelenséget azzal magyaráznám, hogy tegnap megkaptam Zsolttól, hogy búvalbaszott búvalbélelt vagyok. Természetesen már hétfőn is utalt rá, viszont én még mindig nem tudtam ezt feldolgozni, leginkább pedig a gyógymódjain vagyok 'kiakadva' (hétfőn kötélmászás, kedden félkézzel kosárra dobás). Úgyhogy arra gondoltam, beülök egy szabad sarokba, autista leszek, és kitalálok valami jó nevet ennek a betegségnek. Mármint amiben én szenvedek, nem Zsolt. Jaigen, Zsolt a kedvenc tesitanárom.
Komolyra fordítva a dolgokat tényleg meg voltam halva, túl sok happening gyűlt fel az agyamban, amiket nem írtam le, aztán az újabbak átvették a helyüket, ergo az előzőket elfelejtettem, így már kedvem sem volt írni, mert olyan hiányosnak éreztem volna. Tiszta T, csak ő a pletykákkal van így.:D Szóval ja, ilyen nagy problémáim vannak a mindennapokban. Amúgy ez nekem tényleg probléma. (Ugye, nemcsak én érzem a paradoxont saját magamban? :D)
Egyébként elkezdtünk futni (nagyon kemények vagyunk, tudunk három cirka négyszázméteres kört futni kábé tíz perces sétaszünetekkel), volt szülinapom, partiztunk, aminek besértődés lett vége, de én már annyira lefárasztottam magam a fekete özveggyel, hogy háromkor bedőltem az ágyamba, és fél kilenckor ugyanúgy ébredtem, ahogy lefeküdtem (darab fa, komolyan.:DDDDD), bebűnőzés másnapjától kezdve futottunk, volt menő futócipőm Timitől, előtte persze fél Miklóst körbegyalogoltuk (tőlünk a hévhez, köszöntünk Roninak, hévtől a sportcsarnokig, közben beültünk sütizni (low szülinapom volt, csak pezsgő volt, süti nem), tovább a csarnokig, kiderült, hogy feleslegesen mentünk el odáig, vissza Timiékhez, Timiéktől vissza hozzánk, tőlünk a Kéktóra, futottunk, dumáltunk, röhögtünk, nyújtottunk, tovább Imréékhez, ettünk, hazakísértük Timit, út közben megint találkoztunk Ronival (szerintem azért emlegetem ennyire, mert mással nem is találkoztunk egész nap.:D (vagyis én láttam Iliászt (neki köszöntem is, meg ő is nekem) meg Petrát vagy Rékát is, de mindegy)), elmentünk Timiékhez, aztán vissza hozzánk, amúgy ezek a távok tényleg nem rövidek, nem mondom, hogy a város két végében lakunk, de Imre és Timi kábé igen, én meg mondjuk nagyjából a közepén, szóval ja, enyhén szólva tövig jártam a lábamat, nagyon örültek a térdeim.:D), vasárnap meg jött anutám. Aki előtte szombat este kinevetett a telefonban, hogy futottunk. (jó, nem gonoszan, csak nem akarta elhinni.:D) Jaigen, a parti másnapján tök jó mosogatást csapattunk Timivel. Jó, kellett vagy egy óra és járulékos veszteségként még egy poharat is eltörtünk (a batyis bögre lefightolta a kólás poharat.:(), amiben kivételesen mindketten benne voltunk (nem tudom, ki hogy van vele, de én eddig még nem láttam olyan pohártörést, ami több ember lelkén száradt volna, szóval számomra ezek olyan egyszemélyes gyilkosságok, és ezért megemlítendő a tettestársság), viszont tök szépen elmosogattunk (vagyis Timi mosogatott, én törölgettem), és mentségünkre szóljon, hogy ennyit még sosem kellett nálunk parti után mosogatni - ez a magyarázat arra, hogy ennyi időt igényelt.:D Amúgy azért volt szükség a mosogatásra, mert utálok hozzányúlni a koszos tányérokhoz, ezért mindig kapóra jön, hogy itt vannak a spanjaim, és olyan rendesek, hogy mindig megcsinálják helyettem.:D (Igen, nagykoromban mosogatógépem lesz.)
A suliról annyit, hogy hétfőn elég nagy volt a forgalmam padtársak terén (mármint magamhoz képest). Kémián Csanádék ültek mellém (beszélgettünk a kémia dogáról és a kémia dogáról, a kémiatudásomról, a tanulókísérletről, és egy kis 'empetiát' is mutatott (mondjuk nem empetiát kéne írnom, mert szegény tuti nem tudja, mit jelent)), francián meg Danci társult hozzám (oltottuk a tanárnőt, megbeszéltük, hogy kábé egyikünk sem ért semmit, röhögtünk, dumáltunk, folyton ránk szóltak, elmondtam, melyik óra milyen pontosággal jár a suliban (igen, ilyeneket megjegyzek, és hogy fényezzem magam, elég sok teremben van óránk (i mean class meg lesson, nem clock.:D))). Ja, és tök aranyos volt, mert (hosszú érdektelen dolog következik.:D) francián mindig egyedül szoktam ülni, erre jön oda mellém (először nem is értettem), aztán megkérdeztem, ide akar-e ülni, mondta, hogy igen, én mondtam, hogy nem (im so kind, de ez olyan, egyébként ülj ide, csak sokkal viccesebb, ha azt mondom, hogy nem volt), akkor kijelentette, hogy márpedig ide fog, csak azért, hogy ne tudjam feltenni a lábam. Ami azért 'jól esett', mert szerintem elég kevés ember jegyzi meg, hogy francián mindig felrakom a lábam a másik székre (leszámítva a tanárnőt.:D). So weird, i know.
Amúgy Danci ma is mellettem ült. Előtte le is kellett fightolni a tanárnővel. Fő, hogy egy újabb aktuális posztot olvashatunk.
| 2014.03.06. 19:42, sketch |
egyszer kívánom azt, hogy maradjon el az összes óránk a gecibe, de nem. amúgy megint elnézést, de újfent tegnap írtam
Most már tényleg rég írtam (az előző retek nem számít, akkor csak ki voltam akadva, hogy évértékelő beszéd), ezért írok. (megmondott mondatok level én.)
Mit csináltam az elmúlt nagyon sok időben? Köszi, hogy érdeklődtök, jóság van, minden, írtam ma hétfőn egy töri tézét (nagyon vicces volt, nem fejtem ki, de az volt), kiderült, hogy Csanád titokban tud olaszul (egyébként nem, el ne higgyétek, de nagyon nevetnék, ha ez az állítás tényleg igaz lenne), a ribancok pedig korrektül kibeszélték a hiányzó ribancot.:D És ez mind csak ma hétfőn történt. My life is too exciting for me to live in this shit.
Amúgy nem tudom, melyik fogyaték osztálytársam rajzolt faszt a kabátomra, de remélem, tudja, hogy rendesen felbasztam magam második óra előtt. Nem azért, mert annyira látszana vagy nagy lenne vagy mert szegény én és a kabátom, hanem mert el nem tudom képzelni, melyiküknek lehet ez a színvonal. (Mondjuk csak tudjam meg, ki volt, tuti rossz pillanatomban leszek, és egyesével töröm el mind a tíz ujját. Ha pedig nagyon belejövök, akkor féltheti a lábujjait is.) És tényleg nem a kabátom a bajom vagy mert én vagyok az 'áldozat', mert hazajöttem, és a meleg víz-szappan kombó mindent megold, de őszintén mondja már meg nekem valaki, hogy ebben mit lehet élvezni. Pedig én még reménykedtem, hogy már kinőttünk a tavalyi egymásfüzetébefaszokatrajzolunk korszakunkból...
Szóval ja, már legyártottam a fizikapuskát holnapra (már el is használtam, fő, hogy aktuális a poszt), a kémia annyira izgalmas volt, hogy nem akadt jobb dolgom, mint lebontani az ujjamról a bőrt (igen, full undorítóan néz most ki), lassan folyamat két hete téli olimpiát nézek, vannak ám bugok és hiányolom az eurosportos szakkommentátoros srácokat (ma szerdán Jenő speciel bepakolta Moravecet a norvég váltóba.:DDDD jó, tudom, hogy ezek tök véletlenek, tuti nem direkt mondogatják, hogy így teszteljék a nézők figyelmét, de akkor is, Jenő, közvetíts inkább biciklit, az tényleg jól megy.:D), de jó ez így is, a biatlont meg az alpine skiinget (nem tudom, mi a szép rendes magyar neve, shame on me), illetve a műkorcsolyát nélkülük is vágom, szóval jóság van. A suliban cserélik az ablakokat (végre nem fogok fázni télen), jövő héten bktn, ahová Roni is jön.:3 (i mean Szilágyi Áron, anutám sem értette, egyből a mi Roninkra gondolt, de nem. mondjuk nekem alapjárat az a problémám, hogy nem értem, hogy lehet egy Áront Áronnak hívni, a Roni sokkal jobb. ezt utána neki is elmondtam, és megint úgy nézett rám, mint az ominózus diszkalkuliás példám alkalmával.:D), négy napig harmincperces óráink lesznek, ma tegnap cirka egy órát szenvedtem egy kördiagrammal, mire rájöttem, hogy tizenöt helyett tizenkilenccel osztottam el a háromszázhatvanat, és azért nem jött ki.:DDDD Tudom, nem hiszi el nekem senki, de mióta statisztikát veszünk, először írtam házit (nem ezt. a másikat, ami ez után jön.:D), és dafke is meg akartam csinálni, azonban nekem ilyen óriási, szemkiszúró bugok tényleg nem tűnnek fel elsőre.:D
Leírtam, mi van a suliban. Most leírom, mi van a spancijaimmal. Voltunk Timivel színházban (actually annyira nem akartam Úrhatnám polgárt nézni premier előtt, de egyáltalán nem volt rossz, és kellett az ember, és már az odajutásért megérte.:D), partiztunk, pingpongoztunk, megetettem a fiúkkal a kajámat, anutám megint az egyetemen csapatja minden negyedik hétvégéjét (mondjuk anutám nem a spancim (mármint nem ilyen értelemben), de nem baj), tervben van egy színház meg egy vízilabda eb (Arra gondoltam, hogy nem veszek jegyet, hanem kiállok a Hajós elé jegyet koldulni. Tuti lesz néhány tag, aki úgyis el akarja majd adni, aztán az úgyis olcsóbb. Lassan rosszabb leszek, mint Roni. (most kivételesen a miénk)), és adtam Károlynak egy zsepit (mondjuk Károly sem a spancim, viszont már héveztünk egy kocsiban #jóló #hipszta #hévspanci), amiről később kiderült, hogy nem is kellett neki, szóval bazdmeg, Károly. Nagy zsidó az orrom, szükségem van a zsepijeimre. (Nyugalom, semmi bajom Károllyal, majd jön velem politizálni, Bencével (aki nem a fotós, bár ő is fotózik, de van egy másik, akivel már együtt is biliárdoztam, jameg évfolyamtársam volt) meg megreformáljuk az oktatást.:D)
Jaj, még gyorsan leírom, hogy huszonnégyből huszonnégy és fél pontos angol dogát írtam, szóval most aztán nagyon büszke vagyok magamra. (On the one hand, mert relatív achieve-doltam a fullpontos angol dogát.) A mondataim is tizenegy és fél pontosak lettek (a tizenkettőből), és most már tényleg úgy érzem, hogy kezdek kijönni a hullámvölgyből (igen, a kilenc és fél pontos mondatokat iszonyatos traumának éltem meg néhány héttel ezelőtt). Amúgy nem megyek Roni előadására, mert hat óra után nyolc perccel is már csak várólistára lehetett jelentkezni, annak meg úgyis tök mindegy, legfeljebb majd aznap random bemegyek. De azért a büdös kurva életbe már, hogy egész héten egy ilyen szarságra szeretnék elmenni, arra se tudok, mert a jelentkezéses cucmó megnyitása után nyolc perccel már nincs egy darab hely sem. Bassza meg mindenki, hát de most nem? Hát de.
Amúgy ezeken a hülyeségeken kívül még egy csomó mindent akartam írni, csak mivel hörcsög a memóriám, elfelejtettem. Nem baj (egyébként de), csodálatos 'visszatérő' poszt lett.
| 2014.02.20. 19:24, sketch |
dat feeling when you wanna watch Juno and orbán viktor and his year evaluation speech are on the screen
Most már tényleg írok, már csak hetek hónapok napok kérdése és történni fog valami, cserkészbecsszó. (Eddig azért nem volt semmi happening, mert lusta túl elfoglalt voltam.)
| 2014.02.16. 22:50, sketch |
ideges vagyok, mert nem szeret a port.hu ez a párbeszéd még mindig vicces.:D a film meg még mindig jó. amúgy elnézést, de tegnap írtam
Csak nálam áll fenn az a probléma, hogy fújok egy fújásnyi anyag orrspray-t az orromba, az nem hat semmit, még csapatok rá egyet, akkor az már felmar mindent az orrsövényemtől kezdve egészen az agyamig, kifújom a fél fejemet, amit később cirka három percenként kell ismételni, mert eddig valamiért nagyon jól belekötött a takony a fejembe, most viszont már megállíthatatlanul folyik mindenfelé? Ez még nem is zavarna különösebben, ha nem fájna mellé ki-be baszottul az orrom. Konkrétan annyira, hogy hozzáérni nem merek.:D Ami nagyon vicces, főleg mert nagy zsidó orrom van. Amúgy miért vannak nekünk olyan niggertechnológiás zsepijeink, amikhez ha hozzáérek, azonnal szét is dobják mind a három rétegüket?
A teremburáját, hogy nem írsz vissza Timi.:D Pedig szerveznék neked programot... Amúgy nagyon is megérdemlik az osztálytársaim a befenyítést. Bunkók vagytok. Bunkó tahók. Bunkó tahó tuskók. Jerkök. Elbaszott jerkök. És igen, beszélhetek rólatok így, mert én egy kibaszottul más kasztba tartozom (oké, lehet, hogy érinthetetlen vagyok, de akkor is), és rohadtul okosabb meg francasetudjamibb vagyok nálatok. Igen, ezek a komoly érveim. Szerintem is filmkritikusnak kéne lennem.
Egyébként... húú, de nagyon boldog voltam ma.:D Low vagyok, és nem tudom, hogy kéne wowosan mondani, a srácokat meg most nem akarom megkérdezni, de elértem a könyolvasós misszióm legfőbb célját: elkérték a Fight Clubot. Oké, csak lecsekkolni, miről szól, miután képtelen voltam összefoglalni énmagam (shame on me, de ebben is látszanak a szövegértéses problémáim), és Enikőnek nem is jött be (pedig önpusztítás, anarchia, skizofrénia, nyamm, so lovely story), de akkor is. Ennek ez a lényege. Ha már egyszer nem figyel rám senki, amikor filmekről pofázok, ezt legalább nap mint nap látják. És jó, rendben, nyilván nem vonzanak mindenkit ezek az underground (nem is underground, de ha egyszer már ideírtam, nem törlöm ki) meg alvilági meg depressing sztorik, de nekem nagyon bejönnek, és ahogy végignézek a szobámon, mást nem is nagyon olvasok.:D És ez csak most realizálódott bennem. Nagyon durva. Mondjuk ezeken kívül még van két interjús könyvem (egy vízilabdás, de az már nagyon régi (mármint tavaly kaptam, de úgy régi, hogy Kásás, Biros, meg a többiek.:D) és egy bírós könyvvásárról lett búrva, a másik meg egy hokis (az kivételesen nem olyan régi, bár Palkovics már lemondta a válogatottságot), egy L'écume des jours-om, egy Hithchhikker's Guide to the Galaxy-m (mind az öt könyv ilyen full vastag kiadásban), a True Blood első három része (díszdobozban vagymiazistenaz, és actually fogalmam sincs, hogy az mennyire sötét történet, mert igazából valahol vicces is... borzasztó, csak megnehezíti a dolgomat.:D), illetve a Heartlandes cucmóból kilenc kötet (the time of your laugh, ok, thanks, thats enough), ami még kiskoromból való, de rohadjak meg, még most is jó.:D
Szóval igen, ennek az egész cucmónak az lenne a lényege, hogy ha már a filmekre nem sikerül rábeszélnem a népet, akkor legalább a könyvekre. Ha már jót nézni nem vagytok hajlandóak, akkor legalább a könyveknek adjátok meg az esélyt, hogy elvarázsolja és lesokkolja az agyatokat. (Jó, ebben tuti én is közrejátszok, mert esküszöm, nem tudom elmondani, miről szól vagy miért jó valami, ha megkérdeznek.:D Igen, tudom, borzasztó vagyok, engem is rettenetesen zavar, de mit lehet ez ellen tenni? Halál komolyan kérdezem, bármilyen idióta ötletre nyitott vagyok. (Except for giving blogging up 'cause azért ilyet mégsem lehet kérni. Mankind punishes me, let me do the same with it.))
Ha már itt tartunk (btw dunno where, but nevermind, its my speciality, let me unfold), full kíváncsi lennék, hogy van-e akárcsak egyetlen egy darab, de akkor is 'rendszeres' olvasóm. I mean aki azért néhanapján beírogatja a jóság nevét a nemtudomhogyhívják-nemtanítottákmeganevét, szóval oda, a chrome böngészője tetejébe és esetleg még az agymenéseimet is elolvassa. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szépen megkérlek titeket, hogy ha tényleg valamilyen időközönként mégis szoktátok csekkolni a blogot, jelezzétek már valahogy, légyszi. Nem, Sándor, te nem érdekelsz, mert... túl jó a biciklid. És anutám magyar tanár. És panelban lakom. És Bence túl jó képeket csinál.
Egyébként meg nagyon bejön, hogy az egyik téli olimpiás kisfilmnek a Sweet Disposition a zenéje. Igen, még mindig 500 Days of Summer.<3
Itt van még egy kis Lucky Number Slevin és Josh Hartnett a végére. Actually nem a végén van, hanem szarul, de nembaj, jó ez ide, nem képbeszúrásból fogok szakdolgozatot írni. Hanem semmiből.
| 2014.02.01. 20:28, sketch |
Olvasgassátok az alcímet. Rendesre már nem telik. olyan jól tudok pofázni a semmiről
Na, here comes the ropogós, new poszt. Gyorsba érdektelen, felvezető infóként leírom, hogy lassan három napja szakaszosan kapok levegőt (hol megfulladok, hol még az agyamon is átfúj a szél), ma nem mentem be olaszra, helyette hallhattam egy übertudományosfantasztikum beszélgetést (szeretem tanci úrcit meg a tagok nyelvét is, akik a Girót rendezik, de esküszöm, ezért a baromságáradatért megérte), aminek a lényege... Jó, ezt most nem írnám le, mert szép hosszú meg összetett meg bonyolult lenne meg senki nem értene belőle semmit, de jaj, dögöljek meg, még most is asztal alá röhögöm magam.:D
Egyébként már nagyon a Fight Club végén vagyok, de nem unatkozom, mert egy nap alatt le kéne tolnom az Antigonét (majdnem ganét írtam, de anutám magyar tanár, aztán mégis.:D), ami it seems like sikerülni is fog (knock-knock), utána meg állítólag valami borzalmat kéne elolvasnom orira. Aminél már előre látom, hogy szenvedni fogok, mert egy az, hogy háromszázvalahány oldal tömény általánosítós szenvedés, kettő, hogy mert csak, a három pedig csak három.
És akkor actually az egész poszt lényege, amiért ez a csodálat megszületett (kipattant a fejemből, mint Pallasz Athéné Zeuszéból): be kell valljam, hogy ez a Keith mégsem olyan rossz, mint ahogy anno 'elhordtam' (július 8. visszakerestem, látnom kellett, mit írtam, mert én sem emlékszem ám minden hülyeségemre.:D (ajjaj, akkora paradoxonokat írtam, hogy most már nem tudom őket megfejteni.:DDDDDD jó, nem, nem szóltam, sehol semmi paradoxon, szimplán csak nincs semmi szövegértésem.:D)). Már csak azért sem, mert imdb-n 'jól' felpontozták Keith emlékeztet egy ismerősre tényleg jó. Rendben, azért ennél még találunk jobbat is, azonban az átlaghoz képest igenis valami. És shame on me, de ha megrohadok sem tudok ennél többet kinyökögni magamból tízkor. A lényeg, hogy aki bírja a drámaszagú romcomokat, az mindenképpen nézze meg. (Oké, annyira mégsem romcom, de nekem igen, mert alapjárat tök jól elnevetgéltem rajta. Coz I was high.) Jaigen, és még annyit módosítanék a nyári véleményemmel kapcsolatban, hogy nem, mégsem mennék hozzá azonnal egy ilyen taghoz, viszont azért vicces lenne. És a srác még mindig van annyira fura, hogy azonnal crush-sá vált.:D Csak tudnám, honnan olyan ismerős nekem Jesse McCartney... I mean kivételesen nem a környezetemben keresem az alteregóját, hanem a neve miatt.:D
A végére még annyit, hogy nagyon idegesít, illetve frusztrál, hogy Ádám mellettem ül fizikán. Nem tudom, egész egyszerűen nem bírom a jelenlétét. Vagy szóljon hozzám, vagy másszon arrébb, vagy dögöljek meg.
Gondoltam, hogy ezzel fejezem be, de már meg kéne szokni, hogy nálam semmi sem úgy megy, ahogy elterveztem, ezért leírom, hogy legjobb romantikus film akkor is a 500 Days of Summer (nem mondom, hogy szakítás utáni receptreírandó, mert lehet, hogy valaki csak még jobban megzuhan tőle, de ha a kötelező olvasmányok mellett lennének a suliban kötelező filmek is, kilobbiznám, hogy ez is a listán legyen), a 'butábbik' fajtából pedig a Because I Said So (igen, képzeletben nyugodtan meg lehet dobálni kővel, hogy bort iszok, és vizet prédikálok).
Illetve most nézem, hogy lesz The Fault in Our Stars. Ajjaj, mozi, júniusban nagyon beadlak.:D
| 2014.01.29. 22:28, sketch |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
