'12. május 6.
Nos, akkor blogolok a semmiről.:D Főbb témaként kiemelendő: Bogiéknál alvás, vízibiciklizés Shumiéknál, szerda.
Bogiéknál alvás. Igen, már megint egy vállalkozó szellemű barátunknál gangeltünk át egy éjszakát.:D Gyorsan elmondanám, hogy ettünk, ittunk, jégereztünk.:'D [Csak egy pohár volt. Cserkészbecsszó.] Jaigen, és a további tizenhárom órában a hülye dolgaimat a jégerre fogtuk... :'D Bogi szobájába fel, Gergő rosszul, szódabikarbóna, Gergő még mindig rosszul, menjünk este fél tízkor sétálni. Agyiszint.[y] :D Séta közben megállapítottuk, hogy milyen jó a meleg a beton meg a fal... :'D Kitaláltuk, hogy elmegyünk lakótelepre, és felcsengetünk anyához.:'D Később aztán nem valósítottuk meg.
Egyszer elfáradtunk, és leültünk a bokrok közé egy padra. Öt perc után fel is ugrottunk, mert elüldöztek a szúnyogok. Vissza Bogiékhoz. Of course, út közepén kell menni, a fekvőrendőrök tetején megállni és körbenézni, hogy 'hey, milyen jó a panoráma'.:'D Közben találkoztunk egy extrém görkorissal. 'Levadásztam' egy macskát, és már megint lebecsülték az agyi képességeimet: azt hitték, hogy nem tudok felmászni egy meredek virágágyáson, utána pedig átbújni egy korlát alatt. Imre: na, videózzuk csak le... Lillu: addig éltél.:D És sikeresen felmásztam, majd halálra csesztettek.
Bogiék utcájában gyalogoltunk, amikor eszembe jutott, hogy nekem az összes rendesen csapatban sportoló ismerősöm mindig azt mondja, hogy megy mezt venni meg mezgatyát. Én pedig mindegyiküket kioktatom olyankor, hogy annak nem mezgatya a neve. Gergő: ha nem mezgatya, akkor mi az? Lillu: hááát... egy gatya a mezhez.:'D Ha valami hülyeség miatt akartam oltogatni valamelyiküket ottlétünk alatt, akkor egyikük mindig benyögte a mezgatyát.
Felvonszoltuk magunkat Bogi szobájába, és szétestünk. Következett a tömény kockulás.:'D Arra emlékszem, hogy rengeteget nevettünk, szétfeküdtük Bogi ágyát, és... még sorolhatnám.:D
Na, most akkor jöjjenek a vicces dolgok.:D Virág csinálja a tanárbúcsúztatóra a videót. Hogy legyen videós anyagunk is, ezért végigkameráztuk a hadijátékos napot. Sikerült néhány olyan pillanatot elkapnunk... Amin öt percig levegőt nem véve szakadtunk.:D Például amikor Marci molesztálta a jónépet a 'fegyverünkkel' [nem nevet, minden évben velünk tart. lassan már tiszeletbeli nyolcperas lesz... :'D], Gergő pedig kommentálta. Meghaltam.:'D Szerintem életemben nem nevettem még annyira, mint akkor.:D Vagy ott van még a keresztrejtvény, amikor Virág rosszul írta le Kazinczy nevét, én pedig kikaptam a kezéből a tollat, és lekörmöltem helyette. Mire Ricsi megszólal: okos vagy, Lillu, kockacukrot neki. Of course, ezen az idióta retardált hangon... :'D Még a fejemet is megütögette mellé, szóval garantált nevetőgörcs.:D
Mondjuk még az is megemlíthető, amikor meg akartuk tudni a napkelte idejét. Nagyon kivoltunk már, hajnali három lehetett. Lillu: kérdezzük meg a google-t, az úgyis a legjobb barátunk. Rendben, nyitunk egy google-t, laptop nálam, elkezdem írni: napfelkelte... *fáradt voltam, vártam a kereső segítségét.:'D* *félperc.kapcsolásiidő.íroktovább.* időpont... *gondolkozik. milyen nap is van... ?* ma. Lillu-fej: marha elégedett magával. Örült is az arcom, amikor kidobta a hajnali öt óra harmincegyet... :D
Gergő elkezdett mutogatni Virágéknak valami angol trükkös csávót [Lillu-szleng.:'D], aki Jedlik Ányos elektromotorjáról kapta a nevét. Jó, nem húzom az agyatokat: Dynamo. Én az ötödik perc után meguntam, mert engem idegesít, ha nem mondják el/mutatják be, hogyan is csinálta a dolgokat a csávó. Gergő odaadta a telefonját, hogy foglaljam le az agyamat, és játsszak. Kösz.:'D Néha úgy felidegesítettem magamat egy játékon [többnyire angry birds], hogy hangosan szentségeltem mellé, miközben ők nézték volna a videót... :'D
Nem jut eszembe sokkal több vicces pillanat. Amúgy ez a videózás akkor jött szóba, amikor már minden máshoz fáradtak voltunk. Rájöttem, hogy van egy bizonyos holtpont, amin ha átlendülsz, már nem érzed az álmosságot. Legkönnyebben akkor sikerülhet, ha körülvesznek az idióta barátaid.:D
Négy-fél öt körül eszünkbe jutott, hogy mehetnénk fürdeni is. Konkrétan átfürödtük a napfelkeltét.:'D Azért öt óra harmincegykor mindannyian ott nyomorogtunk a kis ablakban.:D
Hat óra körül beájultunk az ágyba. Vagyis csak én, mert a többiek a földön akartak aludni. Lillu: jó, rendben, akkor enyém az ágy... :D Bealudtunk, és kilenc körül feltámadtunk. Kipehentük magunkat.[y] :'D Lementünk enni, kakaót csinálni, kiülni a teraszra táplálkozni. Gergővel bekapucsínóztunk - én biztos nem bírtam volna ki nélküle a napot.:D
Bepakoltunk, és felmentünk unozni meg mahjongozni. [Imrével hajnalban rákaptunk a mahjongra, és maratonokat játszottunk. 'Csapatban' of course, csak akkor volt belőle gáz, amikor egyszerre kétfelé akartuk mozgatni az egeret... :'D] Már maga a játék elkezdése is érdekes volt: Gergő közben kikapcsolta a laptopot, erre én rákönyököltem, hogy nem adom oda, mire Imre szólt Virágnak, hogy érje el, hogy visszaadjam. Egy idő után meguntam a pizsama sztájlt [nem nevet. igazából nincs rendes pizsamám... :'D], ezért elmentem felöltözni. Mire visszatértem, Imre már ott ült a többiekkel a földön és mahjongozott. Kösz.:'D
Röviden, tömören: mahjongoztunk, unoztunk, kockultunk, és lementünk Bogival palacsintát sütni. Ott is unoztunk.:'D Bogi beszállt az utolsó két körbe, ezzel vállalva azt, hogy oda-vissza kell rohangálnia a tűzhely meg az asztal között.
Amikor már elég palacsinta lett, gyorsan megettünk párat. Virágnak mennie kellett, ezért mindenki fogta magát, és szedtük a sátorfánkat.
Na, a következő dolog, amiről szövegelnem kéne, az a május elsejei vízibiciklizés. Naszóvaltehát ledzsaltunk Szigetcsépre szüleinkkel. Ők maradtak a parton, mi meg mentünk biciklizni. Vicces volt, mert én nem arra számítottam, hogy lazán a Dunában fogunk biciklizni, hanem... Nem tudom, de másra számítottam.:'D
Nagy nehezen lett járművünk is. Már a rajtolás is érdekes volt, mert be kellett lökni. Mire rájöttünk... Öt percbe beletelt.:'D Nagyon jól elvoltunk, egy kisebb büfét is felköltöztettünk a 'platóra', és jó vizesek lettünk - Virágnak hála. És az is Virágnak köszönhető, hogy Imre többször is megúsztatta a papucsomat, ami tocsogott a vízben. Ugyanis Virág provokatív módon fröcskölte a fiúkat. A gond csak az volt, hogy amikor mondjuk Ferencet akarta bevizezni, akkor Imre és én áztunk el, Ferenc pedig alig kapott valamit.:'D Egy idő után meguntam, hogy elázott a gatyám, ezért kiültem a 'motorháztetőre'. Rájöttünk, hogy így hatékonyabban haladunk, és nemcsak a vizet fröcsköljük. Szóval az idő hátralévő részét ott töltöttem. Titanicoztam, feltaláltam a pogácsacsúszdát, és folyton vizes lettem.
Röviden, tömören: állandóan el akarták csórni a delfineinket, villant két fehér bálna - és nem nálunk -, a fiúk folyton be akarták dobni Virágot a vízbe, hajtűkanyarokat csináltunk, hipersebességre kapcsoltunk, ordítozva beszélgettünk, és a fiúk szövetkeztek Virág ellen. A legjobb az volt, hogy nem Virág szívta meg, hanem én.:'D [Kitalálták, hogy hárman gyorsan leugrunk a vízibicikliről, miután partot érünk, Virágot pedig visszalökik. Na, igen, engem küldtek újfent vízre, mert elbambultam.:'D]
Kikötöttünk, és partra szálltunk. Letelepedtünk szüleink mellé, majd elmentünk frizbizni. Kiderült, hogy tudok valamennyire frizbizni.:'D Miután rendesen kifrizbiztük magunkat, hazaindultunk. Amint hazaértünk, fogtam magam, és ledőltem az ágyra. Lazán aludtam két-két és fél órát.:'D Öt körül kitámolyogtam majálisra. [Igazából nálam csak vurstliként szerepel az összes ilyen miklósi rendezvény.:'D] Megint megállapítottuk, hogy ez... Túl magas színvonalú számunkra.:'D Kábé egy óra múlva hazaindultunk.
Nos, eljött a szerda is. Nem alhattam délig... :'D Őszintén már el is felejtettem, hogy miért akartam én annyira leírni a szerdát.=$ :'D Azért próbálkozok.:D
Udvaros szünetben Sancéék folyton csikiztek. [Lehet, hogy az csütörtökön volt, de végül is tök mindegy.:'D] Ez az, amire allergiás vagyok: ha nem ülhetek nyugodtan a padunkon. De nem baj, ha jól kiidegeljük a Lillut... :'D Miután jól megkínoztak, mentünk bioszra. Végigszakadtuk.:D Ricsi már megint feltűnési viszketegségben szenvedett, mire Éva néni megunta, és ráöntötte az üveg vizet a fejére. Ricsi meg örült, mert melege volt.:'D Illetve beindult a wécéturizmus, ami abból állt, hogy mindenki ment mosakodni.:'D
Nyolcdések voltak fent rajzon, negyvenesben. [Negyvenes pedig közvetlen a tizennégyes felett van, ahol nekünk szerdánként a negyedik órában bioszunk van. Illetve Potter lakása felett... Szegény szerintem felébredt... :'D] Mivel a tanár úr [nem nevet, őt csak így lehet hívni] fegyelmezésben nagyon otthon van, ezért a dések rendesen ordítoztak. Óra vége felé Ákos nyitogatta fent az ajtót, és artikulálatlan hangokat adott ki. Egyből levágtuk, hogy ez csakis ő lehet.:'D Éva néni megunta: felment leordítani a fejüket. Ricsi ez idő alatt elcsórta az üvegét az asztalról, hogy megint leöntse magát.:'D Tehát Éva néni fel, mi pedig csendben vártuk, hogy miket fog kiabálni. Egyszercsak ilyet hallunk: majd úgy íratok veletek tézét, hogy nem hozom el a kérdéseket. [Tézé előtt általában megkapjuk, hogy nagyjából mire számítsunk.] Marci megszólal: húú, de kibaszott velük.:'D Én pedig meghaltam, ott fetrengtem az asztalon a nevetéstől.
Ennyit a bioszról, jöjjön a tesi. A másik csoporttal pont aznap futatta le a tíz kört, mi pedig azért imádkoztunk, hogy ne menjünk ki futni negyven fokban. Pista bá pont zárta volna be a tesitermet, amikor mentünk le. Mi: ne tessék bezárni... Pista bá: nem mentek ki? Mi: nem baj, mi bent maradunk.:'D Direkt szépen fel is sorakoztunk, csendben is voltunk. Erzsike néni bejött, és kihajtott minket. Engem azért még fejbe dobott labdával... Jó, véletlenül, de akkor is... :'D Elindultunk a Bugára, én meg arról siránkoztam Virágnak, hogy kurva meleg van a tíz körhöz. [Nevess ki, nekem nagyon para ez a tíz kör.] Mikor felsorakoztunk a platzon, Erzsike néni megszólal, hogy egy gyors, két lassú kör. Lillu: kicsit sok bemelegítés ez tízre, nem? :'D Mindegy, lefutottuk, of course én közben elszámoltam magam: két körre azt hittem, hogy három.:'D Harmadik kör végén beestünk az árnyékba. Erzsike néni ilyet szól, hogy lehet menni röpizni [tűző napra, negyven fokba. megyek.[y]], vagy bármi mást csinálni, csak ne üljünk le, mert beírja az egyest. Jó, rendben, én végigálltam az egész órát, Virág meg ült a ping-pongasztalon.:'D
Ennyit a szerdáról, jöhet a csütörtök. ECDL vizsgánk volt - azt hiszem, internetes keresésből. Jaigen, és Halálfutam kettő volt.:D Már múlt héten is, de akkor Matiz volt Mercedes helyett... :'D Egyáltalán nem izgultunk előtte, de amikor sokadjára se talált egyikünk sem választ az ellopott képes kérdésre... Na, akkor azért már elkezdtem rágni a körmeimet.:'D Mindegy, a lényeg, hogy átmentünk, ez is megvan. Most már hivatalosan is négy vizsgával rendelkezünk. Kérem a tapsot.:D Köszönöm.
Thursday ends, friday is coming. Töri tézét írtunk, és nekem csütörtök este jutott eszembe tanulni rá. Lillu-agy... [y] Ráadásul Pali bá lediktált háromféle esszékérdést, és úgy gondolta, hogy ő majd választ kettőt, mi pedig majd random arról a kettőről szövegelünk. Plusz ezeket olyan témáknak gondolta, amikhez lazán írhatnánk saját véleményt. Szeressük a töritanárunkat... [Írtam volna véleményt, hogyha nem csütörtökön jut eszembe befejezni a hétfőn elkezdett esszéimet.:'D Mondjuk nem biztos, hogy jó ötlet lett volna, mert utálok politizálni, és csak idegesen, undorodva, lenézően tudtam volna leírni a gondolataimat.]
Tehát egész nap ezen ment a stresszelés. A nyolcpera hatvan százalékának ott voltak a kezében az esszéi, és ha csak két perc szabadidőnk volt is, már elmélyülve olvasgattuk. [Nagyon nevettem csütörtök este, mert az osztályunkból pár embernek este tízkor jutott eszébe a töri tézé... :'D]
Megint elcsórtam Kovács fantasztikus páwa óráját, amitől ideges lettem matekon, ugyanis amikor kikaróztam a fejemet, hallottam, ahogy ketyeg az óra. Ritka zavaró volt. Matek után töri következett. Táska ablakba, Lillu udvarra, fel a padra. Igaz, elfoglaltam Zsolti helyét, de nem számít, úgyis az adósom.:D Of course az esszéim akkor is velem tartottak. Tanulnom egy mondatot sem sikerült belőlük, mert Sancee és Csáki megismételték a szerdai gonoszkodásukat, csak sokkal durvábban. Szóval udvaros szünetben sem lettem okosabb. Becsengettek, negyvenesbe fel. Az Európai Unió létrejötte és a globalizáció. Fuck yeah, pont az a rohadt globalizáció, amiről egy mondatot nem tudok írni... Nagyokat szenvedtem, mire sikerült valamit alkotnom az EU-ról. Szerencsénkre Pali bá pont negyedik órára időzítette a zsepihiányát, így Ricsivel lementek a tanáriba. Abban a pillanatban mindenki előkapta az otthon megírt esszéket vagy könyvet.:D Hála ennek a két és fél percnek, sikerült tizenkét pontnyi tényt összekaparnom az EU-ról. Kivittem Pali bának, hogy nézze meg, van-e benne elég dolog. Volt benne, szóval én nyugodtan visszaültem a helyemre, és a padra vágtam a tollat. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen olyan idióta, aki két töri esszé helyett csak egyet írt. Igen, nevess ki, egyet írtam. Fogalmam sincs, miért. Abban a pillanatban tuti kihagyott az agyam, mert egy mondatot nem írtam a globalizációról. Jó, azt mondtam, hogy egy mondatot nem tudtam volna körmölni róla, de ha megerőltetem azt az elcsökevényesedett fejemet, akkor talán... A lényeg, hogy akkor esett le, mekkora baromságot csináltam, amikor hazaértem. Megállapítottam, hogy ritka nagy barom vagyok.
Mindegy, azért nagy boldogan gyalogoltam lefelé a lépcsőn, merthogy megvan mind a tizenkét pontom az ötöshöz - elméletben. Föcin kikaptam a gyönyörű hármas dogámat. Tudtam, hogy hármas lesz: egy szót sem tudtam Németországról.:'D Hatodik órában pedig hál' istennek nem kellett tesiznem, mert 'füves versenyre' készültünk. Helyette Ricsin nevettünk, aki folyton kimászkált angol óra közben.:'D
Nos, ennyit egyelőre. Remélem, megfelel.:D Remélem, azért párszor jól kinevettetek. Megérdemlem... Elnézést a hossz miatt, de megint túl sok minden történt.:D
Legyetek jók.:D

'12. április 24.
Kéne egy laza, mindennapos blog. Szóval most lesz is.:D
Hét közepétől írnék, mert onnantól emlékszem is pár dologra.:'D Tehát szerdán rövidített óráink voltak. Mondjuk csütörtökön meg szombaton is, de mindegy. Volt osztályfőnökink - nevettünk egy sort -, angolon pedig megint Ausztráliáztunk. Bioszon Gergővel helyet cseréltünk, ő írt az én füzetembe, én pedig az övébe.:'D Én meg kinevettem őket - mármint Virágot és Gergőt.:D Tesin már megint nem tudom, mit csináltunk... :'D
Csütörtökön Zsuzsa néni befejezte a keddi reggeli kémia órán félbehagyott Kékszakállú történetét. Nyelvtanoztunk - fuck yeah -, angolon döglöttünk, és benyögtem, hogy i like Australian Tom.:'D Aztán matekon megint nem értettem, hogy miről van szó.:'D Fizikán pedig ülhettem Kovács mellett, és újfent végignevettem az egész órát.
Na, és akkor csütörtök este volt az a nagy aktívkodásunk fészbukon, amikor is teleposztoltam Virág üzenőfalát, Sancee azt tanácsolta, hogy verjek meg valakit egy kanállal.:'D, Bogi pedig kirekesztve érezte magát. Az egész nevetés egy komment szánalmas lájkolásán indult el, és kábé egy órán keresztül tartott. Illusztráltam, hogyan szakadtam, amikor megláttam a lájkot a kommentnél, és szerintem Virág is hasonlóan nézhetett ki. Jaigen, vannak ezek az általunk kreált szmájölök, mint például a rafkósfej és a savanyúfej.:'D [Csakis egybeírva fogadhatók el.] Illetve van egy fantörpikus ötletünk, csak olyan hülyék vagyunk, hogy elfelejtettük megvalósítani.:'D Ennyit a csütörtökről. A lényeg, hogy nagyon vicces volt, és rengeteget nevettünk.:D
Pénteken hiányzott a hód. Nem tudom, miért, de állítólag fájt a lába. Lillu reakció: jól van... Heveny torokfájás rulz.:'D Rajzon folytattuk gyönyörűséges szénnel alkotott műveinket. Ritka köcsög vagyok, de inkább hozzá se nyúltam, mert múlt órán is megrajzolta helyettem a tanár úr.:'D Fejlődtünk, mert most már valami táblát is kaptunk az ölünkbe. Megint sétálgatott körbe-körbe. Megtalált engem, és elmaszatolta a fekete részeket. Ilyet szól, hogy nem kell tőle félni. Lillu: okéjó... Bal kezemmel nekiestem maszatolni.:'D Az úgyse kell, jobb kezes vagyok... :'D Ezen felbuzdulva sikeresen összemostam az egészet. Mondjuk jobb volt, mint Gergőé, aki beszenezte az egészet... :'D Jött, kijavította, és óra végére úgy néztünk ki, mintha most szabadultunk volna a szénbányából. Megkérdeztük, hogy lemehetünk-e kezet mosni. Lementünk, de úgy, mint azt idióták. Futottunk, egymást ijesztgettük a kezeinkkel... Kicsit beteg.:D A lány mosdóban találtunk csak meleg vizes csapot, de abból is csak forró víz folyt. Szerencsétlenségből csillagos ötös.:'D Ergó én próbáltam jéghideg vízzel megszabadulni a szutyoktól - több-kevesebb sikerrel -, a többiek pedig a forró csap alatt áztatták magukat. Milyen visítozás volt, úristen... :'D Közben kábé meg is fürdettük egymást.:'D Majd jött a nagysasszony, hogy miért vagyunk mi ilyen hangosak. Pokerface. Végül is rendes volt: hozott nekünk szappant.:D Gergő és Marci egy kilót nyomott a kezükbe, én meg lestoppoltam Gergőt egy tenyérnyi szappanért.:D Bő öt perc mosakodás után elég tisztának gondoltuk magunkat, így visszasprinteltünk a negyvenesbe. Fent kiderült, hogy nekünk annyi agyunk sincs, hogy villanyt kapcsoljunk a mosdóban, és ráébredtünk: jó retkesek maradtunk.:'D nyolcpera színvonal.:D <3
Gyorsan ellógtuk a rajz utolsó perceit, és mentünk matekra. Kitaláltuk, hogy nekünk nem jó a harminckilencesben, ezért átgyalogoltunk Bogiékhoz. Nyolcperhármasban túl meleg volt, tehát kiültünk a negyvenes lépcsőjére Pottert zavarni.:'D Matek elment, töri, föci. Föci előtti szünetben... Készek voltunk. Körbeültük az asztalunkat, és Kovácstól ropit csórtunk, akinek sírt a szája, hogy elloptuk a föci órai kajáját. Pont úgy állt, hogyha ránéztem, a nap kisütötte a szememet. Lillu: Kovács, a napra lehet nézni, de rád nem. *kapcsolásiidőthagytamneki.:D* Na, adjál már ropit. Még bókoltam is... :'D Megettük a csomag ropit, ezért lementek Marcival a büfébe bevásárolni. Hoztak egy kiló ropit, aminek egy részét Kovács pólójába csomagolták.:'D Ricsi és Gergő is ellopott belőle. Amíg Kovács Ricsit kergette, Bogi eldugta a másikat. Visszatértek, megkapta az összes ropit, de egyet Gergőnek feltétlen apró darabokra kellett zúznia. A zacskó közben kiszakadt, és Gergő szétszórta, mint a konfettit. Mi menekülőre fogtuk, és letagadtuk, hogy ott ültünk volna. nyolcpera.:D
Föcin nevettünk egy sort. Fuck yeah, PE lesson is coming. Lefutottam anyához a tesi cuccomért, gyorsan eldaráltam, miken szakadtunk eddig aznap, és siettem vissza. Össze voltunk vonva a fiúkkal. Jobb híján 'szabad foglalkozás' volt. [Lillu-szleng: random program.:'D] Virág kihozott egy kézilabdát, és azt dobálva beszélgettünk. Of course fél méterre álltunk egymástól.:'D Kibeszéltük jégkorongos és kézis problémáimat [Rájöttem, hogy Ancsin Gábor és Ancsin János nem ugyanaz. Kellett hozzá két nap... :'D], megállapítottuk, hogy Császár Gábor baromi jó pasi lenne számomra, és akkor ejteném is mostani reménytelen szerelmemet. Csak ne lenne túlkoros... :'D Megbeszéltük inviteles gondjainkat, elmondtam a vicces inviteles pasis történetet, szakadtunk, labdát dobáltunk.
Utolsó tíz percben fel lettünk sorakoztatva. Erzsike néni kitalálta, hogy Virág meg én rakjuk vissza a labdákat. Én akartam helyredobálni őket. A gond csak az, hogy életemben nem voltam még annyit a tesi szertárban, mint nyolcadikos koromban. Tehát fogalmam sem volt arról, hogy hova rakjam a labdákat.:'D Ne mááár, Virág, ezt hova dobjam? A kosárlabdák közé. Szia, Virág, köszi... :'D Negyedik polc. Várjál, odadobom... Egy, kettő... Várjál... Oké, dobjad. Megszenvedtünk, de sikerült.
Még leülős kidobóztunk. Vicces volt, mert Virágot meg Imrét is kidobták, csak engem nem. Amikor megláttam, hogy kilencvenöt százalékban csak kézisek állnak, akkor megszólaltam: tudjátok mit? Én most leülök.:'D Letelepedtem Virágék mellé, beszélgettünk. Hallottuk a csengőt. Mire én hangosan: óó, csókolom, megyünk öltözni.:'D Imrével seggen csúszva megindultunk az ajtó felé, majd Erzsike néni menetközben elengedett minket.
Jaj, az a gonosz szombat... :D Fél nyolc előtt beértem. Leültem Bogi mellé, aki közölte, hogy ügyeletessé lettünk előléptetve. Okéjó.:'D Virág is megjött, felmentünk, ledobtuk a cuccunkat, segíteni próbáltunk Boginak a matek háziban, de aztán feladta, és kiültünk a negyvenes lépcsőjére. Közben megjöttek a többiek is, egyre többen ültünk a lépcsőn. Sajnos meglátták a tablóképemet is.:'D Az utolsó tíz percben is a lépcsőn döglöttünk.
Matekon kiderült, hogy már megint elfelejtettem, hogyan kell párhuzamost húzni két vonalzóval.:'D Mondjuk még mindig jobb, mint a tavalyi vektoros eset... :D A dogáinkat is kikaptuk. Ötöst írtam, és csak egy hibám lett. Úgy örült a fejem... :D Matekról kábé kiabálva mentem ki. Szerintem a nyolcadik évfolyam fele megtudta, hogy Lillu ötös matek dogát írt.:'D
Tesin összevonás volt. Erzsike néni: laza három perces mehet. Mindenki felnyög.
Marci második körben megszólal: ne már, olyan fáradt vagyok. Virág és Lillu leelőzik. Lillu: mi van, Marci, hosszú volt a péntek este? :D Virág: ááá, ez oltás volt, Marci. Pacsi. Lillu: elméleti.:D
A hatodik perc után Imre mellénk kocogott, és megkérdezte, hányszor három percre gondolt Erzsike néni. Lillu: nyugi, mi már megszoktuk. Hatványozódik.:D Tehát jól meglettünk futtatva.
Partizánoztunk. Először bokán dobtak. Kérdeztem, hogy ez most pattant-e. Nem válaszolt senki. Lillu: Virág, kiálljak én? Virág: nee, tök mindegy. Abban a pillanatban Virágot Csáki fejbedobta a másik oldalról [ő közben velünk volt, de mindegy.:'D Véletlen volt, lássuk be... :D]. Kábé három ezred másodperccel később megint kidobták a lábamat. Megijedtem, sikítottam egyet. Tesi terem fele röhög, és néhányan gonosz módon kifiguráznak. Kösz.:'D Tudom, celeb vagyok. Lillu: nos, Virág, akkor átmenjünk? :'D Nagyokat nevetve, egymást támogatva átgyalogoltunk a másik oldalra. Virág: még két ilyen béna idiótát, mint mi. Lillu: kérek egy pacsit. Elméletit.:D
Marci ott döglött a matracok tetején, mi neki támaszkodtunk. Nemsokára Imre is társult hozzánk. Lillu: Virág, haljak meg, én még sosem ültem ezeknek a tetején... Felmászok, rohadjak meg.:D Az óra hátralévő részében meg akartam reformálni a szombati napokon történő oktatást: órák helyett jobban preferálnám az össznépi barkochbázást. [Hét elején olyan ötletünk is volt, hogy kéne csinálni külön szombati órarendet.:'D] Virág egy idő után ráunt a hülyeségeimre. Akkor leflegmáztam.:'D Aztán egyszercsak jött az az ötletem, hogy vonalbíró akarok lenni. Vagyis mégsem, mert Virág lesz az egyik vonalbíró, én meg a főbíró, plusz még felkérünk még egy embert másik vonalbírónak, és megint reformálunk, de most partizánban fogjuk bevezetni azt, hogy bírók döntenek a dolgokról. Ezt elmondtam egy levegővel.:'D Kicsit pörögtem csak... :D
Erzsike néni elrendelt még egy kört partizánból. Marci átgyalogolt partizánnak. Hármunk reakciója: úúúúúúúú.:'D Le lettünk ültetve a földre, mert nálunk kevesebben voltak - állítólag. Erzsike néni: hol vannak az embereitek? Lillu: átálltak a sötét oldalra. Valamelyik értelmes tőlünk ordít: a Marci átment partizánnak, mert olyan hülye, hogy azt mondta, őt már kidobták, aztán még el se kezdtünk játszani.:'D Lillu-reakció: jól van, okos vagy.:'D Erzsike néni beletörődött, hogy tényleg nem vagyunk normálisak. Elkezdtünk játszani. Virággal egymás háta mögött bujkáltunk. [Mondjuk ezt már előtte nap is megszívtuk, mert Virág beállt mögém, hogy ne dobják ki fél méterről. Én összehúztam magam, erre Virágot dobták ki. Nevettem egyet.:D] Valahogy a határvonal sarkába keveredtünk, ahol egész jó dolgunk volt: pont kiestünk a partizánok látóteréből.:M
Csengettek, partizán lefújva, fel az öltözőbe, then go biology. Szünetben megint 'tanárt játszottam' [annyiból áll, hogy leülök a tanári asztalhoz.:'D]. Közben ettem a szendvicsemet.:'D Húú, de megijedtem, amikor Éva néni bejött.:'D Gyorsan felugrottam, csókolom, és mentem Virággal jelenteni. Megettem a maradék szendvicsemet, tanultunk, nem tudtam írni, és álmos lettem. Kicsengettek, töri negyvenesben. Of course táskák fel a folyosói ablakba.:'D Én nyitottam ki a rajztermet [negyvenes].:M Végre okosnak éreztem magam törin.:'D Ennek következtében olyan jól elfáradtam, hogy az óra második felében csak feküdtem az asztalon. Egyszer csak látom, hogy mindenki pakol körülöttem. Lillu megszólal: hey, valaki becsukja helyettem a könyvem? :'D Megmozdulni is lusta voltam... Óra utolsó öt percében álltunk az ajtóban, és beszélgettünk. Egy idő után meguntam: elfeküdtem az asztalon, amin ültem.:'D
Csengettek, irodalom. Elég vicces volt, mert Mariann néni úgy gondolta, hogy valami érdemleges munka is lesz... :'D [Drága jó barátaim szerencsésen elszívták az energiámat, és lehangoltak biosz előtt.] Tehát 'verselemzés' volt.
Csengő, technika. Tizenegyes előtt fogtuk magunkat, és egymásra feküdtünk.:'D Nagyon álmosak és fáradtak voltunk. Enikő néni szerencsére megkegyelmezett nekünk: beszélgettünk. Kérdezte, hogy ki tud már valamit a végleges felvételi listáról. Osztály kilencvenöt százaléka jelentkezik. Virág és én nem. Enikő néni: hát ti, lányok? Lillu gyorsan felrakja a kezét: jól van, akkor felvettek.:'D [Virág második, én tizenkilencedik voltam az ideiglenesen. Harmincat vesznek fel. Simán bent vagyunk.:D] Beszélgettünk: kitárgyaltuk a csepeli Kossuthot, az ottani kéttannyelvűt, a nyelvoktatást... Majd húszkor szabadultunk.
'Röviden', tömören ennyi lenne pár nap története. Azt még hozzátenném, hogy teljes mértékben eluralkodott rajtam az Olly Murs fanságom. Egész nap Busy és társai mennek.:D
Következő blogig legyetek jók.:D

'12. április 15.
És itt a beígért szóbelis blog.:D Elnézést, kicsit régi.
Február huszonkilencedikén pedig szóbelizni voltam. Amíg vártam a soromra, elkapott egy köhögőroham. Még a könnyeim is folytak. Fuck yeah. Aztán kicsivel később behívtak. Volt kábé fél óránk a beszélgetés előtt, hogy kidolgozzuk a feladatokat. Matekból sikeresen kihúztam egy olyat, amihez hozzá se tudtam szólni, a másik felét viszont hibátlanul megoldottam [pedig azt hittem, a második hülyeség lesz.:'D]. Magyarból full unalmas szövegem lett a Cserhát dombságról, és az ott talált ősleletekről. Reméltem, hogy lesz mondatelemzés. Abból legalább jó vagyok. De nem sikerült az ellenőrzés része. A körmömet rágtam, hogy az arról nyilván nem okhatározó. Jól van, i dont care, like a boss, laza vagyok, no para.:'D Úgyis csak második helyen jelölted meg... :'D Kiültem, és úgy éreztem magam, mint az orvosi rendelőben. Szerencsémre az egyik lány megkérdezte tőlem, hogy miket jelöltem be, különben a tanárok előtt csak nyökögtem volna.:'D
Aztán behívtak. Azt mondta a lány, oda menjek, ahol hárman vannak. De basszus, itt mindenhol hárman vannak.:'D Csak rájöttem, hová kéne ülnöm. [Feltűnően sokat szemeztek velem, és egy idő után leesett... :'D] Köszöntem, ledobtam magam. Magyar tanár: olvassuk fel a szöveget. Olyan körmondatok voltak... Alig tudtam normálisan felolvasni.:'D [Előbb leírtam, hogy a szöveg nem lett a szívem csücske. Azt a szöveget, amit nem szeretek, nem tudom normálisan felolvasni. Ráadásul alig voltak írásjelek a mondatokban... :'D] Nyökögtem egy kört, és mire belejöttem volna, leállított. Kérte, hogy olvassam fel a megoldásaimat, és a mondatomat. Lillu: okhatározói alárendelő összetett. Tanár: bizonyítsd nekem, hogy okhatározói. Lillu arca megnyúlik, gondolatban pedig this is sparta, miért kell neked észrevenni a hibáimat. Hangosan elemeztem neki, majd az okhatározónál egy segítsél-már-légyszíves fejjel ránéztem. Erre ő feltett egy olyan kérdést, amire tökre adta magát a célhatározó válasz. Rávágtam. Alig mondtam ki, tudtam, hogy hülyeséget csináltam. Vágtam egy elkeseredett idióta fejet. Tanár: melyik az a határozó, amelyik folytonos tevékenységre utal? Kinyögtem volna, hogy állandóhatározó, de nem mertem. Még egy hülyeség, és ki is rugdalnak a teremből.:'D Szóval hagytam, hogy kimondassa magával. Előadtam az én-erről-még-sosem-hallottam fejet, majd megszólaltam: nem tanultuk. [Anya magyar tanár, mondta már nekem, hogy van ilyen. De basszus, mi ilyet tényleg nem tanultunk.:'D] Tanár: tényleg? :| *hatásszünet.szerintemszavakatkeresett.:'D* Akkor majd fogjátok... Lillu: szerintem meg nem.:'D Középső tanár [szerintem valami igazgatóhelyettes lehetett]: hát igen, Miklós messze van... Lillu: ne oltsááá'.:'D Mentünk tovább: matek feladatok. Középső tanár [hívjuk bizottságvezetőnek]: mindkét feladat hibátlan: az első azért, mert nem írtál semmit; a második azért, mert tényleg hibátlan. Lillu ad one: rácsodálkoztam a geometriásra, majd fuck yeah.:M Lillu ad two: ne oltsááá'.:'D Azért rendesek voltak, rávezettek. És lehet, hogy javítottam is bénazásaimon egy kicsit, mert elmondtam az oszthatósági szabályokat. Lillu: hárommal meg kilenccel akkor lesz osztható egy szám, ha számjegyeinek összege osztható hárommal. Bizottságvezető: 3*04 Mi mehet a csillag helyére? 3 + 4 az... Lillu: hét. Bizottságvezető: meg kettő... *félperc.* Lillu: kilenc. És komolyan volt egy rövid csend... :'D [Én a biztosműveletvégző matekos vagyok. De néha még így is képes vagyok valami hülyeséget kapni eredményként...]
A végén rákérdeztek, hogy miért szeretnék oda bekerülni. Ha valami jól megy, akkor az az iskolák 'eladása'. Szóval fényeztem is nekik rendesen az intézményüket.:D Következő kérdés: milyen tagozatokat jelöltél be? [Na, ezért jött jól a lánnyal való beszélgetés.:D] Elmondtam. A gond csak az volt, hogy nem a rendes nevét mondtam, hanem ahogy mi hívjuk suliban. Bármily fura, nem egyeznek a nevek.:'D [Általában rövidítünk: nyelvi előkészítős osztály - nulladikos angol vagy német... :'D Általában a nyelv is lemarad, mert adja magát, hogy mindenki angolt fog tanulni. Kivéve Virág, de ez más téma.:D] Utolsó kérdés: kitől vagy honnan hallottál már az iskoláról? Lillu: osztálytársam bátyjától. És hogy hívják őt név szerint? Lillu rávágja: Roni. *észbekap.* Őőő... Abetűs Áron.:'D Ez után megköszönték, és kiküldtek.
Halványan rámosolyogtam a kinti beszélgetőpartneremre, majd elgyalogoltam anyáékhoz. Befordultam a másik folyosóra, és széttárt karokkal, hitetlenkedő fejjel, de szánalmasan mosolyogva megszólaltam: anya, kihúztam az egyetlen olyan szart, amiben állandóhatározó van.:'D
Két szóbelin voltam. A második március hatodikán volt elsőként megjelölt iskolámban. Majdnem elkéstem, de erre számítani lehetett.:'D Ritkán érkezek pontosan. Vagy túlságosan is időben vagyok [fél órával előbb], vagy nagyon elkések [fél órával később]. Köztes állapot nem igazán van. Sőt.:'D
Szóval kábé tíz perccel behívásom eredeti időpontja előtt beestem. Erika mondta, hogy nincs gáz, mert csúszás van. Fuck it.:'D Több mint egy óra várakozás után behívtak. Három részre volt osztva: elbeszélgetés, magyar, matek.
Először mentem elbeszélgetni. Ha voltak okleveleid, akkor azokat el kellett vinni. Én szépen becsomagoltam egy ilyen mappába egy kilót. Szóval elég sok cuccal mentem be. [Volt nálam még tolltartó - és nekem nem egy kicsi tolltartóm van.:'D -, egy csomag zsepi - kissé beteg voltam... :'D -, pénztárca - iratok, mappa. Mindezt egy kézben. Lillu-logika.:'D (Y)] Köszöntem, és újfent ledobtam magam. Kérdezték, hogy odaadom-e, ami nálam van. Jaaa, persze.:'D Amúgy nem adtam volna, ballasztnak hoztam, nehogy egy nagyobb szél eldöntsön... Miközben nézegették őket, mondták, hogy meséljek magamról. Addig gond nélkül eljutottunk, hogy a Bíró Lajos Általános Iskolából jöttem. És itt megállt a tudományom. Szerencsére kisegítettek, és utána már simán folytattam. Amikor kidumáltam magam, elég hülyeségeket kérdeztek. Komolyan mondom. Plö: mitől lesz érdekes egy óra? Lillu: őőőőőőőő... :'D A tanár nem ragaszkodik feltétlen az óra anyagához, amikor poénból nyögünk be valamit, nem szedi le a fejünket, ha nevetünk. [Most már azt is tudjátok, hogy nekem fontos, ha egy tanárnak van humorérzéke.] Bólogattak, majd feltettek még három-négy hasonló kaliberű kérdést. Percy, hol a kardom? Szeretnék beledőlni... :'D Valahogyan elkeveredtünk a kedvenc történelmi korszakomig. Nos, a legrosszabb, amit tehettek ilyenkor, kedves második világháború iránt érdeklődő társaim, hogy elássátok magatokat a következő mondattal: jaigen, én egyáltalán nem osztom a nácik nézeteit. Congrat, Lillu.:'D Nem is nagyon emlékszem, mi történt ezután, csak arra, hogy kihúztam a magyart tételt, és leültettek mondatot elemezni.
Magyarnál is köszöntem, leültem. Olvassuk fel a szöveget, kérem! Óóó, nothing problem.:D Ez a szöveg legalább tartalmaz vesszőket... :'D Felolvastam, és láttam, hogy írja az ötöst.:M Tanár: miért pusztultak ki a dinoszauruszok? Na, nekem kellett bő fél perc, mire kapcsoltam, hogy miért  nem sétálgatnak közöttünk a mai napig.:'D Lillu: ja, becsapódott egy meteor. Tanár: jó, rendben, de hát az csak fejbe vágja őket. Lillu reakció: what the fuck? :| Help.:'D Tanár: miért haltak ki tőle? Csak önmagában nem olyan veszélyes az a valami, nem? Lillu: ott van még például a lökéshullám is... Tanár: az meg csak feldönti őket... Na, én itt kiakadtam, és elkezdtem nevetni. Ááá, neeee, meghaltam.:'D Fél perc nevetést követően leesett, hogy el kéne magyaráznom, hogy ez egy nagy valami. Elmondtam, még pár kérdés, mondat. Na, aztán akkor nagyon ügyesnek éreztem magam, mert meg tudtam oldani.:M Egy kis hibám lett, de azonnal kijavítottam, szóval... :D Még kérdeztek párat, majd mehettem matekozni.
Még meg se néztem, mit húztam, de én már éreztem, hogy megint sírni fognak a matektudásomon. Leültem, nekiálltam. Az elsőt gond nélkül megoldottam. Ahhoz viszont, hogy a másodiknál lévő szenvedést megértsétek, le kell írnom a feladatot. Van egy huszonnégy fős osztály, akik közül tizenkettőnek hetvenöt százalék feletti matek központija lett, és tizennégy magyarból is hasonlóan teljesített. Viszont négy embernek nem sikerült összekaparnia a pontok háromnegyedét sem. Hány olyan van, akinek a magyar és a matek ilyen is jól sikerült? Nos, én huszonnégyből kivontam négyet. Gyerekek, nekem megvan az eredmény.:'D A harmadikat pedig már gyorsan megoldottam. Még unatkoztam is egy kicsit.:'D Nagyjából öt perc múlva szólítottak.
Köszöntem, leültem. Csak a megoldásokat kellett felolvasnom. Az első jó lett, a másodiknál viszont felhúzta a szemöldökét a nő: ez nem jó. Lillu: igen, tudom.:'D [Én azok közé a matekosok közé tartozom, akik tisztában vannak azzal, ha rossz egy feladat, de ahhoz már kevés a tudásuk, hogy a saját kútfejükből ki is javítsák azt.] Itt is rávezettek a megoldásra, de mire rájöttem... Kész kabaré volt.:D Először is a tanárnő még egyszer felolvasta a kérdést, mintha nyolc év alatt nem tanultam volna meg olvasni. Én meg néztem rá, hogy legyen már szíves most egy kicsit ő dolgozni helyettem. Központit írtam, előkészítőre jártam, ez már a második szóbelim... Help, na.:'D Tanárnő: rajzolj halmazábrát. Óóó, basszus, ha ezt mondjátok... :'D Mire eljutottunk odáig, melyik lesz a két halmaz... Megszenvedtünk mind a ketten, az biztos.:D Arra rájöttem egy idő után, hogy nem szereti, ha lematekozom a matematikát. Most ki fogsz nevetni, de nekem nem áll a nyelvemre a matematika szó. Egy Grand Canyonnyi távolság van közöttünk. [Durva: mondtam volna, hogy matematika, de tényleg képtelen voltam kimondani. Mintha nem lett volna nyelvem...] Szóval matekosokkal és magyarosokkal kommunikáltunk tovább. Pár perc kemény gondolkozás után a tanárnő megszólalt, hogy kicsit többen vannak, mint a létszám. Mondom: ja, tizennégy meg tizenkettő az huszonhat... Tanárnő: nos hát akkor, vonjunk ki huszonhatból huszat... Reakció: basszus, tényleg, olyan hülye vagyok.:'D Lillu: hat. Akkor az megy középre. Hogy örült a fejem... :D Tehát nagy nehezen csak megoldottuk azt a gonosz feladatot. Az utolsó meg geometriás volt. Abból pedig világéletemben jó voltam. Mondtam a háromszög egyenlőtlenséget, és hasonló okosságokat, szóval mégse végeztem olyan rosszul.:D Megköszönték, elengedtek, de szerintem szívesen mondták volna, hogy takarodjáááá'.:'D
Ennyi lenne a két szóbelim története. Szerintem elég részletes voltam, és bőven van rajta mit nevetni.:D Remélem, okultatok is pár dologból, és szolgálhattam néhány hasznos infóval a jövő felvételire szoruló nemzedékének.=)
Amikor az úgynevezett reakciómat olvassátok, nehogy azt higgyétek, hogy én azt ott helyben kimondtam. Dehogyis, csak magamban beszéltem. Éreztem, hogy ebből már nem jövök ki jól... :'D
Tényleg próbáltam érdekes és vicces is lenni egyszerre. Remélem, sikerült, és elnyertem a tetszéseteket, és legalább egyszer mosolyogtatok a bénázásaimon.:D
A következő blogig pedig legyetek jók.:D

'12. március 30.
Elnézést, most tíz plusz kettő lett, de az utolsót nem hagyhattam ki.:D
Tudtad, hogy...
... szerelmes? Yap, Lillu fell in love... És nem Craig Olejnik kék szemeibe, vagy valami kérészéletű kombájn agyú cölöpbe [lásd: One direction, satöbbi...], hanem egy kézzel fogható, hús-vér személybe. Na jó, ennyit erről.:'D
... felvették a Batthyányba? Szeptember elsejétől bőven elég lesz hétkor kelnem, nulladikos osztályba megyek, francia másodiknak... Kell ennél több? :D
... meghülyült? Nyolcadik második félévre nagyon is.:'D Valami elképesztő, mikre vagyunk képesek osztálytársaimmal... Bár nélkülük is borzasztó vagyok néha napján.:'D
... filmet fognak rendezni? Na jó, kisfilmet, de akkor is... Tök jó ötletünk van.:D Év végén megkapja Pali bá, ha már filmes vetélkedőre nem sikerült semmi normálisat összeraknunk.
... utolsó évben egész jóban kezd lenni az évfolyamával? Hihetetlen, de igaz.:'D Már csak azért is, mert nem vagyok egy különösebben barátkozós típus. [Okot majd később, kilencedik mondatnál.]
... nem keringőzött? Szerintem ez tök jól kiderült az eddigi blogokból, de mindegy. Azért leírom, hátha valaki még nem tudná, és esetleg érdekli.:'D Ok: nem volt olyan ember, akivel szívesen táncoltam volna. Vagyis lett volna, csak már lecsapták rá. A fiúk meg egy darab lányt nem kértek fel, mi futottunk utánuk...
... foreveralone? Tudom, ez kizárja az első mondatot, de... Ha kicsit is érdekel, akkor megerőlteted a kicsi agyadat.:D
... utálom a felkiáltójelet? Fogalmam sincs, egész egyszerűen nem bírom. Még leírni is nehezemre esik. Olyan, mint a matematika szó: képtelen vagyok egy légtérben létezni vele.:'D [A matekkal semmi gondom, csak a matematika...]
... önbizalom hiányos? Igen, az vagyok. Meglátnál az utcán a barátaimmal, nem mondanád rám, hogy 'hú, de visszahúzódó', de nem vagyok túl bátor. Főleg nem olyan dolgokban, amikben tapasztalatlan vagyok, még nem voltam hasonló helyzetben előtte. [Lásd hadijáték. Ezért is rágtam tövig a körmöm tizennegyedikén... :D]
... majdnem tányér vagyok? Mondta Sancee. A mondat: ha tízzel több lenne az IQ-d, lehetnél tányér. Lillu: mi az a tányér? :| :'D Sancee: ez most komoly? :'D [Tudom, mi az a tányér, csak nem tudtam, mire értette. Mondjuk még most se tudom.:'D]
... matekzseni? Caution, ironikus.:D Ezt eddig is tudtam, tehát nem lepődik meg senki sem, amikor hármas matek dogát írok. De azért kétszer is sikerült leégném szóbeliken.:'D [Kossuthban szerintem rosszabb volt a helyzet... :'D] Mondjuk nagyjából mindent meg tudok csinálni, csak amíg a csoport már rég befejezte, nekem még csak akkor esik le a feladat.:'D Felfogó képesség.(y) :D
... Olly Murs fan? Fogalmam sincs, miért, de imádom azt az embert.:D Ritka aranyos feje van, és a zenéje... Ahhw.*-* Foreveralone, de azért elfogadnám férjemnek.:D

'12. március 22. - anya szülinapja.:M
Írnék egy blogot a mostani mindennapokról. Rég volt már ilyen vagy hasonló blog, most pótolok.:D
Kezdeném a hadijátékokkal. Bíróban szokás ilyet csinálni tizenötödike előtt, osztályonként versenyzünk. Az egész általában egy nagyon nagy poén szokott lenni.
Idén én elvállaltam el a csapatkapitányságot [későbbiekben csak csééká.:'D]. Annyira beleéltem magam, hogy másnap reggel már olvasgattam a faliújságos kiírásokat, és kiosztottam a feladatokat. Kiderült, hogy hétfőre nem készült el se a menetlevél [minden évben mi rajzolgatjuk. fuck yeah...], se a kokárdatörténet. Én meg mint csééká fogtam a fejemet, és Petinek a lelkére kötöttem, hogy holnapra mindenképpen rajzol, én pedig alkotok valamit a kokárdákról.
Alighogy hazaértem, laptopot asztalra csaptam, és leültem megkérdezni a legjobb barátomat, a google-t. Végül wikipédia lett belőle... :'D Írtam valamennyit, közben Zsoltival megvitattuk, hogy ki mit és mennyit írt erről a jóságról. Of course meggyűrtem a papírt. Fentesztik.:'D
Kedd reggel tiszta frászban voltam, hogy Virág ne felejtse el az osztály kokárdáját. Szerencsére ez nem történt meg, leadtam a kokárdás papírt a kokárdánkkal, viszont a menetlevelünket állandóan visszadobták. Egyszer nem voltak vonalak, egyszer nem voltak ráírva a vonalak 'tetejére' valamilyen szavak... Szóval egész nap ezt rajzolgattuk.:'D Hazaértem, és anya már azzal nyaggatott, hogy mibe menjek szerdán. Én meg így: anyaaaa.:'D Nagy nehezen félig-meddig kitaláltuk, miben is leszek ezen a fentesztik napon. Azt hiszem, még körmöt festettem az ágyban olvasás közben úgy éjfél körül... :'D
Másnap szépen felöltöztem, felvettem azt az utálatos cipőmet, felkötöttem a lalis sálat, kabátot vettem. [Meg voltam elégedve a nyolcperasok cséékájának kinézetével, na... :D] Eljutottunk a suliba, kicsivel fél után értünk be. Leültem a tizenegyes elé [termünk.:M], és szépen halkan tövig rágtam a körmeimet.:'D Fogalmam sincs, miért de baromira izgultam. Mi van, ha ezek a jónépek nem tudnak normálisan viselkedni, és nem hallgatnak majd rám... ? Mindegy, ez még a kisebb problem volt. Csak jöjjön meg Virág és Imre. Virág meg is jött a kokárdákkal, nem sokkal később pedig Imre is a zászlóval. A barátaim szeme láttára izgultam halálra magam emiatt a baromság miatt. Nemsokára megérkezett az ofőnk is, és mentünk műsort nézni a moziba. [Miklóson csak egy 'mozi' van, ezért nálunk csak simán 'a mozi' néven fut.:D] Mi voltunk a sereghajtók, és folyton nevettünk, egész jól elvoltunk. Amikor megérkeztünk a moziba, elszörnyedtünk, hogy nem fogunk beférni.:'D Csak leültettek minket valahová, Himnuszt és Szózatot énekeltünk, a műsor pedig aranyos volt. Visszaandalogtunk a suliba; megint mi zártuk a sort. A fiúk megálltak a Gere Pékségnél kajáért - jót nevettünk rajtuk. Közben kiabáltunk, hogy én egy mcchicken menüt kérnék elvitelre... :D Visszaértünk, beültünk a termünkbe. Fél tízkor kezdtünk, mi a tizenegyesből indultunk. Gyorsan elmondtuk a többieknek, hogyan kéne 'vonulni', viselkedni, énekelni, plusz pontokat szerezni. Aztán rajtolni kellett. Első állomás: rakd sorrendbe a tizenkét pontot. Virág minden évben bevágja őket, szóval nem volt gond.:D A következő terem számát úgy tudhattuk meg, ha megoldottunk egy matek feladatot. Nos, kiderült, hogy az egyenlet rossz, nem jön ki sehogy se. Kilogikáztuk - az ofőnk segítségével.:D -, hogy a tizenkettesbe kell mennünk. Továbbmentünk, énekeltünk, bevonultunk. Őszintén szólva tök felesleges cséékának éreztem magam. Túl sok értelme nem volt, hogy elvállaltam.:'D Mindegy, feladatot megoldottuk [nyelvújításos szavakat kellett kitalálni], a matek részét is, és go tizenhármas. Ének, bevonul, menetlevél lead, feladat megoldás [aradi vértanúk keresése], matek, go tizennégyes. [Egy idő után adta magát a következő terem, ezért volt, amikor csak rávágtuk a legközelebbi terem számát. Megoldás nélkül.:'D] Szóval kábé ez ment egész nap.
Illetve volt néhány vicces dolog, amit nem lehet kihagyni. Ricsi állt mögöttem, és folyton rángatott. Vagyis inkább 'aranyosan' rángatott: jobbra-balra lökdösött.:'D A másik a tesi termes szerepléseink voltak. Először egy akadálypályán kellett végig menni öt fiúnak. Mi a bordásfaláknál állva buzdítottuk őket. Pista bá mérte az idejüket. Beértek, majd kérdezte, hogy valamilyen két számnak mennyi az átlaga. Rávágtuk, ő pedig benyögte, hogy három pont. [Öt volt a maximum...] Mire mi: hát nem igaz, hogy nem tudtatok gyorsabban bukfencezni; én jobban átugrom a rudat tesi órán... Tehát jól 'leszidtuk' őket.:D Jaigen, Ricsi állandóan a Hupikék törpikék főcím dalát énekelte negyvennyolcas katonai izék helyett. És soha nem akarta megérteni, amikor mondtam neki, hogy ez nem az a dal... :'D Utolsó állomás megint tesi terem volt: öt labdát kellett ledobálni. Kiálltam kamerázni, majd kicsivel később jött Virág, hogy ennyi volt. Lillu: ennyi? Basszus, egy se ment le. Vagy már... Virág: nem, nem ment le egy sem. Lillu: én ledobom, áááá.:'D [Pedig én aztán ritka rossz dobó hírében állok.] Utolsó előtti állomáson meg már annyian voltunk, hogy kiraktak minket az udvarra feladatot megoldani, fázni, és ökörködni. Kábé öt ember gondolkozott, tíz látványosan fázott [őket erősítettem én is], a maradék pedig baromkodott az ablakoknál a többi osztállyal, vagy rohangált a zászlóval. Szeretem az osztályomat... :'D
Különösebben érdekes feladat nem volt. Inkább csak tömegnyomor a hatos terem környékén.:'D [Ezért rakták ki a nyolcperasokat, nem pedig azért, mert gyökerek voltunk...] Utolsó állomásunkat is teljesítettük, és visszatértünk a tizenegyesbe. Jót nevettünk a cséékáságomon, mennyire hasznomat vették... :'D Pedig én aztán nem vagyok egy jelentéktelen valaki - szerintem. [Bírtam, hogy megkértem két embert futárnak, ergó két másik rohangált folyton a menetlevéllel, mert az eredetiek lusták voltak... :'D] Ledobtuk magunkat a hátsó padba. Felraktam a lábamat a padra. Like a boss, lazaság van.:'D Ofőnk 'teljesen ki volt borulva', hogy én felrakom a lábamat, meg ülünk az asztal tetején. Rossz példát mutatunk a kicsiknek... Én meg így: de ne már, Ildikó néni. Hát ha rájuk nézünk, visszanéznek, basszus... :'D [Kicsit voltam csak fáradt... :'D] Végre ettem, 'pózerkedtünk', majd dél körül leszédelegtünk az udvarra.
Már megint 'nagyon menő' akartam lenni, ezért felálltam az egyik padra. [Komoly pad, kábé tizenöt centivel van a föld felett.:'D] Virág mondta, hogy már megint túl nagy az arcom, én pedig látványosan elkezdtem 'sírni', hogy nem igaz, már megint... Hát hogy leszünk így elsők? :'D Of course, jó hangosan. Nem véletlenül.:T :D Virág is felállt mellém; elkezdtük szervezni a hétvégi programot. Érjetek már rá, négy napig nincsen suli. Hát, nem értek.:'D
Röviden, tömören: álltunk még egy kicsit, felmentünk kabátért, megbeszéltem Zsoltival, hogy jön velem haza, és már megint hülyének néztek, mert nem tudtam, merre van az előre.:'D Jött Zsuzsa néni, hogy énekeljünk már, mert lemerültek a laptopok [aznap fél Miklóson áramszünet volt.], és csak a manuális módszer maradt. Valahogy annyira of course... :D
Nos, ahogy a nyolcpera énekelt... Mi nem énekeltünk, mi szétnevettük az arcunkat, ember.:D Nem viccelek. Halálosan komolyan mondom az arc- és rekeszizomgörcsöt.:D Zsuzsa néni of course folyton beszólogatott nekünk [ő már csak ilyen.=')]: ha nem vagyunk hajlandóak rendesen énekelni, akkor úgy lefeleltet minket jövő héten... Nyolcpera reakció: Híres Komárom be van véve, höjj, Klapka György a fővezére, höjj.:'D [Homemade költemény. Don't copy.:M] Ráadásul még ofőnk is poénosnak találta.:D
Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy kijött a nagysasszony. Felállt, és elkezdett szövegelni a semmiről. Of course. Kitalálta, hogy ő most kihirdeti a Lali-hetes eredményeket. A csapatunk csak második lett a versenyen, ááá.:'D Mind a hárman felmentünk: Virág, Imre, én. Kár volt, gyerekek, kár volt. Ökörködtünk.=$ :'D Úgy beszélgettünk, hogy a szánkat takartuk az oklevelekkel. [Ez később még fontos lesz.:D] És végre megszülték az eredményeket. Mondtam, hogy most már csak presztízsből is meg kéne nyernünk, és akkor három évig elsők voltunk. Erre hetedik-nyolcadik évfolyamon csak harmadikok lettünk. Fejemet látni kellett volna: egy sor megdöbbenés, majd az 'eztnemhiszemelmenjeteka' arckifejezés.:'D A másik vicces pedig, hogy nagysasszony nem vett észre. Nézte ott a nyolcperasokat, hogy majd feljön a csééká, de hát nem jött. Mögé álltam, jó hangosan elmondtam neki, hogy itt vagyok. Észre sem vett, csak akkor, mikor már a jónép mutogatott neki. Kábé fél perces jelenet volt.:D Megköszöntem, visszaálltam drága jó barátaim közé. Már írtam pár mondattal ezelőtt, hogyan is kommunikáltunk. Ez egyszer olyan jól sikerült, hogy amikor hajoltam közelebb Virághoz, ő az oklevéllel kábé kiszúrta a szememet.:'D Nem elég, hogy én fogtam a fejemet, és próbáltam elrejteni a vigyorgásomat, még hallottam néhány nevető hangot a 'közönségből' is. Na, kösz.:D
Végre levonulhattunk. Fel a tizenegyesbe a cuccainkért, és go home very very fast.:D Suli elé kiértünk, Zsoltit elkaptam, és gangeltünk még egy kicsit. Soha nem fogom megérteni, miért is jó ez nekünk, de az tény, hogy tökéletesen el tudunk nevetni ott, fenn a platzon.:D Végül nagy szívfájdalmas búcsút véve egymástól hazaindultunk. Imre jött velünk egy darabig, aztán nem. [Értelmes mondat.:'D Elnézést, fáradt vagyok.] Zsoltival pedig jól elbeszélgettünk, csak szegényt tök ellentétes irányba gyalogoltattam.:'D New friend rulz.:D
Még délután anya beutalt fodrászhoz, este meg pakoltunk. Csütörtök délelőtt ugyanis mamámékhoz mentünk. De az már egy másik blog.:D
Összeségében fentesztik nap volt, leszámítva, hogy alig hallgattatok rám.:'D A harmadik hely kissé letört... Nem vagyok én cséékának való.:'D A plusz kilométereket meg köszönöm.=)
Ahhoz képest, hogy több napról szándékoztam írni, sikeresen egy lett belőle.:'D Bocsánat, de megint nem lett egy hűű, de jó írás. Azért remélem, kielégítő volt, és legalább kicsit is megszerettétek az osztályomat.:D
Legyetek jók, szeressétek egymást, szedjetek együtt virágot.:D